Minek kell negyven fokban forró lekvárt kavargatni? - gondolatok a kert végéből.

forrás: Pinterest

Imádom ezt a képet. Mióta megláttam, arról álmodoztam, hogy egyszer ez leszek én. Pont ilyen szalmakalapban, kerítéssel, növényekkel. Utópisztikus elképzelésem lassanként formát ölt. Szalmakalap, pipa. Kerítés, pipa. Vetemény, pipa. Ásó is pipa. Mondjuk nálam nincsenek ekkora utak hagyva, de lényeg a lényeg. Termelünk itthon zöldségeket, gyümölcsöket. Van kevés uborkánk, babunk, borsónk, répánk, karalábénk, petrezselymünk, paradicsomunk, és még néhány zöldségféle. Vannak gyümölcsfáink, szám szerint 11 darab, ha nem számolom azt az öt cigánymeggyet, amit néhány éve ültettünk az utcafrontra. De miért is ne számolnám, hiszen gyümölcs (lesz) az is. Akkor 16, eddig. Négynek a helye ki van már ásva, csak a beültetésre vár, meg hogy elmenjünk Pórszombatra, őshonos gyümölcsfákat vásárolni. Itthon vagyok gyesen, még szeptemberig, utána Kisebbik Fiam is elkerül az oviba. Ideális kép, nemigaz? Otthonülő anyuka, kisgyerekkel, van ideje ilyesmivel foglalkozni. Milyen jó neki, nem kell reggel korán bevágni a gyerekeket az oviba, aztán délután hazavágtázni, hogy ne nézzenek rá csúnyán az óvónénik. Napközben nem robotol, nem kell elviselni a főnökét, a közlekedést, ami épp adódik. Nem mindezek után áll neki a háztartásnak, bedobni egy mosást, vacsorát készíteni, fürdetni, fektetni, netán vasalni. Aki otthon van, az nagyon ráér. Tud délelőtt foglalkozni a háztartással, ebédet főz, csinosítgatja a házát, kertjét, elbíbelődik ezzel-azzal, önmegvalósít.

Namost vagy én csinálok valamit nagyon rosszul, vagy ez egy rózsaszín púderes álomkép a 'ráérős gyesen lévő' anyukákról. Nálam ez nagyjából így néz ki: reggel kelés, gyerekeket felöltöztetés, induljunkmármertmegintelkésünk, oviba elszállítás. Kicsivel boltba menés, bevásárlás, hazamenés, anyavegyélfelelfáradtam. Kávébedöntés. Mosogatás, ebédkitalálás. Legódarabkák és fél pár cipők arréb taszigálása lábbal. Mosásberakás. Ebédelőkészítés, szomjoltókészítés, reggelikészítés. Elmosogatás. Főzés. Pisiltetés, vécélehúzás. Baritisztítás, anyaholarongyim. Tévébekapcsolás, mesecsatornakeresés. Postaátvevés. Ebédeltetés. Hűdemaszatosvagymosdmegazarcod, pisiltetés, vécélehúzatás, újabb rongyikeresés. Meseolvasás, altatás. Álommanókergetés, kávébedöntés. Levélcsekkolás, munkatűzoltás, mármuszájfelmosnomragadapapucstalpa. Gyerekébresztés, ebédmaradékfelszámolás, mosogatás. Ovibamenés, gyerekhazahozás. Teregetés. Férjvárás, homokozás, biciklipumpálás, teddelaztarollertahelyéremindignekemkell. Cipőbekötés, biciklitologatás, menjünkleadunapartrakavicsotdobálni. Vacsorakészítés, eddmármegazuborkátis. Fürdővízkészítés, anyajátszolvelünk, mármegintúszikafürdőszoba, csakegypercnyugalmatszeretnék, maapaaltat. Vacsoramaradékeltávolítás, mosogatás, ruhákelőkészítésemásnapra. Gép elé ülés, dolgozás. Éjfélkor riasztócsippanás, mármegintnemfogomkialudnimagam.

Ez erősen jellemzi a mindennapjaimat. Folyamatosan úgy érzem, hogy rohanok az életem után, és soha nem fogom utolérni. Mindig elmarad valami. Ha rend és tisztaság van, halomban áll a szennyes. Ha mindent kimostam, a vasalás áll halomban. Ha főzni kell, takarításra sincs időm. Ha nem kell, akkor meg a városban kell valamit intézni, vagy annyira sok már a munkám, hogy semmi mással nem tudok foglalkozni.

Ebbe a nagyon ráérős és nyugodt életembe próbálom belerángatni a biokertészkedést, a zöldség- és gyümölcsnevelést, a komposztálást, a mindezekről való folytonos utánaolvasást. Télen rengeteget olvasok, tervezgetek, mit fogok ültetni, hova, mi a jó növénytársítás, mivel lehet a bioszemléletűeknek permetezni, mert azért a mi kertünkben pont úgy megjelenik a levéltetű, mint akárki máséban. Egész télen alig várom a tavaszt, hogy végre lehessen talajt egyengetni, sorokat kijelölni, magot vetni. Míg a kis zöldségkezdemények előbújnak, élvezem a virágzó gyümölcsfák képét és illatát. Azt hiszem, ez a tavaszi pillanat, amikor még nincs gyomlálnivaló, szüretelnivaló, megvédenivaló, eltennivaló, de már lehet szöszmötölni a kertben, és várni a friss gyümölcsöket-zöldségeket - na ez a legjobb. Utána már nagyon megsokasodnak a munkák. Be kell tudni iktatni a kapálást, a fűnyírást, a csalánszedést, a locsolást, a permetezést, a gyümölcsszüretet, az eltevést. Most épp itt tartunk. Ilyenkor a lakás kaotikus állapotokat mutat. De muszáj leszedni a cseresznyét, mert lerohad, főleg ha érésidőben kap egy-két jó kiadós esőt is. A barackfáról termést kellene ritkítani, mert már földig hajolnak az ágai, és úgysem tudja kinevelni azt a rengeteg barackot. A borsót ha nem tépi fel az ember időben, akkor megvénül. A meggyet ha leszedtem rekeszbe, el kell tenni, vagy ott rohad meg. Világos a képlet.

Passzió? Azért csinálom, mert ehhez van kedvem, vagy ezt szeretem? Ilyen is van benne, biztosan. De leginkább a csalódottságom és elkeseredettségem, hogy szenny az, amit megeszünk és megiszunk. Az vagy, amit megeszel - mindig visszatérek ehhez a mondáshoz. Az, hogy a paradicsomot a saját kertemből szakítsam le, rengeteg munkával és idővel jár. A magot megrendelni, elvetni, palántákat nevelgetni. Tudtátok, hogy ahogy kicsíráznak a paradicsommagok és megjelennek az első levélkék, simításukra már erősen paradicsomillatú lesz a kéz? Megfizethetetlen. Aztán locsolgatni, átültetni, kiültetni, kapálni, locsolni megint. Védeni, karózni, kötözni. Jó esetben nem veri el a jég vagy nem támadja meg valami betegség és nyárra van friss, házi, kerti, még jobb esetben bioparadicsomod. Letéped, beleharapsz, és abban benne van az élet minden íze. A melegsége, a zamata, az egészsége, az illata... egyszerűen utánozhatatlan, és megfizethetetlen.

Ez utóbbi kitételemmel biztos lesznek vitázók. Már miért ne lehetne megvenni a paradicsomot a zöldségesnél, vagy a szupermarketben, vagy a piacon? Meg a borsót, meg a répát, meg a többit? Meg lehet venni, persze. Meg is lehet enni. De honnan van az a paradicsom? Egyáltalán fontos ez, hogy honnan van? A bolti paradicsom is paradicsom. Az is piros, annak is paradicsomíze van - máramennyire persze. Aztán megnézed, hogy Spanyolországból, vagy Olaszországból származik. Utazik egy csomót, zölden. Áll egy hűtőházban amíg szükség nem lesz rá. Tudtátok, hogy van egy szer, amit ha rápermeteztek a zöld paradicsomra, másnapra piros lesz? Ezt vesszük meg a boltban. Meg a felfújt kenyeret, az adalékokkal felturbózott és tartósított sok más élelmiszert. Minek kell például a konyhasóba adalék? Mert összecsomósodik. Minek kifehéríteni és finomítani? Mert úgy könnyebb szórni, és nem látszik koszosnak. De minek a tejszínbe szentjánoskenyérliszt? Egyáltalán mi az a szentjánoskenyérliszt? Meg a karragén, meg a guar gumi és társaik? Tényleg minden hülye címkét végig kell olvasni, átválogatni, származási helyet nézni, összetevőket vizslatni? És miért van a Mars csokiban GMO összetevő? Már egy rohadt csokit se lehet úgy megenni, hogy az ember nem azt olvasgatja, hogy mi van benne?

forrás: www.bubblews.com

Sokszor azt gondolom, hogy üldözési mániám van. Az egész világ egy nagy összeesküvés, mindenki azt akarja, hogy beteg legyek aztán dögöljek meg. Már bocsánat. Közben költsem el a pénzemet olyan dolgokra, amit rövid használat után úgyis eldobok. Vegyek névre szóló kólát. Kenjek a bőrömre válogatott vegyszereket, mert attól szép leszek. Bámuljam a celebeket a tévében, a katasztrófákat a híradóban, és a tengernyi reklámot a kettő között, ami arra buzdít, hogy vegyek még több permetezett paradicsomot, cseréljem már le az ucsi, elavult mobilomat, mivel takarítsam a háztartásomat, amit aztán jól engedjek bele a Dunába. Aztán dolgom végeztével szörnyülködjek azon, hogy miért van egyik évben súlyos aszály, a másikban meg csúcsokat döntögető árvíz meg mindent taroló jégeső.

Nincs ez rendben így, nekem ez nem tetszik. Én nem nézek tévét. Nem iszom kólát akkor se, ha azt írják rá, hogy kedvesritaeztakólátcsaknekedgyártottuk. Nem veszem meg a permetezett paradicsomot, akkor se. Inkább a vesződség. Inkább a kupi a lakásban, a rohanás a dolgaim után, az éjféli riasztócsippanások. Befőzés a negyven fokban, míg mindenki más valami vízparton locsolgatja magát egy hideg sör mellett. Ez van, de ennek legalább van értelme.

Vannak persze alternatívák. Le lehet mondani egy csomó mindenről, nem is gondolná az ember, hogy lehet élni túró rudi vagy danonino nélkül. Vagy csipsz és kóla nélkül. Lehet idénygyümölcsöket és zöldségeket fogyasztani, lehet biotermesztőket felkutatni, bevásárlóközösséghez csatlakozni, közösségi mezőgazdálkodni. Egy városinak például abszolút alternatíva. De lehet vidékre is költözni, saját kertet nevelni, közben háztartással elúszni.

Néha úgy érzem, hogy ciki tudatosnak lenni. Lassan már a csapból is ez folyik, hogy legyél zöld, használjad fel a szemetedet is kreatívan. Vagy a más szemetét. Készíts házilag amit lehet. Fedezd fel a régi okosságokat, amik tényleg nem avultak el. A szódabikarbóna az szódabikarbóna. Remélhetőleg. Egyszer néztem egy kisfilmet a fenntarthatóságról, meg az alternatív üzemanyagokról. Ott valaki azt írta kommentbe, hogy ha valaki feltalálná, hogy a finggal lehet motorokat meghajtani, akkor mindenki babot kezdene termeszteni, kikísérleteznék a leggázosítóbb fajtákat és a kormány különadót vetne ki rá. Ez azt hiszem elég jól megfogja a lényegét az egésznek. A probléma ugyanis nem más, tisztelt barátaim, mint a harácsolás. Még több kell abból, ami van. Még szebb, még jobb, még újabb. De leginkább még több pénz kell. Ugyan minek ennéd a házilag elkészített homoktövis lekvárodat, ha vehetsz a gyógyszertárban lassan felszívódó, kapszulás c-vitamint? Valaki nézte már, hogy mi van a gyógyszertárban kapható mesterséges vitaminkészítményekben? Egy példa:

A készítmény hatóanyaga: 500 mg aszkorbinsav kapszulánként.Egyéb összetevők: sztearinsav, borkősav, talkum, kukoricakeményítő, szacharóz, sellak.Kapszulahéj: nátrium-dodecil-szulfát, riboflavin (E 101), tisztított víz, zselatin

A gyanútlan vásárló pedig még örül is neki, hogy milyen sokat tett az egészségéért, mert szedi a c-vitamint. Akkor már inkább a homoktövis lekvár. Vagy a tv-paprika. Vagy az újburgonya. 

De fogyasztani kell. Mindenből még több kell, még jobb és még szebb. De leginkább a pénzből. A kormányok, a nagyvállalatok, a gyógyszeripar, a bankok, a nagygazdaságok mind csak még több bevételt, még több profitot akarnak kipaszírozni cégükből meg a szerencsétlen melósból. És itt már nem egy tengerparti nyaraló vagy egy ötödik kocsi a cél. Nincs az szép-ük-dédunoka, aki ezeknek a pénzét valaha elköltené. De kell még több gmo-s kukorica hogy azt vegyék a gazdák, mert attól hamarabb jóllakik a katonasorba állított ezer tehén, akik maguk alá csinálnak miközben a tőgyükre fejőgép van cuppantva.

A mai startlap címlapsztorik

Mikor jutottunk ide? És hogyan? Én kérem szépen harminchat éves vagyok. Én emlékszem, hogy gyerekkoromban évekig vártak a nagyszüleim egy autóra. Vagy telefonvonalra. Vagy vízvezetékre. Már tinédzser voltam, amikor apukám kapott egy céges mobilt, aminek akkora volt az aksija, mint három egymásra rakott kisméretű tégla. Emlékszem, a kádból telefonáltam vele, felhívtam egy barátnőmet és mondtam neki, hogy a kádból telefonálok. Mekkora menő már. A múlt héten úszni vittem a Nagyobbik Fiamat és egy nő egy fél monitornyi tablettel videózta meg fotózta a gyerekét, ahogy az úszni tanul. De emlékszem arra is, hogy a hétvégéket mindig a nagyszülők falusi házában töltöttük. És ott volt kacsatömés tölcsérrel, meggyszedés sonkakampóra akasztott bádogvödörbe, télen disznóvágás. A hátsó szobából még befogott fülünkön át is hallottuk, hogy visít a disznó, amíg kirángatják az ólból. Aztán a forró disznókörmöket az ujjainkra húztuk, mert jó meleg volt. A nagyszüleim falun éltek, megtermelték javarészt amire szükségük volt. A szüleim már a városba vágytak. Hogy ne kelljen vesződni a disznóvágással vagy csirkekopasztással. Ott a sarki kisbolt, van párizsi, tej, kenyér. Tudtátok, hogy a párizsiba beledarálják a csőrét, a tollát, a csontját, és mindenféle egyebet, amibe jobb nem is belegondolni? Szóval egy generáció ment a városba, én már megint falura. Próbálom megtermelni, amit lehet, amit meg nem, azt megbízható forrásból beszerezni. Van biolisztem, meg biotésztám, magam készítem a mosószeremet hamulúgból meg mosószappanból. Szuperül mos. 

Húsz-huszonöt év alatt jutott el az emberiség oda, hogy lassan megcsömörlik saját magától. Megeszi az ocsmány kajákat, szennyezi a környezetét, mosatja az agyát és költi a pénzét, amire mondják hogy költse. Fogyassz! Fogyassz! Fogyassz! 

Hármas számú kovászos kenyerem

Köszönöm szépen, én ebből nem kérek. Paradicsomot érlelek, befőzök. Kapálok. Jövőre már csirkéket is tartok. Ez az egy alternatíva van, én mást nem látok. Úgy érzem, jó ez az út, mégha nehéz is, és lemondásokkal is jár, de szeretem. Azt gondolom, hogy jó lesz ez így. Hogy van borsólevesem saját zöldségből és megtanultam kovászos kenyeret is sütni. (Aztán a kezembe akad egy könyv a Paleo étrendről, és azt állítja, hogy ne egyek borsót. Meg kenyeret se. Na, ez már nekem is sok! :) )

Persze van mobilom, meg számítógépem, és néha én is elmegyek egy fürdőbe a családdal. És lukas gatyában sem szeretek járni. Nem tudnám vállalni az abszolút önellátást, a szolgáltatóktól való függetlenedést. Nem hinném, hogy életcél kell legyen az élet fenntartása. Hogy azért kelljen egész nap robotolni, hogy legyen mit enni, meg legyen tüzelő. De nem tudok harácsolni sem. Kifizetem a számláim. Megveszem amit tudok, és amire szükségem van, vagy amit úgy érzek, a gyerekeimnek szüksége van. Az vagyok, amit megeszek, erre pedig odafigyelek. Remélem, a gyerekeim is így tesznek majd. Élvezik a napsütést, a finom kajákat, a friss vizet, a sározást, a pacsálást, a bringázást, az erdei kirándulásokat! Ha ez különcködés, akkor legyek különc. Szívesen vállalom.

Befőzősüti

fotó: Pinterest

Beérett a cseresznye és ilyenkor nincs pardon. Ha nem szedi le az ember, túlérik, aztán még jól le is rohad. Tehát le kell szedni. A cseresznyeszedés macerás dolog. Legjobb, ha kocsánnyal együtt szedjük, úgy lassabban megy tönkre és még néhány napot kibír a hűtőben is, míg várja további sorsát. Három kupacot válogattam a leszedett cseresznyéből: a teljesen épeket, ezek lefagyasztatnak vagy befőződnek befőttnek, menetközben néhányan megevődnek. A második kupacba azokat raktam, amelyek ugyan épek, de a múltkori jégeső nyomatot hagyott rajtuk. Ezekből lekvár vagy dzsem főzetik, ha nagyon sok lesz, akkor talán egy-két üveg szörp is eltevődik belőlük. A harmadik kupacba dobáltatott a kukacos, punnyadt és egyéb módon nyomorék cseresznye, ez belehajíttatik a komposztba.
Eddig egy rekesszel sikerült szedni, de még mindig nagyon sok van a fán. Ami nagyon fent van, az már konkrétan fekete, ezt meghagyom a madaraknak. Létramagasságtól lefelé leszedetik, kukacosa vagy buggyantja eldobatik, kutya által megevődik. Többi zacskóba szedetik, majd ládába üríttetik. A teli láda ismét szortíroztatik.

Namármost ezen lépések mindegyike igencsak hosszadalmas, aprólékos és figyelmet igénylő, így a vasárnapi ebédhez megálmodott cseresznyés pite elképzelésem hamar szertefoszlott. Reggel ugye az ember fölkel jó korán, a hálószobánkban reggel fél hétkor már konkrétan a hasamra süt a nap, így ki kell szállni az ágyból. Aztán jön, hogy anya kérek enni, anya szomjas vagyok, nincs itthon kenyér, menjünk el a boltba, mi lesz az ebéd, engedjünk vizet a medencébe, anya megcsípett a szúnyog, anya lerúgtam a nagylábujjam körmét... És még azért be kell dobni egy mosást is, és a befőzésnek sem lehet úgy nekiállni, hogy nincs elmosogatva, tehát még azt is gyorsan. Közben megint szomjasak, éhesek, átöltöznek, összevesznek, elesnek, szomszédolnak. Na nem lesz ma pite. De ha már a cseresznye adott, akkor gyorsan, valami finomat a babgulyás utánra. Készüljön egy morzsatorta.

A morzsatorta igazából nem is annyira morzsa, és még torta se, de nem jut eszembe jobb név rá, aki tudja segítsen ki legyen szíves. Angolul és eredetiben almával ez az apple crumble. A crumble azt jelenti, morzsolni. Nagyon praktikus kis desszert, lehet egyedi adagokban is elkészíteni, meg nagy tállal is, kinek mi van kéznél. Az aljára elkészítjük a bármilyen gyümölcsből készült masszát, a tetejére meg rámorzsoljuk a tésztát. Most elneveztem befőzősütinek, de ez annyira nem takarja a jellegét. Jöjjön:

Cseresznyés befőzősüti

elkészítési idő: százhúsz óra cseresznyeszedés, válogatás, mosás, magozás, 10p a gyümölcsszószhoz, 5 p a morzsához, 30p a sütéshez

Hozzávalók a gyümölcsszószhoz:

másfél kg magozott, mosott cseresznye

15 dkg cukor (ízlés szerint növelhető vagy csökkenthető)

kávéskanálnyi fahéj

3 tk burgonyakeményítő

2-3 dl víz

Hozzávalók a tésztához:

125g cukor

250g vaj

350g liszt

1cs vaníliás cukor

A megmosott, kimagozott cseresznyét kb. 2dl vízzel, a cukorral és a fahéjjal feltesszük főni. Érettségi fokától és fajtájától függően fog szépen levet is engedni. Annyi lé legyen rajta forrás környékén, hogy épp a gyümölcsig érjen. Néhány percig rotyogtassuk, míg puhul a cseresznye állaga. Amikor már épp kezdene szétesni, 3 teáskanál burgonyakeményítőt oldjunk fel egy fél pohár vízben, jól keverjük el. Kezdjük hozzácsurgatni a cseresznyeszószhoz, közben kevergessük. Nagyon gyorsan elkezd sűrűsödni, és szép fényes, cuppogós állaga lesz. Annyit öntsünk hozzá a keményítőből, hogy a kanálról  még lassan, de csurogjon le. Ha kihűl, még sűrűsödni, kocsonyásodni fog. Ha elkészült, zárjuk le. 

Utána elkészítjük a morzsát. A hozzávalókat mind egy tálba öntjük,  a vaj legyen hideg, felkockázva. Kézzel, vagy keverőgéppel keverjük nagyjából össze. Ha keverőgéppel keverjük, hamar elkezd morzsás lenni az állaga, ekkor gyarkolatilag már készen is van. Minél tovább keverjük, annál jobban kezd összeállni egy darabba, ez nem jó nekünk. Ha kézzel keverjük, akkor is igyekezzünk mielőbb összekeverni, ujjaink között morzsoljuk szét a nagyobb vajdarabokat. Ha már nagyon kezd összeállni, két tenyerünk között morzsáljuk szét, mint a homokozóban szokás a homoksütikre a porcukrot. :)

Kisebb kerámiaedényekbe vagy egy nagyobb, mélyebb kerámiaedénybe töltsük bele a gyümölcsmasszát, kb. kétharmadáig. Utána fedjük be az elmorzsolt tésztával, a pereméig.

Forró sütőben süssük, míg a morzsa teteje barnulni kezd. Oldalt, a morzsafedél mellett nagyon gusztusosan bugyogni fog fel a cseresznyelé, ennek örüljünk. 

A legjobb ebben a sütiben, hogy melegen, langyosan és hidegen is fogyasztható. Ha van kéznél finom vaníliafagylaltunk, pöttyintsünk egy gombócot a tetejére.

A Chef toldaléka:

Ha almából készítjük, az almákat szeleteljük fel. Tegyük fel főni a cukorral, fahéjjal. Amikor kezd megpuhulni, egynegyedét szedjük tálba és turmixoljuk le, majd töltsük vissza a többi almához. Jól keverjük el. Ez esetben nincs szükség burgonyakeményítőre, az alma nem túl lédús gyümölcs. Hűtsük le langyosra, és úgy tegyük a tetejére a morzsát.

Jó étvágyat és jó befőzést kívánunk!

Egy majdnem-borsóleves és bioeszközök a kertben

Egy jó hete már folyamatosan érik be a borsó, ez az esős idő igazán jót tesz neki. Óriási hüvelyek vannak rajta, és olyan kövérek, hogy majd' szétrepednek. Kisebbik Fiam élvezettel pusztítja mióta megjelentek az első vastagabb fürtök. Ahogy nézegettem, már kezdett egy kisebb adagravaló összegyűlni, gondoltam összeszedjük és főzünk egy borsólevest belőle. Már a répák is vannak akkorák (egyik-másik), hogy bele lehet főzni őket a levesbe, legalább az egyelés is megvan.
Történt aztán, hogy csak nem akart gyűlni az a borsó a vödörben, mert ahogy bedobtam kettőt, egy mindig kivevődött.

A tettes!

Aztán ahogy elfogytak a kövérebb hüvelyek, és belenéztem a vödörbe, láttam, hogy ebből már nem lesz borsóleves. Így helyet foglaltunk a veteményben, és jóízűt falatoztunk belőle. Időnként felhúztunk mellé néhány szál répát is, csak az íze kedvéért. :)

Ha így megy tovább, nyersen fog elfogyasztódni a veteményes tartalma, amit azért annyira nem is bánok, a borsóleves meg jó lesz majd a fagyasztottból is. Időnként beérik néhány eper, az egyik cseresznyefán már feketéllik a sok gyümölcs, a másikon épp csak most kezd érni. Ez utóbbi jóval finomabb, a másik viszont már nagyon korán szedhető. Már napok óta piszkálja a fantáziámat egy cseresznyés pite, a jövő héten minden bizonnyal sort kerítek rá!

A csíkos szárnyú egyedek a cseresznyelegyek

A cseresznyefákra idén először függesztettem cseresznyelégy-színcsapdákat. Úgy tűnik elég jól beváltak. Jó sok légy ragadt rájuk, és egyelőre nem is találtam kukacos cseresznyéket. Merthogy a kukacok ugye annak köszönhetők, hogy amikor a cseresznye sárgulni kezd, a cseresznyelegyek rárepülnek, és beletojják a petéiket. Aztán abban fejlődik a kukac ahogy érik a gyümölcs.

Kipróbáltam a hernyóöveket is, amiket pedig a fák törzsére kell ragasztani. Ez tulajdonképpen egy kétoldalú ragasztó, ami nem szárad meg a levegőn. Ezek elvileg arra jók, hogy a fára felmászó hangyáknak útját állják, amik felhordanák a levéltetveket. Ahogy elnéztem, sok hangya is csapdába esett, de volt olyan, amelyiken rengeteg légy és levéltetű is volt. Most, hogy beteltek, lecserélem őket.

Ezt a szilvafán fotóztam

Az esős idő miatt dőzsölnek a levéltetvek a veteményben. A babok gyomlálása közben találtam néhány disznóparéjt, és úgy láttam, hogy a tetvek legalább annyira szeretik ezeket a növényeket, mint a babokat. Így pár szálat elszórva bent hagytam, hogy hátha inkább arra mennek, mint a babra. Nos, van a babon is jópár telep, de a paréjon meg annyi, hogy gyakorlatilag a teljes növényt beborítják. És nagy megelégedésemre megjelentek a katicák is. A paréjokról rendszeresen áthelyezem őket a babokra, dolgoznak is rendesen.

Bio-melós

Jelentés a konyhakertből

Ez én leszek. Egyszercsak.
fotó: tumblr

Így május vége felé már szépen megtelt élettel kis veteményesünk. Néhány tanulságot már most levontam, gyorsan lejegyzem hogy jövőre már ne kövessem el ezeket a hibákat.

Kicsi a konyhakert.
Lakik az utcánkban egy idősödő hölgy, Magdi néninek hívják. Régóta szeretnék már róla írni, mert amióta nyitott szemmel járkálok itt a környéken, azóta csodálom a kertjét. Abban a kertben egy centi föld sincs, ami ne szolgálna valami célt. A kiskaputól a házig vezető út és annak közvetlen környezete teli van virágokkal. Mindig nyílik valami, hogy legyen friss virág a temetőben. Sok virágot kaptam már tőle. Évelőket is szaporított nekem, de magokat is kaptam, saját gyűjtéséből. A fennmaradó kb ezer négyzetméteren haszonkert van. Három-négy gyümölcsfája van, a többi zöldséges. Na de a mennyiségek. Egyedül él Magdi néni, férje idén 25 éve, hogy meghalt. Teljes ellátásra van berendezkedve. Minden fontosabb növényt megtermel magának: babot, kukoricát, répát, paradicsomot, paprikát, vannak eprei is. És abban a kertben soha egy szál gaz nincs. Mindig csodáltam, hogy hogy csinálja, hiszen már a nyolcadik x-et tapossa. Korán kel, mikor még nem tűz a nap. Egyszer elcsíptem, ahogy mentünk az oviba, hogy kapál. Komótosan, szépen, precízen. Mindig van pár kedves szava, sokat mesél a fiatalkoráról, a családjáról. Életvidám, jólelkű néni, nagyon kedvelem.

Namármost a mi kis konyhakertünk (négyünknek ugye) kb. a negyede az övének. Vagy ötöde, vagy hatoda, nem vagyok jó az arányosításban. Van nálunk is sok minden. Van pici babunk, uborkánk, répánk, petrezselymünk, paradicsomunk, stb., de mindenből épp egy kevés. Befőzésre szinte egyáltalán nem jut, csak friss fogyasztásra termelünk. Tudom, hogy nálam a családom, a munkám sok időt elvesznek, de talán még bővíthetnénk kicsit. Tegnap leszüreteltük az első saját eprünket, egy (szimpla) marékkal lett. Mindenki evett kettőt, és elfogyott! Még érik néhány, de ahogy ezt befaltuk, úgy azokat is be fogjuk. Eperdzsemnek, mártásnak, levesnek szóba se jöhet. A többi vetemény pont így áll. Tavaly a két sor sárgarépát néhány nap alatt lelegelték a gyerekek és kis barátaik. Csak úgy, a földből felhúzva,  csuta eldobva. Imádtam nézni. Idén kicsit több lesz, de még mindig semmi esélye a tartósításnak. Folytathatnám a sort, de minek. Tudom már, hogy bővíteni kell jövőre.

Az élősködők tojnak a növénytársításomra

...ami egyáltalán nem róható fel számlájukra, mivel egyáltalán nem parcellánként kell érteni az egymás mellé ültetést. A szerencsétlen répalegyet pont nem zavarja, hogy másfél méterrel odébb van egy hagymaágyás. Neki ott, a répaágyás maga a mennyország, ameddig a szem ellát, répa. Szóval jövőre a növénytársítás úgy zajlik, hogy EGY SOR RÉPA, EGY SOR HAGYMA. Rögzítettem. Addig megpróbálok kiásni néhány kaprot, ami évről-évre magától nő, és jó sok van belőle mindenfelé. Állítólag az is jó répalégy ellen.

A permetezési idő épp egybeesik a vacsora-fürdetés-fektetés idejével
...tehát a legritkább esetben érek rá este hét után a reggel beáztatott csalánok levét kipermetezni. Főleg nem három-négy naponta. Leginkább veszélyeztetve a babok vannak, már látok rajtuk fekete tetűkolóniákat, sürgős beavatkozásra volna szükség. De támadásba lendültek a zöld levéltetvek is a szilvafán, ezt sem szeretném szó nélkül hagyni. Hogy ezzel kapcsolatban mit fogok tenni, még nem tudom, talán bemegyek a teszkóba és veszek három csomag száz darabos katicabogarat.

Sokkal több munka van a konyhakertben, mint amennyi időt rá tudnék szánni
...és itt visszakanyarodnék az első tanulsághoz, miszerint kicsi a konyhakert. Úgy érzem, ezt a kettősséget is fontolgatnom kell még.

Viszont mindenért kárpótol hogy már van fogyasztható zöldség (saláta, spenót, rukkola), és imádom, hogy csak lesétálok a kert végébe és letépem.

Házifagyi - tejes változat (frissítve!)

Ezzel a fagyival már több kisebb házirendezvényünkön aratott Chef osztatlan sikert. Kerti partikra, gyerekzsúrokra, süti mellé, vagy csak úgy, az esti film közben egy fél bödönnel...
Kegyetlen egy recept: sok a hozzávaló, drága is, főzni is kell, viszont kegyetlenül finom is, így abszolúte megéri elkészíteni. Nem mellékesen kapunk végeredményül másfél liter fincsi, adalékmentes házi nyalánkságot.
A vanília változat igazából egy alap, amit tovább lehet bolondítani mindenkinek saját ízlése szerint. Mivel nagyon tejes és nagyon tejszínes, a savas gyümölcsközeget nem bírja (kicsapódik), így gyümölcsfagyik alapja nem igazán lehet. Mi gyümölcsből leginkább sorbet-t szoktunk készíteni, de biztosan van olyan megoldás, amivel gyümölcsössé lehet tenni. Kikérdezem Chef-et, hátha tud valami jó megoldást, ha van ilyen, frissítem a bejegyzést! (Frissítve, olvassátok el a cikk alján a kiegészítést!)

Kétféle házi fagylaltkészítő berendezés van a piacon a magunkfajta otthon kísérletezőknek: az egyik csak annyit csinál, hogy kever egy rettentő fagyos edényben. A másik a kompresszoros kivitel, ami le is hűti a megfelelő hőmérsékletűre a fagyit, miközben ki is keveri. Ez utóbbi jóval drágább, mint a sima keverős, és minden bizonnyal krémesebb, egységesebb fagylaltot ad, de itt az egyszerűbb kivitel is elég ahhoz, hogy ne a bóti vackokat kelljen megvásárolni, ami vagy nagyon drága, vagy vacak, vagy mindkettő, de mindenképpen mű. Teli van ízesítőkkel, állagjavítókkal, tartósítókkal. No ennél szerintem máris sokkal jobb egy házi, akármiben is lett kikeverve.

Házi vaníliafagylalt

elkészítési idő: kb.  fél óra plusz hűtés, plusz kikeverés

Hozzávalók:

6 dl tej

6 dl tejszín

15 tojás sárgája

35 dkg cukor vagy méz

2 rúd vanília vagy 2 csomag bourbon vaníliás cukor

A tojássárgákat a cukorral habosra keverjük. A tejet, a tejszínt és a vaníliát összeöntjük, és egy lábosban óvatosan hevíteni kezdjük. Mielőtt felforrna (!), keverjük bele lassan a cukros, habos tojássárgáját.  Igazság szerint egészen pontosan 82°C-ra kell melegíteni, így ha van kéznél élelmiszerhőmérő, vegyük használatba. Ha belekevertük a tojássárgáját, fél-egy percig kevergetjük, majd lezárjuk. Ismét ügyeljünk arra, hogy ne forrjon fel, mert kicsapódik a sárgája. Ha elkészült, lehűtjük az anyagot. Hűtőszekrényben teljes hűlésig tartjuk, majd a fagylaltgépben kikeverjük. Ki-ki kövesse a fagylaltgépének használati útmutatóját. Természetesen ez az anyag a kompresszoros fagyigépekben pont olyan jól működik (ha nem jobban), mint a simában. 

Íme néhány ötlet az elkészítéshez és a tálaláshoz a teljesség igénye nélkül (nekünk a DeLonghi-féle fagyigép van):

A chef ötlete: 

Ebből az alapból a gyümölcsöket leszámítva nagyon sokféle ízvariáció elkészíthető (lásd a frissítést lejjebb: A chef kiegészítése címszó alatt!). 

Csokoládéfagylalt készítéséhez 200 g jó minőségű csokoládét törjünk darabokra, majd adjuk a tejhez és tejszínhez melegítés előtt, és ebben olvasszuk fel.

Az utolsó fázisnál, még hűtés előtt adhatunk hozzá plusz ízeket. Például kevés fahéjat, diót vagy mákot, esetleg túrót. Készíthetünk karamell fagyit is, ehhez a cukrot természetesen karamellizáljuk, tehát már az alapunk is karamelles lesz.

Alapból elég édes, így mindenki ízlése szerint csökkentheti a cukoradagot benne. Viszont bármikor nyakon önthető még némi olvasztott csokival a túlzás jegyében! :)

A chef kiegészítése: 

Nos, Chef megoldást kínál a krémes-gyümölcsös variációk elkészítésére: elkészítjük a vaníliaalapot egészen addig a mozzanatig, míg bele kéne tölteni a fagyigépbe. A választott gyümölcsből és cukorból rottyantsunk egy gyümölcsszószt, majd azt is hűtsük ki, mielőtt hozzáöntjük az alaphoz. Öntsünk a fagyigépbe ízlés szerinti arányban az alapból és a gyümölcsszószból, majd kevertessük ki a fagylaltot!

A chef tippje: 

Ezek a fagylaltgépek általában 1-1,5 liter közötti kapacitással bírnak, így akár vaníliát, akár más krémes fagylaltot készítünk, több menetben kell kikevertetnünk. Hogy gyorsabban elkészüljön a fagylalt, keverés előtt tegyük az alapanyagokat a fagyasztóba annyi időre, hogy még ne szilárduljon meg, ne kristályosodjon ki. Ha ennyire hidegen tesszük bele az alapot, nincs szükség 30-40 percre a kikeveréshez, fele annyi idő alatt is elkészül. Ügyeljünk rá, hogy a fagyasztott tálat is csak az utolsó pillanatban vegyük elő, és minden legyen kéznél a keveréshez.

Jó étvágyat kívánunk!

Mmmmmm

Ha nincs kéznél kanál...

Tavaszi konyhafrissítés

Színeket a konyhába!

Végre, végre! Megérkezett a tavasz, bár mire leírom, hamarosan már nyár lesz, hétvégére már 30 fokot is mondanak. Az a nagyon érdekes dolog állt elő a kertünkben, hogy szinte minden egyszerre virágzik. A tulipánok és nárciszok sosem virágoztak egyszerre a júdásfánkkal vagy az orgonával, a mandula a cseresznyéval és a barackkal és a meggyel. Gyönyörű, már-már giccses, de komolyan.

Lassanként beindul a befőzési szezon is, így ideje egy jó alapos nagytakarítást végezni a konyhában! Beleértve a polcok tetejét, a sütő belsejét, az evőeszköztartó alját, a fogantyúkat! Nézzük át a fagyasztót, ha még maradtak benne tavalyról eltett zöldségek, gyümölcsök azok valószínűleg már nem jók. A neten találni táblázatokat arról, hogy meddig tárolhatók el a különböző zöldségek és gyümölcsök, de 12 hónapnál tovább semminek nem tesz jót a fagyasztás. A legjobb, ha a fagyasztó tartalma folyamatosan változik. Készítsünk egy listát a fagyasztó ajtajára annak tartalmáról, és amikor kiveszünk valamit, húzzuk ki a tételt, amikor beteszünk, írjuk a listára, lehetőleg dátummal ellátva. Így anélkül tekinthetjük át a fagyasztó tartalmát, hogy hosszú ideig nyitva tartanánk az ajtót. Dobjuk ki tehát azokat a tételeket, amik valószínűleg már fagyasztóízűek, olvasszuk le a gépet ha nem teszi meg magától, takarítsuk ki alaposan.

Rakjunk rendet a kamrában is, szortírozzuk a maradék befőtteket és lekvárokat, készítsünk helyet az újaknak, végezzünk itt is nagytakarítást. Dobáljuk ki az év közben feleslegesen felgyülemlett apróságokat. Ha már hosszú hónapok óta nem nyúltunk valamihez, akkor valószínű, hogy nincs is igazán szükség rá.
Vizsgáljuk át a befőttes- és szörpösüvegkészletünket, áztassuk le még most a fentmaradt címkéket, hogy befőzéskor már ne kelljen ezzel bajlódni.
Rendszerezzük a műanyag tárolóedényeket, amiket a fagyasztóban használunk. Ha valaminek nincs jól záródó fedele, az önmagában nem tud a fagyasztóba menni, azt külön zacskóba vagy folpackba kell csomagolni fagyasztás előtt.

Aztán ha már szép rend és tisztaság uralkodik a konyhánkban, végezhetünk némi vérfrissítést is eszközeink felújításával, szortírozásával. A szénné égett fakanalat vágjuk fel gyújtósnak, a csorba poharakat dobjuk ki vagy törjük össze üvegaprítéknak (jól felhasználható kerti sütő építésekor a sütőfelület alá pakolva hőtároló rétegnek). Vizsgáljuk át tányérjainkat, evőeszközeinket.

Mivel szinte minden virágzik most, mindig tegyünk a konyhába egy vázába friss virágot, ami egyfelől üde látvány a hosszú téli hónapok után, másfelől jó illatot áraszt.

Ha van rá keret, lecserélhetjük egy-egy megszokott fém-fekete műanyag berendezési tárgyunkat színes, vidám változatokra. Íme néhány ötlet a Pylones.com oldalról, cuccaikat itthon elvileg a Badaboom dizájnbolt árulja, bár átmenetileg zárva tart némi rendezkedés miatt.

Új seprű jól seper!
33 Euróért vehetsz ilyen szettet a konyhádba.

Egy mosogatókefe másképp! 18 Euróért.

Vízforraló, ami nem csak modern de nagyon vidám, színes is!
Potom 79 Euróért lehet hozzájutni.

Tojásóra, azazhogy tyúk. 12 Euró.

Egy mindenre kész reszelőlány. 19 Euró.

A kedvencem ez a szép, virágos kenyérpirító! 49 Euró.

Só- vagy borsőrő figura, 23 Euró.

Szilikon kifogókesztyű, 12 Euró.

További színes, olcsóbb kellékek beszerezhetők az IKEA és a Butlers üzleteiben is, és a minőséggel sem kell feltétlenül kompromisszumot kötnünk!

Takarításra és színesítésre fel! :)

Veteményezés - első etap, még márciusból....

Nödik-es fokhagyma: alsóörsi tájfajta

Egy korábbi bejegyzésemben említettem, hogy magokat igényeltem a Növényi Diverzitás Központból. Ott részletesen le is írtam, milyen szándékkal. Nos, örömmel jelzem, hogy a szerződés megköttetett, a magocskák megérkeztek. Egész nagy csomag landolt igazság szerint, mivel kértem vörös- és fokhagyma mintákat is, és ezek nagy meglepetésemre dughagyma formájában voltak borítékolva! Még egyszer hálás köszönet a Nödik áldásos tevékenységéért, és a küldött mintákért! Szintén megérkeztek a Biocont-tól rendelt csávázatlan, vegyszermentes magok is, így egész kerek kis gyűjteményem lett. Ez utóbbiakra ez a megnyugtató szövegű kis matrica van ragasztva: "A gyártó garantálja a termék GMO és vegyszermentességét."

Idén ezek kerülnek a földbe nálunk:
Uborka, sárgarépa, petrezselyem, zöldborsó, retek, rukkola, tépősaláta, fokhagyma, vöröshagyma, paradicsom, többféle bab, cékla, spenót, karalábé, káposzta, cukkini, brokkoli.

Március huszadikán, mikor már sokadjára tűnt úgy, hogy mindjárt megérkezik a tavasz (írom ezt ugye április nyolcadikán, amikor még mindig nem vagyok biztos benne, hogy tényleg itt van), gyorsan el is dugdostam a földbe néhány magot, hagymát.

A tavalyi pöpec, angolkert jellegű veteményesem után idén maximálisan a biokertészkedésen van a hangsúly. Ez azt jelenti, hogy jól átnéztem (egyelőre tapasztalatlan laikusként) a növénytársítási ajánlásokat, összevetettem a saját vetőmaglistámmal, majd elsőként megpróbáltam kitalálni, hogy mi hova kerüljön, mi mi mellé. Melyek a jó szomszédok, melyek rosszak? Ez nem is olyan könnyű, mint ahogy elsőre hallatszik, de nagyjából megbírkóztam vele.
Mindenféle tudományos elképzelés nélkül alkalmaztam a vetésforgót is, egyelőre csak olyan szinten, hogy a tavalyi növények helyére idén nem került ugyanaz. Persze ezt is lehet fokozni, hogy ha egyik éven itt borsó volt, akkor következő éven mi fogja ugyanitt jól érezni magát, de erre már végképp nem volt energiám. Talán jövőre. Sajnos csapnivaló megfigyelő vagyok, és nem ismerem fel az összefüggéseket sem a megfelelő időpontokban, így jegyzeteket kell készítenem mindenről.
Igyekszem felhasználni a növényi maradékokat (például a letermett borsószár nagyszerűen hasznosítható mulcsként a málnásban, a paradicsomok hónaljhajtásait állítólag a gyümölcsfák ágvégeire kell aggatni), komposztálok amit másképp nem tudok felhasználni, illetve vettem egy rakás virágmagot is, amelyek hivatottak segíteni a kártevők távol tartásában (büdöske, sarkantyúkat és társaik). Szeretném alkalmazni a talajtakarást is, hogy ne kelljen annyit kapálni és locsolni (meglátjuk, milyen lesz a nyár).
Szert tettem néhány zsák Alginitre is, ez egy hazai bányászású ásványi trágya, amely hivatott egyfelől tápanyaggal ellátni a növénykéimet, másfelől javítja a talaj vízmegtartó képességét is.
Ősszel ha már minden kijött, úgy tervezem, hogy mustárral vetem be az egész területet, ami nagyszerű zöldtrágya.

Csíráznak a paradicsomok

Mialatt odakinn havazott és szélvihar tombolt, idebent a langy melegben szépen elvetettem a paradicsommagokat csíráztatni. Kétféle paradicsomot kaptam a Nödiktől, az egyik egy folytonnövő, a másik egy bokros fajta. Egy műanyag edényt képzeletben középen elválasztottam, majd egyik oldalra elszórtam a folytonnövő, másikra a bokros fajtát. Megjegyeztem, hogy bal oldalt vannak a folytonnövők, jobbra a bokrosak. Betakargattam, meglocsoltam. Aztán rájöttem, hogy elfelejtettem lyukakat fúrni az edény aljára, így felemeltem, és elkezdtem fúrkálni, innen-onnan. Közben forgattam az edényt erre-arra. Aztán letettem, és fejbevágott a felismerés, hogy már fogalmam sincsen melyik paradicsom melyik oldalon van. :) Reménykedtem benne, hogy habitusukban különbözni fognak, és így is lett. Szépen kicsíráztak a csávázatlan magocskák, egytől-egyig. Egyik oldalon nyurgább, másik oldalon alacsonyabb növénykék kezdtek el hajtani. Tippelek, hogy a nyurgábbakból lesz a folytonnövő, valaki erősítsen meg.

Egészen néhány nappal ezelőttig szépen fejlődtek a műanyag tálban, de már nagy volt a tolongás, így ideje volt pikírozni őket. Segítségem volt bőven! :)

Tök jó, hogy a lakásban is lehet sározni!

A kis papírgurigákban elvileg a bokrosak, a műanyag edényben várakoznak még a folytonnövők.
Szerintem. 

Jó móka! :)

Gondos kis kezek.

Most minden létező ablakunkban paradicsompalánták növekednek. Semmilyen vegyszerrel nem kezeltem őket, így eléggé ki vagyunk téve a palántadőlésnek, de remélem a legjobbakat. A korábban említett Alginitből kevertem a cserepekbe és papírgurigákba töltött földbe is, más kezdőlökést nem igazán kaptak a palánták. Egyelőre jól vannak, naponta kétszer is forgatom őket, hogy szép egyenes száruk legyen. Majd' megszakadnak, úgy tapadnak az ablakra egy kis napfényt keresve. Időnként végig is simítgatom a kis növénykéket, egyrészt mert jól esik (már nem csak a sziklevelek vannak kint, de egy-egy pár rendes levél is, ami végigsimítva már enyhe paradicsomillatot áraszt!), másrészt mert ezzel állítólag imitáljuk a természetes körülmények között nevelkedő egyedeket érő ingereket (szél, például), ezzel erősödik a száruk, a növényke ellenállóbbá válik. Meglátjuk.

A maradék alginitet bedolgozom a fennmaradó, egyelőre még üresen álló területbe. Lesz legalább kontrollcsoportom is, mivel borsóból szakaszosan tervezek vetni, hogy folyamatosan érjenek.

Egyelőre így néz ki a veteményes képe:

A fehér kockák egyelőre üresek, a kút körüli részt pedig most csatoltuk hozzá, ez még felásásra vár. 

Egyelőre ennyi. Elvileg most már tényleg kitavaszodik (ma kinyílt az első nárcisz), úgyhogy valószínűleg megsokasodnak a feladataink. Menet közben beszámolok a többi eseményről is!

Sok friss levegőt, napsütést, kellemes kertészkedést kívánok!