Egyél egy vakarót! Friss, forró kenyér néhány perc alatt

Valahogy az emberek vonzódnak ahhoz, ami nem lehet az övék, de legalábbis nem világuk. Izgalmas dolog kalandozni mások ösvényein, főleg abban a boldog tudatban, hogy ha nem tetszik, nyugodtan visszatérhetünk a sajátunkra. Chef nemrégiben egy jólmenő kütyügyártó cég komplett vezérkarának tervezett menüt, afféle csapatépítő bulira. Nomármost ezek a jólmenő, jólfizetett, jólöltözött, és egyéb dolgokat jól csináló emberek valószínűleg mindenféle földi finomságokból részesülnek, mindenféle válogatott helyeken. Kézenfekvő tehát, hogy egy csapatépítő bulira úgy készül fel az ember szakács férje, hogy előszöris kölcsönkéri a szomszédból a meglehetősen authentikus és rusztikus sparheltet. Mire szomszéd szemöldöke felvonódik, mire is kőn az a sparhelt? Hát vakarót sütni a jólmenőknek! Mire szomszéd szemöldöke még feljebb vonódik. Én is kérek, mondá. Chef bólogat, hogy mindenképp letesztelné a szerkezetet, és estére beharangoz egy spontán vakarósütést a forró sparheltplatnin. Szomszéd még megtoldja, miszerint van jóféle friss, házi juhtúró a hűtőben, épp előző nap érkeztek haza egyhetes erdélyi túrájukról. Erre meg Chef szemöldöke szökik fel, majd lelki szemei előtt kolbászcsipsz és apró kockára vágott szalonnatepertő lebeg. :)

A vakaró, vagy vakarcs, vagy bodak, vagy bodag, vagy cigánykenyér egy rettentő gyors kenyérféle, nagyon kevés összetevőből, ennélfogva ha vacsora előtt fél órával jutna eszünkbe, hogy elfogyott a kenyér, és már a boltban is csak a morzsát söprik össze az üres kenyerespultok alól - nos, itt az ideje sütni egyet!

Vakaró

elkészítési idő: 20p, sütés: 3-4p

Hozzávalók:

1 kg liszt

0.5 l víz

0.5 dl olívaolaj

2 csomag sütőpor

só

A hozzávalókat egy nagy tálba töltjük, és összegyúrjuk.

A liszt minőségétől függően az olaj és a víz mennyisége változhat. A begyúrás után akkor jó az állaga, ha elválik az edénytől, és lágy kenyértészta lesz.

Ekkor akkora gombócokat formázunk belőle, hogy kényelmesen elférjen a tenyérben.

A bucikat lisztezett gyúródeszkán kilapítjuk. Eredetileg vastagabbra hagyják, de ez alkalommal Chef kifejezetten a laposra gyúrt.

Végül az időközben felforrósított sparhelt tiszta platniján megsütjük.

Utána jöhet az ízesítés. Chef álma valóra vált: tejföllel kikeverte a juhtúrót, ízesítette sóval-borssal. Előzőleg elkészítette a többi feltétet is. A szalonnát apró kockákra vágta, és kisütötte tepertőnek. A kolbászból egész vékony szeleteket vágott, és a tepertő zsírjában ropogósra sütötte. Ezekkel, illetve némi durvára vágott vöröshagymával megszórtuk a vakaróra kent tejfölös juhtúrót, és kezdődhetett a lakoma!

Egyetlen ilyen adag egy főre bőségesen elegendő. Nagyon finom volt, és bár én szeretek enni, nem tudtam elfogyasztani az egészet. A gyerekek is megkóstolták a túrós-húsos verziót, de végül friss baracklekvárral kenték meg a sajátjukat. :)

A cigánykenyérnek többféle receptje is ismeretes, és egyáltalán nem csak a cigányok készítik. Van, aki elhagyja a sütőport is, valaki élesztővel készíti. Olívaolaj helyett is nyugodtan használjunk zsírt. Érdemes kipróbálni többféle verziót.

A chef ötlete: 

Plusz ízeket is előcsalogathatunk, ha a tésztába finomra vágott friss rozmaringot vegyítünk. De keverhetünk bele fokhagymát, aszalt paradicsomot, szárított gombát is, éppen mi illik elő- vagy főételünkhoz, ami mellé a vakarcsot tálaljuk. 

A chef ötlete: 

Akinél nincs kéznél sparhelt, főleg nem befűtve nyáron, az nyugodtan megsütheti normál serpenyőben is a gáztűzhelyen. Ha van vasserpenyőnk, az a tuti, de egy kerámiabevonatossal is szép eredményt lehet elérni. A teflonyost dobjuk ki a kukába. 

Igazi úri étek, elhihetitek nekem. Rég ettem ilyen finomat!

U.I.: Természetesen az úrinépek nem csak a vakaróval laktak jól. Kaptak ők is finom szalonnatepertőt, és Chef, meg a kontingens többi tagja bevonta a vendégeket, hogy maguk készíthessék el ebédjüket. Voltak, akik krumplit pucoltak, voltak akik salátának való zöldségeket aprítottak. Segítettek padlizsánt grillezni, majd krémet készíteni belőle. Grillezték a húsokat, levest főztek. Közben szívószállal szürcsölték a jeges gyümölcs smoothie-kat, és jókedvűen ugratták egymást. Jól sikerült kis buli volt! :)

Ó, az a lotyó!

Van a kertünk egyik kissé kieső részén egy többtörzsű fácska. Nem emlékszem, hogy mindig ott lett volna, néhány éve figyeltem fel rá, akkor még kb. akkora  bokor volt, mint én. Figyelgettem. Tavasszal nagyon szép fehéres-zöldes virágok pompáztak rajta, és ahogy közelebbről is megvizsgáltam, igen nagy tövisei is voltak. Mivel Nagyobbik Fiam akkor még csak totyogó volt, tartottam tőle, hogy ha a közelébe megy, megszúrja a tüske, így fogtam a metszőollót, és kb. egy méter magasságig felmetszettem. Nyáron láttam, hogy pici, gömbölyű, lilás gyümölcsei vannak. Megkóstoltuk, kissé fanyar utóízű, de nagyon finom szilvaféle, arra gondoltam, hogy valami ringló lehet tán.
A többi évben sem csináltam vele sokat, mint hogy az alját felnyestem és időnként legeltünk róla. Az utóbbi időben viszont kissé tudatosabban kertészkedem, és épp a napokban gondoltam, hogy utánanézek, mi is ez a gyümölcs. Megint érik, és megint legeljük. Aztán persze elfeledkeztem róla, mígnem egy ismerős facebook oldalán láttam a bejegyzést: lotyószilváról volt szó. Meg is akadt rajta a szemem, és ahogy átfutottam, rájöttem, hogy ez az én növényem! Lotyószilva!

Kicsit jobban utánanéztem, mit is kell róla tudni.
Ezt írja róla a Terebess gyümölcskalauz:

A cseresznyeszilva vagy paradicsomszilva (Prunus cerasifera) a Rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó lombhullató fa.Népies neve lotyó- vagy fosószilva. A könnyen hasmenést okozó sárga kökényszilvára vonatkoznak: fosóka, pisa, potyó. A faiskolák az alapfajt mirabolán szilva néven alanynak szaporítják. Sokféle csonthéjas gyümölcsfát, díszfát és díszcserjét szemeznek rá. Zöldesfehér virágú, tövises bokorfa. Termése gömbölyű, lédús, sárga vagy piros színű, édeskés-savanykás ízű. Akár kompótnak is alkalmas, de főleg pálinka készítésére használják. 

A híres grúz szószok egyike, a tkemali is mirabolán szilvából készül. 

Ez utóbbi további hozzávalói koriander, kapor, fokhagyma, cseresznyepaprika, bors és még néhány apróság. Nagyon izgalmasan hangzik, egyszer kipróbálom. Idén már nem biztos, mert holnapra kajszilekvárfőzés van betervezve, és az egész nap el fog tartani. Talán jövő héten, de nem ígérem biztosra.

Mivel a dúsgazdag kajszitermésnek köszönhetően idén tiszta kajszipálinka lesz, nem akarnám belekeverni a lotyószilvát. Mivel nem válik el a magjától, és a termete is igen apró, fagyasztásban nem is nagyon lehet gondolkodni. Így marad lekvárnak.

Tegnapelőtt leszedtem egy tálnyit, és megfőztem. Három pici üvegnyi lett belőle.
Feltettem egy nagyon pici vízzel főzni, majd amikor már kezdett szétfőni, egy nagyobb lyukú tésztaszűrőn átpasszíroztam, így a magja és a héja kiszelektálódott. Utána a lekvárnakvalót tovább forraltam egy nagyon kevés cukorral (ezt el is lehet hagyni), míg meg nem kaptam a klasszikus szilvalekvár állagot: a fazék alján végighúztam a fakanalat középen, és ottmaradt a tiszta csík. Kiforralt befőttesüvegekbe töltöttem még forrón, és ment a szárazdunsztba.

Ma Kisebbik Fiammal felbontottunk egyet a palacsintához, és mondhatom, hogy igazán finom lett. Egy egész picit fanyar, mégis nagyon finom szilvaíz.

Az imént szedtem még két nagy edénnyel, az esti program ismét szilvalekvárfőzés, és még mindig van a fán rengeteg. A növény egyébként teljesen igénytelen, és meg vagyok róla győződve, hogy magától nőtt oda. Talán egyszer, ha már sokkal nagyobb lesz, kipróbálom pálinkának is. Addig marad a lekvár, aminek külön is örülök, mert a hagyományos szilvánkat többnyire megesszük frissibe', levesnek, vagy szilvásgombóc készül belőle a fagyasztóba.

Ha mostanában egy-egy kirándulás folytán (vagy a kertetekben) felfedeztek egy ilyet, feltétlenül szedjetek belőle egy lekvárra (jó-jó, pálinkára) valót!

Az oldalon megjelenő írások és fotók - ha másképp nincs jelölve - saját tulajdonunkat képezik és szerzői jogvédelem alá esnek. Felhasználásuk kizárólag a Vidéki Konyha engedélyével történhet.