Minek kell negyven fokban forró lekvárt kavargatni? - gondolatok a kert végéből.

forrás: Pinterest

Imádom ezt a képet. Mióta megláttam, arról álmodoztam, hogy egyszer ez leszek én. Pont ilyen szalmakalapban, kerítéssel, növényekkel. Utópisztikus elképzelésem lassanként formát ölt. Szalmakalap, pipa. Kerítés, pipa. Vetemény, pipa. Ásó is pipa. Mondjuk nálam nincsenek ekkora utak hagyva, de lényeg a lényeg. Termelünk itthon zöldségeket, gyümölcsöket. Van kevés uborkánk, babunk, borsónk, répánk, karalábénk, petrezselymünk, paradicsomunk, és még néhány zöldségféle. Vannak gyümölcsfáink, szám szerint 11 darab, ha nem számolom azt az öt cigánymeggyet, amit néhány éve ültettünk az utcafrontra. De miért is ne számolnám, hiszen gyümölcs (lesz) az is. Akkor 16, eddig. Négynek a helye ki van már ásva, csak a beültetésre vár, meg hogy elmenjünk Pórszombatra, őshonos gyümölcsfákat vásárolni. Itthon vagyok gyesen, még szeptemberig, utána Kisebbik Fiam is elkerül az oviba. Ideális kép, nemigaz? Otthonülő anyuka, kisgyerekkel, van ideje ilyesmivel foglalkozni. Milyen jó neki, nem kell reggel korán bevágni a gyerekeket az oviba, aztán délután hazavágtázni, hogy ne nézzenek rá csúnyán az óvónénik. Napközben nem robotol, nem kell elviselni a főnökét, a közlekedést, ami épp adódik. Nem mindezek után áll neki a háztartásnak, bedobni egy mosást, vacsorát készíteni, fürdetni, fektetni, netán vasalni. Aki otthon van, az nagyon ráér. Tud délelőtt foglalkozni a háztartással, ebédet főz, csinosítgatja a házát, kertjét, elbíbelődik ezzel-azzal, önmegvalósít.

Namost vagy én csinálok valamit nagyon rosszul, vagy ez egy rózsaszín púderes álomkép a 'ráérős gyesen lévő' anyukákról. Nálam ez nagyjából így néz ki: reggel kelés, gyerekeket felöltöztetés, induljunkmármertmegintelkésünk, oviba elszállítás. Kicsivel boltba menés, bevásárlás, hazamenés, anyavegyélfelelfáradtam. Kávébedöntés. Mosogatás, ebédkitalálás. Legódarabkák és fél pár cipők arréb taszigálása lábbal. Mosásberakás. Ebédelőkészítés, szomjoltókészítés, reggelikészítés. Elmosogatás. Főzés. Pisiltetés, vécélehúzás. Baritisztítás, anyaholarongyim. Tévébekapcsolás, mesecsatornakeresés. Postaátvevés. Ebédeltetés. Hűdemaszatosvagymosdmegazarcod, pisiltetés, vécélehúzatás, újabb rongyikeresés. Meseolvasás, altatás. Álommanókergetés, kávébedöntés. Levélcsekkolás, munkatűzoltás, mármuszájfelmosnomragadapapucstalpa. Gyerekébresztés, ebédmaradékfelszámolás, mosogatás. Ovibamenés, gyerekhazahozás. Teregetés. Férjvárás, homokozás, biciklipumpálás, teddelaztarollertahelyéremindignekemkell. Cipőbekötés, biciklitologatás, menjünkleadunapartrakavicsotdobálni. Vacsorakészítés, eddmármegazuborkátis. Fürdővízkészítés, anyajátszolvelünk, mármegintúszikafürdőszoba, csakegypercnyugalmatszeretnék, maapaaltat. Vacsoramaradékeltávolítás, mosogatás, ruhákelőkészítésemásnapra. Gép elé ülés, dolgozás. Éjfélkor riasztócsippanás, mármegintnemfogomkialudnimagam.

Ez erősen jellemzi a mindennapjaimat. Folyamatosan úgy érzem, hogy rohanok az életem után, és soha nem fogom utolérni. Mindig elmarad valami. Ha rend és tisztaság van, halomban áll a szennyes. Ha mindent kimostam, a vasalás áll halomban. Ha főzni kell, takarításra sincs időm. Ha nem kell, akkor meg a városban kell valamit intézni, vagy annyira sok már a munkám, hogy semmi mással nem tudok foglalkozni.

Ebbe a nagyon ráérős és nyugodt életembe próbálom belerángatni a biokertészkedést, a zöldség- és gyümölcsnevelést, a komposztálást, a mindezekről való folytonos utánaolvasást. Télen rengeteget olvasok, tervezgetek, mit fogok ültetni, hova, mi a jó növénytársítás, mivel lehet a bioszemléletűeknek permetezni, mert azért a mi kertünkben pont úgy megjelenik a levéltetű, mint akárki máséban. Egész télen alig várom a tavaszt, hogy végre lehessen talajt egyengetni, sorokat kijelölni, magot vetni. Míg a kis zöldségkezdemények előbújnak, élvezem a virágzó gyümölcsfák képét és illatát. Azt hiszem, ez a tavaszi pillanat, amikor még nincs gyomlálnivaló, szüretelnivaló, megvédenivaló, eltennivaló, de már lehet szöszmötölni a kertben, és várni a friss gyümölcsöket-zöldségeket - na ez a legjobb. Utána már nagyon megsokasodnak a munkák. Be kell tudni iktatni a kapálást, a fűnyírást, a csalánszedést, a locsolást, a permetezést, a gyümölcsszüretet, az eltevést. Most épp itt tartunk. Ilyenkor a lakás kaotikus állapotokat mutat. De muszáj leszedni a cseresznyét, mert lerohad, főleg ha érésidőben kap egy-két jó kiadós esőt is. A barackfáról termést kellene ritkítani, mert már földig hajolnak az ágai, és úgysem tudja kinevelni azt a rengeteg barackot. A borsót ha nem tépi fel az ember időben, akkor megvénül. A meggyet ha leszedtem rekeszbe, el kell tenni, vagy ott rohad meg. Világos a képlet.

Passzió? Azért csinálom, mert ehhez van kedvem, vagy ezt szeretem? Ilyen is van benne, biztosan. De leginkább a csalódottságom és elkeseredettségem, hogy szenny az, amit megeszünk és megiszunk. Az vagy, amit megeszel - mindig visszatérek ehhez a mondáshoz. Az, hogy a paradicsomot a saját kertemből szakítsam le, rengeteg munkával és idővel jár. A magot megrendelni, elvetni, palántákat nevelgetni. Tudtátok, hogy ahogy kicsíráznak a paradicsommagok és megjelennek az első levélkék, simításukra már erősen paradicsomillatú lesz a kéz? Megfizethetetlen. Aztán locsolgatni, átültetni, kiültetni, kapálni, locsolni megint. Védeni, karózni, kötözni. Jó esetben nem veri el a jég vagy nem támadja meg valami betegség és nyárra van friss, házi, kerti, még jobb esetben bioparadicsomod. Letéped, beleharapsz, és abban benne van az élet minden íze. A melegsége, a zamata, az egészsége, az illata... egyszerűen utánozhatatlan, és megfizethetetlen.

Ez utóbbi kitételemmel biztos lesznek vitázók. Már miért ne lehetne megvenni a paradicsomot a zöldségesnél, vagy a szupermarketben, vagy a piacon? Meg a borsót, meg a répát, meg a többit? Meg lehet venni, persze. Meg is lehet enni. De honnan van az a paradicsom? Egyáltalán fontos ez, hogy honnan van? A bolti paradicsom is paradicsom. Az is piros, annak is paradicsomíze van - máramennyire persze. Aztán megnézed, hogy Spanyolországból, vagy Olaszországból származik. Utazik egy csomót, zölden. Áll egy hűtőházban amíg szükség nem lesz rá. Tudtátok, hogy van egy szer, amit ha rápermeteztek a zöld paradicsomra, másnapra piros lesz? Ezt vesszük meg a boltban. Meg a felfújt kenyeret, az adalékokkal felturbózott és tartósított sok más élelmiszert. Minek kell például a konyhasóba adalék? Mert összecsomósodik. Minek kifehéríteni és finomítani? Mert úgy könnyebb szórni, és nem látszik koszosnak. De minek a tejszínbe szentjánoskenyérliszt? Egyáltalán mi az a szentjánoskenyérliszt? Meg a karragén, meg a guar gumi és társaik? Tényleg minden hülye címkét végig kell olvasni, átválogatni, származási helyet nézni, összetevőket vizslatni? És miért van a Mars csokiban GMO összetevő? Már egy rohadt csokit se lehet úgy megenni, hogy az ember nem azt olvasgatja, hogy mi van benne?

forrás: www.bubblews.com

Sokszor azt gondolom, hogy üldözési mániám van. Az egész világ egy nagy összeesküvés, mindenki azt akarja, hogy beteg legyek aztán dögöljek meg. Már bocsánat. Közben költsem el a pénzemet olyan dolgokra, amit rövid használat után úgyis eldobok. Vegyek névre szóló kólát. Kenjek a bőrömre válogatott vegyszereket, mert attól szép leszek. Bámuljam a celebeket a tévében, a katasztrófákat a híradóban, és a tengernyi reklámot a kettő között, ami arra buzdít, hogy vegyek még több permetezett paradicsomot, cseréljem már le az ucsi, elavult mobilomat, mivel takarítsam a háztartásomat, amit aztán jól engedjek bele a Dunába. Aztán dolgom végeztével szörnyülködjek azon, hogy miért van egyik évben súlyos aszály, a másikban meg csúcsokat döntögető árvíz meg mindent taroló jégeső.

Nincs ez rendben így, nekem ez nem tetszik. Én nem nézek tévét. Nem iszom kólát akkor se, ha azt írják rá, hogy kedvesritaeztakólátcsaknekedgyártottuk. Nem veszem meg a permetezett paradicsomot, akkor se. Inkább a vesződség. Inkább a kupi a lakásban, a rohanás a dolgaim után, az éjféli riasztócsippanások. Befőzés a negyven fokban, míg mindenki más valami vízparton locsolgatja magát egy hideg sör mellett. Ez van, de ennek legalább van értelme.

Vannak persze alternatívák. Le lehet mondani egy csomó mindenről, nem is gondolná az ember, hogy lehet élni túró rudi vagy danonino nélkül. Vagy csipsz és kóla nélkül. Lehet idénygyümölcsöket és zöldségeket fogyasztani, lehet biotermesztőket felkutatni, bevásárlóközösséghez csatlakozni, közösségi mezőgazdálkodni. Egy városinak például abszolút alternatíva. De lehet vidékre is költözni, saját kertet nevelni, közben háztartással elúszni.

Néha úgy érzem, hogy ciki tudatosnak lenni. Lassan már a csapból is ez folyik, hogy legyél zöld, használjad fel a szemetedet is kreatívan. Vagy a más szemetét. Készíts házilag amit lehet. Fedezd fel a régi okosságokat, amik tényleg nem avultak el. A szódabikarbóna az szódabikarbóna. Remélhetőleg. Egyszer néztem egy kisfilmet a fenntarthatóságról, meg az alternatív üzemanyagokról. Ott valaki azt írta kommentbe, hogy ha valaki feltalálná, hogy a finggal lehet motorokat meghajtani, akkor mindenki babot kezdene termeszteni, kikísérleteznék a leggázosítóbb fajtákat és a kormány különadót vetne ki rá. Ez azt hiszem elég jól megfogja a lényegét az egésznek. A probléma ugyanis nem más, tisztelt barátaim, mint a harácsolás. Még több kell abból, ami van. Még szebb, még jobb, még újabb. De leginkább még több pénz kell. Ugyan minek ennéd a házilag elkészített homoktövis lekvárodat, ha vehetsz a gyógyszertárban lassan felszívódó, kapszulás c-vitamint? Valaki nézte már, hogy mi van a gyógyszertárban kapható mesterséges vitaminkészítményekben? Egy példa:

A készítmény hatóanyaga: 500 mg aszkorbinsav kapszulánként.Egyéb összetevők: sztearinsav, borkősav, talkum, kukoricakeményítő, szacharóz, sellak.Kapszulahéj: nátrium-dodecil-szulfát, riboflavin (E 101), tisztított víz, zselatin

A gyanútlan vásárló pedig még örül is neki, hogy milyen sokat tett az egészségéért, mert szedi a c-vitamint. Akkor már inkább a homoktövis lekvár. Vagy a tv-paprika. Vagy az újburgonya. 

De fogyasztani kell. Mindenből még több kell, még jobb és még szebb. De leginkább a pénzből. A kormányok, a nagyvállalatok, a gyógyszeripar, a bankok, a nagygazdaságok mind csak még több bevételt, még több profitot akarnak kipaszírozni cégükből meg a szerencsétlen melósból. És itt már nem egy tengerparti nyaraló vagy egy ötödik kocsi a cél. Nincs az szép-ük-dédunoka, aki ezeknek a pénzét valaha elköltené. De kell még több gmo-s kukorica hogy azt vegyék a gazdák, mert attól hamarabb jóllakik a katonasorba állított ezer tehén, akik maguk alá csinálnak miközben a tőgyükre fejőgép van cuppantva.

A mai startlap címlapsztorik

Mikor jutottunk ide? És hogyan? Én kérem szépen harminchat éves vagyok. Én emlékszem, hogy gyerekkoromban évekig vártak a nagyszüleim egy autóra. Vagy telefonvonalra. Vagy vízvezetékre. Már tinédzser voltam, amikor apukám kapott egy céges mobilt, aminek akkora volt az aksija, mint három egymásra rakott kisméretű tégla. Emlékszem, a kádból telefonáltam vele, felhívtam egy barátnőmet és mondtam neki, hogy a kádból telefonálok. Mekkora menő már. A múlt héten úszni vittem a Nagyobbik Fiamat és egy nő egy fél monitornyi tablettel videózta meg fotózta a gyerekét, ahogy az úszni tanul. De emlékszem arra is, hogy a hétvégéket mindig a nagyszülők falusi házában töltöttük. És ott volt kacsatömés tölcsérrel, meggyszedés sonkakampóra akasztott bádogvödörbe, télen disznóvágás. A hátsó szobából még befogott fülünkön át is hallottuk, hogy visít a disznó, amíg kirángatják az ólból. Aztán a forró disznókörmöket az ujjainkra húztuk, mert jó meleg volt. A nagyszüleim falun éltek, megtermelték javarészt amire szükségük volt. A szüleim már a városba vágytak. Hogy ne kelljen vesződni a disznóvágással vagy csirkekopasztással. Ott a sarki kisbolt, van párizsi, tej, kenyér. Tudtátok, hogy a párizsiba beledarálják a csőrét, a tollát, a csontját, és mindenféle egyebet, amibe jobb nem is belegondolni? Szóval egy generáció ment a városba, én már megint falura. Próbálom megtermelni, amit lehet, amit meg nem, azt megbízható forrásból beszerezni. Van biolisztem, meg biotésztám, magam készítem a mosószeremet hamulúgból meg mosószappanból. Szuperül mos. 

Húsz-huszonöt év alatt jutott el az emberiség oda, hogy lassan megcsömörlik saját magától. Megeszi az ocsmány kajákat, szennyezi a környezetét, mosatja az agyát és költi a pénzét, amire mondják hogy költse. Fogyassz! Fogyassz! Fogyassz! 

Hármas számú kovászos kenyerem

Köszönöm szépen, én ebből nem kérek. Paradicsomot érlelek, befőzök. Kapálok. Jövőre már csirkéket is tartok. Ez az egy alternatíva van, én mást nem látok. Úgy érzem, jó ez az út, mégha nehéz is, és lemondásokkal is jár, de szeretem. Azt gondolom, hogy jó lesz ez így. Hogy van borsólevesem saját zöldségből és megtanultam kovászos kenyeret is sütni. (Aztán a kezembe akad egy könyv a Paleo étrendről, és azt állítja, hogy ne egyek borsót. Meg kenyeret se. Na, ez már nekem is sok! :) )

Persze van mobilom, meg számítógépem, és néha én is elmegyek egy fürdőbe a családdal. És lukas gatyában sem szeretek járni. Nem tudnám vállalni az abszolút önellátást, a szolgáltatóktól való függetlenedést. Nem hinném, hogy életcél kell legyen az élet fenntartása. Hogy azért kelljen egész nap robotolni, hogy legyen mit enni, meg legyen tüzelő. De nem tudok harácsolni sem. Kifizetem a számláim. Megveszem amit tudok, és amire szükségem van, vagy amit úgy érzek, a gyerekeimnek szüksége van. Az vagyok, amit megeszek, erre pedig odafigyelek. Remélem, a gyerekeim is így tesznek majd. Élvezik a napsütést, a finom kajákat, a friss vizet, a sározást, a pacsálást, a bringázást, az erdei kirándulásokat! Ha ez különcködés, akkor legyek különc. Szívesen vállalom.

Befőzősüti

fotó: Pinterest

Beérett a cseresznye és ilyenkor nincs pardon. Ha nem szedi le az ember, túlérik, aztán még jól le is rohad. Tehát le kell szedni. A cseresznyeszedés macerás dolog. Legjobb, ha kocsánnyal együtt szedjük, úgy lassabban megy tönkre és még néhány napot kibír a hűtőben is, míg várja további sorsát. Három kupacot válogattam a leszedett cseresznyéből: a teljesen épeket, ezek lefagyasztatnak vagy befőződnek befőttnek, menetközben néhányan megevődnek. A második kupacba azokat raktam, amelyek ugyan épek, de a múltkori jégeső nyomatot hagyott rajtuk. Ezekből lekvár vagy dzsem főzetik, ha nagyon sok lesz, akkor talán egy-két üveg szörp is eltevődik belőlük. A harmadik kupacba dobáltatott a kukacos, punnyadt és egyéb módon nyomorék cseresznye, ez belehajíttatik a komposztba.
Eddig egy rekesszel sikerült szedni, de még mindig nagyon sok van a fán. Ami nagyon fent van, az már konkrétan fekete, ezt meghagyom a madaraknak. Létramagasságtól lefelé leszedetik, kukacosa vagy buggyantja eldobatik, kutya által megevődik. Többi zacskóba szedetik, majd ládába üríttetik. A teli láda ismét szortíroztatik.

Namármost ezen lépések mindegyike igencsak hosszadalmas, aprólékos és figyelmet igénylő, így a vasárnapi ebédhez megálmodott cseresznyés pite elképzelésem hamar szertefoszlott. Reggel ugye az ember fölkel jó korán, a hálószobánkban reggel fél hétkor már konkrétan a hasamra süt a nap, így ki kell szállni az ágyból. Aztán jön, hogy anya kérek enni, anya szomjas vagyok, nincs itthon kenyér, menjünk el a boltba, mi lesz az ebéd, engedjünk vizet a medencébe, anya megcsípett a szúnyog, anya lerúgtam a nagylábujjam körmét... És még azért be kell dobni egy mosást is, és a befőzésnek sem lehet úgy nekiállni, hogy nincs elmosogatva, tehát még azt is gyorsan. Közben megint szomjasak, éhesek, átöltöznek, összevesznek, elesnek, szomszédolnak. Na nem lesz ma pite. De ha már a cseresznye adott, akkor gyorsan, valami finomat a babgulyás utánra. Készüljön egy morzsatorta.

A morzsatorta igazából nem is annyira morzsa, és még torta se, de nem jut eszembe jobb név rá, aki tudja segítsen ki legyen szíves. Angolul és eredetiben almával ez az apple crumble. A crumble azt jelenti, morzsolni. Nagyon praktikus kis desszert, lehet egyedi adagokban is elkészíteni, meg nagy tállal is, kinek mi van kéznél. Az aljára elkészítjük a bármilyen gyümölcsből készült masszát, a tetejére meg rámorzsoljuk a tésztát. Most elneveztem befőzősütinek, de ez annyira nem takarja a jellegét. Jöjjön:

Cseresznyés befőzősüti

elkészítési idő: százhúsz óra cseresznyeszedés, válogatás, mosás, magozás, 10p a gyümölcsszószhoz, 5 p a morzsához, 30p a sütéshez

Hozzávalók a gyümölcsszószhoz:

másfél kg magozott, mosott cseresznye

15 dkg cukor (ízlés szerint növelhető vagy csökkenthető)

kávéskanálnyi fahéj

3 tk burgonyakeményítő

2-3 dl víz

Hozzávalók a tésztához:

125g cukor

250g vaj

350g liszt

1cs vaníliás cukor

A megmosott, kimagozott cseresznyét kb. 2dl vízzel, a cukorral és a fahéjjal feltesszük főni. Érettségi fokától és fajtájától függően fog szépen levet is engedni. Annyi lé legyen rajta forrás környékén, hogy épp a gyümölcsig érjen. Néhány percig rotyogtassuk, míg puhul a cseresznye állaga. Amikor már épp kezdene szétesni, 3 teáskanál burgonyakeményítőt oldjunk fel egy fél pohár vízben, jól keverjük el. Kezdjük hozzácsurgatni a cseresznyeszószhoz, közben kevergessük. Nagyon gyorsan elkezd sűrűsödni, és szép fényes, cuppogós állaga lesz. Annyit öntsünk hozzá a keményítőből, hogy a kanálról  még lassan, de csurogjon le. Ha kihűl, még sűrűsödni, kocsonyásodni fog. Ha elkészült, zárjuk le. 

Utána elkészítjük a morzsát. A hozzávalókat mind egy tálba öntjük,  a vaj legyen hideg, felkockázva. Kézzel, vagy keverőgéppel keverjük nagyjából össze. Ha keverőgéppel keverjük, hamar elkezd morzsás lenni az állaga, ekkor gyarkolatilag már készen is van. Minél tovább keverjük, annál jobban kezd összeállni egy darabba, ez nem jó nekünk. Ha kézzel keverjük, akkor is igyekezzünk mielőbb összekeverni, ujjaink között morzsoljuk szét a nagyobb vajdarabokat. Ha már nagyon kezd összeállni, két tenyerünk között morzsáljuk szét, mint a homokozóban szokás a homoksütikre a porcukrot. :)

Kisebb kerámiaedényekbe vagy egy nagyobb, mélyebb kerámiaedénybe töltsük bele a gyümölcsmasszát, kb. kétharmadáig. Utána fedjük be az elmorzsolt tésztával, a pereméig.

Forró sütőben süssük, míg a morzsa teteje barnulni kezd. Oldalt, a morzsafedél mellett nagyon gusztusosan bugyogni fog fel a cseresznyelé, ennek örüljünk. 

A legjobb ebben a sütiben, hogy melegen, langyosan és hidegen is fogyasztható. Ha van kéznél finom vaníliafagylaltunk, pöttyintsünk egy gombócot a tetejére.

A Chef toldaléka:

Ha almából készítjük, az almákat szeleteljük fel. Tegyük fel főni a cukorral, fahéjjal. Amikor kezd megpuhulni, egynegyedét szedjük tálba és turmixoljuk le, majd töltsük vissza a többi almához. Jól keverjük el. Ez esetben nincs szükség burgonyakeményítőre, az alma nem túl lédús gyümölcs. Hűtsük le langyosra, és úgy tegyük a tetejére a morzsát.

Jó étvágyat és jó befőzést kívánunk!

Egy majdnem-borsóleves és bioeszközök a kertben

Egy jó hete már folyamatosan érik be a borsó, ez az esős idő igazán jót tesz neki. Óriási hüvelyek vannak rajta, és olyan kövérek, hogy majd' szétrepednek. Kisebbik Fiam élvezettel pusztítja mióta megjelentek az első vastagabb fürtök. Ahogy nézegettem, már kezdett egy kisebb adagravaló összegyűlni, gondoltam összeszedjük és főzünk egy borsólevest belőle. Már a répák is vannak akkorák (egyik-másik), hogy bele lehet főzni őket a levesbe, legalább az egyelés is megvan.
Történt aztán, hogy csak nem akart gyűlni az a borsó a vödörben, mert ahogy bedobtam kettőt, egy mindig kivevődött.

A tettes!

Aztán ahogy elfogytak a kövérebb hüvelyek, és belenéztem a vödörbe, láttam, hogy ebből már nem lesz borsóleves. Így helyet foglaltunk a veteményben, és jóízűt falatoztunk belőle. Időnként felhúztunk mellé néhány szál répát is, csak az íze kedvéért. :)

Ha így megy tovább, nyersen fog elfogyasztódni a veteményes tartalma, amit azért annyira nem is bánok, a borsóleves meg jó lesz majd a fagyasztottból is. Időnként beérik néhány eper, az egyik cseresznyefán már feketéllik a sok gyümölcs, a másikon épp csak most kezd érni. Ez utóbbi jóval finomabb, a másik viszont már nagyon korán szedhető. Már napok óta piszkálja a fantáziámat egy cseresznyés pite, a jövő héten minden bizonnyal sort kerítek rá!

A csíkos szárnyú egyedek a cseresznyelegyek

A cseresznyefákra idén először függesztettem cseresznyelégy-színcsapdákat. Úgy tűnik elég jól beváltak. Jó sok légy ragadt rájuk, és egyelőre nem is találtam kukacos cseresznyéket. Merthogy a kukacok ugye annak köszönhetők, hogy amikor a cseresznye sárgulni kezd, a cseresznyelegyek rárepülnek, és beletojják a petéiket. Aztán abban fejlődik a kukac ahogy érik a gyümölcs.

Kipróbáltam a hernyóöveket is, amiket pedig a fák törzsére kell ragasztani. Ez tulajdonképpen egy kétoldalú ragasztó, ami nem szárad meg a levegőn. Ezek elvileg arra jók, hogy a fára felmászó hangyáknak útját állják, amik felhordanák a levéltetveket. Ahogy elnéztem, sok hangya is csapdába esett, de volt olyan, amelyiken rengeteg légy és levéltetű is volt. Most, hogy beteltek, lecserélem őket.

Ezt a szilvafán fotóztam

Az esős idő miatt dőzsölnek a levéltetvek a veteményben. A babok gyomlálása közben találtam néhány disznóparéjt, és úgy láttam, hogy a tetvek legalább annyira szeretik ezeket a növényeket, mint a babokat. Így pár szálat elszórva bent hagytam, hogy hátha inkább arra mennek, mint a babra. Nos, van a babon is jópár telep, de a paréjon meg annyi, hogy gyakorlatilag a teljes növényt beborítják. És nagy megelégedésemre megjelentek a katicák is. A paréjokról rendszeresen áthelyezem őket a babokra, dolgoznak is rendesen.

Bio-melós