2013. július 20., szombat

Ó, az a lotyó!

Van a kertünk egyik kissé kieső részén egy többtörzsű fácska. Nem emlékszem, hogy mindig ott lett volna, néhány éve figyeltem fel rá, akkor még kb. akkora  bokor volt, mint én. Figyelgettem. Tavasszal nagyon szép fehéres-zöldes virágok pompáztak rajta, és ahogy közelebbről is megvizsgáltam, igen nagy tövisei is voltak. Mivel Nagyobbik Fiam akkor még csak totyogó volt, tartottam tőle, hogy ha a közelébe megy, megszúrja a tüske, így fogtam a metszőollót, és kb. egy méter magasságig felmetszettem. Nyáron láttam, hogy pici, gömbölyű, lilás gyümölcsei vannak. Megkóstoltuk, kissé fanyar utóízű, de nagyon finom szilvaféle, arra gondoltam, hogy valami ringló lehet tán.
A többi évben sem csináltam vele sokat, mint hogy az alját felnyestem és időnként legeltünk róla. Az utóbbi időben viszont kissé tudatosabban kertészkedem, és épp a napokban gondoltam, hogy utánanézek, mi is ez a gyümölcs. Megint érik, és megint legeljük. Aztán persze elfeledkeztem róla, mígnem egy ismerős facebook oldalán láttam a bejegyzést: lotyószilváról volt szó. Meg is akadt rajta a szemem, és ahogy átfutottam, rájöttem, hogy ez az én növényem! Lotyószilva!
Kicsit jobban utánanéztem, mit is kell róla tudni.
Ezt írja róla a Terebess gyümölcskalauz:

A cseresznyeszilva vagy paradicsomszilva (Prunus cerasifera) a Rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó lombhullató fa.Népies neve lotyó- vagy fosószilva. A könnyen hasmenést okozó sárga kökényszilvára vonatkoznak: fosóka, pisa, potyó. A faiskolák az alapfajt mirabolán szilva néven alanynak szaporítják. Sokféle csonthéjas gyümölcsfát, díszfát és díszcserjét szemeznek rá. Zöldesfehér virágú, tövises bokorfa. Termése gömbölyű, lédús, sárga vagy piros színű, édeskés-savanykás ízű. Akár kompótnak is alkalmas, de főleg pálinka készítésére használják. 
A híres grúz szószok egyike, a tkemali is mirabolán szilvából készül. 
Ez utóbbi további hozzávalói koriander, kapor, fokhagyma, cseresznyepaprika, bors és még néhány apróság. Nagyon izgalmasan hangzik, egyszer kipróbálom. Idén már nem biztos, mert holnapra kajszilekvárfőzés van betervezve, és az egész nap el fog tartani. Talán jövő héten, de nem ígérem biztosra.

Mivel a dúsgazdag kajszitermésnek köszönhetően idén tiszta kajszipálinka lesz, nem akarnám belekeverni a lotyószilvát. Mivel nem válik el a magjától, és a termete is igen apró, fagyasztásban nem is nagyon lehet gondolkodni. Így marad lekvárnak.

Tegnapelőtt leszedtem egy tálnyit, és megfőztem. Három pici üvegnyi lett belőle.
Feltettem egy nagyon pici vízzel főzni, majd amikor már kezdett szétfőni, egy nagyobb lyukú tésztaszűrőn átpasszíroztam, így a magja és a héja kiszelektálódott. Utána a lekvárnakvalót tovább forraltam egy nagyon kevés cukorral (ezt el is lehet hagyni), míg meg nem kaptam a klasszikus szilvalekvár állagot: a fazék alján végighúztam a fakanalat középen, és ottmaradt a tiszta csík. Kiforralt befőttesüvegekbe töltöttem még forrón, és ment a szárazdunsztba.

Ma Kisebbik Fiammal felbontottunk egyet a palacsintához, és mondhatom, hogy igazán finom lett. Egy egész picit fanyar, mégis nagyon finom szilvaíz.

Az imént szedtem még két nagy edénnyel, az esti program ismét szilvalekvárfőzés, és még mindig van a fán rengeteg. A növény egyébként teljesen igénytelen, és meg vagyok róla győződve, hogy magától nőtt oda. Talán egyszer, ha már sokkal nagyobb lesz, kipróbálom pálinkának is. Addig marad a lekvár, aminek külön is örülök, mert a hagyományos szilvánkat többnyire megesszük frissibe', levesnek, vagy szilvásgombóc készül belőle a fagyasztóba.

Ha mostanában egy-egy kirándulás folytán (vagy a kertetekben) felfedeztek egy ilyet, feltétlenül szedjetek belőle egy lekvárra (jó-jó, pálinkára) valót!


Az oldalon megjelenő írások és fotók - ha másképp nincs jelölve - saját tulajdonunkat képezik és szerzői jogvédelem alá esnek. Felhasználásuk kizárólag a Vidéki Konyha engedélyével történhet. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése