A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kert. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kert. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. január 1., vasárnap

Újratervezés

Hát nem lett harmadik gyerek.

Közben eltelt másfél év, tartozom ezzel a bejegyzéssel, és szeretném folytatni is a blogírást, majd azt is leírom, hogy miért.

Szóval más irányt vett az életünk. Próbálkoztunk kábé egy fél évet a gyerekprojekttel, de nem jött össze. Rettenetesen rá voltam görcsölve, Chef meg talán nem is volt meggyőződve teljesen arról, hogy ez jó ötlet, tehát nem lett bébi. Fél év után leültünk egy fesztiválon a tömegtől tisztes távolban, ahol még láttuk a bulizó embereket, és hallottuk a zenét, és megegyeztünk, hogy akkor ezt hagyjuk ennyiben. Terveket szövögettünk, hogy hogyan tovább, és miért is lesz jó, hogy maradunk négyen.

Én valamivel több, mint egy éve elhelyezkedtem egy munkahelyen, ahol számítógépes grafikusként dolgozom. Nagyon szeretem a munkám, szuper a munkahely is. Klasszak a munkatársak, és nagyon jó az elképzelés is, ami az egész cég mögé lett gondolva. Akkor indult, amikor csatlakoztam, úgyhogy az első évünk küzdős volt, de megérte, bőven van mit felmutatni, és tapasztalatokkal is bőven gazdagodtunk. Saját tapasztalatokkal, ami azért elég mélyen bevésődik, legalábbis jobban, mintha egy cégtudor coach adta volna elő. Nem mondom hogy ez a könnyebb út, de utólag ugye megszépül minden.

Szóval elérte a vidéki konyha blogot is a klasszikus blog (tetsz)halál, amikor is az embernek megszűnik az az ideje lenni, amit eddig a blogírásra fordított. Újév első napja lévén tele vagyok elhatározásokkal, miszerint több időt fordítok magamra, több időt fordítok a családomra, és többet a párkapcsolatomra, bár még nem tudom honnan fogom elvenni, mert a mókuskerék az nálunk nagyon brutális két sportoló gyerekkel. Optimizmusom valószínűleg abból is fakad, hogy december 23-a óta itthon vagyok, szépen utolértem magam a házimunkával, már csak a vasalás maradt holnapra, mielőtt harmadikán ismét nekifutunk a rutinnak. Szépen ki vagyok simulva, és azt remélem, hogy majd idén mennyi mindenre lesz majd időm.

Hogy ezt hogy oldom meg, az a jövő titka - be fogok számolni róla -, viszont az bizonyos, hogy a kiskertem ismét előtérbe fog kerülni. Az idei év a totális bionemművelés ideje volt, miszerint egyáltalán nem nyúltam a kerthez onnantól kezdve, hogy leérett az eper. A kiskert egyik harmadát átvették az átmenetileg a kertfelújítás idejére ideültetett bokraim, rózsáim és évelőim, közel felében eper van, a maradék pici részen pedig lett pár sor sárgarépa (szerintem még mindig van a földben pár), és pár tő paprika meg paradicsom. A paprika nem bírt húst fejleszteni, mert nem locsoltam, a paradicsomot pedig elvitte a paradicsomvész, mert nem kötöztem föl és amúgy is úgy benőtt mindent a gaz, hogy konkrétan derékig ért.

Néhányszor nekiálltam, hogy rendbeteszem, de a legutóbbi gazolásom eredménye amit a fűre dobáltam kábé két hónapja, még mindig ott hever a füvön. Tavaszra összeszedem persze, hogy ne sárguljon ki alatta a fű, de egyelőre nem érdekel.
A napokban gondolkodtam azon is, hogy átnézem a megmaradt magjaimat, hogy van-e bennük használható, a régieket meg kidobálom.

Februárra tervezem a paradicsommagok elvetését. Nem lesznek paradicsomfák, mint korábban, viszont lesz néhány tő sárga és piros koktélparadicsom. Annyira nem vagyok naiv, hogy tudjam: nem lesz időm befőzni üvegszámra a paradicsomokat, viszont szeretnék egész nyáron és kora ősszel friss, tőről szedett paradicsomokat enni. Szeretnék megint répát, borsót, friss fűszereket. Hiányoztak nagyon, most hogy visszagondolok.

Na és hogy honnan érkezik ismét az elszántság a folytatáshoz? Minden korábbinál közelebb sújtott le a rák a családban. Ijesztően közel van, és nem akarom, hogy ennél közelebb jöjjön. Személy szerint Székely Gyöngyvér, a bio gazdabolt vezetője, agrármérnök és biogazdálkodó nézeteit vallom, aki pedig mindent testközelből nézett végig, amikor a fia hét évesen rákos lett. Ma már 19 éves és makkegészséges. Olyannyira szuggesztíven közvetítette egyszer egy személyes találkozás alkalmával bio élelmiszerek - és főként friss, helyben termett bio élelmiszerek fogyasztásával kapcsolatos nézeteit, hogy minden szavát elhittem. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy abban higgyen, amiben akar. Én ezt választottam, és úgy látom hogy nem szabad egy percet sem késlekedni. Folytatni kell, és az időért vívott harcban előre kell rangsorolni a kert művelését, még ha ez kívülről hobbinak is tűnik. Belülről én úgy gondolom, hogy nem egyszerű hobbi, hanem a túlélésünk, életünk egészségének megőrzésének egyik legfontosabb alapköve, és MUSZÁJ időt fordítani rá.

Ettől függetlenül nem fogok rágörcsölni. Volt olyan is, amikor egyszerűen képtelen voltam a legkisebb műanyag darabot is bedobni a kommunális kukába, és a mosószert is itthon állítottam elő a saját átszitált fahamunkból. Ez annyira rátelepedett az életemre, hogy folyamatos stresszforrást okozott ami ugye épp az ellenkezője annak, amit szeretnék elérni. Most szeretnék egy olyan állandó helyet adni az életmódváltásnak a mindennapjainkban, hogy része legyen az életünknek, de az ne ettől függjön. Biztos lesz majd, hogy gazos lesz a kert, vagy nem lesz időm egyszer-kétszer időben meglocsolni mindent, de előrébb kotortam az agyamban az biztos.

Épp megfelelő az időpont a tervezgetéshez! :)

Aki pedig maradt velünk, vagy most csatlakozik, azoknak hello, szia, szevasztok! Folytatom a blogírást (is).

2013. április 8., hétfő

Veteményezés - első etap, még márciusból....

Nödik-es fokhagyma: alsóörsi tájfajta
Egy korábbi bejegyzésemben említettem, hogy magokat igényeltem a Növényi Diverzitás Központból. Ott részletesen le is írtam, milyen szándékkal. Nos, örömmel jelzem, hogy a szerződés megköttetett, a magocskák megérkeztek. Egész nagy csomag landolt igazság szerint, mivel kértem vörös- és fokhagyma mintákat is, és ezek nagy meglepetésemre dughagyma formájában voltak borítékolva! Még egyszer hálás köszönet a Nödik áldásos tevékenységéért, és a küldött mintákért! Szintén megérkeztek a Biocont-tól rendelt csávázatlan, vegyszermentes magok is, így egész kerek kis gyűjteményem lett. Ez utóbbiakra ez a megnyugtató szövegű kis matrica van ragasztva: "A gyártó garantálja a termék GMO és vegyszermentességét."

Idén ezek kerülnek a földbe nálunk:
Uborka, sárgarépa, petrezselyem, zöldborsó, retek, rukkola, tépősaláta, fokhagyma, vöröshagyma, paradicsom, többféle bab, cékla, spenót, karalábé, káposzta, cukkini, brokkoli.

Március huszadikán, mikor már sokadjára tűnt úgy, hogy mindjárt megérkezik a tavasz (írom ezt ugye április nyolcadikán, amikor még mindig nem vagyok biztos benne, hogy tényleg itt van), gyorsan el is dugdostam a földbe néhány magot, hagymát.




A tavalyi pöpec, angolkert jellegű veteményesem után idén maximálisan a biokertészkedésen van a hangsúly. Ez azt jelenti, hogy jól átnéztem (egyelőre tapasztalatlan laikusként) a növénytársítási ajánlásokat, összevetettem a saját vetőmaglistámmal, majd elsőként megpróbáltam kitalálni, hogy mi hova kerüljön, mi mi mellé. Melyek a jó szomszédok, melyek rosszak? Ez nem is olyan könnyű, mint ahogy elsőre hallatszik, de nagyjából megbírkóztam vele.
Mindenféle tudományos elképzelés nélkül alkalmaztam a vetésforgót is, egyelőre csak olyan szinten, hogy a tavalyi növények helyére idén nem került ugyanaz. Persze ezt is lehet fokozni, hogy ha egyik éven itt borsó volt, akkor következő éven mi fogja ugyanitt jól érezni magát, de erre már végképp nem volt energiám. Talán jövőre. Sajnos csapnivaló megfigyelő vagyok, és nem ismerem fel az összefüggéseket sem a megfelelő időpontokban, így jegyzeteket kell készítenem mindenről.
Igyekszem felhasználni a növényi maradékokat (például a letermett borsószár nagyszerűen hasznosítható mulcsként a málnásban, a paradicsomok hónaljhajtásait állítólag a gyümölcsfák ágvégeire kell aggatni), komposztálok amit másképp nem tudok felhasználni, illetve vettem egy rakás virágmagot is, amelyek hivatottak segíteni a kártevők távol tartásában (büdöske, sarkantyúkat és társaik). Szeretném alkalmazni a talajtakarást is, hogy ne kelljen annyit kapálni és locsolni (meglátjuk, milyen lesz a nyár).
Szert tettem néhány zsák Alginitre is, ez egy hazai bányászású ásványi trágya, amely hivatott egyfelől tápanyaggal ellátni a növénykéimet, másfelől javítja a talaj vízmegtartó képességét is.
Ősszel ha már minden kijött, úgy tervezem, hogy mustárral vetem be az egész területet, ami nagyszerű zöldtrágya.

Csíráznak a paradicsomok
Mialatt odakinn havazott és szélvihar tombolt, idebent a langy melegben szépen elvetettem a paradicsommagokat csíráztatni. Kétféle paradicsomot kaptam a Nödiktől, az egyik egy folytonnövő, a másik egy bokros fajta. Egy műanyag edényt képzeletben középen elválasztottam, majd egyik oldalra elszórtam a folytonnövő, másikra a bokros fajtát. Megjegyeztem, hogy bal oldalt vannak a folytonnövők, jobbra a bokrosak. Betakargattam, meglocsoltam. Aztán rájöttem, hogy elfelejtettem lyukakat fúrni az edény aljára, így felemeltem, és elkezdtem fúrkálni, innen-onnan. Közben forgattam az edényt erre-arra. Aztán letettem, és fejbevágott a felismerés, hogy már fogalmam sincsen melyik paradicsom melyik oldalon van. :) Reménykedtem benne, hogy habitusukban különbözni fognak, és így is lett. Szépen kicsíráztak a csávázatlan magocskák, egytől-egyig. Egyik oldalon nyurgább, másik oldalon alacsonyabb növénykék kezdtek el hajtani. Tippelek, hogy a nyurgábbakból lesz a folytonnövő, valaki erősítsen meg.

Egészen néhány nappal ezelőttig szépen fejlődtek a műanyag tálban, de már nagy volt a tolongás, így ideje volt pikírozni őket. Segítségem volt bőven! :)

Tök jó, hogy a lakásban is lehet sározni!

A kis papírgurigákban elvileg a bokrosak, a műanyag edényben várakoznak még a folytonnövők.
Szerintem. 

Jó móka! :)

Gondos kis kezek.

Most minden létező ablakunkban paradicsompalánták növekednek. Semmilyen vegyszerrel nem kezeltem őket, így eléggé ki vagyunk téve a palántadőlésnek, de remélem a legjobbakat. A korábban említett Alginitből kevertem a cserepekbe és papírgurigákba töltött földbe is, más kezdőlökést nem igazán kaptak a palánták. Egyelőre jól vannak, naponta kétszer is forgatom őket, hogy szép egyenes száruk legyen. Majd' megszakadnak, úgy tapadnak az ablakra egy kis napfényt keresve. Időnként végig is simítgatom a kis növénykéket, egyrészt mert jól esik (már nem csak a sziklevelek vannak kint, de egy-egy pár rendes levél is, ami végigsimítva már enyhe paradicsomillatot áraszt!), másrészt mert ezzel állítólag imitáljuk a természetes körülmények között nevelkedő egyedeket érő ingereket (szél, például), ezzel erősödik a száruk, a növényke ellenállóbbá válik. Meglátjuk.

A maradék alginitet bedolgozom a fennmaradó, egyelőre még üresen álló területbe. Lesz legalább kontrollcsoportom is, mivel borsóból szakaszosan tervezek vetni, hogy folyamatosan érjenek.

Egyelőre így néz ki a veteményes képe:

A fehér kockák egyelőre üresek, a kút körüli részt pedig most csatoltuk hozzá, ez még felásásra vár. 
Egyelőre ennyi. Elvileg most már tényleg kitavaszodik (ma kinyílt az első nárcisz), úgyhogy valószínűleg megsokasodnak a feladataink. Menet közben beszámolok a többi eseményről is!

Sok friss levegőt, napsütést, kellemes kertészkedést kívánok!

2013. január 28., hétfő

Részévé válni a természetnek - avagy a termény útja a felhasználásig

Sarjadó élet
Esztek zöldséget, gyümölcsöt? Biztosan. Érdekel benneteket, hogy az a zöldség és gyümölcs hogyan jut oda, hogy végül a testetek alkotóelemévé válik? Az vagy amit megeszel - tartja a mondás, és ezzel nem is nagyon lehet vitatkozni. 
Nem célom, hogy mindenféle statisztikákkal, tényfeltáró összeeskövéselméletekkel, hazai vagy külföldi tanulmányokra való hivatkozással terheljem az amúgy is terhes mindennapokat, egyszerűen szeretnélek meggyőzni benneteket arról, hogy miért is jó saját zöldséget, gyümölcsöt fogyasztani. 
Természetesen az is igaz, amit mindenünnen hallani: mennyit utazott az a zöldség, mekkora az ez által kifejtett környezetterhelés, mennyi és milyen vegyszerrel lett kezelve, ebből mennyi marad benne-rajta, ésatöbbi, ésatöbbi. A beszerzéstől a fogyasztásig többféle útvonalból választhatunk:

1. Szupermarketben megvesszük a külföldi árut.
Talán a legkevésbé értelmes hozzáállás, csak végszükség esetére - már ha van ilyen. Külföldi termelők által termelt, külföldi felvásárlók által megvett, Magyarországra szállított, külföldi tulajdonban lévő áruházlánc által árusított termék. Sokat utazik, az általunk kifizetett pénz külföldre vándorol. Hogy a vetéstől a fogyasztásig mi történt vele, csak sejtjük. Viszonylag gyorsan megvan, odamegyünk, megvesszük, hazavisszük.

2. Szupermarketben megvesszük a hazai árut. 
Kicsit jobb. Hazai termelőktől külföldi tulajdonban álló áruházlánc által felvásárolt termék. Csak az országon belül utazik. Az általunk kifizetett pénz nagy része külföldre vándorol, kisebb része jut a nagyüzemi termelőnek. Viszonylag gyorsan megvan, odamegyünk, megvesszük, hazavisszük.

3. Helyi kisboltban megvesszük a külföldi árut.
Hatékonyságban körülbelül a kettessel lehet egyenértékű. Itt legalább a helyi vállalkozást segítjük. A termelő külföldi, akitől külföldi felvásárló megveszi az árut, magyar nagybani piacra szállítja, ott a helyi boltos megveszi és nekünk eladja. Pénzünk egy része külföldre vándorol, egy másik része élteti a helyi kereskedőt. Viszonylag gyorsan megvan, odamegyünk, megvesszük, hazavisszük.

Virágzó csicsóka
4. Helyi kisboltban megvesszük a hazai árut. 
Megint egy kicsit hatékonyabb. Az áru magyarországi. Magyar termelőt éltet, aki a nagybani piacon eladja termékét, ahonnan a helyi boltos vásárol, és eladja nekünk. A pénz itt (ha a nagybani is magyar tulajdonban van, tételezzük fel) marad Magyarországon. A termék nem utazik túl sokat, bár elég sokat áll. Viszonylag gyorsan megvan, odamegyünk, megvesszük, hazavisszük.

5. Helyi piacon megvesszük a nagybani piacról vásárolt árut. 
Ismét léptünk egyet előre. A piacon áruló zöldségesek egyetlen tevékenysége, hogy zöldséget adnak-vesznek. A nagybaniról vásárolnak, kiviszik a piacra, mi ott megvesszük. Itt nem mindig lehet követni, hogy magyar termékről van-e szó, vagy csak sokan nem foglalkoznak vele. Meg lehet kérdezni, de bajosan követelhetnénk minden eladótól a termék eredetigazolását. Itt a frissesség kategóriában léptünk egyet előre, és talán olcsóságban is, mert a zöldségesnek nem kell egy komplett üzletet fenntartani, abba alkalmazottat, rezsit fizetni. Viszonylag gyorsan megvan, odamegyünk, megvesszük, hazavisszük.

6. Helyi piacon megvesszük a kistermelőtől, őstermelőtől származó árut.
Itt a legtöbb esetben maga a termelő árulja a termékét. Ez lehet őstermelő, aki nagyban foglalkozik a termesztéssel, vagy kiskerti tulajdonos, aki a feleslegessé váló terményét igyekszik pénzre váltani a piacon. Az őstermelők lelkesen hirdetik mivoltukat. Konkrét kérdésekre konkrét válaszokat tudnak adni, ha kérdezősködünk a termék eredete, fajtája, jellege, termesztésének körülményei iránt. A kiskerti tulajdonosokat 'nénikéknek vagy bácsikáknak' aposztrofáljuk sokszor, mert tényleg azok. Bár sokszor hallom, hogy nénike és bácsika álruhába bújtatott zöldségesek is gyakorta előfordulnak, csak mert szívesebben veszünk tőlük, hogy segítsük őket. Onnan lehet őket felismerni, hogy túl szép az áru. :) Ettől persze még lehet segíteni őket. Viszonylag gyorsan megvan, odamegyünk, megvesszük, hazavisszük.

7. Lakóhelyeden háznál vásárolsz
Saját kert (vagy az arra fordítandó idő) hiányában valószínűleg a legjobb megoldás. Némi időbe telik, míg az ember megtalálja a megfelelő beszerzési forrásokat, de hosszabb távon mindenkinek a legjobb. A termelőnek nem kell piacra hordani a terményt, mi pedig a legfrissebb árut kapjuk. Ha megvan a kölcsönös bizalom az eladó és a vevő között, mindenki jól jár. Megkérdezheted, akár meg is nézheted, hogyan termelte az eladó a zöldséget, tojást, mézet, akármit, neki pedig a lábát sem kell kitenni otthonról, hogy némi plusz bevételre szert tegyen. A legtöbb esetben az ilyen kapcsolatok szóbeszédből alakulnak ki. A szomszéd is a harmadik utcában veszi a friss házitojást, és az ő ismerőse is egy másik háznál szokott isteni paradicsomot meg paprikát venni. Ugyan nem lehet mindent egy helyen, egyszerre megvásárolni, de még mindig viszonylag gyorsan megvan: odamegyünk, megvesszük, hazavisszük. Kérdezősködjünk az ismerősöknél, ki milyen beszerzési forrást tud, mik a tapasztalatai, mit ajánl.

Ha valaki szeret közösségi életet élni, kisebb helyi csoportosulásokban aktívan tevékenykedni, azok számára léteznek a háztól vásárlás továbbfejlesztett verziói is: ilyenek a vásárlói közösségek, vagy az ún. dobozrendszer. Ezek esetében szintén háztól vásárolunk, de szervezetten. Valaki a tojást intézi, valaki a káposztát, majd később ezeket elosztják. A felhasználó szempontjából szerintem nem jelent különbséget ha valaki egyedileg vagy csoportosan vásárol - talán némi árcsökkentést ki lehet alkudni, ha rendszeresen nagyobb mennyiségre tartunk számot. Itt inkább az eladó jár jól, mert egyrészt lekötik kapacitása egy részét, másrészt pedig nem kell egyesével kiszolgálnia a vevőit. Érdeklődjetek lakóhelyeteken, ha számotokra szimpatikus ez a fajta beszerzési mód. 

Eddig a pontig bárkinek van lehetősége választani a fentiek közül. A következő pont már csak azok számára nyújt lehetőséget, akiknek van valamekkora földterületük, vagy legalább néhány cserepet kitesznek az ablakba, erkélyre, teraszra, illetve tudnak vagy hajlandók időt fordítani az ezzel való foglalatosságra.
Kiskert



8. Mi magunk megtermeljük zöldségeink, gyümölcseink egészét vagy egy részét.
Kimégy, leveszed, megeszed. Pont. Mondhatnánk lelkesen, ámde....
Egészségmegőrzési, élvezeti és általában anyagi szempontból is a leghatékonyabb. Illetve anyagi szempontból akkor, ha nem vesszük alapul, hogy az idő pénz. Nem mondhatnánk, hogy ingyen van, hiszen a vetőmagot megvesszük, a locsolásért többnyire fizetünk. Kimegyünk, leszedjük, bevisszük, megesszük. Tudjuk miből van, milyen földben termett, látott-e vegyszert. Biztosan friss. Lehetséges hátránya, hogy kissé időigényes, és a termény mennyisége, minősége nagyban függ az odafigyelésünktől, gondoskodásunktól, esetenként az időjárástól is. Macerás. Viszont ha visszatérünk minden egyéb tényezőtől eltekintve az 'az vagy amit megeszel' alapvetésünkig, akkor kétségtelenül a leghatékonyabb. A saját zöldség, gyümölcs fogyasztásának élvezeti értékét még tovább növeli, hogy átsuhan agyunkon, mennyit dolgoztunk vele, láttuk ahogy növekedett, érett, izgultunk, hogy essen az eső, ne verje el a jég, ne tapossa le a szomszéd kutyája, ne támadják meg betegségek. 
Palánták

Élvezzük a növekedés folyamatát, hogyan bújnak ki tavasszal az első pici hajtások, hogyan növekednek, formálódnak, érnek. Aztán odasétálunk, és egyszerűen levesszük, kihúzzuk, letépjük, levágjuk, megesszük. Ízes, illatos, kézzelfogható, a természet egy darabkája, ami aztán elfogyasztás után részünkké válik. Én ezt a láthatatlan mozzanatot szeretem a legjobban. Részévé válni a természetnek azzal, hogy ami a földünkben megtermett, ami tápanyagot magába szívott, ami ízt, illatot kibocsátott, az belénk ivódik. Sejtjeink, érzékelésünk alapvető elemeivé válik. 

Az vagy, amit megeszel. És tényleg. 

Ne azért csináljatok veteményest (vagy kert hiányában válasszátok a következő leghatékonyabb utat) mert az etikus és véditek a környezetet vele, vagy esetleg divatos. Azért járjátok ezt az utat, mert az ti magatok, a gyermekeitek, családotok része lesz. 


2012. szeptember 13., csütörtök

Ültess gyümölcsfát! Most van itt az ideje.

Az egész napos esőzés végre visszafordította a figyelmemet a kertre. Ugyan van a kertünkben egy ásott kút, de a hosszú szárazság miatt ennek a vize is jelentősen megcsappant, így csak azokat a növényeket locsoltam, amiket nagyon muszáj volt: az évelőket, a tavaly őszi ültetést, a dísztököt (a termésről már készülődik egy blogbejegyzés), a málnát, és két újonnan ültetett fánkat: egy díszkörtét és egy páfrányfenyőt. Aztán a víz el is fogyott, sokszor már csapvízzel kellett pótolni.
Az aszályos idő kissé engem is elkedvetlenített: a domboldalban lévő löszös talaj cserepesre száradt, itt-ott már ujjnyi repedések keletkeztek. A fű mindenütt kiégett. A kert alsó részében található feketeföld pedig jó mélyen is csak porzik. Azaz hogy csak porzott, ez a jó áztató eső most felüdített mindent!

Az ősz beköszöntével kezdődik a növénytelepítés igazi ideje.

A pórszombati őshonos fagyűjtemény egy részlete
Ez alkalommal kapacitálni szeretnék mindenkit, hogy ha lehetősége van rá, ültessen gyümölcsfát. A saját kertben termett gyümölcsnél ideálisabb táplálék kevés van. Próbálok nyitott lenni minden élelmezési módszer irányába, nem ítélem el a vegetáriánusokat, sem azokat akik nem fogyasztanak tejet, vagy gabonafélét, vagy olyan élelmiszert aminek a glikémiás indexe 55 felett van. Számomra a legfontosabb, hogy amit beviszek a szervezetembe, az természetes anyag legyen. Sok esetben a vegyszerektől mentes, ellenőrzött biogazdálkodásokból származó zöldségek és gyümölcsök - bár egyre szélesebb körben elterjedtek - sajnos elég drágák. A legegyszerűbb módja, hogy ezekhez hozzájussunk, ha saját kertünkhöz igazított konyhakertet, gyümölcsöst telepítünk.

vs.
 A telepíteni kívánt gyümölcsfák kiválasztásánál szeretnék mindenkit lebeszélni a vezető kertészetek elképesztően színes, különleges növényeket felsoroló katalógusainak lapozgatásáról. Ezek a növények nem biztos, hogy szívesen viselik a magyar klímát, többnyire külföldi forrásokból származnak és amellett, hogy jobban illenek egy magashegyi osztrák mintafalu pöpec kis kertjébe, a jelen környezeti adottságok és frissen kifejlesztett mivoltuk miatt kevéssé ellenállóak. Szívesen bevesztek-e olyan gyógyszert, beadattok-e olyan oltást, aminek nincs legalább jónéhány évre visszavezethető múltja, tapasztalatok, hosszú távú hatások a felhasználásával kapcsolatban? Az őshonos magyar gyümölcsfák több évszázadon keresztül alkalmazkodtak a magyar klímához, élővilághoz. Az 'újonnan' betelepített fajták is visszatekinthetnek akár egy-kétszáz éves múltra, ez azonban mégis kevés ahhoz, hogy ne kelljen folyton abajgatni őket.

Mivel nem elemem mások megírt anyagainak átemelése, inkább megosztanék veletek egy linket arról, hogy miért is érdemes régi, őshonos magyar fafajtákat beszerezni és telepíteni. Nem elég, hogy ápoljuk saját hagyományainkat, kultúránkat (bizony, létezik kertkultúra is), ezek a fajták a megfelelő tájba ültetve ellenállók, nem kell őket permetezni, sem metszeni, mégis bőséges, ízletes termést biztosítanak.

Olvassátok el a cikket, és ha rászánjátok magatokat a gyümölcsfaültetésre, feltétlenül számoljatok be a választásotokról, tapasztalataitokról, akár évek múlva is!

http://tudatosvasarlo.hu/cikk/zalai-gyumolcsfamento

Aztán ha már úgyis belejöttetek a gyümölcsfaültetésbe, miért ne lehetne a ti környéketeken is egy Tündérkert? Szerencsétlen egy elnevezés, de amit takar, annál becsülnivalóbb. Elő az ásókkal!
Sajnos nekem várnom kell még egy évet, úgy tűnik, áthelyeződik a rezidenciánk. Amint kiderül, hogy hova, igyekszem alaposan utánajárni a fajtakínálatnak és mielőbb csatlakozni a mozgalmakhoz!