A paradicsom hercege + extravagáns programajánló

Ha már paradicsom szezon, akkor íme egy kis kitekintő a témában!

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy herceg Franciaországban. Régi nemesi család sarja volt ő, akinek minden örömét a kert és a növények jelentették…leginkább a paradicsomok.

A történet pedig nagyon is igaz. Az említett úr Louis Albert de Broglie, aki idejét Párizs, és Loire-völgyi kastélya, La Bourdaisiere között ingázva tölti. Ahogy azt egy hercegtől el is várnánk, van itt a növényeken kívül mindenféle finomság, mire egy kertész csak vágyhat: fóliasátrak, üvegházak, teljesen felszerelt kültéri konyha és kültéri étkező, még ágy is, hogy akár együtt is alhasson imádott növényeivel. A herceg nem véletlenül kapta a 'Prince Tomato' (Paradicsomherceg) becenevet, hiszen konyhakertjében sokféle zöldség, fűszer és virág mellett több, mint 650 féle paradicsomot is termeszt. Bár bizonyosan nem egyedül gondozza a kertet, sem a szállodává alakított kastélyt. :)

A cikk angolul van, de nagyon sok képi illusztráció színesíti, így bárki számára élvezetes lehet.

http://theyellowtable.com/the-magical-world-of-le-prince-jardinier/

És ha esetleg szeptember 13-14-én a Loire környékén járnátok, feltétlenül látogassatok el a herceg által rendezett 16. Paradicsomfesztiválra (neki is lehet egy fesztiválja, nem?), mindössze hét euróért megnézhetitek csodaszép kertjét, és paradicsomait!

A paradicsomfesztivál kínálata

A herceg és az ő répái

Valamint weboldala:
http://www.labourdaisiere.com/

Kellemes merengést! :)

Paradicsom(i) állapotok

Régóta nem írtam bejegyzést, és ennek több oka is van.
Az egyik - ami szerintem a bloghalálok elsőszámú okozója - hogy a blogírónak megszűnik létezni az a szabadideje, amit előtte a blogírásra fordított, vagy olyan szintű restanciái alakultak ki, hogy a blogírás mint olyan, egészen hátratolódott fontosságilag. Hello!
Van még egy okom, ami azért kézzelfoghatóbb, ez pedig a paleo életmód. Pontosan egy éve kezdtem el követni viszonylag szigorúan ezt a fajta étkezési és egészségmegőrzési módot, és folytatom elméletben ma is, gyakrolatilag meg kisebb-nagyobb szünetekkel. Erről készül egy külön bejegyzés, mert népszerű téma, és szánok rá időt és energiát, hogy kifejtsem a véleményem. Hamarosan.

Most viszont következzék egy update, felvevén a szálat, amit tavasszal letettem, ez pedig a paradicsomnevelés. Legutóbbi témát érintő bejegyzésem március elején kelt, azóta két nap híján pont öt hónap telt el. Első saját fogású magocskáim akkor csíráztak ki, és lelkesen figyeltem fejlődésüket. Tavaly is már megrökönyödtem azon, hogy egy icipici magocskából hogy fejlődik egy két és fél méteres paradicsomfa, de idén pont annyira nyűgöz le, ahogy tavaly. Ez a fotó kb. három hete készült, azóta folyamatosan esik az eső, és úgy megnyúltak, hogy már mindegyik túlnő a keretén. Fogalmam sincs egyelőre, hogy hogyan fogom tovább kötözgetni őket.

Az alsó fürtök szinte mind beértek már, a hűtőben várja egy nagyobb adag paradicsom, hogy a hétvégén befőzzem. Első körben egész paradicsomot fogok befőzni héj nélkül, aztán mikor úgy gondolom, hogy már van elég, akkor indul a ketchup és egyéb nyalánkságok gyártása.

Egészen elképesztő, hogy mekkorára nőnek, és még most is folyamatosan hozzák az újabb és újabb hajtásokat fent, oldalt és alul, még a paradicsomfürtök végéből is új hajtás indul ki. Van ám benne élni akarás!

Szerencsére egyelőre egészségesek, le is kopogom gyorsan. Mostanában folyamatosan a paradicsombetegségekről olvasok facebook hírfolyamomban, és olyankor árgus szemekkel figyelem az enyémeket, hogy látok-e rajtuk hasonlót. Egyelőre semmi, gyönyörűek.

Ahogy említettem, saját magról neveltem-palántáztam őket, elő is bányásztam egy képet, amikor még az ablakban voltak:

Valamikor május végén-június elején ültettem ki az első néhány palántát, amik mindjárt szét is égtek, mert nem szoktattam őket a kinti időjáráshoz. Ebből okulva a többit levittem a kert egy félárnyékos-szűrt fényes részére, és egy hétig ott edzőtáboroztak. Utána kiültettem őket, és láss csodát! Mindenféle árnyékolás nélkül is szépen fejlődtek a tűző napon. Fejlődnek még most is, szakadatlanul! Egy fontos momentum azért volt a kiültetés során. Megnyurgult palántáim magasságának nagyjából a fele föld alá került elfektetve, mivel ezek a részek legyökeresednek, és még több forrásból tudják felvenni a vizet, és a tápanyagokat. Valahogy így, ahogy a B képen is van. Meggyőződésem, hogy emiatt is erősek, és ellenállók a betegségekkel szemben.

Semmilyen vegyszeres kezelést nem alkalmaztam a nevelésük során. Kiültetés után - és azóta néhányszor - erjesztett csalánlével locsolom őket időnként. Ahogy látható, afféle bástyaként körbevettem őket büdöskével. A büdöskekerítésen belül szárított fűkaszálékkal van vastagon takarva, és nő ott mindkét ágyásban két-két tő bazsalikom és egy-egy tő snidling.

Ahogy érnek a paradicsomok, úgy sárgulnak-fáradnak el az alsó levelek, amiket le szoktam vágni annyira, hogy az alsó fürtöket teljesen érje a nap. Folyamatosan szedegettem róla a hónaljhajtásokat. Van néhány tő, amelyik nem bírt mit kezdeni a feles energiájával és egyszerűen duplán kezdte tovább hajtani a vezérszálat, afféle sziámiparadicsomként. Az elején csak megvastagodott, aztán látszott, hogy két szár össze van nőve, majd egy idő után külön útra indultak ismét.

A mostani csapadékos időben sok veteményesben elvitte a paradicsomot a paradicsomvész. Hogy az enyém miért maradt ki, nem tudom. Talán nincs vetemény a közvetlen közelemben, bár szinte minden szomszéd termeszt paradicsomot, egymástól viszonylag távol esünk (legalább ötven méter minden irányba). Viszonylag szellősen ültettem őket, így tudnak a szárak szellőzni, és kisebb a gombás fertőzés lehetősége. A mulccsal-virággal való takarás is segítségemre lehetett, mert legtöbb esetben a locsolóvízzel/esővízzel földről felcsapódó sárban lappang a gomba, és alig várja, hogy fertőzzön.

Az első jó érett paradicsomokból már fogtam is magokat. Kettévágtam őket, kivájtam a magokat, és vízbe áztattam őket három napig. Ez alatt leoldódik a felületükről a nyálkás réteg, ami nem engedi a magot a paradicsom belsejében kicsírázni. Utána leszűrtem-átmostam őket, és most néhány réteg papírtörlőn várják a végleges száradást.

Ígértem már magokat néhány utcabeli érdeklődőnek és rokonnak, nem fogok megfeledkezni rólatok! :)

Egy nap az élet...

Mindössze hat nap telt el a legutóbbi bejegyzésem után, mikor megjelentek az első paradicsomhajtások.

24 órával később pedig...

Az élet szép! :)

Megkésett paradicsomvetés és tavaszi kertállapotok

Életem első saját fogású paradicsommagjai
a még bontatlan zacskóban

Mérföldkőhöz érkezett a vidékikonyha blog kérem szépen. A mai nappal elvetettem (kábé egy hónapos csúszással) életem első saját fogású paradicsommagjait. A paradicsom, amiből a magok származnak eredetileg a Növényi Diverzitás központból érkezett tavaly, január vége felé. Gyönyörű paradicsomfák lettek belőle, két-három méter magasak voltak ősz végére, hatalmas, dús paradicsomfürtökkel. A magokat úgy gyűjtöttem be, hogy egy szép, érett paradicsomból kikapartam a magokat, három napig vízben áztattam őket, hogy leoldódjon a felületükről a csírázást gátló nyálkás réteg, majd egy papírtörlőre terítve kiszárítottam őket. Végül saját készítésű papírzacskókba kerültek, és a hűvös, szellős kamrában várták további sorsukat egészen a mai napig.

Nagyjából két hete tervezem, hogy elvetem őket, és nem tudnám megmondani, hogy miért csak ma került rá sor, de a lényeg, hogy végre megtörtént! :)

Saját komposzttal kevert bio virágföldbe szórtam a magocskákat, vékony réteg földet szórtam a tetejükre, és óvatosan meglocsolgattam őket.

Végül pedig az üvegházhatás, és párásítás végett leborítottam egy átlátszó nejlonzacskóval. Ettől a kis műanyag edény mikroklímája olyan lett, mint egy bolti palántázóedényé, viszont nem került semmibe. Aztán kimentem körülnézni, hogy mi a helyzet a kertben. Szívderítő részletekre lettem figyelmes!

Virágzik a primula, amit tavaly kora tavasszal az obiban vettem cserepes növényként, majd kiültettem a júdásfa tövébe.

Előbújt itt-ott néhány krókusz is, hogy derült mosolyt csaljon a gyanútlan arra járó arcára.

Őrült módon hajtanak a nárciszok is, élvezve a napfürdőt. Remélem idén virágot is hoznak majd, mert tavaly jórészt csak levelük volt a kései hideg miatt.

Ebből még a végén egy tulipán lesz, ha minden jól megy az időjárással.

Az ősszel a sziklakertbe ültetett mini árvácskák is szépen virágoznak, illetve ha jól látom már magot is fejlesztettek, hát nem gyönyörű? :)

Hamarosan lesz egy rakás ibolya is, az utóbbi néhány évben nagyon elszaporodtak a kertben. Muszáj volt erőt venni magamon, és néhol ritkítani is őket, mert elnyomták volna néhány dísznövényemet.

Ezekből a nárciszokból már biztosan lesz virág is, bár egyelőre nem látszik túl nagynak, de ne legyek telhetetlen, legalább van rajta bimbó. 

Ez egy mandulaág, amit már csak egy meleg fuvallat választ el a virágba borulástól! A mandulák az első fák a kertben, amik virágoznak. Szám szerint négy van belőlük, fiatalabbak és idősebbek vegyesen.

Ettől konkrétan leesett az állam. Ezt a bodzabokrunkon fényképeztem, és nem ez az egyetlen ilyen bimbókupac rajta. Még sosem láttam ilyet korábban, idén viszont megfigyeltem, hogy több növényen is azonnal megjelentek a bimbók is, ahogy kibújt egy kicsi rügy. Talán az enyhe télnek köszönhető? A kékszakállon is láttam miniatűr bimbócsoportokat.

A málnasövény tövében már nyújtózkodnak a tavaly benthagyott fokhagymák. 

Ez pedig a néhány nappal ezelőtt megmetszett málna egy kis reményteli rügyecskéje. Remélem sok fincsi málna lesz az idén, ez a kedvenc gyümölcsöm!

Jópár gyönyörű százszorszép is tarkítja a füvet.

Még sikerült lencsevégre kapni a már elnyílóban lévő hóvirágokat, de a háttérben már buzgón növekszenek a mocsári gólyahír egybefüggő, hatalmas telepei. 

Szépen virágzik a mogyoró is, ezt is kipipálom.

Aztán mire visszatértem a kerti fényképezésből, addigra a kis palántázóedényem tetejére borított zacskót belülről miniatűr vízpáracseppek milliói borították be. Nagyon szorítok a paradicsommagoknak, hogy szépen, egészségesen cseperedjenek, és az első magfogásom eredménye ne legyen hiábavaló.

Amíg várom, hogy előbukkanjanak a pici csírák, kitöltöm és visszaküldöm a Nödiknek a tavalyi évre küldött magminták értékelőlapjait, hogy idén újabbakat igényelhessek tőlük!

Nálatok hogy áll a vetemény? Tervezgettek? Esetleg már el is vetettetek néhány fagytűrő magocskát a földbe? :) Nyugodtan vethető már a petrezselyem, a retek, a sárgarépa, a vöröshagyma, a borsó. Ez utóbbit érdemes szakaszosan vetni, kb. két hetes intervallumonként több ágyásba, így nem egyszerre érik, hanem folyamatosan lát el bennünket friss terméssel. Sárgarépából ültethetünk rövid és hosszú tenyészidejűeket is. A rövid tenyészidejűeket friss fogyasztásra, a hosszúakat téli vermelésre érdemes ültetni, eszerint vessük a mennyiségeket is. A vöröshagymából ha van dughagymánk, akkor azokat tegyük el, ha nincs, akkor vethetünk magot is, ez esetben idén csak dughagymáink lesznek, amiket jövőre szüretelhetünk. Petrezselyemből én mindig vetek levélzöldet is, olyat, aminek csak a levelét lehet nyírni, és mindig újra hajt. Egy sor (kb. másfél méter hosszú) petrezselyem bőségesen ellát minket egész évben friss zölddel. Répából nálunk sosincs elég, és a tavalyi növénytársításból okulva idén felváltva ültetem a sárgarépát és a vöröshagymát. A retek nálunk sosem sikerül, mindig felfalják a hangyák, mielőtt kifejlődhetnének a szép, piros gumók. 

Egyéb, aktuális kerti munkákról én mindig a Gazigazító oldalán szoktam tájékozódni, hetekre le van bontva, hogy nagyjából milyen munkák aktuálisak, mit lehet szabadföldbe vetni, mit kell palántázni, előnevelni. 

Jó kertészkedést kívánok mindenkinek!