Ha december huszadikán még mindig nem vagy ünnepi hangulatban...

Majdnem minden évben azon kapom magam, hogy valahogy nem sikerül karácsonyi hangulatba hoznom magam. Általában kikutatom, hogy mi az oka, és legtöbbször arra jutok, hogy stresszel ez az ünnep. Lesz-e elég pénzem ajándékokra, sikerül-e olyan dolgokat választanom, amivel majd tényleg örömet okozok, hova megyünk, mikor és ki jön hozzánk, szintén mikor. Mi lesz a kaja, mit süssek.

Idén elhatároztam, hogy szép lassan fogok készülődni az ünnepre, és nem hagyom hogy stresszeljen. Minden nap csinálok valami olyat itthon, ami közelebb visz kicsivel a karácsonyhoz. Az az érzésem, hogy ahogy egyre inkább belelendülök a hangolódásba, egyre könnyebben fognak megszületni a stresszes kérdésekre az egyszerű és nagyszerű válaszaim. Mert ugye nehéz úgy ajándékot választani, hogy közben azon jár az ember esze, hogy de még ki kell takarítani, és a vasalnivaló kupacát sem akarom az ünnepek alatt nézegetni, és a munkahelyemen is mennyi gond van.

Hangolódunk! :)

A hangolódást a gyerekek adventi naptárainak előkészítésével kezdtük. Még november vége felé kiakasztottuk őket. Aztán egy másik napon felragasztottunk egy sor karácsonyi izzót a gyerekek szobájának ablakába. Megint másik napon, amikor a kéményest vártam és elhatároztam hogy aznap nem fogok dolgozni, elmentem terméseket és ágakat gyűjteni Peti kutyámmal a környékre, hogy legyen koszorúnak való. Nagyon ráértem aznap, mert a kéményes lefújta a találkát sajnos. Így viszont született a gyerekek ajtajára egy szimbolikus koszorú, az ablakra egy rém egyszerű, de nagyon látványos, az ajtó elé egy kopogtató, és még mindig maradt alapanyag ahhoz, hogy másnap elkészítsem az adventi koszorúnkat. Közben az adventi zsebecskék is feltöltődtek finomságokkal és élményekkel. Néhány napra ahelyett, hogy édességet dugtunk volna, egy lufit tettünk kis ajándékkártya kíséretében. Egyik ilyen napon usziba visszük a fiúkat, egy másikon közös mézeskalács sütés- és díszítés van betervezve, egy harmadikon pedig egész nap csak egymással foglalkozunk, játszunk. Ezen a napon tilos bárminemű háztartási munkát végezni, így némi előkészületet kíván: előre megfőzni az ebédet, kitakarítani, kimosni, kivasalni... Aznap munka szóba se jöhet! :)

A következő körben a konyha felé fogom venni az irányt, így gyűjtöttem némi inspirációt, amit most szeretnék megosztani veletek. Igyekeztem olyanokat válogatni, amelyek illenek a vidéki konyhákba, egyszerűek, könnyen elkészíthetők, nem kerülnek sokba és még különös szakértelemre sincs szükség az elkészítésükhöz. Remélem találtok benne kedvetekre valót, és főleg meg is valósítjátok azokat!

Ez a kép régi kedvencem, már évekkel ezelőtt lementettem egy "ötletek" mappába a gépemre. Talán azért is tetszik annyira, mert az elrendezés nálunk is nagyon hasonló. Ablak előtt a fehér kerámia mosogatótál, körben pult, ablakon vitrázsrúd függönnyel. A vitrázsrudat csak néhány szál tujaággal kell feldíszíteni, majd pár színben harmonizáló karácsonyi díszt belógatni róla. A mini fenyőket ezüstkupák helyett nyugodtan állítsuk cserepekbe (olyanokba, amik cserépből készültek), és ha szükségét érezzük, díszítsük még szintén harmonizáló szalaggal. Lényeg, hogy ne essünk túlzásba, és ne akarjuk az ablakba varázsolni a karácsonyfát, mert akkor még az ablakon se látunk ki! :)

Szintén a fentihez hasonló ötlet, de némileg vidámabb, színesebb. A csillagok készülhetnek filcből, vagy valódi mézeskalácsból. Nagyon tetszik a nyírfaág, ami keresztbe lett belógatva, valószínűleg a függönykarnisról, vagy felsőbb polcokról. Itt is figyeljük meg a színharmóniát, zöldek natúrral és pirossal vannak kombinálva, és kész.

Aki van oly szerencsés, hogy két nagy ablak is terpeszkedik a mosogatója fölött (vesszőparipám az ablak a mosogató fölött), az két, középre belógatott örökzöld koszorúval és két piros szalaggal dobhatja fel a látványt. Nagyon hívogató!

Ezek a kis cserepek könnyen, otthoni (kerti) alapanyagokból is elkészíthetők. Figyeljük meg, hogy a cserép valóban cserépből van, a műanyag annyira nem működik. Ha csak műanyagunk van, ültessük kaspóba, és díszítsük azt. A cserép aljára kerülhet egyszerű kavics, tetejére egy kevés földet tegyünk egy-két cm vastagságban, hogy nedvességet tudjon tartani a ráhalmozott moháknak. A közepébe állítsunk egy tobozt, és készen is vagyunk!

Még mindig a cserepeknél maradva, ez egy nagyon hasonló ötlet, csak toboz helyett gyertyák vannak középre állítva, és néhány szem piros bogyóval, illetve levendula- vagy rozmaringhajtással meg van toldva. Ilyen drótkosárkát már sok dekorációs boltban lehet kapni, de anélkül is nagyon látványos a végeredmény! Akár az ünnepi asztalra központi díszként is tehetjük.

És ha már ünnepi asztal, akkor íme néhány ötlet, amivel nem kell karácsonyig várni, hétköznapokon is feldobhatjuk vele az étkezéseket:

Egy minimál adventi koszorúnak is beillik ez a kompozíció.

Ennél egyszerűbbet el sem tudok képzelni, mégis ünnepi hangulata van!

Nem kerülünk képzavarba, ha karácsony ünneplésekor nem jácinttal idézzük máris a tavaszt. Cseréljük nyíló vagy bimbózó amarilliszre és máris nyertünk!

A tobozokat ültethetjük szépen kipolírozott, különböző méretű és formájú üvegpoharakba is. Néhány elszórt gömb, és mécses, és tökéletes az összhatás!

Ha nincs kedvünk vagy kézügyességünk bütykölni, akkor néhány színben harmoznizáló karácsonyfadísz is nagyon feldobhatja az ünnepi asztalt. 

Ha nincs hely az asztalon, az asztal fölötti csillárt is dekorálhatjuk természetes anyagokkal, belógó díszekkel, amik lehetnek csillogó gömbök, tobozok, mézeskalácsok, bogyók.

Ezzel sem kell megvárnunk a karácsonyt. Először díszítsük a zölddel és a bogyókkal a lámpát, majd karácsony napján aggassuk rá az ünnepi díszeket. 

Most pedig következzenek idei kedvenceim, a sütikoszorúk. A gyerekek adventi naptárában december 14-re van beharangozva a közös mézeskalácssütés, így valószínűleg aznap én is megpróbálok elkészíteni egyet ezek közül. A kivágott formákat díszítve vagy anélkül ragaszthatjuk össze. Ha később szeretnénk elfogyasztani, akkor a díszítő tojásfehérjehabbal ragasszuk össze, ha nem, akkor nyugodtan használjunk ragasztópisztolyt, ez utóbbi biztosan tartósabb eredményt hoz!

Csillagokból natúr

Csillagokból, porcukorral
(ha nem esszük meg és már amúgy is beragasztóztuk, lefújhatjuk műhóval is)

Hópehelyformák szalaggal egymásba fűzve

Ez biztos nem tojásfehérjével lett összeragasztva! :)

Egy példa a díszített verzióból annak, aki nagyon ráér és nagyon jó a kézügyessége.

Végezetül pedig egy színezett, díszes koszorú lépésről-lépésre. 

Mindegyik sütikoszorúra érvényes, hogy süssük át őket jó alaposan. Ha dekoráció készül belőle, akkor nem kell hogy nagyon puha legyen. Nyújtsuk a tésztát vékonyabbra, és a megszokottnál alacsonyabb hőfokon inkább szárítsuk, mint süssük.

Kedvet kaptatok valamelyikhez?

Ha készítetek hasonlókat, örömmel vennénk, ha megosztanátok őket facebook oldalunkon, hogy másokat is inspiráljatok vele! Én is megosztom veletek, ha elkészült a miénk!

Jó hangolódást és dekorálást kívánok mindenkinek!

Képek forrása: pinterest

Hogyan legyünk hoteltulajdonosok? - avagy kölcsönkenyér visszajár!

Csókolom, van kiadó szoba?

Néhány hónapja szert tettem egy rég áhított könyvre, az a címe, hogy Első zalai gyümölcsészkönyv. Szívből ajánlom mindenkinek, aki kicsit is közel érzi magát a természethez, mert fantasztikus az a fajta látásmód, ami árad ebből a kötetből. Nem egyes problémákra koncentrál, hanem egy struktúrális egészként mutatja be a gyümölcsöst, de úgy egészében a természetet.

Ahogy a mai 'modern' orvoslás is a tüneteket próbálja megszüntetni, a 'modern' vegyszeres kertészkedés is egy-egy tünetre összpontosít. Rágcsálók ellen ilyen méreg, tetvek ellen amolyan, gyomok ellen meg egy sokadik féle. A talaj tápanyag tartalmának pótlására ilyen és olyan összetevőjű műtrágyakeverék.

A gyümölcsészkönyv kettőt hátralép, és összességében látja a végbemenő folyamatokat: a természet tudja a maga dolgát, a mi feladatunk pedig csak annyi, hogy nem beavatkozunk, de elősegítjük azokat a folyamatokat, amelyek segítik az élet körforgását. Jótett helyébe pedig - főleg ha nem emberekről van szó - jót várj.

A tavasztól őszig tartó kertészkedés során szerencsére sok olyan rovar jelent meg a kertünkben, amelyek segítségére számítottam a kártevő irtásban. Van sok gyümölcsfánk is, amiket szeretném, ha mindig beporoznának a méhek, és sok szép termésünk lenne. Ahhoz, hogy ezek tavasztól őszig jelen legyenek nálunk, és megfelelően végezzék a dolgukat, télen (meg úgy általában munkaszüneti napokon) némi gondoskodást illenék adni cserébe.

A léha kertész ilyen helyzetben hivatalból jól jár, nála a bokrok alja nincs mindig tisztára gereblyézve. Itt-ott van egy farakás, vagy ágak kupaca ami alá bebújhat egy süni, vagy béka, amott néhány tégla várja további sorsát néhány csiga társaságában. Ezek a nyugalmas helyek menedéket és szaporodóhelyet biztosítanak a mi hasznos kis barátainknak. Akinél viszont a terület túl nagy, vagy rászólnak a szomszédok ha szétszóródtak a falevelek, telepíthet rovarhotelt.

A rovarhotel sokféle lehet, célja - ahogy a neve is sugallja -, hogy megszálljanak benne a rovarok. Vannak egész egyszerűek, mint például néhány üreges nádszál madzaggal összekötve:

Most a fejére csap közületek néhány, hogy ja, akkor én is hoteltulajdonos vagyok!

Aztán vannak a komplexebbek.

Saját rovarhotelre könnyedén szert tehetünk némi kézügyességgel. Állhat lábon, ebben az esetben a földön közlekedők előtt becsapjuk a hotelajtót, viszont nem ázik el az alja és tartósabb lesz.

Ha a földről indul, többféle rovart és egyéb hasznos állatot tudunk befogadni, viszont gyorsabban bomlani kezd alulról az eső, vagy olvadó hó miatt. Innentől pedig kitűnő vacsora lesz a talajban élő soklábúaknak.

Mindenképpen gondoskodjunk viszont tetőről, hogy legalább felülről védett legyen az időjárás viszontagságai ellen.

Minél többféle élőlényt szeretnénk a kertünkbe csalogatni, annál többféle helyet próbáljunk kialakítani saját rovarhotelünkben. A lepkék fakérgek repedéseiben szeretnek megbújni, a poszméhek, katicák és fátyolkák inkább a lyukakat kedvelik. A fülbemászók meg szeretnek öblös dolgok alá bemászni, főleg ha az ki is van bélelve valamivel.

Nem kell a barkácsáruházba szaladni hozzávalókért. Ha a saját kertünk hasznos rovarjai számára szeretnénk menedéket nyújtani, mi más szolgálhatna alapanyagul számukra, mint amit a kertben találunk? A léha kertész ismét dörzsölgeti a tenyerét - már ha rovarhotel készítésre adta a fejét. Gyűjtsünk száraz ágakat, tobozokat, vastagabb ágakat, fakérget, száraz leveleket.

Először hozzuk szerkezetkész állapotba a hotelt. Készítsük el a keretet, fakkokat, amelyek belsejét majd megtöltjük. Kerüljön rá a tető, majd jöhet a lakberendezés.

Egyéni ízlésünktől függően sokféle formát adhatunk a szállodának:

Bohémeknek

Azoknak, akik csak párhuzamosok mentén tudnak élni

Művészkéknek

Sznoboknak

Romantikus lelkeknek

A nem bonyolítóknak

Szőlősgazdáknak

Ezt köszönöm szépen, nekem.

Ne legyünk persze naivak, a rovarhotel nem csak a hasznos rovarokat fogja a kertünkbe édesgetni. Lesznek ragadozók is, és biztosan a madarak is időnként tizedelik majd a lakóinkat, de ennek örüljünk. Ahhoz, hogy a természetes folyamatok szépen egyensúlyban maradjanak, rájuk is szükségünk van.

A rovarhotel készítés amellett, hogy rendkívül hasznos tevékenység, különösen jó móka a gyerekeknek. Vonjuk be őket is a berendezésbe, közben megtanulják ki milyen szobát kedvel, és miért is jó, ha nekünk van olyanunk. Ha pedig már benépesült, lehet figyelgetni a lakókat.

Akinek esetleg mégsem fűlik a foga az elkészítéshez, az meg is vásárolhatja készen.

Jó barkácsolást mindenkinek! :)

Házi magtasak házi magocskáknak

Különlegesen szép büdöskemagok

Idén először kísérletezem a magmentéssel. Több okból is felötlött bennem, hogy miért ne lehetnének saját vetőmagjaim. Az első akkor tolult az elmémbe, amikor ismerkedtem a csávázás fogalmával. Erről már volt korábban többször is szó: ez ugye az a folyamat, amikor többnyire vegyszerekkel kezelik le a kórokozókat a magocskák felszínéről, így azok nagyobb eséllyel fognak kikelni. Itt a vegyszerrel van probléma, mivel az apró magocskákra került vegyszer felszívódik a növénybe, és általában a friss hajtások csúcsain található meg a legnagyobb koncentrátumban. Ezért érdemes például a friss fogyasztású fűszerekből mindig organikusat, vegyszermenteset venni. De az alapos biokertész igyekszik mindenféle formában száműzni a vegyszereket a kertjéből, így a többi zöldségmagot sem a hipermarketben veszi. Marad a bio vetőmag, amiből egyrészt elég kicsi a kínálat, nehezebben hozzáférhető, és még sajnos elég drága is. Van olyan forrás (Kertimag Réde), aki kínál csávázatlan vetőmagokat, melyek garantáltan GMO és vegyszermentesek, csak nincs rajtuk bio jelzés. Ez már sokkal jobb. Olcsóbb is, és a legtöbb megszokott zöldségmag elérhető ebben a formában is. Tehát első szempontunk a vegyszermentesség, egy másik lehet például az olcsóság, ezt is taglaltam már kicsit feljebb. Harmadikként említeném még a tapasztalatot: a kertünkben termett virágokat, zöldségeket év közben szépen figyelemmel kísérhetjük, látjuk melyik szeret nálunk, melyik kevésbé, megismerjük a tulajdonságaikat, és eldöntjük, hogy szeretjük-e őket vagy sem. Ha szeretjük, és a magja könnyen gyűjthető, nem látom okát, hogy miért ne próbálkozhatnánk vele. Én most itt tartok.

A hunyor magjai

A maggyűjtés viszonylag macerás dolog, de csak addig, amíg megtanuljuk, hogy mely magok azok amik gyűjthetők és melyekkel nem érdemes kísérletezni. Sajnos a magfogásról kevés infomáció áll rendelkezésre. Nem tudom, milyen gyakran találkoztok hasonló eredménnyel, de még a Google is tud nulla találatot generálni arra, hogy "maggyűjtés zöldségekről".

A könnyen gyűjthető magok közé tartoznak az egynyári virágok, a zöldségek közül pedig a bab, a borsó, a salátafélék, uborka, néhány fűszernövény (pl.kapor). Sokféle növény van, melynek virágát izolálni kell, mások csak következő éven hoznak magot. A sárgarépa például könnyen kereszteződik hasonló gyomokkal, és jövőre egyáltalán nem biztos, hogy sárgarépát fogunk találni a magocskák helyén. A részletekbe most nem mennék bele, mert számomra is még új a terület, és hosszabb utánajárást igényel, de ha egy komplexebb anyagom összejön, mindenképpen megosztom veletek.
Ami fontos, hogy csak azokról gyűjtsünk, amiről biztosan tudjuk, hogy lehet, és tárolás előtt jól szárítsuk ki, hogy nehogy bepenészedjen.

Az egynyári vinca magjai

Idén én a következő magokat gyűjtöttem: paradicsom, csípős paprika, bab, borsó, Lollo Bianco saláta, spenót, rukkola, illetve néhány virág: büdöske, borzas kata, egynyári vinca, hunyor, százszorszép.

Namost ezek mind egy-egy kis papírcsomóba vannak tekergetve, vagy kisebb-nagyobb edényekben állnak, mióta leszedegettem őket. Ez nem tesz jót nekik. Száraz, hűvös helyen kell őket tárolni, fénytől védve. Az sem árt, ha felírjuk, hogy melyik micsoda, hogy jövőre ne érjen meglepetés. Úgy gondoltam, hogy papírból tasakokat fogok hajtogatni, és szépen rendszerezem őket. Ha sokféle van belőlük, akkor érdemes egy-két egyéb jelzőt is a tasakra firkantani, például az én paradicsomom folytonnövő, a büdöském színkeverék, a virágokra rá lehet írni, hogy mikor virágzik, milyen színű, stb. Mindenképp tüntessük fel, hogy mikor fogtuk a magokat (év, esetleg hónap). A megfelelően tárolt magok éveket elállnak, lehet őket csereberélni, vagy ha a jövő évi termést kompletten elveri a jég, akkor elővesszük két év múlva is.

A magtasakokat én sütőpapírból hajtogattam, és dekortapasszal rögzítettem. Kétfélét készítettem: egy hasasabbat a nagyobb, terjedelmesebb magoknak, egy laposat pedig az apróbbaknak. Rettentő egyszerű az elkészítés, nézzük a lépéseket:

Normál tekercses sütőpapírból levágunk egy akkora darabot, amekkora tasakot szeretnénk, plusz adjunk hozzá kb. 2cm-t felül, négyet-ötöt alul. A levágott darabot én még félbehajtottam és elvágtam, így lett kettő.

Két oldalát behajtottam úgy, hogy kissé fedjék egymást.

Az alsó részét felhajtottam.

Ha hasasat szeretnénk, akkor ezt a felhajtott részt nyissuk ketté.

Az oldalsó éleket szépen simítsuk középre, hogy egybeessenek a tasak alsó élével.

Most az alsó trapézformát hajtsuk fel úgy, hogy a felső éle kicsit magasabbra kerüljön, mint a leendő tasakunk alsó éle.

Ugyanezt tegyük meg a felső trapézformával is, így a két felhajtott kis fül szépen fedi egymást középen.

Az átfedés vonalában leragasztjuk. Használhatunk dekortapaszt, de egy egyszerű cellux ugyanúgy megteszi.

Eztán a hosszanti hajtást is rögzítjük az átfedésnél teljes hosszában, nehogy kipotyogjanak a magocskák.

Nagyjából készen is vagyunk, így néz ki töltés előtt:

A felső két sarkát lekanyarítjuk egy ollóval. Így esztétikus, és lehajtás után nem lógnak ki a szélei, ha kicsit pontatlanok voltunk. Persze ezt el lehet hagyni.

Az üres tasak ezzel kész, ebből előre is gyárthatunk többet, ha marhára ráérünk.
Mielőtt betöltenénk a magokat, fordítsuk meg és az üres felületre írjuk fel a fontosabb információkat.

Aztán óvatosan nyissuk szét a tasakot, simítsuk be a szélső íveket, hogy a hasa jól kiadódjék.

Aztán már lehet is tölteni. Ha megtöltöttük, hajtsuk le a tetejét kb 2 cm vastagságban, és egy újabb tapasszal (celluxszal) rögzítsük.

A laposabb tasak hasonlóképpen készül, csak alul nem kell annyit bíbelődni. Ahogy az előbbinél csináltuk a felső részt, úgy ennél alul és felül is ez a megoldás szerepel. Sarok lekanyarít, felhajt, rögzít. Szöveg ráír, mag betölt, felső rész lehajt és rögzül.

Aztán ezeket ismételgetjük, míg az összes magocskánk betasakolódott.

A szakirodalom szerint a magokat tároljuk hűvös, száraz helyen, például egy jól zárható műanyag dobozban, amibe akár egy kicsi - cipősdobozból mentett - szilikagél csomagocskát is dobhatunk, ami magába szívja az esetleges nedvességet.

Az ízlésesen elkészített tasakokkal járhatunk csereberélni, vagy ajándékba is adhatjuk őket!

Jó munkát annak aki belevág! :)