Ha december huszadikán még mindig nem vagy ünnepi hangulatban...

Majdnem minden évben azon kapom magam, hogy valahogy nem sikerül karácsonyi hangulatba hoznom magam. Általában kikutatom, hogy mi az oka, és legtöbbször arra jutok, hogy stresszel ez az ünnep. Lesz-e elég pénzem ajándékokra, sikerül-e olyan dolgokat választanom, amivel majd tényleg örömet okozok, hova megyünk, mikor és ki jön hozzánk, szintén mikor. Mi lesz a kaja, mit süssek.

Idén elhatároztam, hogy szép lassan fogok készülődni az ünnepre, és nem hagyom hogy stresszeljen. Minden nap csinálok valami olyat itthon, ami közelebb visz kicsivel a karácsonyhoz. Az az érzésem, hogy ahogy egyre inkább belelendülök a hangolódásba, egyre könnyebben fognak megszületni a stresszes kérdésekre az egyszerű és nagyszerű válaszaim. Mert ugye nehéz úgy ajándékot választani, hogy közben azon jár az ember esze, hogy de még ki kell takarítani, és a vasalnivaló kupacát sem akarom az ünnepek alatt nézegetni, és a munkahelyemen is mennyi gond van.

Hangolódunk! :)

A hangolódást a gyerekek adventi naptárainak előkészítésével kezdtük. Még november vége felé kiakasztottuk őket. Aztán egy másik napon felragasztottunk egy sor karácsonyi izzót a gyerekek szobájának ablakába. Megint másik napon, amikor a kéményest vártam és elhatároztam hogy aznap nem fogok dolgozni, elmentem terméseket és ágakat gyűjteni Peti kutyámmal a környékre, hogy legyen koszorúnak való. Nagyon ráértem aznap, mert a kéményes lefújta a találkát sajnos. Így viszont született a gyerekek ajtajára egy szimbolikus koszorú, az ablakra egy rém egyszerű, de nagyon látványos, az ajtó elé egy kopogtató, és még mindig maradt alapanyag ahhoz, hogy másnap elkészítsem az adventi koszorúnkat. Közben az adventi zsebecskék is feltöltődtek finomságokkal és élményekkel. Néhány napra ahelyett, hogy édességet dugtunk volna, egy lufit tettünk kis ajándékkártya kíséretében. Egyik ilyen napon usziba visszük a fiúkat, egy másikon közös mézeskalács sütés- és díszítés van betervezve, egy harmadikon pedig egész nap csak egymással foglalkozunk, játszunk. Ezen a napon tilos bárminemű háztartási munkát végezni, így némi előkészületet kíván: előre megfőzni az ebédet, kitakarítani, kimosni, kivasalni... Aznap munka szóba se jöhet! :)

A következő körben a konyha felé fogom venni az irányt, így gyűjtöttem némi inspirációt, amit most szeretnék megosztani veletek. Igyekeztem olyanokat válogatni, amelyek illenek a vidéki konyhákba, egyszerűek, könnyen elkészíthetők, nem kerülnek sokba és még különös szakértelemre sincs szükség az elkészítésükhöz. Remélem találtok benne kedvetekre valót, és főleg meg is valósítjátok azokat!

Ez a kép régi kedvencem, már évekkel ezelőtt lementettem egy "ötletek" mappába a gépemre. Talán azért is tetszik annyira, mert az elrendezés nálunk is nagyon hasonló. Ablak előtt a fehér kerámia mosogatótál, körben pult, ablakon vitrázsrúd függönnyel. A vitrázsrudat csak néhány szál tujaággal kell feldíszíteni, majd pár színben harmonizáló karácsonyi díszt belógatni róla. A mini fenyőket ezüstkupák helyett nyugodtan állítsuk cserepekbe (olyanokba, amik cserépből készültek), és ha szükségét érezzük, díszítsük még szintén harmonizáló szalaggal. Lényeg, hogy ne essünk túlzásba, és ne akarjuk az ablakba varázsolni a karácsonyfát, mert akkor még az ablakon se látunk ki! :)

Szintén a fentihez hasonló ötlet, de némileg vidámabb, színesebb. A csillagok készülhetnek filcből, vagy valódi mézeskalácsból. Nagyon tetszik a nyírfaág, ami keresztbe lett belógatva, valószínűleg a függönykarnisról, vagy felsőbb polcokról. Itt is figyeljük meg a színharmóniát, zöldek natúrral és pirossal vannak kombinálva, és kész.

Aki van oly szerencsés, hogy két nagy ablak is terpeszkedik a mosogatója fölött (vesszőparipám az ablak a mosogató fölött), az két, középre belógatott örökzöld koszorúval és két piros szalaggal dobhatja fel a látványt. Nagyon hívogató!

Ezek a kis cserepek könnyen, otthoni (kerti) alapanyagokból is elkészíthetők. Figyeljük meg, hogy a cserép valóban cserépből van, a műanyag annyira nem működik. Ha csak műanyagunk van, ültessük kaspóba, és díszítsük azt. A cserép aljára kerülhet egyszerű kavics, tetejére egy kevés földet tegyünk egy-két cm vastagságban, hogy nedvességet tudjon tartani a ráhalmozott moháknak. A közepébe állítsunk egy tobozt, és készen is vagyunk!

Még mindig a cserepeknél maradva, ez egy nagyon hasonló ötlet, csak toboz helyett gyertyák vannak középre állítva, és néhány szem piros bogyóval, illetve levendula- vagy rozmaringhajtással meg van toldva. Ilyen drótkosárkát már sok dekorációs boltban lehet kapni, de anélkül is nagyon látványos a végeredmény! Akár az ünnepi asztalra központi díszként is tehetjük.

És ha már ünnepi asztal, akkor íme néhány ötlet, amivel nem kell karácsonyig várni, hétköznapokon is feldobhatjuk vele az étkezéseket:

Egy minimál adventi koszorúnak is beillik ez a kompozíció.

Ennél egyszerűbbet el sem tudok képzelni, mégis ünnepi hangulata van!

Nem kerülünk képzavarba, ha karácsony ünneplésekor nem jácinttal idézzük máris a tavaszt. Cseréljük nyíló vagy bimbózó amarilliszre és máris nyertünk!

A tobozokat ültethetjük szépen kipolírozott, különböző méretű és formájú üvegpoharakba is. Néhány elszórt gömb, és mécses, és tökéletes az összhatás!

Ha nincs kedvünk vagy kézügyességünk bütykölni, akkor néhány színben harmoznizáló karácsonyfadísz is nagyon feldobhatja az ünnepi asztalt. 

Ha nincs hely az asztalon, az asztal fölötti csillárt is dekorálhatjuk természetes anyagokkal, belógó díszekkel, amik lehetnek csillogó gömbök, tobozok, mézeskalácsok, bogyók.

Ezzel sem kell megvárnunk a karácsonyt. Először díszítsük a zölddel és a bogyókkal a lámpát, majd karácsony napján aggassuk rá az ünnepi díszeket. 

Most pedig következzenek idei kedvenceim, a sütikoszorúk. A gyerekek adventi naptárában december 14-re van beharangozva a közös mézeskalácssütés, így valószínűleg aznap én is megpróbálok elkészíteni egyet ezek közül. A kivágott formákat díszítve vagy anélkül ragaszthatjuk össze. Ha később szeretnénk elfogyasztani, akkor a díszítő tojásfehérjehabbal ragasszuk össze, ha nem, akkor nyugodtan használjunk ragasztópisztolyt, ez utóbbi biztosan tartósabb eredményt hoz!

Csillagokból natúr

Csillagokból, porcukorral
(ha nem esszük meg és már amúgy is beragasztóztuk, lefújhatjuk műhóval is)

Hópehelyformák szalaggal egymásba fűzve

Ez biztos nem tojásfehérjével lett összeragasztva! :)

Egy példa a díszített verzióból annak, aki nagyon ráér és nagyon jó a kézügyessége.

Végezetül pedig egy színezett, díszes koszorú lépésről-lépésre. 

Mindegyik sütikoszorúra érvényes, hogy süssük át őket jó alaposan. Ha dekoráció készül belőle, akkor nem kell hogy nagyon puha legyen. Nyújtsuk a tésztát vékonyabbra, és a megszokottnál alacsonyabb hőfokon inkább szárítsuk, mint süssük.

Kedvet kaptatok valamelyikhez?

Ha készítetek hasonlókat, örömmel vennénk, ha megosztanátok őket facebook oldalunkon, hogy másokat is inspiráljatok vele! Én is megosztom veletek, ha elkészült a miénk!

Jó hangolódást és dekorálást kívánok mindenkinek!

Képek forrása: pinterest

Mit keres a kakas a konyhában? - avagy a klasszikus francia vidéki konyha stílusjegyei

Az év első bejegyzésében folytatódik a minden konkrét szakértelemtől mentes konyhai stílustanulmány-sorozat. Ez alkalommal a klasszikus francia vidéki konyha berendezésének stílusjegyeit próbálom összefoglalni.

Ezt a fajta konyhai stílust a kisebb konyhákban is könnyű kialakítani. Ha valaki belép egy ilyen stílusban berendezett konyhába, amolyan romantikus kuckós érzés keríti hatalmába, rögtön nyúlna egy virágos bögréért és elszürcsölne benne némi herbateát. Szalmakalapban ha lehet.

Az összkép erősen feminin: pasztell színek, sok virág, sok fehér, lehetőleg némileg kopott bútor, fodros textíliák. Könnyen lehet túlzásba is esni, de az alap stílusjegyeket megtartva igazán finom, könnyed és elegáns konyha alakítható ki belőle. Ha ebben a stílusban álmodtuk meg konyhánkat, nem kell csodálkozni, ha férfi partnerünk nem sokat kíván forgolódni benne. Ha neki is szánunk szerepet a konyhában, igyekezzünk mederben tartani romantikus és rusztikus kiegészítőink számát: a váratlan betérő számára egy erősen csipkézett, rózsaszín konyhában krumplit pucoló férj könnyen keltheti a 'papucs' benyomást.

Mitől tud jól működni a francia stílus? Ha nem uralkodik el a teljes konyhán. Nem győzöm a cikkekben hangsúlyozni a kevesebb-több elvet. Keep it simple - mondják az angolok. Tartsuk meg a klasszikus vidéki stílus jegyeit - használjunk természetes anyagokat: fonott kosarakat (nem muszáj rózsás vászonnal bélelni), nyitott világos natúr, vagy fehér színű polcokat. Keressünk a bolhapiacon néhány kopott, fehérre festett bútort vagy a vállalkozó kedvűek maguk is elkészíthetik ezeket régi bútorok felújításával. Némi fehér festék, egy csiszolópapír... Kapható direkt dekorációs célokra használható öregítő lakk, vagy repesztő lakk is hobbiboltokban. Igazi mázlisták vagyunk, ha hiányzik a szekrény üvegezése, semmiképp se pótoljuk üveggel. Válasszunk szép textíliát, melyet belülről vitrázsrudakra erősítve takarjuk a tartalmát, kívülről pedig csirkehálóval vonjuk be a keretet. Szokatlan elem, de a stílust mindenképp jól kiegészíti egy szép csillár világítás gyanánt az ebédlőasztal fölé. Válasszunk festett bádogedényeket, virág vagy farmjelenetet ábrázoló porcelán vagy kerámia kiegészítőket.

Dekorációként választhatunk a kertünkből is elemeket. Egy-egy cserép levendula a mosogató előtti ablakban szinte elengedhetetlen kellék. De egész évben jellemző a virágok jelenléte: lehet a vázában nyáron egy gazdag csokor rózsa, télre pedig a megszáradt hortenziavirágokat állítsuk középpontba egy bádog edényben. Tavasszal neveljünk cserépben fehér tulipánokat, rózsaszín nárciszokat.

Kutakodhatunk kincsek után a vaterán is, a cikk végén mutatok néhány tárgyat amiket itt találtam,  és jól illenének a francia country képbe.

Dunaújvárosi és környéki olvasók számára melegen tudom ajánlani a Teaka otthonboltot, ahol gyakorlatilag nem is találunk olyan tárgyat, ami ne illene franciás, vidéki konyhánkba:

Most pedig íme néhány inspirációs fotó a berendezéshez:

Egy jó példa arra, hogy kevés dekoratív kiegészítővel is kellemes hatást érhetünk el.
A faliszekrények finom díszítései és a pasztellszínek tulajdonítanak a konyhának franciás jelleget.

Ha nem bízunk eklektikus hajlamunkban, válasszunk egy-két színből álló sémát. A világoskék és a barna nagyon szépen illik egymáshoz. A kiegészítők legyenek feltűnő kékek, a háttér pedig pasztelles.

Ezt a konyhát a mosogató alatti függöny és az azt takaró ív, a szép fehér porcelánok,
illetve az ablak fölött elhelyezkedő antik(olt?) felirat teszi stílusossá.

A francia vidéki konyha igazán jellegzetes jegye a háziállatok (főleg a kakas, tyúk, tehén) feltűnése itt-ott. 

Ez lehetne akár egy egyszerű, fehér konyha. De a tyúkok és kakasok, illetve a szép fehér
porcelánkancsó megadják hozzá a vidéki ízt. 

Ha a család többi tagja tolerálja ilyenirányú igényeinket (vagy épp nem érdekel bennünket,
hogy tolerálja-e), el is veszhetünk a részletekben. 

A stílushoz nagyon jól mennek az egyszerű, natúr textíliák éppúgy, mint a fodros csipkék.

Virágos esernyőnket virágos táskánk mellé akasztva a virágos fonott kosarunk fölé
máris beléphetünk virágos konyhánkba!

És most következzenek vaterás találmányaim:

Ezen a szép, fehér szekrényen nagyon jól mutatnának vidéki stílusú kerámiáink, porcelánjaink.
45000 Ft-ért lehet hozzájutni. 

Értékes kiegészítő: ezt a Zsolnay faliórát kb 20000 Ft-ért lehet megvenni.

Szintén Zsolnay, ezúttal egy gyönyörű kaspó - 8000 Ft körül.

Kakasmintás csészeszett öt főre, 8500 Ft.

Instant siker egy porcelánkakas. Ehhez 4000 Ft-ért lehet hozzájutni.

Igényes kidolgozás, értékes kiegészítő: Herendi baromfipár 95000 Ft-ért.

Kulcsszavaink tehát emlékeztetőül a teljesség igénye nélkül: romantika, virágok, pasztell, feminin, kopott-festett bútorok, cizella-mizella, fodros textíliák, természetes anyagok, farmdekorációk, csillár, porcelán, csíkok-kockák, levendula.

Jó rendezkedést!

A vidéki konyha legvidékibb stílusa: a rusztikus

Időnként látom felbukkanni facebook-on a képet, ahol egy idős házaspár egymás kezét fogva a legnagyobb szeretettel tekint egymásra. A kérdező azt szeretné tudni: mi a titka a hosszú, boldog házasságnak? Az idős pár válasza pedig ez: Tudja, mi még abban a korban születtünk és nevelkedtünk, amelyben ha valami meghibásodott vagy tönkrement nem kidobtuk és újat vettünk, hanem megpróbáltuk megjavítani.

Ez a mottó motoszkált a fejemben végig, miközben a rusztikus stílust próbáltam magamban megfogalmazni, kielemezni. Régies, természetes, hagyomány, melegség és végtelen harmónia. Az igazi rusztikus konyhában sokféle újrahasznosított, funkcióját újra megtaláló elem található. Konyhánk átalakításához, 'felújításához' érdemes bontott, de hasznosítható anyagokat felkutatni. Régi gerendákat, bútorokat, eszközöket vásárolni, amik némi porolással vagy éppen aprólékos munkával szép és igényes alkotóelemeivé válhatnak konyhánknak.

Azoknak sem kell feltétlenül lemondani a rusztikus konyháról akik nem kedvelik az újrahasznosított dolgokat. Néhány lukas szakajtó vagy rozsdás használati eszköz valóban sokat dob a rusztikus konyha megjelenésén, de ha anyagainkat jól választjuk meg, olyan enteriőrt állíthatunk össze, mintha száz éve ott állna - még akkor is, ha nincs érzékünk a barkácsoláshoz. Lehet szépen tisztán tartani, és a modernitásról sem kell lemondanunk, a legtöbb konyhai eszköz ma már könnyen beépíthető. A rusztikus stílus sajátossága, hogy természetes anyagú felületeket, és főként földszíneket elegyít. Jellegzetes színei a fehér, a barna árnyalatai, zöldek, a terrakotta, jellemző textúrái a fa, nád, tégla, kő, kerámia és néhány fém, a réz, a vas. Színei és felületei miatt a rusztikus stílust sokan gondolhatják komornak. A sok - főként sötétebb tónusú - fa és/vagy téglafelület áraszthat kissé borongós hangulatot. Egyesek számára ez maga a nyugalom, a pihenés, a hagyományokkal való egyesülés (hello!), míg mások számára ez túl komor és lehangoló.

A rusztikus stílus nagy előnye, hogy egyedi. Minél több újrafelhasznált elemet építünk be, annál egyedibb lesz. Kerüljük a műanyagok, élénk színek használatát. Egy tömör fafelület szépségéhez - főként ha az a felület már megélt jópár évet - nem fér kétség. Sokféle anyagot válogassunk össze (régi fém edények, fa eszközök, fehér porcelán kiegészítők, mázatlan vagy éppen mázas kerámiák, fonott kosarak), és biztosan nem lesz unalmas az összkép.

Stíluselemei és a nagyfokú újrafelhasználtság miatt a rusztikus konyha nem kivitelezhető egy hétvége alatt. Bár sokféle gyártó kínál ilyen jelzővel illetett komplett konyhabútort, ezek inkább a klasszikus stílus jegyeit hordozzák. Aki a rusztikus stílust választja, folyamatosan alakítja konyháját, így ha nincs is meg a kellő tőke a komplett konyha létrehozására, néhány kiegészítővel, jellegzetes részlettel máris elkezdhetjük a konyha átformálását. Nézzünk néhány példát, mivel lehet rusztikusabbá tenni konyhánkat:

A vidéki konyhára általában jellemző a sok nyitott polc, ahol szépséges eszközeink jól kitalált sorrendben vagy éppen eklektikus kupacokban kapnak helyet. A nyitott polcokat viszont csak azoknak ajánlom, akinél van megfelelő elszívórendszer, mert a levegőben keringő apró zsírcseppek mindenre szépen rárakódnak és nagyon macerás takarítani.

Ha sok üres falfelületünk van, bolhapiacon vagy a ház körül talált eszközökből készíthetünk praktikus vagy csak egyszerűen szép dekorációt:

A legszerencsésebb persze, ha tárgyaink nem kizárólag dekorációs célokat szolgálnak, hanem van funkciójuk is. Ettől valódi élettel telik meg a konyhánk, nem érződik műviesnek.

Általános szabály, de itt még inkább előtérbe kerül: törekedjünk a természetességre, emberközeliségre. Az amerikai (itt értsd: USA-beli) konyhák böngészése során szokott az az érzésem támadni, hogy nagyon-nagyon szép, minden a helyén, minden rendben, de valahogy mégsem működik. Túlzásba viszik a tökéletességet, félve nyúlnék bármihez is. A természetesség része a tökéletlenség. Egy kis kopás itt-ott, egy ütésnyom, egy egyenetlen falfelület kiválthatja azt a pici pluszt, amivel mégis egésszé válik a sok részlet, és megnyugtató hangulat áraszt el bennünket.

Itt egy kis kollekció azokból a konyhákból, amelyek a rusztikus stílust képviselik.
Ahogy nézegetitek a képeket, próbáljatok ötleteket, elemeket kiragadni belőlük, ne csak az egészet egyben nézzétek. Ezek többnyire profi dizájnerek, fotósok és stylist-ok munkái, nagyon szépen meg vannak komponálva és befotózva. Legtöbbünk számára ezek kompletten nem elérhetők, de arra nagyon jók, hogy egy-egy pici részletet kiemelve ötletet merítsünk saját konyhánk berendezéséhez.
Jó böngészést kívánok!