Egy nap az élet...

Mindössze hat nap telt el a legutóbbi bejegyzésem után, mikor megjelentek az első paradicsomhajtások.

24 órával később pedig...

Az élet szép! :)

Megkésett paradicsomvetés és tavaszi kertállapotok

Életem első saját fogású paradicsommagjai
a még bontatlan zacskóban

Mérföldkőhöz érkezett a vidékikonyha blog kérem szépen. A mai nappal elvetettem (kábé egy hónapos csúszással) életem első saját fogású paradicsommagjait. A paradicsom, amiből a magok származnak eredetileg a Növényi Diverzitás központból érkezett tavaly, január vége felé. Gyönyörű paradicsomfák lettek belőle, két-három méter magasak voltak ősz végére, hatalmas, dús paradicsomfürtökkel. A magokat úgy gyűjtöttem be, hogy egy szép, érett paradicsomból kikapartam a magokat, három napig vízben áztattam őket, hogy leoldódjon a felületükről a csírázást gátló nyálkás réteg, majd egy papírtörlőre terítve kiszárítottam őket. Végül saját készítésű papírzacskókba kerültek, és a hűvös, szellős kamrában várták további sorsukat egészen a mai napig.

Nagyjából két hete tervezem, hogy elvetem őket, és nem tudnám megmondani, hogy miért csak ma került rá sor, de a lényeg, hogy végre megtörtént! :)

Saját komposzttal kevert bio virágföldbe szórtam a magocskákat, vékony réteg földet szórtam a tetejükre, és óvatosan meglocsolgattam őket.

Végül pedig az üvegházhatás, és párásítás végett leborítottam egy átlátszó nejlonzacskóval. Ettől a kis műanyag edény mikroklímája olyan lett, mint egy bolti palántázóedényé, viszont nem került semmibe. Aztán kimentem körülnézni, hogy mi a helyzet a kertben. Szívderítő részletekre lettem figyelmes!

Virágzik a primula, amit tavaly kora tavasszal az obiban vettem cserepes növényként, majd kiültettem a júdásfa tövébe.

Előbújt itt-ott néhány krókusz is, hogy derült mosolyt csaljon a gyanútlan arra járó arcára.

Őrült módon hajtanak a nárciszok is, élvezve a napfürdőt. Remélem idén virágot is hoznak majd, mert tavaly jórészt csak levelük volt a kései hideg miatt.

Ebből még a végén egy tulipán lesz, ha minden jól megy az időjárással.

Az ősszel a sziklakertbe ültetett mini árvácskák is szépen virágoznak, illetve ha jól látom már magot is fejlesztettek, hát nem gyönyörű? :)

Hamarosan lesz egy rakás ibolya is, az utóbbi néhány évben nagyon elszaporodtak a kertben. Muszáj volt erőt venni magamon, és néhol ritkítani is őket, mert elnyomták volna néhány dísznövényemet.

Ezekből a nárciszokból már biztosan lesz virág is, bár egyelőre nem látszik túl nagynak, de ne legyek telhetetlen, legalább van rajta bimbó. 

Ez egy mandulaág, amit már csak egy meleg fuvallat választ el a virágba borulástól! A mandulák az első fák a kertben, amik virágoznak. Szám szerint négy van belőlük, fiatalabbak és idősebbek vegyesen.

Ettől konkrétan leesett az állam. Ezt a bodzabokrunkon fényképeztem, és nem ez az egyetlen ilyen bimbókupac rajta. Még sosem láttam ilyet korábban, idén viszont megfigyeltem, hogy több növényen is azonnal megjelentek a bimbók is, ahogy kibújt egy kicsi rügy. Talán az enyhe télnek köszönhető? A kékszakállon is láttam miniatűr bimbócsoportokat.

A málnasövény tövében már nyújtózkodnak a tavaly benthagyott fokhagymák. 

Ez pedig a néhány nappal ezelőtt megmetszett málna egy kis reményteli rügyecskéje. Remélem sok fincsi málna lesz az idén, ez a kedvenc gyümölcsöm!

Jópár gyönyörű százszorszép is tarkítja a füvet.

Még sikerült lencsevégre kapni a már elnyílóban lévő hóvirágokat, de a háttérben már buzgón növekszenek a mocsári gólyahír egybefüggő, hatalmas telepei. 

Szépen virágzik a mogyoró is, ezt is kipipálom.

Aztán mire visszatértem a kerti fényképezésből, addigra a kis palántázóedényem tetejére borított zacskót belülről miniatűr vízpáracseppek milliói borították be. Nagyon szorítok a paradicsommagoknak, hogy szépen, egészségesen cseperedjenek, és az első magfogásom eredménye ne legyen hiábavaló.

Amíg várom, hogy előbukkanjanak a pici csírák, kitöltöm és visszaküldöm a Nödiknek a tavalyi évre küldött magminták értékelőlapjait, hogy idén újabbakat igényelhessek tőlük!

Nálatok hogy áll a vetemény? Tervezgettek? Esetleg már el is vetettetek néhány fagytűrő magocskát a földbe? :) Nyugodtan vethető már a petrezselyem, a retek, a sárgarépa, a vöröshagyma, a borsó. Ez utóbbit érdemes szakaszosan vetni, kb. két hetes intervallumonként több ágyásba, így nem egyszerre érik, hanem folyamatosan lát el bennünket friss terméssel. Sárgarépából ültethetünk rövid és hosszú tenyészidejűeket is. A rövid tenyészidejűeket friss fogyasztásra, a hosszúakat téli vermelésre érdemes ültetni, eszerint vessük a mennyiségeket is. A vöröshagymából ha van dughagymánk, akkor azokat tegyük el, ha nincs, akkor vethetünk magot is, ez esetben idén csak dughagymáink lesznek, amiket jövőre szüretelhetünk. Petrezselyemből én mindig vetek levélzöldet is, olyat, aminek csak a levelét lehet nyírni, és mindig újra hajt. Egy sor (kb. másfél méter hosszú) petrezselyem bőségesen ellát minket egész évben friss zölddel. Répából nálunk sosincs elég, és a tavalyi növénytársításból okulva idén felváltva ültetem a sárgarépát és a vöröshagymát. A retek nálunk sosem sikerül, mindig felfalják a hangyák, mielőtt kifejlődhetnének a szép, piros gumók. 

Egyéb, aktuális kerti munkákról én mindig a Gazigazító oldalán szoktam tájékozódni, hetekre le van bontva, hogy nagyjából milyen munkák aktuálisak, mit lehet szabadföldbe vetni, mit kell palántázni, előnevelni. 

Jó kertészkedést kívánok mindenkinek!

Tanulópénz: Rusztikus padlizsánkrém

Épp ma reggel kaptam egy biokertészkedős hírlevelet, melyben arra buzdítanak, hogy már nagyon is el kell vetni a padlizsán magjait a lakásban, hogy mire májusban kiültetjük őket, már szép, akár virágzó palántánk legyen, és időben be tudjuk takarítani a gyönyörű lila gyömölcsöt.
Nem túl régóta vagyok jó barátságban a padlizsánnal, sokáig nem tudtam értékelni sem az állagát, sem az ízét. Ettem sokféle padlizsánkrémet is, de azok sem győztek meg túlságosan. Mint általában, most is Chef sietett a segítségemre. Már nem emlékszem pontosan, hogy milyen módon készítette el, annyit tudok hogy egy szelet sült hús mellé tálalt változatos grillezett zöldségeket, köztük néhány szelet padlizsánt is. Ha már ott volt előttem, kapott egy újabb esélyt, és ez alkalommal kifejezetten ízletesnek találtam. Nem tocsogott az olajban, mégsem volt száraz, inkább nagyon finom, lédús. Azóta rendszeresen fogyasztjuk a padlizsánt.

Szóval a hírlevél olvasása során vágott az elmémbe, hogy még az ősszel készítettünk egy rusztikus padlizsánkrémet, amit a blogra szántam, csak valamiért nem került fel. Most megosztom veletek, hátha kedvet kaptok a padlizsánmag vásárláshoz, és májusban már a ti kertetekben/erkélyeteken/ablakotokban is virágzó padlizsánnövénykék díszlenek. Nincs is jobb a házilag megtermelt zöldségnél!

Rusztikus padlizsánkrém pirított, fokhagymás kiflikarikán

előkészítési idő: kb. egy óra a sütéshez

5 perc a kikeveréshez

Hozzávalók:

1-2 termetes padlizsán
só
frissen őrölt bors
fokhagyma
kifli
friss kakukkfű
olívaolaj

Mielőtt nekiállnánk, muszáj megosztanom veletek még egy történetet:

Nem sokkal azután, hogy megismerkedtem Chef-fel, egy hétvégét a szüleinél töltöttünk, akik Kecskemét környékéről származnak. Nem messze tőlük lakott Chef nagypapájának a testvére, aki konyhásnéni volt egy bölcsödében, és hát valami isteni finom kajákat tudott főzni. Nem volt abban semmi olyan, amit ki tudnék emelni, mégis nagyon különleges volt. A legháziasabb ízeket tudta előcsalogatni a legegyszerűbb ételekből is, úgy, hogy az ember a tíz ujját megnyalta utána. Pöre néni maga sem tudta megmondani, mitől ilyen finomak az ételei, pedig sokszor kérdeztük. Csak őszintén és kedvesen mosolygott, elmondta, hogy hogy készül, de hiába próbáltam utána csinálni, sosem sikerült olyan finomra. A rutin, meg az évek, mondaná erre Chef. Nem tudott mondani pontos arányokat, dekákat és egyéb mennyiségeket sem, mert mindig érzésből főzött. Kezdő szakácsként rettenetesen frusztrált, ha olyan receptet kaptam vagy olvastam, amit érzésből kellett csinálni. A legjobb példa a fent említett Pöre néni szilvásgombóca volt. Elmondta, mennyi krumplit kell megfőzni, majd mikor odaért, hogy össze kell állítani a gombóctésztát, annyit mondott, hogy annyi lisztet kell hozzáadni, amennyit "felvesz". Végignéztem, mennyit vett fel, és isteni finom gombócokat ebédeltünk aznap, majd felbuzdulva másnap megpróbáltam otthon is előállítani az élményt. Nagyjából tudtam, mennyi liszt kell, de az  én krumplim csak vette, vette, vette fel a lisztet, már duplaanyit tettem bele, mint kellett volna! Gondoltam, hogy nem sok jó fog belőle kisülni (kifőni), de hát összeállítottam a gombócokat, majd megfőztem. Hááááát, frissen még csak-csak meg lehetett enni, de másnapra úgy bekeményedtek, hogy ha valakit megdobok vele, az tutira ottmarad. :)

Azóta szomszédasszonyommal - aki szintén rokonságban áll a már sajnos elhunyt Pöre nénivel - sikerült értékelhető gombócokat készítenünk, de rájöttem, hogy mennyire igaza volt a néninek. Nincs két egyforma krumpli és két egyforma liszt sem. Ahogy gyúrja az ember a tésztát, úgy ráérez, mennyi kell még bele. Ne legyen túl lágy se, meg túl kemény se. Eléggé megfoghatatlan, nem?

Ez a történet azért jutott eszembe, mert ehhez a padlizsánkrémhez sem írtam direkt mennyiségeket. Ahány ház, annyi szokás - mondják, de szerintem ugyanez igaz a padlizsánkrémre is. Ahány ház, annyiféle padlizsánkrém. Valaki turmixolja, valaki lepasszírozza, valaki így fűszerezi, valaki úgy.
Általában egy dologban egyet értenek a padlizsánkrémkészítők: a legjobb, ha valamiképpen füstöt kap a padlizsán sütés közben. Ezt úgy lehet a legjobban elérni, ha szabad tűznél (grillsütőben, tábortűznél fóliatálcán, stb) sütjük. Utána már mindenki úgy ízesíti, ahogy a legjobban szereti. Mi fokhagymásan, jó borsosan.

Elsőként a padlizsánok felületét alaposan kenjük be zsiradékkal, majd kezdjük el sütni.
Ha már kissé összeesett és láthatóan megsült, vegyük ki a sütőből. Nem baj ha megég a külső burok, azt nem használjuk fel.

Egy késsel óvatosan felvágjuk a padlizsánokat hosszában, vigyázat forró! Majd kikaparjuk a belsejét egy tálba. Ezután következik az izgalmas rész, elkezdünk fűszerezni. 1-2 padlizsánba nyomjunk legalább 3-4 gerezd fokhagymát, ha van jóféle magyar. Ha kínai, lehet hogy több kell belőle. Sózzuk meg, őröljünk rá friss borsot, majd locsoljuk meg kevés olívaolajjal, kezdetnek 1-2 evőkanál megteszi. Kavarjuk át jól. Mi nem szoktuk leturmixolni, mert szeretjük a nagyobb padlizsánízű padlizsánokat benne, és a magokkal sincsen semmi bajunk. De tegyetek belátásotok szerint.

Néhány perc múlva kavarjuk át, majd kóstoljuk meg. Addigra elolvad a só, a bors kiengedi az ízét, és a fokhagyma is elkezd dolgozni. Vizsgálgassuk, milyen az állaga. Kóstolgassuk az ízét. Sózzuk, borsozzuk, fokhagymázzuk olajozzuk még, amíg el nem érjük a tökéletes ízhatást.

Amíg dolgoznak a padlizsánkrémben a fűszerek, süssünk hozzá néhány fokhagymás, kakukkfüves kiflikarikát, amire majd jól rákanalazhatjuk a krémet.

A kiflit karikázzuk fel, és egy edényben forrósítsunk fel kevés zsiradékot. A kiflikarikákat helyezzük bele, szórjuk bele a friss kakukkfűlevélkéket némi só társaságában és süssük egyik felüket aranybarnára.

Készítsünk elő 2-3 gerezd fokhagymát vékony karikákra vágva. Ha megsült a kifli egyik fele, hajítsuk a fokhagymaszeleteket a zsiradékba. Vigyázat, a fokhagyma hamar megég! De ha minden jól megy, akkor mire megsül a kiflikarika másik fele is, szépen megpirulnak a fokhagymák is, kellemes aromát adva a zsiradéknak, amit a pirított kiflikarika szépen fel fog szívni.

Mmmmmm, az eredmény friss, ropogós, kellemesen fokhagymás aromájú szeletke a padlizsánkrém hordozásához.

Tegyünk a kiflikarikára egy kanálnyi padlizsánkrémet. Aki fokhagymaőrült, még ennek a tetejét is megspékelheti frissen vágott fokhagymával. Isteni! Reggelire, uzsonnára, a kertben üldögélve vagy társaságban nassolgatva, esetleg egy formálisabb vacsora előételeként... Mindig megállja a helyét!

Megértem a tapasztalatlan szakácsok aggodalmát. Honnan tudom, hogy mikor elég sós? Hogy mennyi bors kell még bele? Hogy elég-e a fokhagyma? A megoldás a kóstolgatás. Senki sem születik úgy, hogy fejből nyomja a Horváth Ilonát. Továbbmegyek: szerintem nem az a jó szakács, aki egy receptet végig tud követni lépésről-lépésre, grammról grammra. Pöre néni is hosszú évek rutinja után jutott el oda, hogy mindenből a legtöbbet tudta kihozni. Chef is úgy főz itthon, hogy felcsapja a hűtőajtót és megnézi mi van itthon. Kipakolja az alapanyagokat a pultra és fejben összerakja hogy mit mivel fog párosítani, hogyan ízesíti és mivel tálalja, és az eredmény mindig finom, egyedi és változatos.

Elismerem, hogy hosszú az út idáig. De szeretnék buzdítani mindenkit, aki kicsit is érdeklődik a gasztronómia tudománya iránt, hogy vegye elő kísérletező kedvét, és hozza létre saját padlizsánkrémét, ami lehet, hogy csak neki ízlik. De neki nagyon! Lehet, hogy nem fog elsőre sikerülni, másodikra már emlékszik majd, hogy az előzőnél túl sok volt a bors vagy a só, és legközelebb már óvatosabban adagol. A harmadik már biztosan tökéletes lesz!

Kísérletezésre fel! :)

Ha december huszadikán még mindig nem vagy ünnepi hangulatban...

Majdnem minden évben azon kapom magam, hogy valahogy nem sikerül karácsonyi hangulatba hoznom magam. Általában kikutatom, hogy mi az oka, és legtöbbször arra jutok, hogy stresszel ez az ünnep. Lesz-e elég pénzem ajándékokra, sikerül-e olyan dolgokat választanom, amivel majd tényleg örömet okozok, hova megyünk, mikor és ki jön hozzánk, szintén mikor. Mi lesz a kaja, mit süssek.

Idén elhatároztam, hogy szép lassan fogok készülődni az ünnepre, és nem hagyom hogy stresszeljen. Minden nap csinálok valami olyat itthon, ami közelebb visz kicsivel a karácsonyhoz. Az az érzésem, hogy ahogy egyre inkább belelendülök a hangolódásba, egyre könnyebben fognak megszületni a stresszes kérdésekre az egyszerű és nagyszerű válaszaim. Mert ugye nehéz úgy ajándékot választani, hogy közben azon jár az ember esze, hogy de még ki kell takarítani, és a vasalnivaló kupacát sem akarom az ünnepek alatt nézegetni, és a munkahelyemen is mennyi gond van.

Hangolódunk! :)

A hangolódást a gyerekek adventi naptárainak előkészítésével kezdtük. Még november vége felé kiakasztottuk őket. Aztán egy másik napon felragasztottunk egy sor karácsonyi izzót a gyerekek szobájának ablakába. Megint másik napon, amikor a kéményest vártam és elhatároztam hogy aznap nem fogok dolgozni, elmentem terméseket és ágakat gyűjteni Peti kutyámmal a környékre, hogy legyen koszorúnak való. Nagyon ráértem aznap, mert a kéményes lefújta a találkát sajnos. Így viszont született a gyerekek ajtajára egy szimbolikus koszorú, az ablakra egy rém egyszerű, de nagyon látványos, az ajtó elé egy kopogtató, és még mindig maradt alapanyag ahhoz, hogy másnap elkészítsem az adventi koszorúnkat. Közben az adventi zsebecskék is feltöltődtek finomságokkal és élményekkel. Néhány napra ahelyett, hogy édességet dugtunk volna, egy lufit tettünk kis ajándékkártya kíséretében. Egyik ilyen napon usziba visszük a fiúkat, egy másikon közös mézeskalács sütés- és díszítés van betervezve, egy harmadikon pedig egész nap csak egymással foglalkozunk, játszunk. Ezen a napon tilos bárminemű háztartási munkát végezni, így némi előkészületet kíván: előre megfőzni az ebédet, kitakarítani, kimosni, kivasalni... Aznap munka szóba se jöhet! :)

A következő körben a konyha felé fogom venni az irányt, így gyűjtöttem némi inspirációt, amit most szeretnék megosztani veletek. Igyekeztem olyanokat válogatni, amelyek illenek a vidéki konyhákba, egyszerűek, könnyen elkészíthetők, nem kerülnek sokba és még különös szakértelemre sincs szükség az elkészítésükhöz. Remélem találtok benne kedvetekre valót, és főleg meg is valósítjátok azokat!

Ez a kép régi kedvencem, már évekkel ezelőtt lementettem egy "ötletek" mappába a gépemre. Talán azért is tetszik annyira, mert az elrendezés nálunk is nagyon hasonló. Ablak előtt a fehér kerámia mosogatótál, körben pult, ablakon vitrázsrúd függönnyel. A vitrázsrudat csak néhány szál tujaággal kell feldíszíteni, majd pár színben harmonizáló karácsonyi díszt belógatni róla. A mini fenyőket ezüstkupák helyett nyugodtan állítsuk cserepekbe (olyanokba, amik cserépből készültek), és ha szükségét érezzük, díszítsük még szintén harmonizáló szalaggal. Lényeg, hogy ne essünk túlzásba, és ne akarjuk az ablakba varázsolni a karácsonyfát, mert akkor még az ablakon se látunk ki! :)

Szintén a fentihez hasonló ötlet, de némileg vidámabb, színesebb. A csillagok készülhetnek filcből, vagy valódi mézeskalácsból. Nagyon tetszik a nyírfaág, ami keresztbe lett belógatva, valószínűleg a függönykarnisról, vagy felsőbb polcokról. Itt is figyeljük meg a színharmóniát, zöldek natúrral és pirossal vannak kombinálva, és kész.

Aki van oly szerencsés, hogy két nagy ablak is terpeszkedik a mosogatója fölött (vesszőparipám az ablak a mosogató fölött), az két, középre belógatott örökzöld koszorúval és két piros szalaggal dobhatja fel a látványt. Nagyon hívogató!

Ezek a kis cserepek könnyen, otthoni (kerti) alapanyagokból is elkészíthetők. Figyeljük meg, hogy a cserép valóban cserépből van, a műanyag annyira nem működik. Ha csak műanyagunk van, ültessük kaspóba, és díszítsük azt. A cserép aljára kerülhet egyszerű kavics, tetejére egy kevés földet tegyünk egy-két cm vastagságban, hogy nedvességet tudjon tartani a ráhalmozott moháknak. A közepébe állítsunk egy tobozt, és készen is vagyunk!

Még mindig a cserepeknél maradva, ez egy nagyon hasonló ötlet, csak toboz helyett gyertyák vannak középre állítva, és néhány szem piros bogyóval, illetve levendula- vagy rozmaringhajtással meg van toldva. Ilyen drótkosárkát már sok dekorációs boltban lehet kapni, de anélkül is nagyon látványos a végeredmény! Akár az ünnepi asztalra központi díszként is tehetjük.

És ha már ünnepi asztal, akkor íme néhány ötlet, amivel nem kell karácsonyig várni, hétköznapokon is feldobhatjuk vele az étkezéseket:

Egy minimál adventi koszorúnak is beillik ez a kompozíció.

Ennél egyszerűbbet el sem tudok képzelni, mégis ünnepi hangulata van!

Nem kerülünk képzavarba, ha karácsony ünneplésekor nem jácinttal idézzük máris a tavaszt. Cseréljük nyíló vagy bimbózó amarilliszre és máris nyertünk!

A tobozokat ültethetjük szépen kipolírozott, különböző méretű és formájú üvegpoharakba is. Néhány elszórt gömb, és mécses, és tökéletes az összhatás!

Ha nincs kedvünk vagy kézügyességünk bütykölni, akkor néhány színben harmoznizáló karácsonyfadísz is nagyon feldobhatja az ünnepi asztalt. 

Ha nincs hely az asztalon, az asztal fölötti csillárt is dekorálhatjuk természetes anyagokkal, belógó díszekkel, amik lehetnek csillogó gömbök, tobozok, mézeskalácsok, bogyók.

Ezzel sem kell megvárnunk a karácsonyt. Először díszítsük a zölddel és a bogyókkal a lámpát, majd karácsony napján aggassuk rá az ünnepi díszeket. 

Most pedig következzenek idei kedvenceim, a sütikoszorúk. A gyerekek adventi naptárában december 14-re van beharangozva a közös mézeskalácssütés, így valószínűleg aznap én is megpróbálok elkészíteni egyet ezek közül. A kivágott formákat díszítve vagy anélkül ragaszthatjuk össze. Ha később szeretnénk elfogyasztani, akkor a díszítő tojásfehérjehabbal ragasszuk össze, ha nem, akkor nyugodtan használjunk ragasztópisztolyt, ez utóbbi biztosan tartósabb eredményt hoz!

Csillagokból natúr

Csillagokból, porcukorral
(ha nem esszük meg és már amúgy is beragasztóztuk, lefújhatjuk műhóval is)

Hópehelyformák szalaggal egymásba fűzve

Ez biztos nem tojásfehérjével lett összeragasztva! :)

Egy példa a díszített verzióból annak, aki nagyon ráér és nagyon jó a kézügyessége.

Végezetül pedig egy színezett, díszes koszorú lépésről-lépésre. 

Mindegyik sütikoszorúra érvényes, hogy süssük át őket jó alaposan. Ha dekoráció készül belőle, akkor nem kell hogy nagyon puha legyen. Nyújtsuk a tésztát vékonyabbra, és a megszokottnál alacsonyabb hőfokon inkább szárítsuk, mint süssük.

Kedvet kaptatok valamelyikhez?

Ha készítetek hasonlókat, örömmel vennénk, ha megosztanátok őket facebook oldalunkon, hogy másokat is inspiráljatok vele! Én is megosztom veletek, ha elkészült a miénk!

Jó hangolódást és dekorálást kívánok mindenkinek!

Képek forrása: pinterest

Van élet a lisztes főzeléken túl. A menzán is.

Chef az utolsó simításokat végzi
a főételen

Aki követ bennünket Facebookon, az már értesült róla, hogy a mi jó Chef-ünk kollégájával karöltve az Eurest színeiben második helyen végzett a Nébih által közétkeztetők számára kiírt szakácsversenyen.
Az első selejtezőt követően tíz csapat jutott a döntőbe, akik a Metro Akadémia látványkonyhájában készítették el háromfogásos menüiket. A kiírásban több szempont is volt: a három fogásnak bele kellett férnie nettó 420 forint nyersanyagköltségbe (a három fogásnak összesen), meghatározott kosárból kellett választani a hazai és idényzöldségek, húsok és hal közül, meg kellett felelnie az érvényben lévő közétkeztetési irányelveknek, elkészítésük során pedig a Magyarországon annyira hajszolt higiéniai előírásoknak is, hogy csak a legfontosabbakat említsem.
Amellett, hogy egy csapat pályamunkája megfelel a kiírás szabályainak, további elvárás, hogy ízletes, szemnek is kedves, fogyasztható, mégis nagy mennyiségben előállítható legyen az ételsor.

Ha a fentieket végiggondoljuk, azért nem volt ez egy nagyon egyszerű feladat.

Térjünk ki itt egy pillanatra a közétkeztetés jelenlegi helyzetére. Ha azt mondom "menza", te azt mondod "pocsék". Az esetek nagy százalékában ez a jellemző, és sajnos a menza rá is szolgált erre a sztereotípiára. Gyerekkorunk ebédeiben felsejlik a vegetás leves, a szétfőtt zöldségekből liszttel sűrített főzelék, és a szintén szétfőtt tészta egyenmártással. Mondanák erre sokan, hogy azért felnőttünk mi is annak rendje és módja szerint, hát mi a baj ezzel? Erre én azt mondanám, hogy igazából semmi, viszont nem kellene, hogy ez így is maradjon.

Egy ilyen kezdeményezés, mint ez a verseny épp arra hivatott, hogy megpróbáljon ezen a sztereotípián túllépni. Nem feltétlenül látványban, hiszen érthetően egy több ezres menzán nincs idő arra, hogy a konyhásnénik artisztikusan elhelyezett színfoltokkal és gusztusosan feltornyozott és elrendezett feltétekkel operáljanak. Lássunk viszont tovább az orrunknál. Egy versenynél legyen és lehet ez is szempont, hisz a divatbemutatók többsége sem utcán hordható kreációkat vonultat fel, hanem irányt mutat, véleményt és ízlést formál. Ennél jóval fontosabb viszont, hogy a döntőbe bejutott menüsorok tápértékben, nyersanyaghányadban, kalória-, só- és cukortartalomban, kímélő elkészítési eljárásokban igenis mutathatnak egymásnak és a többi közétkeztetőnek példát.

Annyi bizonyos, hogy hosszú úton kell elindulnia annak, aki erre tart. Az is lehet, hogy ez az út lassan fog bejáratódni, le fog cserélődni egy (de inkább kettő) generációnyi konyhásnéni éppúgy mint menzázó, mire igenis magától értetődő lesz az, hogy csak azért mert nagy mennyiségekben készül, még lehet valami egészséges, tápláló és finom is egyszerre, még a menzán is.

Az ezüstérmes főétel: 

Fűszeres pácban érlelt rostonsült csirkemell filé birsalmás

káposztán, paszternák püré vörös lencse raguval,

kövesztett retekmártással

Chef megszállott híve ennek az útnak. Lassan halad, de csak azért, mert tudja, hogy nem csak neki kell haladnia, hanem azoknak is, akik az ő ételeit eszik. Egy üzemi konyhán ha hatféle étel közül lehet választani, akkor igenis be lehet csúsztatni egy-két, a hagyományos menzakajától eltérő ételt. Először még csak alig pár lelkes fogyasztó lesz, aztán szépen lassan gyarapodik ez a szám, mígnem elvárás lesz majd néhány "alternatív" fogás. Akkor már jó lesz az irány. Persze mindig vannak fanyalgók, és mindig is lesznek. Őket is ki kell szolgálni, így marad a darástészta meg a tökfőzelék is.

Ilyen értelemben a legnehezebb helyzetben az óvodai közétkeztetők vannak. Ott egyféle kaja van, oszt' azt kell enni. Kéri-nem kéri, egye. Eggyel jobb már az iskolásoknak, ott már kell biztosítani a választási lehetőséget. Itt tehát már el lehet kezdeni a táplálkozási nevelést. És kell is. Megint mondom, nagyon sok gyerek nem fogja megenni az új kajákat, mert valószínűleg otthon is a főzeléken meg a vegetán nevelkedtek. De talán mire felnőnek, az ő gyerekeik már nagyobb számban választják ezeket. Hívjatok nyugodtan álmodozónak, romantikusnak, naivnak. Vállalom, mert biztos vagyok benne, hogy muszáj erre menni. Egyszerűen nincs más megoldás. Szépen, lassan.

Hadd fűzzem ide is örökös jelmondatomat: az vagy, amit megeszel. Belegondoltatok, gyermekes szülőtársaim, hogy három éves koruktól legalább 16-18 éves korukig gyermekeitek gyakorlatilag csak a vacsorát fogyasztják otthon? Érdekes adalék, hogy a testi fejlődés épp ezen a határon éri el közel végleges állapotát. Miből lesznek gyermekeink? Abból, amit megesznek. Mint bizonyára ti is sokan, én sem tehetem meg, hogy otthon maradok, és én főzöm a gyerekeimnek az ebédet. De elindíthatom őket egy elő-reggelivel, iskolába csomagolhatunk tízórait, ebédet is akár. Vacsorára és hétvégenként pedig készíthetek olyan fogásokat, amivel pótolhatom a szükséges tápanyagokat.

Itt pedig szeretnék visszakanyarodni a versenyhez. Ha egy ilyen verseny már csak egy kicsivel is előrébb viszi a menza jelenlegi helyzetét, akkor már nagyon megérte.

Zárógondolatként pedig hadd osszam meg veletek abszolút maximalista és rettenetesen utópisztikus véleményemet: a gyermekétkeztetés egyáltalában nem szabadna, hogy bármiféle profit tárgya legyen. Magyarul csakis nonprofit keretek között engedném, hogy a gyerekeknek bárki is élelmet szolgáltasson. Alapvetően nem fér össze a két fél. A gyerekeknek a lehető legjobb minőségű táplálékot kellene biztosítani, egy vállalkozás viszont a lehető legtöbbet szeretne keresni. Így tetszik vagy sem, a gyerekek kajáján spórolódik ki a haszon. Nonprofit, vagy akár alapítványi gyermekmenza, ez kell legyen egyszer a végcél. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy milyen forrásokból lenne jó beszerezni a nyersanyagokat...

A következő bejegyzések során közzéteszem majd a teljes menüt, recepttel együtt, hogy ti is kipróbálhassátok! A desszert pedig máris hozzáférhető, ugyanis Chef a nemrégiben közölt sütőtökpitét vitte a versenyre tökmaggrillázzsal, chilis-kardamomos céklapürével! :)

Ha van véleményetek, észrevételetek a közétkeztetéssel, gyermekétkeztetéssel kapcsolatban, vagy vitáznátok a meglátásaimmal, ne habozzatok, írjatok!

Kapcsolódó linkek:
Origo - Táfelspicc
hvg
Index
Érdemes elolvasni a kommenteket is, ahol vannak, nagyon jó leképezése a véleményeknek.

Hogyan legyünk hoteltulajdonosok? - avagy kölcsönkenyér visszajár!

Csókolom, van kiadó szoba?

Néhány hónapja szert tettem egy rég áhított könyvre, az a címe, hogy Első zalai gyümölcsészkönyv. Szívből ajánlom mindenkinek, aki kicsit is közel érzi magát a természethez, mert fantasztikus az a fajta látásmód, ami árad ebből a kötetből. Nem egyes problémákra koncentrál, hanem egy struktúrális egészként mutatja be a gyümölcsöst, de úgy egészében a természetet.

Ahogy a mai 'modern' orvoslás is a tüneteket próbálja megszüntetni, a 'modern' vegyszeres kertészkedés is egy-egy tünetre összpontosít. Rágcsálók ellen ilyen méreg, tetvek ellen amolyan, gyomok ellen meg egy sokadik féle. A talaj tápanyag tartalmának pótlására ilyen és olyan összetevőjű műtrágyakeverék.

A gyümölcsészkönyv kettőt hátralép, és összességében látja a végbemenő folyamatokat: a természet tudja a maga dolgát, a mi feladatunk pedig csak annyi, hogy nem beavatkozunk, de elősegítjük azokat a folyamatokat, amelyek segítik az élet körforgását. Jótett helyébe pedig - főleg ha nem emberekről van szó - jót várj.

A tavasztól őszig tartó kertészkedés során szerencsére sok olyan rovar jelent meg a kertünkben, amelyek segítségére számítottam a kártevő irtásban. Van sok gyümölcsfánk is, amiket szeretném, ha mindig beporoznának a méhek, és sok szép termésünk lenne. Ahhoz, hogy ezek tavasztól őszig jelen legyenek nálunk, és megfelelően végezzék a dolgukat, télen (meg úgy általában munkaszüneti napokon) némi gondoskodást illenék adni cserébe.

A léha kertész ilyen helyzetben hivatalból jól jár, nála a bokrok alja nincs mindig tisztára gereblyézve. Itt-ott van egy farakás, vagy ágak kupaca ami alá bebújhat egy süni, vagy béka, amott néhány tégla várja további sorsát néhány csiga társaságában. Ezek a nyugalmas helyek menedéket és szaporodóhelyet biztosítanak a mi hasznos kis barátainknak. Akinél viszont a terület túl nagy, vagy rászólnak a szomszédok ha szétszóródtak a falevelek, telepíthet rovarhotelt.

A rovarhotel sokféle lehet, célja - ahogy a neve is sugallja -, hogy megszálljanak benne a rovarok. Vannak egész egyszerűek, mint például néhány üreges nádszál madzaggal összekötve:

Most a fejére csap közületek néhány, hogy ja, akkor én is hoteltulajdonos vagyok!

Aztán vannak a komplexebbek.

Saját rovarhotelre könnyedén szert tehetünk némi kézügyességgel. Állhat lábon, ebben az esetben a földön közlekedők előtt becsapjuk a hotelajtót, viszont nem ázik el az alja és tartósabb lesz.

Ha a földről indul, többféle rovart és egyéb hasznos állatot tudunk befogadni, viszont gyorsabban bomlani kezd alulról az eső, vagy olvadó hó miatt. Innentől pedig kitűnő vacsora lesz a talajban élő soklábúaknak.

Mindenképpen gondoskodjunk viszont tetőről, hogy legalább felülről védett legyen az időjárás viszontagságai ellen.

Minél többféle élőlényt szeretnénk a kertünkbe csalogatni, annál többféle helyet próbáljunk kialakítani saját rovarhotelünkben. A lepkék fakérgek repedéseiben szeretnek megbújni, a poszméhek, katicák és fátyolkák inkább a lyukakat kedvelik. A fülbemászók meg szeretnek öblös dolgok alá bemászni, főleg ha az ki is van bélelve valamivel.

Nem kell a barkácsáruházba szaladni hozzávalókért. Ha a saját kertünk hasznos rovarjai számára szeretnénk menedéket nyújtani, mi más szolgálhatna alapanyagul számukra, mint amit a kertben találunk? A léha kertész ismét dörzsölgeti a tenyerét - már ha rovarhotel készítésre adta a fejét. Gyűjtsünk száraz ágakat, tobozokat, vastagabb ágakat, fakérget, száraz leveleket.

Először hozzuk szerkezetkész állapotba a hotelt. Készítsük el a keretet, fakkokat, amelyek belsejét majd megtöltjük. Kerüljön rá a tető, majd jöhet a lakberendezés.

Egyéni ízlésünktől függően sokféle formát adhatunk a szállodának:

Bohémeknek

Azoknak, akik csak párhuzamosok mentén tudnak élni

Művészkéknek

Sznoboknak

Romantikus lelkeknek

A nem bonyolítóknak

Szőlősgazdáknak

Ezt köszönöm szépen, nekem.

Ne legyünk persze naivak, a rovarhotel nem csak a hasznos rovarokat fogja a kertünkbe édesgetni. Lesznek ragadozók is, és biztosan a madarak is időnként tizedelik majd a lakóinkat, de ennek örüljünk. Ahhoz, hogy a természetes folyamatok szépen egyensúlyban maradjanak, rájuk is szükségünk van.

A rovarhotel készítés amellett, hogy rendkívül hasznos tevékenység, különösen jó móka a gyerekeknek. Vonjuk be őket is a berendezésbe, közben megtanulják ki milyen szobát kedvel, és miért is jó, ha nekünk van olyanunk. Ha pedig már benépesült, lehet figyelgetni a lakókat.

Akinek esetleg mégsem fűlik a foga az elkészítéshez, az meg is vásárolhatja készen.

Jó barkácsolást mindenkinek! :)