Jelentés a konyhakertből

Ez én leszek. Egyszercsak.
fotó: tumblr

Így május vége felé már szépen megtelt élettel kis veteményesünk. Néhány tanulságot már most levontam, gyorsan lejegyzem hogy jövőre már ne kövessem el ezeket a hibákat.

Kicsi a konyhakert.
Lakik az utcánkban egy idősödő hölgy, Magdi néninek hívják. Régóta szeretnék már róla írni, mert amióta nyitott szemmel járkálok itt a környéken, azóta csodálom a kertjét. Abban a kertben egy centi föld sincs, ami ne szolgálna valami célt. A kiskaputól a házig vezető út és annak közvetlen környezete teli van virágokkal. Mindig nyílik valami, hogy legyen friss virág a temetőben. Sok virágot kaptam már tőle. Évelőket is szaporított nekem, de magokat is kaptam, saját gyűjtéséből. A fennmaradó kb ezer négyzetméteren haszonkert van. Három-négy gyümölcsfája van, a többi zöldséges. Na de a mennyiségek. Egyedül él Magdi néni, férje idén 25 éve, hogy meghalt. Teljes ellátásra van berendezkedve. Minden fontosabb növényt megtermel magának: babot, kukoricát, répát, paradicsomot, paprikát, vannak eprei is. És abban a kertben soha egy szál gaz nincs. Mindig csodáltam, hogy hogy csinálja, hiszen már a nyolcadik x-et tapossa. Korán kel, mikor még nem tűz a nap. Egyszer elcsíptem, ahogy mentünk az oviba, hogy kapál. Komótosan, szépen, precízen. Mindig van pár kedves szava, sokat mesél a fiatalkoráról, a családjáról. Életvidám, jólelkű néni, nagyon kedvelem.

Namármost a mi kis konyhakertünk (négyünknek ugye) kb. a negyede az övének. Vagy ötöde, vagy hatoda, nem vagyok jó az arányosításban. Van nálunk is sok minden. Van pici babunk, uborkánk, répánk, petrezselymünk, paradicsomunk, stb., de mindenből épp egy kevés. Befőzésre szinte egyáltalán nem jut, csak friss fogyasztásra termelünk. Tudom, hogy nálam a családom, a munkám sok időt elvesznek, de talán még bővíthetnénk kicsit. Tegnap leszüreteltük az első saját eprünket, egy (szimpla) marékkal lett. Mindenki evett kettőt, és elfogyott! Még érik néhány, de ahogy ezt befaltuk, úgy azokat is be fogjuk. Eperdzsemnek, mártásnak, levesnek szóba se jöhet. A többi vetemény pont így áll. Tavaly a két sor sárgarépát néhány nap alatt lelegelték a gyerekek és kis barátaik. Csak úgy, a földből felhúzva,  csuta eldobva. Imádtam nézni. Idén kicsit több lesz, de még mindig semmi esélye a tartósításnak. Folytathatnám a sort, de minek. Tudom már, hogy bővíteni kell jövőre.

Az élősködők tojnak a növénytársításomra

...ami egyáltalán nem róható fel számlájukra, mivel egyáltalán nem parcellánként kell érteni az egymás mellé ültetést. A szerencsétlen répalegyet pont nem zavarja, hogy másfél méterrel odébb van egy hagymaágyás. Neki ott, a répaágyás maga a mennyország, ameddig a szem ellát, répa. Szóval jövőre a növénytársítás úgy zajlik, hogy EGY SOR RÉPA, EGY SOR HAGYMA. Rögzítettem. Addig megpróbálok kiásni néhány kaprot, ami évről-évre magától nő, és jó sok van belőle mindenfelé. Állítólag az is jó répalégy ellen.

A permetezési idő épp egybeesik a vacsora-fürdetés-fektetés idejével
...tehát a legritkább esetben érek rá este hét után a reggel beáztatott csalánok levét kipermetezni. Főleg nem három-négy naponta. Leginkább veszélyeztetve a babok vannak, már látok rajtuk fekete tetűkolóniákat, sürgős beavatkozásra volna szükség. De támadásba lendültek a zöld levéltetvek is a szilvafán, ezt sem szeretném szó nélkül hagyni. Hogy ezzel kapcsolatban mit fogok tenni, még nem tudom, talán bemegyek a teszkóba és veszek három csomag száz darabos katicabogarat.

Sokkal több munka van a konyhakertben, mint amennyi időt rá tudnék szánni
...és itt visszakanyarodnék az első tanulsághoz, miszerint kicsi a konyhakert. Úgy érzem, ezt a kettősséget is fontolgatnom kell még.

Viszont mindenért kárpótol hogy már van fogyasztható zöldség (saláta, spenót, rukkola), és imádom, hogy csak lesétálok a kert végébe és letépem.

Házifagyi - tejes változat (frissítve!)

Ezzel a fagyival már több kisebb házirendezvényünkön aratott Chef osztatlan sikert. Kerti partikra, gyerekzsúrokra, süti mellé, vagy csak úgy, az esti film közben egy fél bödönnel...
Kegyetlen egy recept: sok a hozzávaló, drága is, főzni is kell, viszont kegyetlenül finom is, így abszolúte megéri elkészíteni. Nem mellékesen kapunk végeredményül másfél liter fincsi, adalékmentes házi nyalánkságot.
A vanília változat igazából egy alap, amit tovább lehet bolondítani mindenkinek saját ízlése szerint. Mivel nagyon tejes és nagyon tejszínes, a savas gyümölcsközeget nem bírja (kicsapódik), így gyümölcsfagyik alapja nem igazán lehet. Mi gyümölcsből leginkább sorbet-t szoktunk készíteni, de biztosan van olyan megoldás, amivel gyümölcsössé lehet tenni. Kikérdezem Chef-et, hátha tud valami jó megoldást, ha van ilyen, frissítem a bejegyzést! (Frissítve, olvassátok el a cikk alján a kiegészítést!)

Kétféle házi fagylaltkészítő berendezés van a piacon a magunkfajta otthon kísérletezőknek: az egyik csak annyit csinál, hogy kever egy rettentő fagyos edényben. A másik a kompresszoros kivitel, ami le is hűti a megfelelő hőmérsékletűre a fagyit, miközben ki is keveri. Ez utóbbi jóval drágább, mint a sima keverős, és minden bizonnyal krémesebb, egységesebb fagylaltot ad, de itt az egyszerűbb kivitel is elég ahhoz, hogy ne a bóti vackokat kelljen megvásárolni, ami vagy nagyon drága, vagy vacak, vagy mindkettő, de mindenképpen mű. Teli van ízesítőkkel, állagjavítókkal, tartósítókkal. No ennél szerintem máris sokkal jobb egy házi, akármiben is lett kikeverve.

Házi vaníliafagylalt

elkészítési idő: kb.  fél óra plusz hűtés, plusz kikeverés

Hozzávalók:

6 dl tej

6 dl tejszín

15 tojás sárgája

35 dkg cukor vagy méz

2 rúd vanília vagy 2 csomag bourbon vaníliás cukor

A tojássárgákat a cukorral habosra keverjük. A tejet, a tejszínt és a vaníliát összeöntjük, és egy lábosban óvatosan hevíteni kezdjük. Mielőtt felforrna (!), keverjük bele lassan a cukros, habos tojássárgáját.  Igazság szerint egészen pontosan 82°C-ra kell melegíteni, így ha van kéznél élelmiszerhőmérő, vegyük használatba. Ha belekevertük a tojássárgáját, fél-egy percig kevergetjük, majd lezárjuk. Ismét ügyeljünk arra, hogy ne forrjon fel, mert kicsapódik a sárgája. Ha elkészült, lehűtjük az anyagot. Hűtőszekrényben teljes hűlésig tartjuk, majd a fagylaltgépben kikeverjük. Ki-ki kövesse a fagylaltgépének használati útmutatóját. Természetesen ez az anyag a kompresszoros fagyigépekben pont olyan jól működik (ha nem jobban), mint a simában. 

Íme néhány ötlet az elkészítéshez és a tálaláshoz a teljesség igénye nélkül (nekünk a DeLonghi-féle fagyigép van):

A chef ötlete: 

Ebből az alapból a gyümölcsöket leszámítva nagyon sokféle ízvariáció elkészíthető (lásd a frissítést lejjebb: A chef kiegészítése címszó alatt!). 

Csokoládéfagylalt készítéséhez 200 g jó minőségű csokoládét törjünk darabokra, majd adjuk a tejhez és tejszínhez melegítés előtt, és ebben olvasszuk fel.

Az utolsó fázisnál, még hűtés előtt adhatunk hozzá plusz ízeket. Például kevés fahéjat, diót vagy mákot, esetleg túrót. Készíthetünk karamell fagyit is, ehhez a cukrot természetesen karamellizáljuk, tehát már az alapunk is karamelles lesz.

Alapból elég édes, így mindenki ízlése szerint csökkentheti a cukoradagot benne. Viszont bármikor nyakon önthető még némi olvasztott csokival a túlzás jegyében! :)

A chef kiegészítése: 

Nos, Chef megoldást kínál a krémes-gyümölcsös variációk elkészítésére: elkészítjük a vaníliaalapot egészen addig a mozzanatig, míg bele kéne tölteni a fagyigépbe. A választott gyümölcsből és cukorból rottyantsunk egy gyümölcsszószt, majd azt is hűtsük ki, mielőtt hozzáöntjük az alaphoz. Öntsünk a fagyigépbe ízlés szerinti arányban az alapból és a gyümölcsszószból, majd kevertessük ki a fagylaltot!

A chef tippje: 

Ezek a fagylaltgépek általában 1-1,5 liter közötti kapacitással bírnak, így akár vaníliát, akár más krémes fagylaltot készítünk, több menetben kell kikevertetnünk. Hogy gyorsabban elkészüljön a fagylalt, keverés előtt tegyük az alapanyagokat a fagyasztóba annyi időre, hogy még ne szilárduljon meg, ne kristályosodjon ki. Ha ennyire hidegen tesszük bele az alapot, nincs szükség 30-40 percre a kikeveréshez, fele annyi idő alatt is elkészül. Ügyeljünk rá, hogy a fagyasztott tálat is csak az utolsó pillanatban vegyük elő, és minden legyen kéznél a keveréshez.

Jó étvágyat kívánunk!

Mmmmmm

Ha nincs kéznél kanál...

Tavaszi konyhafrissítés

Színeket a konyhába!

Végre, végre! Megérkezett a tavasz, bár mire leírom, hamarosan már nyár lesz, hétvégére már 30 fokot is mondanak. Az a nagyon érdekes dolog állt elő a kertünkben, hogy szinte minden egyszerre virágzik. A tulipánok és nárciszok sosem virágoztak egyszerre a júdásfánkkal vagy az orgonával, a mandula a cseresznyéval és a barackkal és a meggyel. Gyönyörű, már-már giccses, de komolyan.

Lassanként beindul a befőzési szezon is, így ideje egy jó alapos nagytakarítást végezni a konyhában! Beleértve a polcok tetejét, a sütő belsejét, az evőeszköztartó alját, a fogantyúkat! Nézzük át a fagyasztót, ha még maradtak benne tavalyról eltett zöldségek, gyümölcsök azok valószínűleg már nem jók. A neten találni táblázatokat arról, hogy meddig tárolhatók el a különböző zöldségek és gyümölcsök, de 12 hónapnál tovább semminek nem tesz jót a fagyasztás. A legjobb, ha a fagyasztó tartalma folyamatosan változik. Készítsünk egy listát a fagyasztó ajtajára annak tartalmáról, és amikor kiveszünk valamit, húzzuk ki a tételt, amikor beteszünk, írjuk a listára, lehetőleg dátummal ellátva. Így anélkül tekinthetjük át a fagyasztó tartalmát, hogy hosszú ideig nyitva tartanánk az ajtót. Dobjuk ki tehát azokat a tételeket, amik valószínűleg már fagyasztóízűek, olvasszuk le a gépet ha nem teszi meg magától, takarítsuk ki alaposan.

Rakjunk rendet a kamrában is, szortírozzuk a maradék befőtteket és lekvárokat, készítsünk helyet az újaknak, végezzünk itt is nagytakarítást. Dobáljuk ki az év közben feleslegesen felgyülemlett apróságokat. Ha már hosszú hónapok óta nem nyúltunk valamihez, akkor valószínű, hogy nincs is igazán szükség rá.
Vizsgáljuk át a befőttes- és szörpösüvegkészletünket, áztassuk le még most a fentmaradt címkéket, hogy befőzéskor már ne kelljen ezzel bajlódni.
Rendszerezzük a műanyag tárolóedényeket, amiket a fagyasztóban használunk. Ha valaminek nincs jól záródó fedele, az önmagában nem tud a fagyasztóba menni, azt külön zacskóba vagy folpackba kell csomagolni fagyasztás előtt.

Aztán ha már szép rend és tisztaság uralkodik a konyhánkban, végezhetünk némi vérfrissítést is eszközeink felújításával, szortírozásával. A szénné égett fakanalat vágjuk fel gyújtósnak, a csorba poharakat dobjuk ki vagy törjük össze üvegaprítéknak (jól felhasználható kerti sütő építésekor a sütőfelület alá pakolva hőtároló rétegnek). Vizsgáljuk át tányérjainkat, evőeszközeinket.

Mivel szinte minden virágzik most, mindig tegyünk a konyhába egy vázába friss virágot, ami egyfelől üde látvány a hosszú téli hónapok után, másfelől jó illatot áraszt.

Ha van rá keret, lecserélhetjük egy-egy megszokott fém-fekete műanyag berendezési tárgyunkat színes, vidám változatokra. Íme néhány ötlet a Pylones.com oldalról, cuccaikat itthon elvileg a Badaboom dizájnbolt árulja, bár átmenetileg zárva tart némi rendezkedés miatt.

Új seprű jól seper!
33 Euróért vehetsz ilyen szettet a konyhádba.

Egy mosogatókefe másképp! 18 Euróért.

Vízforraló, ami nem csak modern de nagyon vidám, színes is!
Potom 79 Euróért lehet hozzájutni.

Tojásóra, azazhogy tyúk. 12 Euró.

Egy mindenre kész reszelőlány. 19 Euró.

A kedvencem ez a szép, virágos kenyérpirító! 49 Euró.

Só- vagy borsőrő figura, 23 Euró.

Szilikon kifogókesztyű, 12 Euró.

További színes, olcsóbb kellékek beszerezhetők az IKEA és a Butlers üzleteiben is, és a minőséggel sem kell feltétlenül kompromisszumot kötnünk!

Takarításra és színesítésre fel! :)

Veteményezés - első etap, még márciusból....

Nödik-es fokhagyma: alsóörsi tájfajta

Egy korábbi bejegyzésemben említettem, hogy magokat igényeltem a Növényi Diverzitás Központból. Ott részletesen le is írtam, milyen szándékkal. Nos, örömmel jelzem, hogy a szerződés megköttetett, a magocskák megérkeztek. Egész nagy csomag landolt igazság szerint, mivel kértem vörös- és fokhagyma mintákat is, és ezek nagy meglepetésemre dughagyma formájában voltak borítékolva! Még egyszer hálás köszönet a Nödik áldásos tevékenységéért, és a küldött mintákért! Szintén megérkeztek a Biocont-tól rendelt csávázatlan, vegyszermentes magok is, így egész kerek kis gyűjteményem lett. Ez utóbbiakra ez a megnyugtató szövegű kis matrica van ragasztva: "A gyártó garantálja a termék GMO és vegyszermentességét."

Idén ezek kerülnek a földbe nálunk:
Uborka, sárgarépa, petrezselyem, zöldborsó, retek, rukkola, tépősaláta, fokhagyma, vöröshagyma, paradicsom, többféle bab, cékla, spenót, karalábé, káposzta, cukkini, brokkoli.

Március huszadikán, mikor már sokadjára tűnt úgy, hogy mindjárt megérkezik a tavasz (írom ezt ugye április nyolcadikán, amikor még mindig nem vagyok biztos benne, hogy tényleg itt van), gyorsan el is dugdostam a földbe néhány magot, hagymát.

A tavalyi pöpec, angolkert jellegű veteményesem után idén maximálisan a biokertészkedésen van a hangsúly. Ez azt jelenti, hogy jól átnéztem (egyelőre tapasztalatlan laikusként) a növénytársítási ajánlásokat, összevetettem a saját vetőmaglistámmal, majd elsőként megpróbáltam kitalálni, hogy mi hova kerüljön, mi mi mellé. Melyek a jó szomszédok, melyek rosszak? Ez nem is olyan könnyű, mint ahogy elsőre hallatszik, de nagyjából megbírkóztam vele.
Mindenféle tudományos elképzelés nélkül alkalmaztam a vetésforgót is, egyelőre csak olyan szinten, hogy a tavalyi növények helyére idén nem került ugyanaz. Persze ezt is lehet fokozni, hogy ha egyik éven itt borsó volt, akkor következő éven mi fogja ugyanitt jól érezni magát, de erre már végképp nem volt energiám. Talán jövőre. Sajnos csapnivaló megfigyelő vagyok, és nem ismerem fel az összefüggéseket sem a megfelelő időpontokban, így jegyzeteket kell készítenem mindenről.
Igyekszem felhasználni a növényi maradékokat (például a letermett borsószár nagyszerűen hasznosítható mulcsként a málnásban, a paradicsomok hónaljhajtásait állítólag a gyümölcsfák ágvégeire kell aggatni), komposztálok amit másképp nem tudok felhasználni, illetve vettem egy rakás virágmagot is, amelyek hivatottak segíteni a kártevők távol tartásában (büdöske, sarkantyúkat és társaik). Szeretném alkalmazni a talajtakarást is, hogy ne kelljen annyit kapálni és locsolni (meglátjuk, milyen lesz a nyár).
Szert tettem néhány zsák Alginitre is, ez egy hazai bányászású ásványi trágya, amely hivatott egyfelől tápanyaggal ellátni a növénykéimet, másfelől javítja a talaj vízmegtartó képességét is.
Ősszel ha már minden kijött, úgy tervezem, hogy mustárral vetem be az egész területet, ami nagyszerű zöldtrágya.

Csíráznak a paradicsomok

Mialatt odakinn havazott és szélvihar tombolt, idebent a langy melegben szépen elvetettem a paradicsommagokat csíráztatni. Kétféle paradicsomot kaptam a Nödiktől, az egyik egy folytonnövő, a másik egy bokros fajta. Egy műanyag edényt képzeletben középen elválasztottam, majd egyik oldalra elszórtam a folytonnövő, másikra a bokros fajtát. Megjegyeztem, hogy bal oldalt vannak a folytonnövők, jobbra a bokrosak. Betakargattam, meglocsoltam. Aztán rájöttem, hogy elfelejtettem lyukakat fúrni az edény aljára, így felemeltem, és elkezdtem fúrkálni, innen-onnan. Közben forgattam az edényt erre-arra. Aztán letettem, és fejbevágott a felismerés, hogy már fogalmam sincsen melyik paradicsom melyik oldalon van. :) Reménykedtem benne, hogy habitusukban különbözni fognak, és így is lett. Szépen kicsíráztak a csávázatlan magocskák, egytől-egyig. Egyik oldalon nyurgább, másik oldalon alacsonyabb növénykék kezdtek el hajtani. Tippelek, hogy a nyurgábbakból lesz a folytonnövő, valaki erősítsen meg.

Egészen néhány nappal ezelőttig szépen fejlődtek a műanyag tálban, de már nagy volt a tolongás, így ideje volt pikírozni őket. Segítségem volt bőven! :)

Tök jó, hogy a lakásban is lehet sározni!

A kis papírgurigákban elvileg a bokrosak, a műanyag edényben várakoznak még a folytonnövők.
Szerintem. 

Jó móka! :)

Gondos kis kezek.

Most minden létező ablakunkban paradicsompalánták növekednek. Semmilyen vegyszerrel nem kezeltem őket, így eléggé ki vagyunk téve a palántadőlésnek, de remélem a legjobbakat. A korábban említett Alginitből kevertem a cserepekbe és papírgurigákba töltött földbe is, más kezdőlökést nem igazán kaptak a palánták. Egyelőre jól vannak, naponta kétszer is forgatom őket, hogy szép egyenes száruk legyen. Majd' megszakadnak, úgy tapadnak az ablakra egy kis napfényt keresve. Időnként végig is simítgatom a kis növénykéket, egyrészt mert jól esik (már nem csak a sziklevelek vannak kint, de egy-egy pár rendes levél is, ami végigsimítva már enyhe paradicsomillatot áraszt!), másrészt mert ezzel állítólag imitáljuk a természetes körülmények között nevelkedő egyedeket érő ingereket (szél, például), ezzel erősödik a száruk, a növényke ellenállóbbá válik. Meglátjuk.

A maradék alginitet bedolgozom a fennmaradó, egyelőre még üresen álló területbe. Lesz legalább kontrollcsoportom is, mivel borsóból szakaszosan tervezek vetni, hogy folyamatosan érjenek.

Egyelőre így néz ki a veteményes képe:

A fehér kockák egyelőre üresek, a kút körüli részt pedig most csatoltuk hozzá, ez még felásásra vár. 

Egyelőre ennyi. Elvileg most már tényleg kitavaszodik (ma kinyílt az első nárcisz), úgyhogy valószínűleg megsokasodnak a feladataink. Menet közben beszámolok a többi eseményről is!

Sok friss levegőt, napsütést, kellemes kertészkedést kívánok!

Húsvéti tojások egy kis csavarral

 

Bár még nem nagyon látszik odakint, de kéretik tudomásul venni, hogy pár nap múlva pedig húsvét lesz. A mi kis családunkban a nemek elolszlása erőteljesen a férfi csoport dominanciáját mutatja 3 hím és 1 nő megoszlásban és akkor a kutyát még nem is számoltam. Tehát húsvétkor nálunk a program többnyire utazás. Korán reggel a fiúk körbejárják a szomszéd lányokat és meglocsolják őket, aztán kocsiba szállunk és néhány időben és térben útbaejthető nőrokon elhervadását is megelőzzük.
Aki engem meg akar locsolni, annak korán kell kelni, mert kilenc körül már úton vagyunk!

A srácok már egyre nagyobbak, így idén közösen fogunk elkészíteni egy tojásfát. Mivel a tojás baromi drága - főleg ha tanyasi tojást óhajt csak venni az ember lánya - most összekötöm a kellemest a hasznossal és szépen kifújok minden tojást. Ergo megvan a reggeli és a dekoráció alap is. Locsolóknak szintén üres tojás lesz a jutalma de mellékelek hozzá valamilyen praktikus csomagolást is, mert igazi kiszúrás lenne egy igencsak törékeny tojáshéjjal valakit egésznapos locsolkodásra küldeni. A projektek végeredményéről igyekszem beszámolni, de addig is néhány ötlet, hogy a bóti tojásfestéken kívül hogyan lehet még egyszerűen vagy bonyolultan, több vagy kevesebb kézügyességgel tojást dekorálni.

A boltok már kicsiny hazánkban is tele vannak szebbnél-szebb dekorszalvétákkal amikkel ugyan eredményesen szájat törölni eléggé nehézkes, de dekorálni kitűnően lehet velük. Szóba jön tehát a dekupázstechnika. Az igazán hatásos eredményhez lehetőség szerint fessük először jól terülő akrilfestékkel fehérre (vagy más alapszínűre) a tojásokat. 

Az irodában a főnök megbeszélései alatt sutyiban előhúzunk a fiókból egy tojást és egy alkoholos filccel kézügyességünknek megfelelően mintákat rajzolgatunk rájuk. Gyorsan szárad, így bármikor a fiókba vágható ha mégis jön valaki megkérdezni, hogy tulajdonképpen mit is csinálunk.

Akik amúgy is foglalatoskodnak otthon mindenféle kézműves dologgal, azok némi ragasztó és megmaradt hímzőfonal segítségével ilyen szép színes tojásokat csavargathatnak. A fonalon és ragasztón kívül szükség lesz türelemre és kézügyességre is, hogy szépen feküdjenek egymáson a rétegek. Válasszunk színben, stílusban harmonizáló fonalakat.

Extravagáns és extragyors. A tojások felületét kenjük (fújjuk) be ragasztóval, majd forgassuk színes csillámporba.

Megmondom őszintén, hogy ezeknek a keresztszemes tojásoknak az elkészítési módjáról halvány lila gőzöm sincs. Mert ugye addig oké, hogy valamiképpen apró lyukakat fúrunk megfelelő mintázat szerint egy vékony tojáshéjba, de hogy is kell a belefűzött cérnát a következő lukon visszahúzni? Akinek van tapasztalata kérném, hogy ossza meg.

Ezt nevezhetjük befőttesgumi-technikának is. Biztosan minden háztartásban vannak befőttesgumik. Vékonyabb-és vastagabb fajtákat mindenféle véletlenszerű formában ráfeszítünk a tojásra, majd festékbe mártjuk őket. Teljes száradás után vegyük le a gumikat.

Ha befőttesgumi van minden háztartásban, akkor biztosan szigetelőszalag is. Vékony csíkokat (vagy bármilyen más mintát) vágunk belőle és elhelyezzük a tojáson. Majd a festékbe mártjuk. Több ismételt lépésben egészen egyedi kreációk alkothatók. 

Rusztikus konyhákba a betekeréses technika egy újabb válfaja: ezúttal egyszerű spárgával. Díszíteni lehet színes szaténszalagokkal, gombokkal vagy csipkével. 

Végül ha sajnáljuk a rengeteg pénzt a tojásra, akkor készítsünk mézeskalácsból vagy más kekszalapanyagból tojás- és egyéb húsvéti formákat, majd a mézeskalácsot is díszítő írókával díszítsük őket. Melegen ajánlom mindenkinek az interneten kutakodni Moha Konyhája után - vagy a lenti linkre kattintani ;) -, ahol gyönyörűen megmunkált, minden alkalomhoz illő mézeskalácsok tucatjaiból szemezgethetünk!

Kellemes húsvéti készülődést, a lányoknak sok locsolót kívánok!

Hasznos linkek:
http://mohakonyha.blogspot.hu/

Képek forrása: Pinterest.

Téli krémleves március vége felé

Tegnap elveteményeztem, gondolván hogy a mára ígért eső milyen jót fog tenni a földben pihenő magocskáknak. (Most jól megáznak, aztán hétvégén meg beléjük fagy a lélek.) Mindig rettentően várom már a tavaszt, nagyítóval keresgélem az első hajtásokat és rügyecskéket bizonygatva hogy itt van már a kertek alatt, de az idén sehogy se akar megérkezni. Már túl vagyok az optimista (na jól van, kicsit csúszik de hamarosan itt lesz), a csalódott (na ne már, még mindig nincs tíz fok fölött az átlaghőmérséklet???), a depressziós (képtelen vagyok már felvenni még egy réteg ruhát inkább nem megyek sehova), a dacos (bojkottálom a télikabátot nem érdekel, milyen hideg van kint), majd sokkos (teatyaúristen március tizenötödike van és odakint hordja a szél a havat!!!) lelkiállapotokon, most bevettem végre a lesz@rom tablettát, csináltam egy jó forró mézes teát és elhatároztam, hogy a hétvégén ebédre forrón gőzölgő krémleves kerül az asztalra. Mindent a maga idejében ugye. Csak rendesen. Ha hideg van, fel kell melegedni, tökmindegy mit mutat a naptár.

Csak a tények precíz rögzítése végett, íme a heti várható időjárás:

forrás: koponyeg.hu

Ezt a receptet még valamikor ősszel fundálta ki Chef amolyan mivoltitthon-alapon. Akkor valamiért nem került fel, de most ismét aktuálisnak érzem. Forró, tejszínes és krémes, mégis a friss, harsogó zöldség feltéttől és tavaszias színeitől sokkal jobban érzem magam. Egy ropogós vajas pirítóssal igazi lélekmelengető, pont erre van most szükség.

Sárgahüvelyű zöldbabkrémleves roppanós zöldségkockákkal

elkészítési idő: kb.  fél óra

Hozzávalók:

500 g sárgahüvelyű zöldbab

3 gerezd fokhagyma

4 szál újhagyma

5 dkg sárgarépa

5 dkg cukkini

5 dkg vaj

2dl tejszín

Amikor ezt fotóztuk, még volt friss zöldbab, így a képeken ez látszik, de nagyszerűen elkészíthető fagyasztott anyagból is. 

A fokhagymát durvára vágjuk, majd vajon vagy olajon megpirítjuk.

Az újhagyma szárát megmossuk, és karikára vágjuk, majd a serpenyőbe dobjuk.

Ugyanebben a mozzanatban rádobjuk a feldarabolt zöldbabot is és átpörgetve kissé megpirítjuk.
Közben vigyázzunk, hogy a fokhagyma ne égjen meg. Sózzuk-borsozzuk, fűszerezzük, majd felengedjük annyi vízzel, hogy épp ellepje.

Amikor felforrt a víz, hagyjuk egy kicsit bugyogni, közben elkészítjük a zöldségkockákat. A répát, cukkinit, és az újhagyma fehér végét egy rettentő éles késsel rettentő szabályosan 2x2mm nagyságúra kockázzuk. 

Néhány perc főzés után a zöldbableves sűrűjét turmixgépbe töltjük. Rádobjuk a vajat, beleöntjük a tejszínt, és még a főzőléből annyi vizet, hogy kellemes krémes állagot kapjunk. 

A felkockázott zöldségeket kettő percre lobogó, sós vízbe mártjuk. Eközben lehetőleg mással nem foglalkozunk, mert ez egy fontos momentum. Ahhoz, hogy a zöldségek épp csak átpuhuljanak de még megtartsák színüket, ízüket és egyéb élvezeti értékeiket, gyorsan kell cselekednünk. Két perc után kivesszük a fürdőből őket és finom lyukú szűrőn leszűrjük. 

A turmixból a levest tányérokba merjük, tetejére gazdagon szórunk az aprított zöldségekből. Ízlés szerint meglocsolhatjuk fűszerezett, aromás olívaolajjal. 

Forró, vajas pirítóssal tálaljuk.

A Chef tippje:

A turmixba első körben csak a leves sűrűjét, a vajat és a tejszínt tegyük. Forgassuk át a géppel és nézzük meg, milyen az állaga. Ha túl sűrűnek találjuk, apránként adagoljuk hozzá a főzővizet.

Jó étvágyat hozzá!

Mit tanultunk? - rövid összefoglaló a kishantosi bioelőadások első napjáról

A kishantosi kastély impozáns bejárata

Múlt hét szerdán volt alkalmam Chef-fel részt venni a korábban említett kishantosi bioelőadások első napján. Kb. harminc ember jelent meg. Előtte kávét és teát kaptunk, majd Chef nosztalgiával sétált végig a helyiségeken, ahol régebben gyakorta megfordult - sokszor főzött itt különböző hétvégi rendezvények alkalmával. Szerencsére a hantosi gárda mit sem változott, így nagy szeretettel üdvözölték egymást Chef-fel sok-sok év után is.

Az első elődást a Biocont magyarországi vezérigazgatója, László Gyula tartotta a biogazdálkodásokban felhasználható növényvédő szerekről. Direkt nem írom, hogy vegyszerekről, mert szinte minden esetben természetes alapanyagokról, növényi kivonatokról, hasznos élő szervezetekről (gombák, fonálférgek, baktériumok) vagy a növényt közvetlenül nem érintő szerekről van szó, melyek anélkül fejtik ki hatásukat, hogy rá kéne permetezni őket a növényekre. Ilyen nagyon érdekes dolog volt például a fürkészdarazsakat tartalmazó Trichoplus. Ezek kicsi kapszulák, melyekben 1800-2000 lepkepete van, mindegyikben apró fürkészdarazsak lárváinak különböző állapotai találhatók meg. A fürkészdarázs kb. fél milliméter nagyságú élőlény és lepkék petéiben tud csak tovább szaporodni. A kapszulában kikelve kirepül egy apró résen és igen érzékeny szaglásával felkutatja a környezetében található lepkepetéket, majd tovább szaporodik. A petében fejlődő kis fürkészdarázs embrió a lepkepete belső anyagából táplálkozva fejlődik ki, elpusztítva azt. A lepkehernyók aztán nem kelnek ki és nem pusztítják el termésünket. Hát nem nagyszerű? Semmi vegyszer, pusztán némi rásegítés a természetnek. Ez a módszer speciel kiskerekben nem alkalmazható, de nagyobb biogazdálkodások előszeretettel használják.

Érdekes volt a különböző csapdákról szóló rész is: ezek szintén úgy biztosítanak védelmet növényeink számára, hogy nem kerülnek kontaktusba azokkal. A feromon - vagyis szexhormon - csapdák úgy működnek, hogy a szaporodni kívánó kártevők hím egyedei számára női hormon illatot árasztanak, becsapva ezzel szegény hímeket, akik így nem tudnak párosodni - ergo szaporodni sem, mert a nőstények is hoppon maradnak. A színcsapdák pedig alkalmazhatók egyes kártevők előrejelzésére, hogy időben meg tudjuk akadályozni elterjedésüket, illetve gyérítik is ezeket.

Szintén hasznos és tanulságos rész volt a csávázásról szóló. Azt már ugye tudjuk, hogy miért is nem szerencsés csávázott vetőmagot vásárolni. A csávázás nagyüzemileg többnyire erős vegyszerekkel történik, melyekkel leölik a kis magocskák felületén található betegségek hordozóit. Sajnos e vegyszeres megoldás velejárója, hogy a vegyszer a növény részévé válik, és hosszú-hosszú hetekig végig megtalálható marad elsősorban a levélcsúcsokon. Ha mást nem is, de legalább fűszernövényekből vegyünk bio vagy csávázatlan vetőmagot, amelyeknél pont a hajtáscsúcs kerül elfogyasztásra. László Gyula arra is felhívta a figyelmet, hogy nagy valószínűséggel a vegyszeres csávázásnak köszönhető a méhek tömeges pusztulása is. Ezek a vegyszerek megzavarják e hasznos kis rovarok tájékozódási képességét, akik így nem találnak vissza a kaptárba és elpusztulnak.

A Biocont sokféle terméke felhasználható kiskertekben éppúgy, mint biogazdaságokban, szereikből kisebb kiszerelést is tartanak. Sajnos nem minden szer közvetlenül hozzáférhető, de a weboldalon fel vannak sorolva elárusítóhelyeik és van webshop is, többek között csávázatlan vetőmagokkal felszerelve.

László Gyula meglehetősen siralmas képet festett a magyarországi biogazdálkodás támogatottságáról. Sok szerük esetében míg a környező országok hat-nyolc-tíz betegség kórokozói ellen is engedélyezik ezek felhasználását a biogazdálkodásban, Magyarországon csak egy-két kórokozóra engedélyezettek. Az engedélyeztetési eljárások hosszadalmasak és bürokratikusak, eredményük pedig nem mindig tükrözi a valós felhasználási lehetőségeket.

Nyílt nap a rábcakapi biogazdálkodásban.
Ingben és napszemüvegben Németh István, a gazdaság vezetője.

A Biocont előadás után Németh István, a rábcakapi biogazdaság vezetője mesélt személyes tapasztalatairól. Ha Hipp bio bébiételt adunk apró csemeténknek, annak alapanyagai nagy valószínűséggel az ő keze alól kerülnek ki.
Nem is annyira előadás volt az övé, inkább afféle útmutatás, hogy a megannyi nehézség ellenére a természettel és a technikával együttműködve igenis lehet jó minőségű, szép biozöldségeket és gyümölcsöket termeszteni. Szó volt a vetésforgó fontosságáról, biopermetszerek alkalmazásáról, és nagyüzemi tapasztalatokról is. Arról is, hogy április negyedike náluk a krumpliültető ünnep és hogy négyszer töltik a vetést 7-8 naponta ismételve. Németh István jól láthatóan gyakorlati ember, nem az a kimondott előadó: mondatai sokszor összefüggéstelenek és nehezen kibogozhatóak voltak, de ennek ellenére tükröződött minden szavában a tudás és az elhivatottság. Három napig is tudott volna beszélni ha az ember konkrétan kérdezi.

Összességében számomra egy nagy (és sok kicsi) tanulsága és egy csalódása volt az eseménynek. Tanulság, hogy nem az a biogazdálkodás, hogy nem permetezünk és mindent rábízunk a természetre mondván, hogy amit a kártevők visznek, vigyék, ami megmarad az meg jó lesz nekünk. Rengeteg féle kártevő van odakint. Védekezni kell, permetezni kell, csak nem mindegy, mivel. Egy egyszerű erjesztett csalánlé is jó tápanyag növényeink számára, melyet permetezéssel tudunk leghatékonyabban kijuttatni.
Csalódás leginkább azért volt bennem, mert bár utólag megerősítőleg is elhangzott: kimondottan kiskertesek számára hirdették meg az előadásokat - sajnos a gyakorlatban kimondottan kiskertekre vonatkozó szaktanács elég kevés hangzott el.

A csütörtöki előadásra már nem állt módunkban elmenni, ennyi kimenőt kaptunk a családtól. :)