Off-téma, de igazából mégse - avagy minden mindennel összefügg

Előre elnézést szeretnék kérni tőletek, de ez most egy hosszú panaszáradat lesz. Olyan kérdéseket fogok végiggondolni félhangosan, írásban, amik régóta foglalkoztatnak, és amik mostanában túlságosan nyomasztanak. Talán segít, ha kiírom magamból! :)

Részben miatta.

A hétvégén egyik barátunk negyvenedik meglepetés szülinapi buliján vettünk részt. Még mielőtt táncos kedvünk kerekedett néhány pálinkától és némi pezsgőtől, két barátnőmmel a kapuzárási pánikról beszélgettünk, ami a korosztályunkon végigsöpör. Mindenkinél máshogy tör utat ez a dolog. Valakiben a szabadságvágy buzog és ismét huszonéves lenne, hegyet mászna és hátizsákkal járná körbe a világot, egy másik a soha be nem teljesült nagybetűs szerelemre vágyik, egy harmadik szexuálisan túlfűtött... de van még sok példa. Én gyereket akarok. És amikor ezt mondom, akkor mindenkinek kikerekedik a szeme, hogy normális vagyok??? És miért?

Azért, mert nem akarok dolgozni, és az állam csecsén szeretnék élősködni. Ez így elég kisebbséginek hangzik, de meg van rá az okom, azaz megvannak az okaim, mert több is van. Nagyon sok. A legfontosabb, hogy nincs rá időm, hogy a gyerekeimmel, a családommal foglalkozzak. Talán kissé zavarosnak tűnhet az okfejtés, hiszen mitől is lehetne több időm, ha újabb csöppség érkezik a családba? Átmenetileg valószínűleg nem is lesz így. Ismét előszedjük a kiságyat, felszereljük a pelenkázót, éjszakázunk, etetünk és pürésítünk és a többi. De amint bekövetkezik, hogy bővül a családunk, nagycsaládosok leszünk - én pedig hanyag mozdulattal a hátam mögé fogom vetni a munkámat és minden hónapban csendben nyugtázom, ahogy Chef fizetése bruttóban és nem nettóban fog megérkezni. Ez kb annyival fog minket előrelendíteni, amennyiért én egész hónapban itthon gürizek. Félreértés ne essék, nagyon szeretem a munkámat, sikerélményem is van, és megfelelően kreatív is. Egyedül dolgozom, a magam ura vagyok és beoszthatnám a saját időmet elvileg. A gyakorlatban azonban ez nem egészen így néz ki, hiszen nekem is vannak határidőim, az ügyfeleimnek vannak nyűgjeik, jobb és rosszabb napjaik amik erősen befolyásolják, hogy mennyi időt fordítok a munkára. Egy személyben vagyok főnök és beosztott, pénzügyes, kreatív és gép. Én szerzem a munkát, de én is végzem el. Én figyelem a kiadásaimat és a bevételeimet, lavírozok. Nem könnyű, és nap végén nem úgy rakom le a tollat, hogy majd holnap folytatom, és kisétálok az irodából/gyárból. Munka után is foglalkoztat, hogy kész leszek-e, lesz-e újabb munka, ha lesz meg tudom-e megfelelő minőségben csinálni. De az időegyenleg nagy vonalakban ugyanaz, mint bárki más kisgyerekes nőtársnál, aki dolgozik. Reggel oviba, iskolába viszi a srácokat, utána melózik egész nap, majd hazajön és otthon eljátssza a többi szerepét a délutánjai során: takarítónő, szakácsnő, mosó- és vasalónő, feleség és ha tudja, bepasszírozza az anya szerepét is. Nos, az én problémám (részben) az, hogy ez utóbbiból nagyon kevésre van idő. A másik az, hogy a megkeresett pénzemért sz@rt (vagy azt se) kapok.

Tessék mosolyogni!

Talán velem van a gond, és én nem tudok megfelelően lavírozni a szerepek között, hogy minden flottul menjen, de valamelyik mindig háttérbe szorul. Ha minőségi időt töltök a gyerekeimmel, családommal, akkor pillanatokon belül felesz a kosz, a mosatlan és a vasalnivaló. Ha megfordítom a sorrendet, akkor a gyerekeim nyaggatnak folyton - hozzáteszem jogosan - hogy miért nem játszom velük? Ők most kicsik, most igénylik az együttjátszást, az együttlétet, a meseolvasásokat, a kirándulásokat, bringázásokat és Dunába kavicsdobálásokat. Ha folyton azt hallják, hogy nincs időm játszani velük, vagy hogy hagyjanak már dolgozni, vagy túl sok a dolgom, akkor egy idő után már nem is fogják kérni. Pikk-pakk felnőnek és vége, nincs több együtt töltött idő. Jönnek a barátok, a bandázás és a bulik, akkor már nem kellek. Értitek szerintem hogy mire gondolok.

A másik gondom, hogy mindemellett a rengeteg tennivaló mellett még kertet is szeretnék művelni, zöldségeket és gyümölcsöket termelni, mert amit a boltban adnak, az számomra egyenlő a katasztrófával (tisztelet a kivételnek). Szinte semmi olyat nem tudok a boltban megvenni, ami egészséges lenne. A zöldségek és gyümölcsök vegyi anyagoktól szennyesek, a húsok gyógyszermaradványoktól és hormonoktól, arról nem is beszélve, hogy szerencsétlen állatok legnagyobb része egész életében nem látta a napot. A feldolgozott, ipari cuccok pedig közismerten tele vannak nyomva adalékokkal, színezékekkel, ízfokozókkal és állagjavítókkal, a jóisten tudja még mi mindent nyomatnak beléjük. Jönnek az utánzatok, a reggeli italok a tejek helyett, a valamifölök a tejfölök helyett... Közben napvilágot látnak olyan videók és cikkek, amikben szennyes és illegális húsfeldolgozókat buktatnak le, egy másikban lejárt szavatosságú sajtokat turbóznak fel és csomagolnak újra. Lassan már nem tudjuk, hogy a telefonunk vagy a vécétisztítónk az okosabb-e, és nem lehet venni egy gyerekvitamint, amiben ne lenne aszpartám vagy más olyan cucc, amit vastaggal kell kiemelni. Persze biztos lehet, de azt úgy kell vadászni, ahhoz meg megint csak idő kell, ami a taposómalomban egyre kevesebb van.

Vásárolj, attól leszel menő!

Én már ott tartok, hogy fanyalogva megyek be a boltba. Tudom a boltosról, hogy addig nem rakja ki a friss zöldséget-gyümölcsöt, amíg a kint lévő annyira rohadt nem lesz, hogy már télleg senki nem veszi meg, és az előző napi pékárut is el kell másnap passzolni. És valahol őt is meg lehet érteni, neki is fenn kell tartani a boltot, kifizetni a rezsit, az alkalmazottakat. Ő is megkapja a napi cseszegetést, ha kidobja akkor azért, ha nem dobja ki, akkor meg azért.

Aztán ott van az is, hogy tulajdonképpen mit is nevezünk egészségesnek? A Norbiféle ápdét árut? A light margarint? A szénhidrátcsökkentett lisztet? Valamelyik diétát kéne követni? Jelenlegi ismereteim, olvasmányaim és tapasztalataim alapján a legjobb választás még mindig a paleo. De valóban paleo a paleo? Hol lehet olyan húst venni, ami nincs felfújva, és nem tápon nevelkedett? Egy tojást, aminek van színe? Zöldséget, gyümölcsöt, aminek van beltartalma és nincs agyonvegyszerezve, nem csak jól néz ki? De még ha találok is, meg tudom fizetni? És ha sokat dolgozom, és esetleg meg tudom fizetni, akkor van időm mindig főzni és ilyesmit adni a családomnak és magamnak is? Van olyan ismerősöm, akinek nincsenek anyagi problémái. Megvesz amit akar, de negyvenhez közeledve már itt fáj meg ott. Ropognak a csontok, fájnak az ízületek, és az a rengeteg stressz...

Vegyétek, vigyétek!

A kínálat és a kereslet bár erősen összefüggnek, sosincsenek összhangban. Mindenkinek más az érdeke. A szolgáltató (boltos, fodrász, közüzem, stb) pénzt akar keresni, mi pedig a lehető legkevesebbet akarjuk ezért kifizetni. Nem akarunk vacak kajákat enni menzákon, de sajnálunk normális árat fizetni minőségi ételért (és még ha drága, akkor se biztos, hogy jó minőségű). Takarékoskodhatunk az árammal, jöhet az állam a rezsicsökkentéssel, de a szolgáltatásokra általában kifizetjük amit kérnek, mert nincs hova reklamálni, vagy úgysem foglalkoznának velünk. A legtöbb ember az étkezésében hoz kompromisszumot. Beül a hatszáz forintos kétfogásos menzaebédre, megveszi a frissfölt meg a permeátumot, a turbó tízforintos vizeszsemlét, ami másnapra minősíthetetlen. Valahol szerintem mindenki érzi és tudja, hogy szar az, amit kap. Szívatják a munkahelyén, ontják rá a vackokat a boltokban. Sokak számára érthető módon megoldás a szórakozás, a fejet homokba dugás, üggyelnemfoglalkozás. Villognak a drága telefonnal és tablettel, mindig jobban és jobban tolják az online életüket, bámulják a katasztrófális sorozatokat a tévében, vagy áztatják magukat valamelyik frissen földből kinőtt wellness komplexumban.

Arról meg már nem is beszélek, hogy a politikusok hazudoznak, az újságírás kultúrája határozott megszűnés felé tendál. Már nem figyel senki a helyesírási hibákra vagy stílustalanságra, illedelmes szóhasználatra vagy egyáltalán a logikai összefüggésre. Nagyot akarnak mondani, mocskolódnak és szenzációkat hajszolnak. Mindenki kritizál mindent és mindenkit. Mindenki meg akarja mondani a tutit. Megmondom őszintén, hogy engem már nem érdekel a politika. Nincs meg a tudásom, hogy el tudjam dönteni, ki hazudik és ki nem. Szerintem még az sem tudja hogy ki hazudik és ki nem, akinek megvan hozzá az esze. Maximum azt tudja, hogy ő maga hazudik-e vagy sem... Nem olvasok politikai vagy gazdasági cikkeket. Helyi szinten tájékozódom nagyjából a helyzetről, de leginkább elfordulok ettől is. És akkor arról már nem is beszélek, hogy mennyi minden más is van, amivel muszáj foglalkoznom. Hogy melyik a jó iskola és ki a jó tanítónéni, hogy legyen-e az oviban veteményes, vagy hogy megveszem-e a mosószert a boltban, vagy inkább azt is elkészítem magam. Szóval ha engem kérdeztek, katasztrófa minden vonalon. Kenyeret és cirkuszt a népnek, ezt már jó régen kitalálták. De a kenyér is szar és a cirkusz sem szórakoztató.

Milyen opcióim vannak?
1. Dolgozom a kevés pénzemért, délután hazahozom a gyerekeket, megpróbálok házi zöldséget-gyümölcsöt, húst, akármi normálisat vadászni, majd hazajövök, bedobok egy mosást, kivasalok egy adagot, vacsorát készítek, és már csak a fürdetés-fektetés marad. Vagy eltöltünk egy kellemes délutánt a srácokkal, veszünk valami virslit vagy gyorspácolt szalámit meg pár felfújt kiflit a boltban és megvacsorázunk. A házimunka meg meglesz valamikor. Szóval lavírozok.

2. Nem dolgozom. Kertet művelek, hogy legyen friss és egészséges zöldségünk és gyümölcsünk, csirkéket-kacsákat tartok, hogy legyen egészséges húsunk és tojásunk. A gyerekeknek kenyeret és süteményt sütök, hétvégén finomakat főzök. Napközben elvégzem a házimunkákat, bevásárlást, főzést, míg a gyerekek oviban-suliban vannak, nyáron befőzök, fagyasztok, ami dolog akad. Délután hazajönnek a gyerekek és a férj, és együtt vagyunk. Társasozunk és bringázunk, csónakázunk vagy pecázunk. Vagy beszélgetünk, csak úgy. Ne adj Isten, magamra is jut idő, talán elolvasok egy könyvet vagy olvasgatok a neten, esetleg csak felteszem a lábam egy fél órára, míg megiszom a kávét.

Talán kissé sarkítva van a dolog, de lényegében ez a két helyzet adódik. Én úgy látom, hogy munka mellett egyszerűen nincs lehetőség arra, hogy tudatosan, értelmesen éljen az ember. Egyszerűen túl sok mindenre kell odafigyelni. Minden olyan dolog, ami arra hivatott, hogy megkönnyítse az ember életét, mára már csak bonyolítja. Ha van valami szuper praktikátok, akkor kérlek osszátok meg velem, mert eléggé tanácstalan vagyok. Számomra egyértelműen a kettes az opció, viszont egy fizetésből nem élünk meg. Tehát én gyereket akarok. Imádnám, ha lenne egy lányom, vagy még egy fiam. Babáznék megint, tologatnám a babakocsit a Duna-parton, nagycsaládos szeretnék lenni, nyugodt szívvel enni és nyugodtan eltölteni az időt a családdal. Szóval ha lassacskán is, de a blog megy tovább, továbbra is kampányolunk a biokaják és a háztáji mellett, és időnként ha lesz időnk, recepteket is posztolunk Chef-fel. Megértem, hogy nem mindenkinek való ez az életforma. Aki a munkájában teljesedik ki, annak is jó, de valamiféle lelki békét muszáj nyerni mert - legyen akármekkora közhely is - az egészség és a boldogság a két legnagyobb kincs. Az egyik megfizethetetlen, a másik meg nem kerül semmibe.

Sokan úgy várják, mint a karácsonyt... indul a kerti szezon!

Kedves kertészkedő barátaink! Ahogy ígérték, a mai nappal elindult a Növényi Diverzitás Központ/NöDiK mintaigénylése. Három fázisban lehet mintákat igényelni. "Első körben 2015. február 2-tól 28-ig; kérhető növények köre: kertészeti-, szántóföldi-, fűszer- és aroma növények, kivétel a csicsóka és a batáta. Az idei évben is maximum 10 tétel rendelhető; postázás kezdete: február közepétől. "

Megkezdődött a magigénylés!

A 10 tétel az első körre értendő. A második körben egy fajta csicsóka, a harmadikban pedig egy fajta batáta igényelhető, tehát összesen 12 tételt lehet kérni. Újdonság, hogy az ugrásszerűen megnőtt igénylések eredményeképp az Intézet adminisztrációs díjat számol fel a minták kiküldésekor. A tételeket körönként 800 Ft adminisztrációs díjért lehet igényelni, tehát ha minden körben igénylünk mintát, az 2400 Ft-ba fog kerülni összesen.

Ne felejtsétek, hogy a Nödik nem egy magáruház. A mintákat szó szerint kell érteni. Nem fogtok kapni akkora mennyiséget, ami akár egy családi kiskertbe elegendő lenne (bizonyos esetekben azért lehetséges, pl ha minden dinnye kikel és egészségben megéri az érettséget...) Kísérletezni kell a különböző fajtákkal, ezekről feljegyzéseket készíteni a termesztés folyamán (csírázás, egészség-betegség, termés), majd ami bejött, annak a magját (egyéb szaporítóanyagát) házilag gyűjteni, felszaporítani további termesztésre, esetleg tovább adni ismerősöknek, kertbarátoknak. Érdemes elolvasni a felhasználási feltételeket. A magokat, gumókat, palántákat annak reményében bocsájtják a nagyérdemű rendelkezésére, hogy azok cserébe segítenek akár a fajtafenntartásban, akár a terjesztésben, de mindenképpen értékelik az általuk kapott növények tulajdonságait. Aki nem tölti ki és juttatja vissza a termesztési adatlapokat többszöri felszólításra sem, azok sajnos nem igényelhetnek több mintát.

Hamarosan itt a kerti szezon kezdete, bár kint még havazik és a következő hétre is kemény mínuszokat ígér a meteorológia. Aki szemfüles és előrelátó az azonban már most nekiáll a vetőmagkészlet áttekintésének. Figyeljük meg a magok szavatossági idejét. Lejárati időn túl is lehet próbálkozni a vetéssel-csíráztatással, de az idő előrehaladtával fokozatosan csökken a magocskák életképessége. A lejárt szavatosságú magok helyett érdemes frisseket rendelni. Egy-két fajtát már most lehet lakásban földbe tenni, pl. a zellert és a padlizsánt már most elvethetjük.

Eltántorítanék mindenkit a teszkóban hosszú sorokban árult sárga vetőmag csomagok vásárlásától. Egyfelől erősen mérgezettek (nem pánikkeltésnek szánom, de ezek a magok erős vegyszerekkel lettek 'csávázva', azaz ezzel garantálják, hogy a magok betegség és fertőzésmentesek, cserébe viszont ezek a mérgek a talajba és a növénybe is bejutnak...), másfelől igencsak lecsökkent a kínálat a fajták tekintetében. Ma már szerencsére többféle módon juthatunk minőségi, vegyszermentes és akár különleges szaporítóanyagokhoz. Az egyik épp a fent említett Nödik, a másik pedig a biokertészetekben, biogazdaboltokban vásárlás. Ugyan a minősített biogazdaságokból származó szaporítóanyagok meglehetősen drágák, de lehetőség van ún. csávázás és garantáltan GMO mentes magok megvásárlására is. Az én kedvencem a Bio-Gazdabolt, ahol gyakorlatilag mindent megtalálunk, ami egy vegyszermentes kerthez kell a szerszámoktól kezdve a trágyán át a legkülönfélébb vetőmagokig, palántákig, de ezek egészséges neveléséhez szükséges környezet- és növénybarát anyagok, szaktanácsadás és tanfolyamok is az érdeklődők rendelkezésére állnak.

Színes, vidám, finom és szép

Volt szerencsém személyesen is találkozni Gyöngyvérrel, a gazdabolt vezetőjével. Ez a találkozás egyfelől megerősített abban, hogy nagyon is érdemes vegyszermentes kerttel 'bajlódni', másfelől megtanultam, hogy miért fontos az, hogy minél előbb elfogyasszuk a zöldségeket, gyümölcsöket: a bennük található jótékony enzimek hatékonysága az anyanövénytől való elválasztást követően rohamosan csökken. Egyesek szerint a pozitív hatásukat leginkább szüreteléstől számítva néhány órán (!) belül legnagyobb részben elveszítik. Itt álljunk meg egy pillanatra és gondoljuk végig a folyamatot, aminek során a téli időszakban a zöldséges polcról levett paradicsom elérkezett hozzánk pl. Spanyolországból vagy Olaszországból... Éretlenül szedték le, vegyszerekkel kezelték, hogy útközben ne menjen tönkre, és mivel a Mézga-féle fényposta sem működik még, jónéhány napot eltöltött a rekeszben mire raktározták, kamionra pakolták, átutaztatták, újabb raktárba helyezték, nagybanira vitték, zöldségeshez került. Ezeknek sem az íze, sem a tápértéke nem olyan, mint az 'igazié', egészen nyugodtan lehet műnek nevezni. Ehető ugyan, de nem túl finom, és nem is egészséges. Azt az illúziót kelti, hogy télen is friss zöldséget eszünk, de a valóság ettől nagyon messze áll.

Visszatérve az enzimekre és Gyöngyvérre, az ő véleménye szerint az enzimek a szüreteléstől számított 15 percig (!!!) a legintenzívebb hatásúak. És itt kapunk választ arra a kérdésre, hogy miért is kell a saját zöldség és gyümölcs. Akár a balkonról, akár a kertből, akár a nagymama kertjében szedjük, de egy gyors mosás után rögtön fogyasszuk is el!

A városlakóknak sem kell lemondani a friss zöldségről

Sok esetben persze ez nem kivitelezhető. A termények többsége tavasztól őszig érik. Utána valami módon tartósítanunk kell őket, hogy a téli időszakban is legyen tápanyagforrásunk. Az alma, burgonya, répa és társaik jól tárolhatók egy pincében, hűvös helyen, nyirkos homokban, másokból nagyszerű befőttet lehet készíteni. De ezek még mindig jobbak, mint a decemberben polcról levett 'friss' paradicsom vagy brokkoli.

Tehát mindenkit rábeszélnék a saját, vegyszermentes zöldség-gyümölcs termesztésére, mert sokkal többet tesz ezekkel az egészségéért, mint egy havi konditermi bérlettel és a bolti paradicsommal. Az erkélyen, néhány dézsában, flakonban, balkonládában is rengeteg féle zöldség termeszthető, a google számtalan ötletet, tanácsot, lehetőséget ad. Akinek meg van kertje, az a tuják meg a fű mellé kerítsen le egy darabot egy kis friss epernek, egy-két tő paradicsomnak, salátának. Aztán jövőre meg egy kicsit nagyobbat. :)

Jó kertészkedést, tervezgetést mindenkinek!

A paradicsom hercege + extravagáns programajánló

Ha már paradicsom szezon, akkor íme egy kis kitekintő a témában!

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy herceg Franciaországban. Régi nemesi család sarja volt ő, akinek minden örömét a kert és a növények jelentették…leginkább a paradicsomok.

A történet pedig nagyon is igaz. Az említett úr Louis Albert de Broglie, aki idejét Párizs, és Loire-völgyi kastélya, La Bourdaisiere között ingázva tölti. Ahogy azt egy hercegtől el is várnánk, van itt a növényeken kívül mindenféle finomság, mire egy kertész csak vágyhat: fóliasátrak, üvegházak, teljesen felszerelt kültéri konyha és kültéri étkező, még ágy is, hogy akár együtt is alhasson imádott növényeivel. A herceg nem véletlenül kapta a 'Prince Tomato' (Paradicsomherceg) becenevet, hiszen konyhakertjében sokféle zöldség, fűszer és virág mellett több, mint 650 féle paradicsomot is termeszt. Bár bizonyosan nem egyedül gondozza a kertet, sem a szállodává alakított kastélyt. :)

A cikk angolul van, de nagyon sok képi illusztráció színesíti, így bárki számára élvezetes lehet.

http://theyellowtable.com/the-magical-world-of-le-prince-jardinier/

És ha esetleg szeptember 13-14-én a Loire környékén járnátok, feltétlenül látogassatok el a herceg által rendezett 16. Paradicsomfesztiválra (neki is lehet egy fesztiválja, nem?), mindössze hét euróért megnézhetitek csodaszép kertjét, és paradicsomait!

A paradicsomfesztivál kínálata

A herceg és az ő répái

Valamint weboldala:
http://www.labourdaisiere.com/

Kellemes merengést! :)

Paradicsom(i) állapotok

Régóta nem írtam bejegyzést, és ennek több oka is van.
Az egyik - ami szerintem a bloghalálok elsőszámú okozója - hogy a blogírónak megszűnik létezni az a szabadideje, amit előtte a blogírásra fordított, vagy olyan szintű restanciái alakultak ki, hogy a blogírás mint olyan, egészen hátratolódott fontosságilag. Hello!
Van még egy okom, ami azért kézzelfoghatóbb, ez pedig a paleo életmód. Pontosan egy éve kezdtem el követni viszonylag szigorúan ezt a fajta étkezési és egészségmegőrzési módot, és folytatom elméletben ma is, gyakrolatilag meg kisebb-nagyobb szünetekkel. Erről készül egy külön bejegyzés, mert népszerű téma, és szánok rá időt és energiát, hogy kifejtsem a véleményem. Hamarosan.

Most viszont következzék egy update, felvevén a szálat, amit tavasszal letettem, ez pedig a paradicsomnevelés. Legutóbbi témát érintő bejegyzésem március elején kelt, azóta két nap híján pont öt hónap telt el. Első saját fogású magocskáim akkor csíráztak ki, és lelkesen figyeltem fejlődésüket. Tavaly is már megrökönyödtem azon, hogy egy icipici magocskából hogy fejlődik egy két és fél méteres paradicsomfa, de idén pont annyira nyűgöz le, ahogy tavaly. Ez a fotó kb. három hete készült, azóta folyamatosan esik az eső, és úgy megnyúltak, hogy már mindegyik túlnő a keretén. Fogalmam sincs egyelőre, hogy hogyan fogom tovább kötözgetni őket.

Az alsó fürtök szinte mind beértek már, a hűtőben várja egy nagyobb adag paradicsom, hogy a hétvégén befőzzem. Első körben egész paradicsomot fogok befőzni héj nélkül, aztán mikor úgy gondolom, hogy már van elég, akkor indul a ketchup és egyéb nyalánkságok gyártása.

Egészen elképesztő, hogy mekkorára nőnek, és még most is folyamatosan hozzák az újabb és újabb hajtásokat fent, oldalt és alul, még a paradicsomfürtök végéből is új hajtás indul ki. Van ám benne élni akarás!

Szerencsére egyelőre egészségesek, le is kopogom gyorsan. Mostanában folyamatosan a paradicsombetegségekről olvasok facebook hírfolyamomban, és olyankor árgus szemekkel figyelem az enyémeket, hogy látok-e rajtuk hasonlót. Egyelőre semmi, gyönyörűek.

Ahogy említettem, saját magról neveltem-palántáztam őket, elő is bányásztam egy képet, amikor még az ablakban voltak:

Valamikor május végén-június elején ültettem ki az első néhány palántát, amik mindjárt szét is égtek, mert nem szoktattam őket a kinti időjáráshoz. Ebből okulva a többit levittem a kert egy félárnyékos-szűrt fényes részére, és egy hétig ott edzőtáboroztak. Utána kiültettem őket, és láss csodát! Mindenféle árnyékolás nélkül is szépen fejlődtek a tűző napon. Fejlődnek még most is, szakadatlanul! Egy fontos momentum azért volt a kiültetés során. Megnyurgult palántáim magasságának nagyjából a fele föld alá került elfektetve, mivel ezek a részek legyökeresednek, és még több forrásból tudják felvenni a vizet, és a tápanyagokat. Valahogy így, ahogy a B képen is van. Meggyőződésem, hogy emiatt is erősek, és ellenállók a betegségekkel szemben.

Semmilyen vegyszeres kezelést nem alkalmaztam a nevelésük során. Kiültetés után - és azóta néhányszor - erjesztett csalánlével locsolom őket időnként. Ahogy látható, afféle bástyaként körbevettem őket büdöskével. A büdöskekerítésen belül szárított fűkaszálékkal van vastagon takarva, és nő ott mindkét ágyásban két-két tő bazsalikom és egy-egy tő snidling.

Ahogy érnek a paradicsomok, úgy sárgulnak-fáradnak el az alsó levelek, amiket le szoktam vágni annyira, hogy az alsó fürtöket teljesen érje a nap. Folyamatosan szedegettem róla a hónaljhajtásokat. Van néhány tő, amelyik nem bírt mit kezdeni a feles energiájával és egyszerűen duplán kezdte tovább hajtani a vezérszálat, afféle sziámiparadicsomként. Az elején csak megvastagodott, aztán látszott, hogy két szár össze van nőve, majd egy idő után külön útra indultak ismét.

A mostani csapadékos időben sok veteményesben elvitte a paradicsomot a paradicsomvész. Hogy az enyém miért maradt ki, nem tudom. Talán nincs vetemény a közvetlen közelemben, bár szinte minden szomszéd termeszt paradicsomot, egymástól viszonylag távol esünk (legalább ötven méter minden irányba). Viszonylag szellősen ültettem őket, így tudnak a szárak szellőzni, és kisebb a gombás fertőzés lehetősége. A mulccsal-virággal való takarás is segítségemre lehetett, mert legtöbb esetben a locsolóvízzel/esővízzel földről felcsapódó sárban lappang a gomba, és alig várja, hogy fertőzzön.

Az első jó érett paradicsomokból már fogtam is magokat. Kettévágtam őket, kivájtam a magokat, és vízbe áztattam őket három napig. Ez alatt leoldódik a felületükről a nyálkás réteg, ami nem engedi a magot a paradicsom belsejében kicsírázni. Utána leszűrtem-átmostam őket, és most néhány réteg papírtörlőn várják a végleges száradást.

Ígértem már magokat néhány utcabeli érdeklődőnek és rokonnak, nem fogok megfeledkezni rólatok! :)

Egy nap az élet...

Mindössze hat nap telt el a legutóbbi bejegyzésem után, mikor megjelentek az első paradicsomhajtások.

24 órával később pedig...

Az élet szép! :)

Megkésett paradicsomvetés és tavaszi kertállapotok

Életem első saját fogású paradicsommagjai
a még bontatlan zacskóban

Mérföldkőhöz érkezett a vidékikonyha blog kérem szépen. A mai nappal elvetettem (kábé egy hónapos csúszással) életem első saját fogású paradicsommagjait. A paradicsom, amiből a magok származnak eredetileg a Növényi Diverzitás központból érkezett tavaly, január vége felé. Gyönyörű paradicsomfák lettek belőle, két-három méter magasak voltak ősz végére, hatalmas, dús paradicsomfürtökkel. A magokat úgy gyűjtöttem be, hogy egy szép, érett paradicsomból kikapartam a magokat, három napig vízben áztattam őket, hogy leoldódjon a felületükről a csírázást gátló nyálkás réteg, majd egy papírtörlőre terítve kiszárítottam őket. Végül saját készítésű papírzacskókba kerültek, és a hűvös, szellős kamrában várták további sorsukat egészen a mai napig.

Nagyjából két hete tervezem, hogy elvetem őket, és nem tudnám megmondani, hogy miért csak ma került rá sor, de a lényeg, hogy végre megtörtént! :)

Saját komposzttal kevert bio virágföldbe szórtam a magocskákat, vékony réteg földet szórtam a tetejükre, és óvatosan meglocsolgattam őket.

Végül pedig az üvegházhatás, és párásítás végett leborítottam egy átlátszó nejlonzacskóval. Ettől a kis műanyag edény mikroklímája olyan lett, mint egy bolti palántázóedényé, viszont nem került semmibe. Aztán kimentem körülnézni, hogy mi a helyzet a kertben. Szívderítő részletekre lettem figyelmes!

Virágzik a primula, amit tavaly kora tavasszal az obiban vettem cserepes növényként, majd kiültettem a júdásfa tövébe.

Előbújt itt-ott néhány krókusz is, hogy derült mosolyt csaljon a gyanútlan arra járó arcára.

Őrült módon hajtanak a nárciszok is, élvezve a napfürdőt. Remélem idén virágot is hoznak majd, mert tavaly jórészt csak levelük volt a kései hideg miatt.

Ebből még a végén egy tulipán lesz, ha minden jól megy az időjárással.

Az ősszel a sziklakertbe ültetett mini árvácskák is szépen virágoznak, illetve ha jól látom már magot is fejlesztettek, hát nem gyönyörű? :)

Hamarosan lesz egy rakás ibolya is, az utóbbi néhány évben nagyon elszaporodtak a kertben. Muszáj volt erőt venni magamon, és néhol ritkítani is őket, mert elnyomták volna néhány dísznövényemet.

Ezekből a nárciszokból már biztosan lesz virág is, bár egyelőre nem látszik túl nagynak, de ne legyek telhetetlen, legalább van rajta bimbó. 

Ez egy mandulaág, amit már csak egy meleg fuvallat választ el a virágba borulástól! A mandulák az első fák a kertben, amik virágoznak. Szám szerint négy van belőlük, fiatalabbak és idősebbek vegyesen.

Ettől konkrétan leesett az állam. Ezt a bodzabokrunkon fényképeztem, és nem ez az egyetlen ilyen bimbókupac rajta. Még sosem láttam ilyet korábban, idén viszont megfigyeltem, hogy több növényen is azonnal megjelentek a bimbók is, ahogy kibújt egy kicsi rügy. Talán az enyhe télnek köszönhető? A kékszakállon is láttam miniatűr bimbócsoportokat.

A málnasövény tövében már nyújtózkodnak a tavaly benthagyott fokhagymák. 

Ez pedig a néhány nappal ezelőtt megmetszett málna egy kis reményteli rügyecskéje. Remélem sok fincsi málna lesz az idén, ez a kedvenc gyümölcsöm!

Jópár gyönyörű százszorszép is tarkítja a füvet.

Még sikerült lencsevégre kapni a már elnyílóban lévő hóvirágokat, de a háttérben már buzgón növekszenek a mocsári gólyahír egybefüggő, hatalmas telepei. 

Szépen virágzik a mogyoró is, ezt is kipipálom.

Aztán mire visszatértem a kerti fényképezésből, addigra a kis palántázóedényem tetejére borított zacskót belülről miniatűr vízpáracseppek milliói borították be. Nagyon szorítok a paradicsommagoknak, hogy szépen, egészségesen cseperedjenek, és az első magfogásom eredménye ne legyen hiábavaló.

Amíg várom, hogy előbukkanjanak a pici csírák, kitöltöm és visszaküldöm a Nödiknek a tavalyi évre küldött magminták értékelőlapjait, hogy idén újabbakat igényelhessek tőlük!

Nálatok hogy áll a vetemény? Tervezgettek? Esetleg már el is vetettetek néhány fagytűrő magocskát a földbe? :) Nyugodtan vethető már a petrezselyem, a retek, a sárgarépa, a vöröshagyma, a borsó. Ez utóbbit érdemes szakaszosan vetni, kb. két hetes intervallumonként több ágyásba, így nem egyszerre érik, hanem folyamatosan lát el bennünket friss terméssel. Sárgarépából ültethetünk rövid és hosszú tenyészidejűeket is. A rövid tenyészidejűeket friss fogyasztásra, a hosszúakat téli vermelésre érdemes ültetni, eszerint vessük a mennyiségeket is. A vöröshagymából ha van dughagymánk, akkor azokat tegyük el, ha nincs, akkor vethetünk magot is, ez esetben idén csak dughagymáink lesznek, amiket jövőre szüretelhetünk. Petrezselyemből én mindig vetek levélzöldet is, olyat, aminek csak a levelét lehet nyírni, és mindig újra hajt. Egy sor (kb. másfél méter hosszú) petrezselyem bőségesen ellát minket egész évben friss zölddel. Répából nálunk sosincs elég, és a tavalyi növénytársításból okulva idén felváltva ültetem a sárgarépát és a vöröshagymát. A retek nálunk sosem sikerül, mindig felfalják a hangyák, mielőtt kifejlődhetnének a szép, piros gumók. 

Egyéb, aktuális kerti munkákról én mindig a Gazigazító oldalán szoktam tájékozódni, hetekre le van bontva, hogy nagyjából milyen munkák aktuálisak, mit lehet szabadföldbe vetni, mit kell palántázni, előnevelni. 

Jó kertészkedést kívánok mindenkinek!

Minek kell negyven fokban forró lekvárt kavargatni? - gondolatok a kert végéből.

forrás: Pinterest

Imádom ezt a képet. Mióta megláttam, arról álmodoztam, hogy egyszer ez leszek én. Pont ilyen szalmakalapban, kerítéssel, növényekkel. Utópisztikus elképzelésem lassanként formát ölt. Szalmakalap, pipa. Kerítés, pipa. Vetemény, pipa. Ásó is pipa. Mondjuk nálam nincsenek ekkora utak hagyva, de lényeg a lényeg. Termelünk itthon zöldségeket, gyümölcsöket. Van kevés uborkánk, babunk, borsónk, répánk, karalábénk, petrezselymünk, paradicsomunk, és még néhány zöldségféle. Vannak gyümölcsfáink, szám szerint 11 darab, ha nem számolom azt az öt cigánymeggyet, amit néhány éve ültettünk az utcafrontra. De miért is ne számolnám, hiszen gyümölcs (lesz) az is. Akkor 16, eddig. Négynek a helye ki van már ásva, csak a beültetésre vár, meg hogy elmenjünk Pórszombatra, őshonos gyümölcsfákat vásárolni. Itthon vagyok gyesen, még szeptemberig, utána Kisebbik Fiam is elkerül az oviba. Ideális kép, nemigaz? Otthonülő anyuka, kisgyerekkel, van ideje ilyesmivel foglalkozni. Milyen jó neki, nem kell reggel korán bevágni a gyerekeket az oviba, aztán délután hazavágtázni, hogy ne nézzenek rá csúnyán az óvónénik. Napközben nem robotol, nem kell elviselni a főnökét, a közlekedést, ami épp adódik. Nem mindezek után áll neki a háztartásnak, bedobni egy mosást, vacsorát készíteni, fürdetni, fektetni, netán vasalni. Aki otthon van, az nagyon ráér. Tud délelőtt foglalkozni a háztartással, ebédet főz, csinosítgatja a házát, kertjét, elbíbelődik ezzel-azzal, önmegvalósít.

Namost vagy én csinálok valamit nagyon rosszul, vagy ez egy rózsaszín púderes álomkép a 'ráérős gyesen lévő' anyukákról. Nálam ez nagyjából így néz ki: reggel kelés, gyerekeket felöltöztetés, induljunkmármertmegintelkésünk, oviba elszállítás. Kicsivel boltba menés, bevásárlás, hazamenés, anyavegyélfelelfáradtam. Kávébedöntés. Mosogatás, ebédkitalálás. Legódarabkák és fél pár cipők arréb taszigálása lábbal. Mosásberakás. Ebédelőkészítés, szomjoltókészítés, reggelikészítés. Elmosogatás. Főzés. Pisiltetés, vécélehúzás. Baritisztítás, anyaholarongyim. Tévébekapcsolás, mesecsatornakeresés. Postaátvevés. Ebédeltetés. Hűdemaszatosvagymosdmegazarcod, pisiltetés, vécélehúzatás, újabb rongyikeresés. Meseolvasás, altatás. Álommanókergetés, kávébedöntés. Levélcsekkolás, munkatűzoltás, mármuszájfelmosnomragadapapucstalpa. Gyerekébresztés, ebédmaradékfelszámolás, mosogatás. Ovibamenés, gyerekhazahozás. Teregetés. Férjvárás, homokozás, biciklipumpálás, teddelaztarollertahelyéremindignekemkell. Cipőbekötés, biciklitologatás, menjünkleadunapartrakavicsotdobálni. Vacsorakészítés, eddmármegazuborkátis. Fürdővízkészítés, anyajátszolvelünk, mármegintúszikafürdőszoba, csakegypercnyugalmatszeretnék, maapaaltat. Vacsoramaradékeltávolítás, mosogatás, ruhákelőkészítésemásnapra. Gép elé ülés, dolgozás. Éjfélkor riasztócsippanás, mármegintnemfogomkialudnimagam.

Ez erősen jellemzi a mindennapjaimat. Folyamatosan úgy érzem, hogy rohanok az életem után, és soha nem fogom utolérni. Mindig elmarad valami. Ha rend és tisztaság van, halomban áll a szennyes. Ha mindent kimostam, a vasalás áll halomban. Ha főzni kell, takarításra sincs időm. Ha nem kell, akkor meg a városban kell valamit intézni, vagy annyira sok már a munkám, hogy semmi mással nem tudok foglalkozni.

Ebbe a nagyon ráérős és nyugodt életembe próbálom belerángatni a biokertészkedést, a zöldség- és gyümölcsnevelést, a komposztálást, a mindezekről való folytonos utánaolvasást. Télen rengeteget olvasok, tervezgetek, mit fogok ültetni, hova, mi a jó növénytársítás, mivel lehet a bioszemléletűeknek permetezni, mert azért a mi kertünkben pont úgy megjelenik a levéltetű, mint akárki máséban. Egész télen alig várom a tavaszt, hogy végre lehessen talajt egyengetni, sorokat kijelölni, magot vetni. Míg a kis zöldségkezdemények előbújnak, élvezem a virágzó gyümölcsfák képét és illatát. Azt hiszem, ez a tavaszi pillanat, amikor még nincs gyomlálnivaló, szüretelnivaló, megvédenivaló, eltennivaló, de már lehet szöszmötölni a kertben, és várni a friss gyümölcsöket-zöldségeket - na ez a legjobb. Utána már nagyon megsokasodnak a munkák. Be kell tudni iktatni a kapálást, a fűnyírást, a csalánszedést, a locsolást, a permetezést, a gyümölcsszüretet, az eltevést. Most épp itt tartunk. Ilyenkor a lakás kaotikus állapotokat mutat. De muszáj leszedni a cseresznyét, mert lerohad, főleg ha érésidőben kap egy-két jó kiadós esőt is. A barackfáról termést kellene ritkítani, mert már földig hajolnak az ágai, és úgysem tudja kinevelni azt a rengeteg barackot. A borsót ha nem tépi fel az ember időben, akkor megvénül. A meggyet ha leszedtem rekeszbe, el kell tenni, vagy ott rohad meg. Világos a képlet.

Passzió? Azért csinálom, mert ehhez van kedvem, vagy ezt szeretem? Ilyen is van benne, biztosan. De leginkább a csalódottságom és elkeseredettségem, hogy szenny az, amit megeszünk és megiszunk. Az vagy, amit megeszel - mindig visszatérek ehhez a mondáshoz. Az, hogy a paradicsomot a saját kertemből szakítsam le, rengeteg munkával és idővel jár. A magot megrendelni, elvetni, palántákat nevelgetni. Tudtátok, hogy ahogy kicsíráznak a paradicsommagok és megjelennek az első levélkék, simításukra már erősen paradicsomillatú lesz a kéz? Megfizethetetlen. Aztán locsolgatni, átültetni, kiültetni, kapálni, locsolni megint. Védeni, karózni, kötözni. Jó esetben nem veri el a jég vagy nem támadja meg valami betegség és nyárra van friss, házi, kerti, még jobb esetben bioparadicsomod. Letéped, beleharapsz, és abban benne van az élet minden íze. A melegsége, a zamata, az egészsége, az illata... egyszerűen utánozhatatlan, és megfizethetetlen.

Ez utóbbi kitételemmel biztos lesznek vitázók. Már miért ne lehetne megvenni a paradicsomot a zöldségesnél, vagy a szupermarketben, vagy a piacon? Meg a borsót, meg a répát, meg a többit? Meg lehet venni, persze. Meg is lehet enni. De honnan van az a paradicsom? Egyáltalán fontos ez, hogy honnan van? A bolti paradicsom is paradicsom. Az is piros, annak is paradicsomíze van - máramennyire persze. Aztán megnézed, hogy Spanyolországból, vagy Olaszországból származik. Utazik egy csomót, zölden. Áll egy hűtőházban amíg szükség nem lesz rá. Tudtátok, hogy van egy szer, amit ha rápermeteztek a zöld paradicsomra, másnapra piros lesz? Ezt vesszük meg a boltban. Meg a felfújt kenyeret, az adalékokkal felturbózott és tartósított sok más élelmiszert. Minek kell például a konyhasóba adalék? Mert összecsomósodik. Minek kifehéríteni és finomítani? Mert úgy könnyebb szórni, és nem látszik koszosnak. De minek a tejszínbe szentjánoskenyérliszt? Egyáltalán mi az a szentjánoskenyérliszt? Meg a karragén, meg a guar gumi és társaik? Tényleg minden hülye címkét végig kell olvasni, átválogatni, származási helyet nézni, összetevőket vizslatni? És miért van a Mars csokiban GMO összetevő? Már egy rohadt csokit se lehet úgy megenni, hogy az ember nem azt olvasgatja, hogy mi van benne?

forrás: www.bubblews.com

Sokszor azt gondolom, hogy üldözési mániám van. Az egész világ egy nagy összeesküvés, mindenki azt akarja, hogy beteg legyek aztán dögöljek meg. Már bocsánat. Közben költsem el a pénzemet olyan dolgokra, amit rövid használat után úgyis eldobok. Vegyek névre szóló kólát. Kenjek a bőrömre válogatott vegyszereket, mert attól szép leszek. Bámuljam a celebeket a tévében, a katasztrófákat a híradóban, és a tengernyi reklámot a kettő között, ami arra buzdít, hogy vegyek még több permetezett paradicsomot, cseréljem már le az ucsi, elavult mobilomat, mivel takarítsam a háztartásomat, amit aztán jól engedjek bele a Dunába. Aztán dolgom végeztével szörnyülködjek azon, hogy miért van egyik évben súlyos aszály, a másikban meg csúcsokat döntögető árvíz meg mindent taroló jégeső.

Nincs ez rendben így, nekem ez nem tetszik. Én nem nézek tévét. Nem iszom kólát akkor se, ha azt írják rá, hogy kedvesritaeztakólátcsaknekedgyártottuk. Nem veszem meg a permetezett paradicsomot, akkor se. Inkább a vesződség. Inkább a kupi a lakásban, a rohanás a dolgaim után, az éjféli riasztócsippanások. Befőzés a negyven fokban, míg mindenki más valami vízparton locsolgatja magát egy hideg sör mellett. Ez van, de ennek legalább van értelme.

Vannak persze alternatívák. Le lehet mondani egy csomó mindenről, nem is gondolná az ember, hogy lehet élni túró rudi vagy danonino nélkül. Vagy csipsz és kóla nélkül. Lehet idénygyümölcsöket és zöldségeket fogyasztani, lehet biotermesztőket felkutatni, bevásárlóközösséghez csatlakozni, közösségi mezőgazdálkodni. Egy városinak például abszolút alternatíva. De lehet vidékre is költözni, saját kertet nevelni, közben háztartással elúszni.

Néha úgy érzem, hogy ciki tudatosnak lenni. Lassan már a csapból is ez folyik, hogy legyél zöld, használjad fel a szemetedet is kreatívan. Vagy a más szemetét. Készíts házilag amit lehet. Fedezd fel a régi okosságokat, amik tényleg nem avultak el. A szódabikarbóna az szódabikarbóna. Remélhetőleg. Egyszer néztem egy kisfilmet a fenntarthatóságról, meg az alternatív üzemanyagokról. Ott valaki azt írta kommentbe, hogy ha valaki feltalálná, hogy a finggal lehet motorokat meghajtani, akkor mindenki babot kezdene termeszteni, kikísérleteznék a leggázosítóbb fajtákat és a kormány különadót vetne ki rá. Ez azt hiszem elég jól megfogja a lényegét az egésznek. A probléma ugyanis nem más, tisztelt barátaim, mint a harácsolás. Még több kell abból, ami van. Még szebb, még jobb, még újabb. De leginkább még több pénz kell. Ugyan minek ennéd a házilag elkészített homoktövis lekvárodat, ha vehetsz a gyógyszertárban lassan felszívódó, kapszulás c-vitamint? Valaki nézte már, hogy mi van a gyógyszertárban kapható mesterséges vitaminkészítményekben? Egy példa:

A készítmény hatóanyaga: 500 mg aszkorbinsav kapszulánként.Egyéb összetevők: sztearinsav, borkősav, talkum, kukoricakeményítő, szacharóz, sellak.Kapszulahéj: nátrium-dodecil-szulfát, riboflavin (E 101), tisztított víz, zselatin

A gyanútlan vásárló pedig még örül is neki, hogy milyen sokat tett az egészségéért, mert szedi a c-vitamint. Akkor már inkább a homoktövis lekvár. Vagy a tv-paprika. Vagy az újburgonya. 

De fogyasztani kell. Mindenből még több kell, még jobb és még szebb. De leginkább a pénzből. A kormányok, a nagyvállalatok, a gyógyszeripar, a bankok, a nagygazdaságok mind csak még több bevételt, még több profitot akarnak kipaszírozni cégükből meg a szerencsétlen melósból. És itt már nem egy tengerparti nyaraló vagy egy ötödik kocsi a cél. Nincs az szép-ük-dédunoka, aki ezeknek a pénzét valaha elköltené. De kell még több gmo-s kukorica hogy azt vegyék a gazdák, mert attól hamarabb jóllakik a katonasorba állított ezer tehén, akik maguk alá csinálnak miközben a tőgyükre fejőgép van cuppantva.

A mai startlap címlapsztorik

Mikor jutottunk ide? És hogyan? Én kérem szépen harminchat éves vagyok. Én emlékszem, hogy gyerekkoromban évekig vártak a nagyszüleim egy autóra. Vagy telefonvonalra. Vagy vízvezetékre. Már tinédzser voltam, amikor apukám kapott egy céges mobilt, aminek akkora volt az aksija, mint három egymásra rakott kisméretű tégla. Emlékszem, a kádból telefonáltam vele, felhívtam egy barátnőmet és mondtam neki, hogy a kádból telefonálok. Mekkora menő már. A múlt héten úszni vittem a Nagyobbik Fiamat és egy nő egy fél monitornyi tablettel videózta meg fotózta a gyerekét, ahogy az úszni tanul. De emlékszem arra is, hogy a hétvégéket mindig a nagyszülők falusi házában töltöttük. És ott volt kacsatömés tölcsérrel, meggyszedés sonkakampóra akasztott bádogvödörbe, télen disznóvágás. A hátsó szobából még befogott fülünkön át is hallottuk, hogy visít a disznó, amíg kirángatják az ólból. Aztán a forró disznókörmöket az ujjainkra húztuk, mert jó meleg volt. A nagyszüleim falun éltek, megtermelték javarészt amire szükségük volt. A szüleim már a városba vágytak. Hogy ne kelljen vesződni a disznóvágással vagy csirkekopasztással. Ott a sarki kisbolt, van párizsi, tej, kenyér. Tudtátok, hogy a párizsiba beledarálják a csőrét, a tollát, a csontját, és mindenféle egyebet, amibe jobb nem is belegondolni? Szóval egy generáció ment a városba, én már megint falura. Próbálom megtermelni, amit lehet, amit meg nem, azt megbízható forrásból beszerezni. Van biolisztem, meg biotésztám, magam készítem a mosószeremet hamulúgból meg mosószappanból. Szuperül mos. 

Húsz-huszonöt év alatt jutott el az emberiség oda, hogy lassan megcsömörlik saját magától. Megeszi az ocsmány kajákat, szennyezi a környezetét, mosatja az agyát és költi a pénzét, amire mondják hogy költse. Fogyassz! Fogyassz! Fogyassz! 

Hármas számú kovászos kenyerem

Köszönöm szépen, én ebből nem kérek. Paradicsomot érlelek, befőzök. Kapálok. Jövőre már csirkéket is tartok. Ez az egy alternatíva van, én mást nem látok. Úgy érzem, jó ez az út, mégha nehéz is, és lemondásokkal is jár, de szeretem. Azt gondolom, hogy jó lesz ez így. Hogy van borsólevesem saját zöldségből és megtanultam kovászos kenyeret is sütni. (Aztán a kezembe akad egy könyv a Paleo étrendről, és azt állítja, hogy ne egyek borsót. Meg kenyeret se. Na, ez már nekem is sok! :) )

Persze van mobilom, meg számítógépem, és néha én is elmegyek egy fürdőbe a családdal. És lukas gatyában sem szeretek járni. Nem tudnám vállalni az abszolút önellátást, a szolgáltatóktól való függetlenedést. Nem hinném, hogy életcél kell legyen az élet fenntartása. Hogy azért kelljen egész nap robotolni, hogy legyen mit enni, meg legyen tüzelő. De nem tudok harácsolni sem. Kifizetem a számláim. Megveszem amit tudok, és amire szükségem van, vagy amit úgy érzek, a gyerekeimnek szüksége van. Az vagyok, amit megeszek, erre pedig odafigyelek. Remélem, a gyerekeim is így tesznek majd. Élvezik a napsütést, a finom kajákat, a friss vizet, a sározást, a pacsálást, a bringázást, az erdei kirándulásokat! Ha ez különcködés, akkor legyek különc. Szívesen vállalom.

Egy majdnem-borsóleves és bioeszközök a kertben

Egy jó hete már folyamatosan érik be a borsó, ez az esős idő igazán jót tesz neki. Óriási hüvelyek vannak rajta, és olyan kövérek, hogy majd' szétrepednek. Kisebbik Fiam élvezettel pusztítja mióta megjelentek az első vastagabb fürtök. Ahogy nézegettem, már kezdett egy kisebb adagravaló összegyűlni, gondoltam összeszedjük és főzünk egy borsólevest belőle. Már a répák is vannak akkorák (egyik-másik), hogy bele lehet főzni őket a levesbe, legalább az egyelés is megvan.
Történt aztán, hogy csak nem akart gyűlni az a borsó a vödörben, mert ahogy bedobtam kettőt, egy mindig kivevődött.

A tettes!

Aztán ahogy elfogytak a kövérebb hüvelyek, és belenéztem a vödörbe, láttam, hogy ebből már nem lesz borsóleves. Így helyet foglaltunk a veteményben, és jóízűt falatoztunk belőle. Időnként felhúztunk mellé néhány szál répát is, csak az íze kedvéért. :)

Ha így megy tovább, nyersen fog elfogyasztódni a veteményes tartalma, amit azért annyira nem is bánok, a borsóleves meg jó lesz majd a fagyasztottból is. Időnként beérik néhány eper, az egyik cseresznyefán már feketéllik a sok gyümölcs, a másikon épp csak most kezd érni. Ez utóbbi jóval finomabb, a másik viszont már nagyon korán szedhető. Már napok óta piszkálja a fantáziámat egy cseresznyés pite, a jövő héten minden bizonnyal sort kerítek rá!

A csíkos szárnyú egyedek a cseresznyelegyek

A cseresznyefákra idén először függesztettem cseresznyelégy-színcsapdákat. Úgy tűnik elég jól beváltak. Jó sok légy ragadt rájuk, és egyelőre nem is találtam kukacos cseresznyéket. Merthogy a kukacok ugye annak köszönhetők, hogy amikor a cseresznye sárgulni kezd, a cseresznyelegyek rárepülnek, és beletojják a petéiket. Aztán abban fejlődik a kukac ahogy érik a gyümölcs.

Kipróbáltam a hernyóöveket is, amiket pedig a fák törzsére kell ragasztani. Ez tulajdonképpen egy kétoldalú ragasztó, ami nem szárad meg a levegőn. Ezek elvileg arra jók, hogy a fára felmászó hangyáknak útját állják, amik felhordanák a levéltetveket. Ahogy elnéztem, sok hangya is csapdába esett, de volt olyan, amelyiken rengeteg légy és levéltetű is volt. Most, hogy beteltek, lecserélem őket.

Ezt a szilvafán fotóztam

Az esős idő miatt dőzsölnek a levéltetvek a veteményben. A babok gyomlálása közben találtam néhány disznóparéjt, és úgy láttam, hogy a tetvek legalább annyira szeretik ezeket a növényeket, mint a babokat. Így pár szálat elszórva bent hagytam, hogy hátha inkább arra mennek, mint a babra. Nos, van a babon is jópár telep, de a paréjon meg annyi, hogy gyakorlatilag a teljes növényt beborítják. És nagy megelégedésemre megjelentek a katicák is. A paréjokról rendszeresen áthelyezem őket a babokra, dolgoznak is rendesen.

Bio-melós

Jelentés a konyhakertből

Ez én leszek. Egyszercsak.
fotó: tumblr

Így május vége felé már szépen megtelt élettel kis veteményesünk. Néhány tanulságot már most levontam, gyorsan lejegyzem hogy jövőre már ne kövessem el ezeket a hibákat.

Kicsi a konyhakert.
Lakik az utcánkban egy idősödő hölgy, Magdi néninek hívják. Régóta szeretnék már róla írni, mert amióta nyitott szemmel járkálok itt a környéken, azóta csodálom a kertjét. Abban a kertben egy centi föld sincs, ami ne szolgálna valami célt. A kiskaputól a házig vezető út és annak közvetlen környezete teli van virágokkal. Mindig nyílik valami, hogy legyen friss virág a temetőben. Sok virágot kaptam már tőle. Évelőket is szaporított nekem, de magokat is kaptam, saját gyűjtéséből. A fennmaradó kb ezer négyzetméteren haszonkert van. Három-négy gyümölcsfája van, a többi zöldséges. Na de a mennyiségek. Egyedül él Magdi néni, férje idén 25 éve, hogy meghalt. Teljes ellátásra van berendezkedve. Minden fontosabb növényt megtermel magának: babot, kukoricát, répát, paradicsomot, paprikát, vannak eprei is. És abban a kertben soha egy szál gaz nincs. Mindig csodáltam, hogy hogy csinálja, hiszen már a nyolcadik x-et tapossa. Korán kel, mikor még nem tűz a nap. Egyszer elcsíptem, ahogy mentünk az oviba, hogy kapál. Komótosan, szépen, precízen. Mindig van pár kedves szava, sokat mesél a fiatalkoráról, a családjáról. Életvidám, jólelkű néni, nagyon kedvelem.

Namármost a mi kis konyhakertünk (négyünknek ugye) kb. a negyede az övének. Vagy ötöde, vagy hatoda, nem vagyok jó az arányosításban. Van nálunk is sok minden. Van pici babunk, uborkánk, répánk, petrezselymünk, paradicsomunk, stb., de mindenből épp egy kevés. Befőzésre szinte egyáltalán nem jut, csak friss fogyasztásra termelünk. Tudom, hogy nálam a családom, a munkám sok időt elvesznek, de talán még bővíthetnénk kicsit. Tegnap leszüreteltük az első saját eprünket, egy (szimpla) marékkal lett. Mindenki evett kettőt, és elfogyott! Még érik néhány, de ahogy ezt befaltuk, úgy azokat is be fogjuk. Eperdzsemnek, mártásnak, levesnek szóba se jöhet. A többi vetemény pont így áll. Tavaly a két sor sárgarépát néhány nap alatt lelegelték a gyerekek és kis barátaik. Csak úgy, a földből felhúzva,  csuta eldobva. Imádtam nézni. Idén kicsit több lesz, de még mindig semmi esélye a tartósításnak. Folytathatnám a sort, de minek. Tudom már, hogy bővíteni kell jövőre.

Az élősködők tojnak a növénytársításomra

...ami egyáltalán nem róható fel számlájukra, mivel egyáltalán nem parcellánként kell érteni az egymás mellé ültetést. A szerencsétlen répalegyet pont nem zavarja, hogy másfél méterrel odébb van egy hagymaágyás. Neki ott, a répaágyás maga a mennyország, ameddig a szem ellát, répa. Szóval jövőre a növénytársítás úgy zajlik, hogy EGY SOR RÉPA, EGY SOR HAGYMA. Rögzítettem. Addig megpróbálok kiásni néhány kaprot, ami évről-évre magától nő, és jó sok van belőle mindenfelé. Állítólag az is jó répalégy ellen.

A permetezési idő épp egybeesik a vacsora-fürdetés-fektetés idejével
...tehát a legritkább esetben érek rá este hét után a reggel beáztatott csalánok levét kipermetezni. Főleg nem három-négy naponta. Leginkább veszélyeztetve a babok vannak, már látok rajtuk fekete tetűkolóniákat, sürgős beavatkozásra volna szükség. De támadásba lendültek a zöld levéltetvek is a szilvafán, ezt sem szeretném szó nélkül hagyni. Hogy ezzel kapcsolatban mit fogok tenni, még nem tudom, talán bemegyek a teszkóba és veszek három csomag száz darabos katicabogarat.

Sokkal több munka van a konyhakertben, mint amennyi időt rá tudnék szánni
...és itt visszakanyarodnék az első tanulsághoz, miszerint kicsi a konyhakert. Úgy érzem, ezt a kettősséget is fontolgatnom kell még.

Viszont mindenért kárpótol hogy már van fogyasztható zöldség (saláta, spenót, rukkola), és imádom, hogy csak lesétálok a kert végébe és letépem.