Sokan úgy várják, mint a karácsonyt... indul a kerti szezon!

Kedves kertészkedő barátaink! Ahogy ígérték, a mai nappal elindult a Növényi Diverzitás Központ/NöDiK mintaigénylése. Három fázisban lehet mintákat igényelni. "Első körben 2015. február 2-tól 28-ig; kérhető növények köre: kertészeti-, szántóföldi-, fűszer- és aroma növények, kivétel a csicsóka és a batáta. Az idei évben is maximum 10 tétel rendelhető; postázás kezdete: február közepétől. "

Megkezdődött a magigénylés!

A 10 tétel az első körre értendő. A második körben egy fajta csicsóka, a harmadikban pedig egy fajta batáta igényelhető, tehát összesen 12 tételt lehet kérni. Újdonság, hogy az ugrásszerűen megnőtt igénylések eredményeképp az Intézet adminisztrációs díjat számol fel a minták kiküldésekor. A tételeket körönként 800 Ft adminisztrációs díjért lehet igényelni, tehát ha minden körben igénylünk mintát, az 2400 Ft-ba fog kerülni összesen.

Ne felejtsétek, hogy a Nödik nem egy magáruház. A mintákat szó szerint kell érteni. Nem fogtok kapni akkora mennyiséget, ami akár egy családi kiskertbe elegendő lenne (bizonyos esetekben azért lehetséges, pl ha minden dinnye kikel és egészségben megéri az érettséget...) Kísérletezni kell a különböző fajtákkal, ezekről feljegyzéseket készíteni a termesztés folyamán (csírázás, egészség-betegség, termés), majd ami bejött, annak a magját (egyéb szaporítóanyagát) házilag gyűjteni, felszaporítani további termesztésre, esetleg tovább adni ismerősöknek, kertbarátoknak. Érdemes elolvasni a felhasználási feltételeket. A magokat, gumókat, palántákat annak reményében bocsájtják a nagyérdemű rendelkezésére, hogy azok cserébe segítenek akár a fajtafenntartásban, akár a terjesztésben, de mindenképpen értékelik az általuk kapott növények tulajdonságait. Aki nem tölti ki és juttatja vissza a termesztési adatlapokat többszöri felszólításra sem, azok sajnos nem igényelhetnek több mintát.

Hamarosan itt a kerti szezon kezdete, bár kint még havazik és a következő hétre is kemény mínuszokat ígér a meteorológia. Aki szemfüles és előrelátó az azonban már most nekiáll a vetőmagkészlet áttekintésének. Figyeljük meg a magok szavatossági idejét. Lejárati időn túl is lehet próbálkozni a vetéssel-csíráztatással, de az idő előrehaladtával fokozatosan csökken a magocskák életképessége. A lejárt szavatosságú magok helyett érdemes frisseket rendelni. Egy-két fajtát már most lehet lakásban földbe tenni, pl. a zellert és a padlizsánt már most elvethetjük.

Eltántorítanék mindenkit a teszkóban hosszú sorokban árult sárga vetőmag csomagok vásárlásától. Egyfelől erősen mérgezettek (nem pánikkeltésnek szánom, de ezek a magok erős vegyszerekkel lettek 'csávázva', azaz ezzel garantálják, hogy a magok betegség és fertőzésmentesek, cserébe viszont ezek a mérgek a talajba és a növénybe is bejutnak...), másfelől igencsak lecsökkent a kínálat a fajták tekintetében. Ma már szerencsére többféle módon juthatunk minőségi, vegyszermentes és akár különleges szaporítóanyagokhoz. Az egyik épp a fent említett Nödik, a másik pedig a biokertészetekben, biogazdaboltokban vásárlás. Ugyan a minősített biogazdaságokból származó szaporítóanyagok meglehetősen drágák, de lehetőség van ún. csávázás és garantáltan GMO mentes magok megvásárlására is. Az én kedvencem a Bio-Gazdabolt, ahol gyakorlatilag mindent megtalálunk, ami egy vegyszermentes kerthez kell a szerszámoktól kezdve a trágyán át a legkülönfélébb vetőmagokig, palántákig, de ezek egészséges neveléséhez szükséges környezet- és növénybarát anyagok, szaktanácsadás és tanfolyamok is az érdeklődők rendelkezésére állnak.

Színes, vidám, finom és szép

Volt szerencsém személyesen is találkozni Gyöngyvérrel, a gazdabolt vezetőjével. Ez a találkozás egyfelől megerősített abban, hogy nagyon is érdemes vegyszermentes kerttel 'bajlódni', másfelől megtanultam, hogy miért fontos az, hogy minél előbb elfogyasszuk a zöldségeket, gyümölcsöket: a bennük található jótékony enzimek hatékonysága az anyanövénytől való elválasztást követően rohamosan csökken. Egyesek szerint a pozitív hatásukat leginkább szüreteléstől számítva néhány órán (!) belül legnagyobb részben elveszítik. Itt álljunk meg egy pillanatra és gondoljuk végig a folyamatot, aminek során a téli időszakban a zöldséges polcról levett paradicsom elérkezett hozzánk pl. Spanyolországból vagy Olaszországból... Éretlenül szedték le, vegyszerekkel kezelték, hogy útközben ne menjen tönkre, és mivel a Mézga-féle fényposta sem működik még, jónéhány napot eltöltött a rekeszben mire raktározták, kamionra pakolták, átutaztatták, újabb raktárba helyezték, nagybanira vitték, zöldségeshez került. Ezeknek sem az íze, sem a tápértéke nem olyan, mint az 'igazié', egészen nyugodtan lehet műnek nevezni. Ehető ugyan, de nem túl finom, és nem is egészséges. Azt az illúziót kelti, hogy télen is friss zöldséget eszünk, de a valóság ettől nagyon messze áll.

Visszatérve az enzimekre és Gyöngyvérre, az ő véleménye szerint az enzimek a szüreteléstől számított 15 percig (!!!) a legintenzívebb hatásúak. És itt kapunk választ arra a kérdésre, hogy miért is kell a saját zöldség és gyümölcs. Akár a balkonról, akár a kertből, akár a nagymama kertjében szedjük, de egy gyors mosás után rögtön fogyasszuk is el!

A városlakóknak sem kell lemondani a friss zöldségről

Sok esetben persze ez nem kivitelezhető. A termények többsége tavasztól őszig érik. Utána valami módon tartósítanunk kell őket, hogy a téli időszakban is legyen tápanyagforrásunk. Az alma, burgonya, répa és társaik jól tárolhatók egy pincében, hűvös helyen, nyirkos homokban, másokból nagyszerű befőttet lehet készíteni. De ezek még mindig jobbak, mint a decemberben polcról levett 'friss' paradicsom vagy brokkoli.

Tehát mindenkit rábeszélnék a saját, vegyszermentes zöldség-gyümölcs termesztésére, mert sokkal többet tesz ezekkel az egészségéért, mint egy havi konditermi bérlettel és a bolti paradicsommal. Az erkélyen, néhány dézsában, flakonban, balkonládában is rengeteg féle zöldség termeszthető, a google számtalan ötletet, tanácsot, lehetőséget ad. Akinek meg van kertje, az a tuják meg a fű mellé kerítsen le egy darabot egy kis friss epernek, egy-két tő paradicsomnak, salátának. Aztán jövőre meg egy kicsit nagyobbat. :)

Jó kertészkedést, tervezgetést mindenkinek!

Tanulópénz: Rusztikus padlizsánkrém

Épp ma reggel kaptam egy biokertészkedős hírlevelet, melyben arra buzdítanak, hogy már nagyon is el kell vetni a padlizsán magjait a lakásban, hogy mire májusban kiültetjük őket, már szép, akár virágzó palántánk legyen, és időben be tudjuk takarítani a gyönyörű lila gyömölcsöt.
Nem túl régóta vagyok jó barátságban a padlizsánnal, sokáig nem tudtam értékelni sem az állagát, sem az ízét. Ettem sokféle padlizsánkrémet is, de azok sem győztek meg túlságosan. Mint általában, most is Chef sietett a segítségemre. Már nem emlékszem pontosan, hogy milyen módon készítette el, annyit tudok hogy egy szelet sült hús mellé tálalt változatos grillezett zöldségeket, köztük néhány szelet padlizsánt is. Ha már ott volt előttem, kapott egy újabb esélyt, és ez alkalommal kifejezetten ízletesnek találtam. Nem tocsogott az olajban, mégsem volt száraz, inkább nagyon finom, lédús. Azóta rendszeresen fogyasztjuk a padlizsánt.

Szóval a hírlevél olvasása során vágott az elmémbe, hogy még az ősszel készítettünk egy rusztikus padlizsánkrémet, amit a blogra szántam, csak valamiért nem került fel. Most megosztom veletek, hátha kedvet kaptok a padlizsánmag vásárláshoz, és májusban már a ti kertetekben/erkélyeteken/ablakotokban is virágzó padlizsánnövénykék díszlenek. Nincs is jobb a házilag megtermelt zöldségnél!

Rusztikus padlizsánkrém pirított, fokhagymás kiflikarikán

előkészítési idő: kb. egy óra a sütéshez

5 perc a kikeveréshez

Hozzávalók:

1-2 termetes padlizsán
só
frissen őrölt bors
fokhagyma
kifli
friss kakukkfű
olívaolaj

Mielőtt nekiállnánk, muszáj megosztanom veletek még egy történetet:

Nem sokkal azután, hogy megismerkedtem Chef-fel, egy hétvégét a szüleinél töltöttünk, akik Kecskemét környékéről származnak. Nem messze tőlük lakott Chef nagypapájának a testvére, aki konyhásnéni volt egy bölcsödében, és hát valami isteni finom kajákat tudott főzni. Nem volt abban semmi olyan, amit ki tudnék emelni, mégis nagyon különleges volt. A legháziasabb ízeket tudta előcsalogatni a legegyszerűbb ételekből is, úgy, hogy az ember a tíz ujját megnyalta utána. Pöre néni maga sem tudta megmondani, mitől ilyen finomak az ételei, pedig sokszor kérdeztük. Csak őszintén és kedvesen mosolygott, elmondta, hogy hogy készül, de hiába próbáltam utána csinálni, sosem sikerült olyan finomra. A rutin, meg az évek, mondaná erre Chef. Nem tudott mondani pontos arányokat, dekákat és egyéb mennyiségeket sem, mert mindig érzésből főzött. Kezdő szakácsként rettenetesen frusztrált, ha olyan receptet kaptam vagy olvastam, amit érzésből kellett csinálni. A legjobb példa a fent említett Pöre néni szilvásgombóca volt. Elmondta, mennyi krumplit kell megfőzni, majd mikor odaért, hogy össze kell állítani a gombóctésztát, annyit mondott, hogy annyi lisztet kell hozzáadni, amennyit "felvesz". Végignéztem, mennyit vett fel, és isteni finom gombócokat ebédeltünk aznap, majd felbuzdulva másnap megpróbáltam otthon is előállítani az élményt. Nagyjából tudtam, mennyi liszt kell, de az  én krumplim csak vette, vette, vette fel a lisztet, már duplaanyit tettem bele, mint kellett volna! Gondoltam, hogy nem sok jó fog belőle kisülni (kifőni), de hát összeállítottam a gombócokat, majd megfőztem. Hááááát, frissen még csak-csak meg lehetett enni, de másnapra úgy bekeményedtek, hogy ha valakit megdobok vele, az tutira ottmarad. :)

Azóta szomszédasszonyommal - aki szintén rokonságban áll a már sajnos elhunyt Pöre nénivel - sikerült értékelhető gombócokat készítenünk, de rájöttem, hogy mennyire igaza volt a néninek. Nincs két egyforma krumpli és két egyforma liszt sem. Ahogy gyúrja az ember a tésztát, úgy ráérez, mennyi kell még bele. Ne legyen túl lágy se, meg túl kemény se. Eléggé megfoghatatlan, nem?

Ez a történet azért jutott eszembe, mert ehhez a padlizsánkrémhez sem írtam direkt mennyiségeket. Ahány ház, annyi szokás - mondják, de szerintem ugyanez igaz a padlizsánkrémre is. Ahány ház, annyiféle padlizsánkrém. Valaki turmixolja, valaki lepasszírozza, valaki így fűszerezi, valaki úgy.
Általában egy dologban egyet értenek a padlizsánkrémkészítők: a legjobb, ha valamiképpen füstöt kap a padlizsán sütés közben. Ezt úgy lehet a legjobban elérni, ha szabad tűznél (grillsütőben, tábortűznél fóliatálcán, stb) sütjük. Utána már mindenki úgy ízesíti, ahogy a legjobban szereti. Mi fokhagymásan, jó borsosan.

Elsőként a padlizsánok felületét alaposan kenjük be zsiradékkal, majd kezdjük el sütni.
Ha már kissé összeesett és láthatóan megsült, vegyük ki a sütőből. Nem baj ha megég a külső burok, azt nem használjuk fel.

Egy késsel óvatosan felvágjuk a padlizsánokat hosszában, vigyázat forró! Majd kikaparjuk a belsejét egy tálba. Ezután következik az izgalmas rész, elkezdünk fűszerezni. 1-2 padlizsánba nyomjunk legalább 3-4 gerezd fokhagymát, ha van jóféle magyar. Ha kínai, lehet hogy több kell belőle. Sózzuk meg, őröljünk rá friss borsot, majd locsoljuk meg kevés olívaolajjal, kezdetnek 1-2 evőkanál megteszi. Kavarjuk át jól. Mi nem szoktuk leturmixolni, mert szeretjük a nagyobb padlizsánízű padlizsánokat benne, és a magokkal sincsen semmi bajunk. De tegyetek belátásotok szerint.

Néhány perc múlva kavarjuk át, majd kóstoljuk meg. Addigra elolvad a só, a bors kiengedi az ízét, és a fokhagyma is elkezd dolgozni. Vizsgálgassuk, milyen az állaga. Kóstolgassuk az ízét. Sózzuk, borsozzuk, fokhagymázzuk olajozzuk még, amíg el nem érjük a tökéletes ízhatást.

Amíg dolgoznak a padlizsánkrémben a fűszerek, süssünk hozzá néhány fokhagymás, kakukkfüves kiflikarikát, amire majd jól rákanalazhatjuk a krémet.

A kiflit karikázzuk fel, és egy edényben forrósítsunk fel kevés zsiradékot. A kiflikarikákat helyezzük bele, szórjuk bele a friss kakukkfűlevélkéket némi só társaságában és süssük egyik felüket aranybarnára.

Készítsünk elő 2-3 gerezd fokhagymát vékony karikákra vágva. Ha megsült a kifli egyik fele, hajítsuk a fokhagymaszeleteket a zsiradékba. Vigyázat, a fokhagyma hamar megég! De ha minden jól megy, akkor mire megsül a kiflikarika másik fele is, szépen megpirulnak a fokhagymák is, kellemes aromát adva a zsiradéknak, amit a pirított kiflikarika szépen fel fog szívni.

Mmmmmm, az eredmény friss, ropogós, kellemesen fokhagymás aromájú szeletke a padlizsánkrém hordozásához.

Tegyünk a kiflikarikára egy kanálnyi padlizsánkrémet. Aki fokhagymaőrült, még ennek a tetejét is megspékelheti frissen vágott fokhagymával. Isteni! Reggelire, uzsonnára, a kertben üldögélve vagy társaságban nassolgatva, esetleg egy formálisabb vacsora előételeként... Mindig megállja a helyét!

Megértem a tapasztalatlan szakácsok aggodalmát. Honnan tudom, hogy mikor elég sós? Hogy mennyi bors kell még bele? Hogy elég-e a fokhagyma? A megoldás a kóstolgatás. Senki sem születik úgy, hogy fejből nyomja a Horváth Ilonát. Továbbmegyek: szerintem nem az a jó szakács, aki egy receptet végig tud követni lépésről-lépésre, grammról grammra. Pöre néni is hosszú évek rutinja után jutott el oda, hogy mindenből a legtöbbet tudta kihozni. Chef is úgy főz itthon, hogy felcsapja a hűtőajtót és megnézi mi van itthon. Kipakolja az alapanyagokat a pultra és fejben összerakja hogy mit mivel fog párosítani, hogyan ízesíti és mivel tálalja, és az eredmény mindig finom, egyedi és változatos.

Elismerem, hogy hosszú az út idáig. De szeretnék buzdítani mindenkit, aki kicsit is érdeklődik a gasztronómia tudománya iránt, hogy vegye elő kísérletező kedvét, és hozza létre saját padlizsánkrémét, ami lehet, hogy csak neki ízlik. De neki nagyon! Lehet, hogy nem fog elsőre sikerülni, másodikra már emlékszik majd, hogy az előzőnél túl sok volt a bors vagy a só, és legközelebb már óvatosabban adagol. A harmadik már biztosan tökéletes lesz!

Kísérletezésre fel! :)

Házi magtasak házi magocskáknak

Különlegesen szép büdöskemagok

Idén először kísérletezem a magmentéssel. Több okból is felötlött bennem, hogy miért ne lehetnének saját vetőmagjaim. Az első akkor tolult az elmémbe, amikor ismerkedtem a csávázás fogalmával. Erről már volt korábban többször is szó: ez ugye az a folyamat, amikor többnyire vegyszerekkel kezelik le a kórokozókat a magocskák felszínéről, így azok nagyobb eséllyel fognak kikelni. Itt a vegyszerrel van probléma, mivel az apró magocskákra került vegyszer felszívódik a növénybe, és általában a friss hajtások csúcsain található meg a legnagyobb koncentrátumban. Ezért érdemes például a friss fogyasztású fűszerekből mindig organikusat, vegyszermenteset venni. De az alapos biokertész igyekszik mindenféle formában száműzni a vegyszereket a kertjéből, így a többi zöldségmagot sem a hipermarketben veszi. Marad a bio vetőmag, amiből egyrészt elég kicsi a kínálat, nehezebben hozzáférhető, és még sajnos elég drága is. Van olyan forrás (Kertimag Réde), aki kínál csávázatlan vetőmagokat, melyek garantáltan GMO és vegyszermentesek, csak nincs rajtuk bio jelzés. Ez már sokkal jobb. Olcsóbb is, és a legtöbb megszokott zöldségmag elérhető ebben a formában is. Tehát első szempontunk a vegyszermentesség, egy másik lehet például az olcsóság, ezt is taglaltam már kicsit feljebb. Harmadikként említeném még a tapasztalatot: a kertünkben termett virágokat, zöldségeket év közben szépen figyelemmel kísérhetjük, látjuk melyik szeret nálunk, melyik kevésbé, megismerjük a tulajdonságaikat, és eldöntjük, hogy szeretjük-e őket vagy sem. Ha szeretjük, és a magja könnyen gyűjthető, nem látom okát, hogy miért ne próbálkozhatnánk vele. Én most itt tartok.

A hunyor magjai

A maggyűjtés viszonylag macerás dolog, de csak addig, amíg megtanuljuk, hogy mely magok azok amik gyűjthetők és melyekkel nem érdemes kísérletezni. Sajnos a magfogásról kevés infomáció áll rendelkezésre. Nem tudom, milyen gyakran találkoztok hasonló eredménnyel, de még a Google is tud nulla találatot generálni arra, hogy "maggyűjtés zöldségekről".

A könnyen gyűjthető magok közé tartoznak az egynyári virágok, a zöldségek közül pedig a bab, a borsó, a salátafélék, uborka, néhány fűszernövény (pl.kapor). Sokféle növény van, melynek virágát izolálni kell, mások csak következő éven hoznak magot. A sárgarépa például könnyen kereszteződik hasonló gyomokkal, és jövőre egyáltalán nem biztos, hogy sárgarépát fogunk találni a magocskák helyén. A részletekbe most nem mennék bele, mert számomra is még új a terület, és hosszabb utánajárást igényel, de ha egy komplexebb anyagom összejön, mindenképpen megosztom veletek.
Ami fontos, hogy csak azokról gyűjtsünk, amiről biztosan tudjuk, hogy lehet, és tárolás előtt jól szárítsuk ki, hogy nehogy bepenészedjen.

Az egynyári vinca magjai

Idén én a következő magokat gyűjtöttem: paradicsom, csípős paprika, bab, borsó, Lollo Bianco saláta, spenót, rukkola, illetve néhány virág: büdöske, borzas kata, egynyári vinca, hunyor, százszorszép.

Namost ezek mind egy-egy kis papírcsomóba vannak tekergetve, vagy kisebb-nagyobb edényekben állnak, mióta leszedegettem őket. Ez nem tesz jót nekik. Száraz, hűvös helyen kell őket tárolni, fénytől védve. Az sem árt, ha felírjuk, hogy melyik micsoda, hogy jövőre ne érjen meglepetés. Úgy gondoltam, hogy papírból tasakokat fogok hajtogatni, és szépen rendszerezem őket. Ha sokféle van belőlük, akkor érdemes egy-két egyéb jelzőt is a tasakra firkantani, például az én paradicsomom folytonnövő, a büdöském színkeverék, a virágokra rá lehet írni, hogy mikor virágzik, milyen színű, stb. Mindenképp tüntessük fel, hogy mikor fogtuk a magokat (év, esetleg hónap). A megfelelően tárolt magok éveket elállnak, lehet őket csereberélni, vagy ha a jövő évi termést kompletten elveri a jég, akkor elővesszük két év múlva is.

A magtasakokat én sütőpapírból hajtogattam, és dekortapasszal rögzítettem. Kétfélét készítettem: egy hasasabbat a nagyobb, terjedelmesebb magoknak, egy laposat pedig az apróbbaknak. Rettentő egyszerű az elkészítés, nézzük a lépéseket:

Normál tekercses sütőpapírból levágunk egy akkora darabot, amekkora tasakot szeretnénk, plusz adjunk hozzá kb. 2cm-t felül, négyet-ötöt alul. A levágott darabot én még félbehajtottam és elvágtam, így lett kettő.

Két oldalát behajtottam úgy, hogy kissé fedjék egymást.

Az alsó részét felhajtottam.

Ha hasasat szeretnénk, akkor ezt a felhajtott részt nyissuk ketté.

Az oldalsó éleket szépen simítsuk középre, hogy egybeessenek a tasak alsó élével.

Most az alsó trapézformát hajtsuk fel úgy, hogy a felső éle kicsit magasabbra kerüljön, mint a leendő tasakunk alsó éle.

Ugyanezt tegyük meg a felső trapézformával is, így a két felhajtott kis fül szépen fedi egymást középen.

Az átfedés vonalában leragasztjuk. Használhatunk dekortapaszt, de egy egyszerű cellux ugyanúgy megteszi.

Eztán a hosszanti hajtást is rögzítjük az átfedésnél teljes hosszában, nehogy kipotyogjanak a magocskák.

Nagyjából készen is vagyunk, így néz ki töltés előtt:

A felső két sarkát lekanyarítjuk egy ollóval. Így esztétikus, és lehajtás után nem lógnak ki a szélei, ha kicsit pontatlanok voltunk. Persze ezt el lehet hagyni.

Az üres tasak ezzel kész, ebből előre is gyárthatunk többet, ha marhára ráérünk.
Mielőtt betöltenénk a magokat, fordítsuk meg és az üres felületre írjuk fel a fontosabb információkat.

Aztán óvatosan nyissuk szét a tasakot, simítsuk be a szélső íveket, hogy a hasa jól kiadódjék.

Aztán már lehet is tölteni. Ha megtöltöttük, hajtsuk le a tetejét kb 2 cm vastagságban, és egy újabb tapasszal (celluxszal) rögzítsük.

A laposabb tasak hasonlóképpen készül, csak alul nem kell annyit bíbelődni. Ahogy az előbbinél csináltuk a felső részt, úgy ennél alul és felül is ez a megoldás szerepel. Sarok lekanyarít, felhajt, rögzít. Szöveg ráír, mag betölt, felső rész lehajt és rögzül.

Aztán ezeket ismételgetjük, míg az összes magocskánk betasakolódott.

A szakirodalom szerint a magokat tároljuk hűvös, száraz helyen, például egy jól zárható műanyag dobozban, amibe akár egy kicsi - cipősdobozból mentett - szilikagél csomagocskát is dobhatunk, ami magába szívja az esetleges nedvességet.

Az ízlésesen elkészített tasakokkal járhatunk csereberélni, vagy ajándékba is adhatjuk őket!

Jó munkát annak aki belevág! :)

Vetőmag ingyen, és egy lépés az önfenntartó zöldségtermelés felé

Sokszínű paprika- és paradicsom fajták

Még az ősszel írtam és idéztem egy bejegyzést arról, hogy miért is jó a tájjellegű gyümölcsfajták telepítése. Most, a tavasz - és a veteményezési szezon - közeledtével ismét előtérbe kerül a téma, ezúttal arra buzdítanálak benneteket, hogy vessetek konyhakertetekbe régi, tájjellegű magyar zöldségfajokat.

Miért?

Mert ezek a fajok hosszú-hosszú időn át edződtek Magyarország klímáján, erőssé, ellenállóvá váltak az időjárási viszontagságokkal, betegségekkel szemben. Kezelésük egyszerűbb, mint a bolti vetőmagból termesztett zöldségeké, sokszor nagy termőképességű fajták. Kevesebb kártevő is támadja meg őket. Vagy ha másért nem, sokszínű kertkultúránk továbbéltetése, hagyományaink megőrzése miatt.

Hogyan?

Január elején volt nálunk egy előadás a veszprémi Csalán egyesület közreműködésével népszerűsítendő a zöldebb életet és az energiamegtakarítást. Az előadás vége felé szó esett a veteményezésről, a házi kiskertek, konyhakertek nagyszerűségéről és az önfenntartó zöldségtermesztésről. Az előadó, Szalay Timi javasolta, hogy keressük meg a Növényi Diverzitás Központot. A központ gyakorlatilag egy génbank, sok száz és ezer különböző régi, tájjellegű növény szaporítóanyagait őrzik, vizsgálják, tartják fenn. A nagyközönség is hozzájuthat ezeknek a vetőmagoknak egy részéhez, méghozzá ingyenesen. A központ cserébe azt kéri, hogy egy kis kérdőíven tartsuk számon a növény fejlődését, jellemezzük  ízvilágát, növekedését, terméshozatmát, tehát értékeljük. Kérik továbbá, hogy lehetőség szerint gyűjtsünk az érett növényekről saját magokat, melyeket a következő években tovább hasznosíthatunk, vagy ismerőseinkkel megoszthatunk, csereberélhetünk. Egy évben maximum tíz fajt igényelhetünk, a pontos fajták kiválasztását mi magunk is elvégezhetjük, de bízhatjuk a központra is. A tavaszi magigénylés decembertől február végéig tart, így aki szeretne ily módon vetőmaghoz jutni, igyekezzen egy igénylést elindítani.

Mindegyik más ízre, formára,
felhasználhatóság szempontjából

Az igénylés pontos menetéről a honlapjukon kapunk bővebb tájékoztatást, illetve megtekinthetjük az idei választékot is. Mindig csak azokat a vetőmagokat bocsájtják a nagyközönség rendelkezésére, amely fajok nem szerepelnek az aktuális nemzeti fajtajegyzékben. Így az ott nyilvántartott hatvanyolc féle paradicsom helyett mi 'csak' tizenkétféle fajtából szemezgethetünk, olyanokból, mint az 'Ökörszív' tájfajta vagy a 'Patvarci Óriás rongyos' tájfajta. Egy próbát mindenképpen megér.
A központ ígéri, hogy hamarosan közzétesznek egy útmutatót a helyes magfogás mikéntjéről is, hogy gondoskodhassunk ezen fajták továbbszaporításáról, terjesztéséről, vagy saját vetőmagigényünk folytonos biztosításáról.
A központ felhívja a figyelmet arra, hogy ezek nem fémzárolt vetőmagok, ami azt jelenti, hogy a gyakorlatban esetleg nem olyan nagy százalékban kelnek, mint a bolti vetőmagok, cserébe viszont természetesek, vegyszerektől mentesek. A fémzárolás régről fennmaradt jellemzése az ellenőrzött minőségű vetőmagoknak. Régen kis fém bilétával zárták le a vetőmagokat tartalmazó zsákokat, jelezve ezzel annak megbízhatóságát. Ma már ez nem így működik, de a kifejezés megmaradt. A boltokban kapható vetőmagok fémzároltak, és többségükben csávázottak, ez azt jelenti, hogy valamilyen vegyszeres (nedves vagy száraz) eljárással leölték a felületükről az esetleges betegségeket hordozó anyagokat, így a  földbe kerülve jó eséllyel kapunk értékelhető termést. A biokertészek azonban odafigyelnek arra is, hogy ne csak a növekedési folyamat során, de a kezdetek kezdetén se érintse vegyszer zöldségeiket. Szerencsére már egyre több helyen kapható bio vetőmag, ami elviekben garantálja a vegyszermentességet.

Kérek egy kiló babot. Melyikből?

Aki tehát szeretne ingyen, bio minőségű, régi tájjellegű, ellenálló fajtákat látni konyhakertjében, feltétlenül keresse meg a Növényi Diverzitás Központot, február végéig van ideje mintákat igényelni génbankjukból.

A Nödik áldásos tevékenységének köszönhetően az elmúlt tizenkét évben 16-ról 1629-re nőtt az átadott tételek száma, segítve ezzel a termesztett zöldségek sokféleségének (diverzitásának) fenntartását, és újra elterjesztését.

Én januárban igényeltem mintát a központtól. Kb. másfél hét után kaptam választ e-mailemre, amiben elfogadták igénylésemet. Közben kitöltöttem, aláírtam és elküldem a Megállapodást postán. Most várom a vetőmagok érkezését, amint megkapom őket, beszámolok róla!

Kapcsolódó link:
Növényi Diverzitás Központ - http://www.rcat.hu/
A felhasznált fotók szintén a Nödik honlapjáról származnak.

És egy kisfilm a biodiverzitás margójára (kb 50 perc, de érdemes):
http://www.youtube.com/watch?v=_3sxMByA1R0