2013. március 27., szerda

Húsvéti tojások egy kis csavarral

Bár még nem nagyon látszik odakint, de kéretik tudomásul venni, hogy pár nap múlva pedig húsvét lesz. A mi kis családunkban a nemek elolszlása erőteljesen a férfi csoport dominanciáját mutatja 3 hím és 1 nő megoszlásban és akkor a kutyát még nem is számoltam. Tehát húsvétkor nálunk a program többnyire utazás. Korán reggel a fiúk körbejárják a szomszéd lányokat és meglocsolják őket, aztán kocsiba szállunk és néhány időben és térben útbaejthető nőrokon elhervadását is megelőzzük.
Aki engem meg akar locsolni, annak korán kell kelni, mert kilenc körül már úton vagyunk!

A srácok már egyre nagyobbak, így idén közösen fogunk elkészíteni egy tojásfát. Mivel a tojás baromi drága - főleg ha tanyasi tojást óhajt csak venni az ember lánya - most összekötöm a kellemest a hasznossal és szépen kifújok minden tojást. Ergo megvan a reggeli és a dekoráció alap is. Locsolóknak szintén üres tojás lesz a jutalma de mellékelek hozzá valamilyen praktikus csomagolást is, mert igazi kiszúrás lenne egy igencsak törékeny tojáshéjjal valakit egésznapos locsolkodásra küldeni. A projektek végeredményéről igyekszem beszámolni, de addig is néhány ötlet, hogy a bóti tojásfestéken kívül hogyan lehet még egyszerűen vagy bonyolultan, több vagy kevesebb kézügyességgel tojást dekorálni.

A boltok már kicsiny hazánkban is tele vannak szebbnél-szebb dekorszalvétákkal amikkel ugyan eredményesen szájat törölni eléggé nehézkes, de dekorálni kitűnően lehet velük. Szóba jön tehát a dekupázstechnika. Az igazán hatásos eredményhez lehetőség szerint fessük először jól terülő akrilfestékkel fehérre (vagy más alapszínűre) a tojásokat. 
Az irodában a főnök megbeszélései alatt sutyiban előhúzunk a fiókból egy tojást és egy alkoholos filccel kézügyességünknek megfelelően mintákat rajzolgatunk rájuk. Gyorsan szárad, így bármikor a fiókba vágható ha mégis jön valaki megkérdezni, hogy tulajdonképpen mit is csinálunk.
Akik amúgy is foglalatoskodnak otthon mindenféle kézműves dologgal, azok némi ragasztó és megmaradt hímzőfonal segítségével ilyen szép színes tojásokat csavargathatnak. A fonalon és ragasztón kívül szükség lesz türelemre és kézügyességre is, hogy szépen feküdjenek egymáson a rétegek. Válasszunk színben, stílusban harmonizáló fonalakat.
Extravagáns és extragyors. A tojások felületét kenjük (fújjuk) be ragasztóval, majd forgassuk színes csillámporba.
Megmondom őszintén, hogy ezeknek a keresztszemes tojásoknak az elkészítési módjáról halvány lila gőzöm sincs. Mert ugye addig oké, hogy valamiképpen apró lyukakat fúrunk megfelelő mintázat szerint egy vékony tojáshéjba, de hogy is kell a belefűzött cérnát a következő lukon visszahúzni? Akinek van tapasztalata kérném, hogy ossza meg.
Ezt nevezhetjük befőttesgumi-technikának is. Biztosan minden háztartásban vannak befőttesgumik. Vékonyabb-és vastagabb fajtákat mindenféle véletlenszerű formában ráfeszítünk a tojásra, majd festékbe mártjuk őket. Teljes száradás után vegyük le a gumikat.
Ha befőttesgumi van minden háztartásban, akkor biztosan szigetelőszalag is. Vékony csíkokat (vagy bármilyen más mintát) vágunk belőle és elhelyezzük a tojáson. Majd a festékbe mártjuk. Több ismételt lépésben egészen egyedi kreációk alkothatók. 
Rusztikus konyhákba a betekeréses technika egy újabb válfaja: ezúttal egyszerű spárgával. Díszíteni lehet színes szaténszalagokkal, gombokkal vagy csipkével. 


Végül ha sajnáljuk a rengeteg pénzt a tojásra, akkor készítsünk mézeskalácsból vagy más kekszalapanyagból tojás- és egyéb húsvéti formákat, majd a mézeskalácsot is díszítő írókával díszítsük őket. Melegen ajánlom mindenkinek az interneten kutakodni Moha Konyhája után - vagy a lenti linkre kattintani ;) -, ahol gyönyörűen megmunkált, minden alkalomhoz illő mézeskalácsok tucatjaiból szemezgethetünk!
Kellemes húsvéti készülődést, a lányoknak sok locsolót kívánok!

Hasznos linkek:
http://mohakonyha.blogspot.hu/

Képek forrása: Pinterest.

2013. március 21., csütörtök

Téli krémleves március vége felé

Tegnap elveteményeztem, gondolván hogy a mára ígért eső milyen jót fog tenni a földben pihenő magocskáknak. (Most jól megáznak, aztán hétvégén meg beléjük fagy a lélek.) Mindig rettentően várom már a tavaszt, nagyítóval keresgélem az első hajtásokat és rügyecskéket bizonygatva hogy itt van már a kertek alatt, de az idén sehogy se akar megérkezni. Már túl vagyok az optimista (na jól van, kicsit csúszik de hamarosan itt lesz), a csalódott (na ne már, még mindig nincs tíz fok fölött az átlaghőmérséklet???), a depressziós (képtelen vagyok már felvenni még egy réteg ruhát inkább nem megyek sehova), a dacos (bojkottálom a télikabátot nem érdekel, milyen hideg van kint), majd sokkos (teatyaúristen március tizenötödike van és odakint hordja a szél a havat!!!) lelkiállapotokon, most bevettem végre a lesz@rom tablettát, csináltam egy jó forró mézes teát és elhatároztam, hogy a hétvégén ebédre forrón gőzölgő krémleves kerül az asztalra. Mindent a maga idejében ugye. Csak rendesen. Ha hideg van, fel kell melegedni, tökmindegy mit mutat a naptár.

Csak a tények precíz rögzítése végett, íme a heti várható időjárás:

forrás: koponyeg.hu

Ezt a receptet még valamikor ősszel fundálta ki Chef amolyan mivoltitthon-alapon. Akkor valamiért nem került fel, de most ismét aktuálisnak érzem. Forró, tejszínes és krémes, mégis a friss, harsogó zöldség feltéttől és tavaszias színeitől sokkal jobban érzem magam. Egy ropogós vajas pirítóssal igazi lélekmelengető, pont erre van most szükség.


Sárgahüvelyű zöldbabkrémleves roppanós zöldségkockákkal
elkészítési idő: kb.  fél óra

Hozzávalók:
500 g sárgahüvelyű zöldbab
3 gerezd fokhagyma
4 szál újhagyma
5 dkg sárgarépa
5 dkg cukkini
5 dkg vaj
2dl tejszín

Amikor ezt fotóztuk, még volt friss zöldbab, így a képeken ez látszik, de nagyszerűen elkészíthető fagyasztott anyagból is. 

A fokhagymát durvára vágjuk, majd vajon vagy olajon megpirítjuk.
Az újhagyma szárát megmossuk, és karikára vágjuk, majd a serpenyőbe dobjuk.
Ugyanebben a mozzanatban rádobjuk a feldarabolt zöldbabot is és átpörgetve kissé megpirítjuk.
Közben vigyázzunk, hogy a fokhagyma ne égjen meg. Sózzuk-borsozzuk, fűszerezzük, majd felengedjük annyi vízzel, hogy épp ellepje.

Amikor felforrt a víz, hagyjuk egy kicsit bugyogni, közben elkészítjük a zöldségkockákat. A répát, cukkinit, és az újhagyma fehér végét egy rettentő éles késsel rettentő szabályosan 2x2mm nagyságúra kockázzuk. 
Néhány perc főzés után a zöldbableves sűrűjét turmixgépbe töltjük. Rádobjuk a vajat, beleöntjük a tejszínt, és még a főzőléből annyi vizet, hogy kellemes krémes állagot kapjunk. 

A felkockázott zöldségeket kettő percre lobogó, sós vízbe mártjuk. Eközben lehetőleg mással nem foglalkozunk, mert ez egy fontos momentum. Ahhoz, hogy a zöldségek épp csak átpuhuljanak de még megtartsák színüket, ízüket és egyéb élvezeti értékeiket, gyorsan kell cselekednünk. Két perc után kivesszük a fürdőből őket és finom lyukú szűrőn leszűrjük. 

A turmixból a levest tányérokba merjük, tetejére gazdagon szórunk az aprított zöldségekből. Ízlés szerint meglocsolhatjuk fűszerezett, aromás olívaolajjal. 

Forró, vajas pirítóssal tálaljuk.

A Chef tippje:
A turmixba első körben csak a leves sűrűjét, a vajat és a tejszínt tegyük. Forgassuk át a géppel és nézzük meg, milyen az állaga. Ha túl sűrűnek találjuk, apránként adagoljuk hozzá a főzővizet.

Jó étvágyat hozzá!

2013. március 4., hétfő

Mit tanultunk? - rövid összefoglaló a kishantosi bioelőadások első napjáról

A kishantosi kastély impozáns bejárata
Múlt hét szerdán volt alkalmam Chef-fel részt venni a korábban említett kishantosi bioelőadások első napján. Kb. harminc ember jelent meg. Előtte kávét és teát kaptunk, majd Chef nosztalgiával sétált végig a helyiségeken, ahol régebben gyakorta megfordult - sokszor főzött itt különböző hétvégi rendezvények alkalmával. Szerencsére a hantosi gárda mit sem változott, így nagy szeretettel üdvözölték egymást Chef-fel sok-sok év után is.

Az első elődást a Biocont magyarországi vezérigazgatója, László Gyula tartotta a biogazdálkodásokban felhasználható növényvédő szerekről. Direkt nem írom, hogy vegyszerekről, mert szinte minden esetben természetes alapanyagokról, növényi kivonatokról, hasznos élő szervezetekről (gombák, fonálférgek, baktériumok) vagy a növényt közvetlenül nem érintő szerekről van szó, melyek anélkül fejtik ki hatásukat, hogy rá kéne permetezni őket a növényekre. Ilyen nagyon érdekes dolog volt például a fürkészdarazsakat tartalmazó Trichoplus. Ezek kicsi kapszulák, melyekben 1800-2000 lepkepete van, mindegyikben apró fürkészdarazsak lárváinak különböző állapotai találhatók meg. A fürkészdarázs kb. fél milliméter nagyságú élőlény és lepkék petéiben tud csak tovább szaporodni. A kapszulában kikelve kirepül egy apró résen és igen érzékeny szaglásával felkutatja a környezetében található lepkepetéket, majd tovább szaporodik. A petében fejlődő kis fürkészdarázs embrió a lepkepete belső anyagából táplálkozva fejlődik ki, elpusztítva azt. A lepkehernyók aztán nem kelnek ki és nem pusztítják el termésünket. Hát nem nagyszerű? Semmi vegyszer, pusztán némi rásegítés a természetnek. Ez a módszer speciel kiskerekben nem alkalmazható, de nagyobb biogazdálkodások előszeretettel használják.

Érdekes volt a különböző csapdákról szóló rész is: ezek szintén úgy biztosítanak védelmet növényeink számára, hogy nem kerülnek kontaktusba azokkal. A feromon - vagyis szexhormon - csapdák úgy működnek, hogy a szaporodni kívánó kártevők hím egyedei számára női hormon illatot árasztanak, becsapva ezzel szegény hímeket, akik így nem tudnak párosodni - ergo szaporodni sem, mert a nőstények is hoppon maradnak. A színcsapdák pedig alkalmazhatók egyes kártevők előrejelzésére, hogy időben meg tudjuk akadályozni elterjedésüket, illetve gyérítik is ezeket.

Szintén hasznos és tanulságos rész volt a csávázásról szóló. Azt már ugye tudjuk, hogy miért is nem szerencsés csávázott vetőmagot vásárolni. A csávázás nagyüzemileg többnyire erős vegyszerekkel történik, melyekkel leölik a kis magocskák felületén található betegségek hordozóit. Sajnos e vegyszeres megoldás velejárója, hogy a vegyszer a növény részévé válik, és hosszú-hosszú hetekig végig megtalálható marad elsősorban a levélcsúcsokon. Ha mást nem is, de legalább fűszernövényekből vegyünk bio vagy csávázatlan vetőmagot, amelyeknél pont a hajtáscsúcs kerül elfogyasztásra. László Gyula arra is felhívta a figyelmet, hogy nagy valószínűséggel a vegyszeres csávázásnak köszönhető a méhek tömeges pusztulása is. Ezek a vegyszerek megzavarják e hasznos kis rovarok tájékozódási képességét, akik így nem találnak vissza a kaptárba és elpusztulnak.

A Biocont sokféle terméke felhasználható kiskertekben éppúgy, mint biogazdaságokban, szereikből kisebb kiszerelést is tartanak. Sajnos nem minden szer közvetlenül hozzáférhető, de a weboldalon fel vannak sorolva elárusítóhelyeik és van webshop is, többek között csávázatlan vetőmagokkal felszerelve.

László Gyula meglehetősen siralmas képet festett a magyarországi biogazdálkodás támogatottságáról. Sok szerük esetében míg a környező országok hat-nyolc-tíz betegség kórokozói ellen is engedélyezik ezek felhasználását a biogazdálkodásban, Magyarországon csak egy-két kórokozóra engedélyezettek. Az engedélyeztetési eljárások hosszadalmasak és bürokratikusak, eredményük pedig nem mindig tükrözi a valós felhasználási lehetőségeket.

Nyílt nap a rábcakapi biogazdálkodásban.
Ingben és napszemüvegben Németh István, a gazdaság vezetője.
A Biocont előadás után Németh István, a rábcakapi biogazdaság vezetője mesélt személyes tapasztalatairól. Ha Hipp bio bébiételt adunk apró csemeténknek, annak alapanyagai nagy valószínűséggel az ő keze alól kerülnek ki.
Nem is annyira előadás volt az övé, inkább afféle útmutatás, hogy a megannyi nehézség ellenére a természettel és a technikával együttműködve igenis lehet jó minőségű, szép biozöldségeket és gyümölcsöket termeszteni. Szó volt a vetésforgó fontosságáról, biopermetszerek alkalmazásáról, és nagyüzemi tapasztalatokról is. Arról is, hogy április negyedike náluk a krumpliültető ünnep és hogy négyszer töltik a vetést 7-8 naponta ismételve. Németh István jól láthatóan gyakorlati ember, nem az a kimondott előadó: mondatai sokszor összefüggéstelenek és nehezen kibogozhatóak voltak, de ennek ellenére tükröződött minden szavában a tudás és az elhivatottság. Három napig is tudott volna beszélni ha az ember konkrétan kérdezi.

Összességében számomra egy nagy (és sok kicsi) tanulsága és egy csalódása volt az eseménynek. Tanulság, hogy nem az a biogazdálkodás, hogy nem permetezünk és mindent rábízunk a természetre mondván, hogy amit a kártevők visznek, vigyék, ami megmarad az meg jó lesz nekünk. Rengeteg féle kártevő van odakint. Védekezni kell, permetezni kell, csak nem mindegy, mivel. Egy egyszerű erjesztett csalánlé is jó tápanyag növényeink számára, melyet permetezéssel tudunk leghatékonyabban kijuttatni.
Csalódás leginkább azért volt bennem, mert bár utólag megerősítőleg is elhangzott: kimondottan kiskertesek számára hirdették meg az előadásokat - sajnos a gyakorlatban kimondottan kiskertekre vonatkozó szaktanács elég kevés hangzott el.

A csütörtöki előadásra már nem állt módunkban elmenni, ennyi kimenőt kaptunk a családtól. :)