Off-téma, de igazából mégse - avagy minden mindennel összefügg

Előre elnézést szeretnék kérni tőletek, de ez most egy hosszú panaszáradat lesz. Olyan kérdéseket fogok végiggondolni félhangosan, írásban, amik régóta foglalkoztatnak, és amik mostanában túlságosan nyomasztanak. Talán segít, ha kiírom magamból! :)

Részben miatta.

A hétvégén egyik barátunk negyvenedik meglepetés szülinapi buliján vettünk részt. Még mielőtt táncos kedvünk kerekedett néhány pálinkától és némi pezsgőtől, két barátnőmmel a kapuzárási pánikról beszélgettünk, ami a korosztályunkon végigsöpör. Mindenkinél máshogy tör utat ez a dolog. Valakiben a szabadságvágy buzog és ismét huszonéves lenne, hegyet mászna és hátizsákkal járná körbe a világot, egy másik a soha be nem teljesült nagybetűs szerelemre vágyik, egy harmadik szexuálisan túlfűtött... de van még sok példa. Én gyereket akarok. És amikor ezt mondom, akkor mindenkinek kikerekedik a szeme, hogy normális vagyok??? És miért?

Azért, mert nem akarok dolgozni, és az állam csecsén szeretnék élősködni. Ez így elég kisebbséginek hangzik, de meg van rá az okom, azaz megvannak az okaim, mert több is van. Nagyon sok. A legfontosabb, hogy nincs rá időm, hogy a gyerekeimmel, a családommal foglalkozzak. Talán kissé zavarosnak tűnhet az okfejtés, hiszen mitől is lehetne több időm, ha újabb csöppség érkezik a családba? Átmenetileg valószínűleg nem is lesz így. Ismét előszedjük a kiságyat, felszereljük a pelenkázót, éjszakázunk, etetünk és pürésítünk és a többi. De amint bekövetkezik, hogy bővül a családunk, nagycsaládosok leszünk - én pedig hanyag mozdulattal a hátam mögé fogom vetni a munkámat és minden hónapban csendben nyugtázom, ahogy Chef fizetése bruttóban és nem nettóban fog megérkezni. Ez kb annyival fog minket előrelendíteni, amennyiért én egész hónapban itthon gürizek. Félreértés ne essék, nagyon szeretem a munkámat, sikerélményem is van, és megfelelően kreatív is. Egyedül dolgozom, a magam ura vagyok és beoszthatnám a saját időmet elvileg. A gyakorlatban azonban ez nem egészen így néz ki, hiszen nekem is vannak határidőim, az ügyfeleimnek vannak nyűgjeik, jobb és rosszabb napjaik amik erősen befolyásolják, hogy mennyi időt fordítok a munkára. Egy személyben vagyok főnök és beosztott, pénzügyes, kreatív és gép. Én szerzem a munkát, de én is végzem el. Én figyelem a kiadásaimat és a bevételeimet, lavírozok. Nem könnyű, és nap végén nem úgy rakom le a tollat, hogy majd holnap folytatom, és kisétálok az irodából/gyárból. Munka után is foglalkoztat, hogy kész leszek-e, lesz-e újabb munka, ha lesz meg tudom-e megfelelő minőségben csinálni. De az időegyenleg nagy vonalakban ugyanaz, mint bárki más kisgyerekes nőtársnál, aki dolgozik. Reggel oviba, iskolába viszi a srácokat, utána melózik egész nap, majd hazajön és otthon eljátssza a többi szerepét a délutánjai során: takarítónő, szakácsnő, mosó- és vasalónő, feleség és ha tudja, bepasszírozza az anya szerepét is. Nos, az én problémám (részben) az, hogy ez utóbbiból nagyon kevésre van idő. A másik az, hogy a megkeresett pénzemért sz@rt (vagy azt se) kapok.

Tessék mosolyogni!

Talán velem van a gond, és én nem tudok megfelelően lavírozni a szerepek között, hogy minden flottul menjen, de valamelyik mindig háttérbe szorul. Ha minőségi időt töltök a gyerekeimmel, családommal, akkor pillanatokon belül felesz a kosz, a mosatlan és a vasalnivaló. Ha megfordítom a sorrendet, akkor a gyerekeim nyaggatnak folyton - hozzáteszem jogosan - hogy miért nem játszom velük? Ők most kicsik, most igénylik az együttjátszást, az együttlétet, a meseolvasásokat, a kirándulásokat, bringázásokat és Dunába kavicsdobálásokat. Ha folyton azt hallják, hogy nincs időm játszani velük, vagy hogy hagyjanak már dolgozni, vagy túl sok a dolgom, akkor egy idő után már nem is fogják kérni. Pikk-pakk felnőnek és vége, nincs több együtt töltött idő. Jönnek a barátok, a bandázás és a bulik, akkor már nem kellek. Értitek szerintem hogy mire gondolok.

A másik gondom, hogy mindemellett a rengeteg tennivaló mellett még kertet is szeretnék művelni, zöldségeket és gyümölcsöket termelni, mert amit a boltban adnak, az számomra egyenlő a katasztrófával (tisztelet a kivételnek). Szinte semmi olyat nem tudok a boltban megvenni, ami egészséges lenne. A zöldségek és gyümölcsök vegyi anyagoktól szennyesek, a húsok gyógyszermaradványoktól és hormonoktól, arról nem is beszélve, hogy szerencsétlen állatok legnagyobb része egész életében nem látta a napot. A feldolgozott, ipari cuccok pedig közismerten tele vannak nyomva adalékokkal, színezékekkel, ízfokozókkal és állagjavítókkal, a jóisten tudja még mi mindent nyomatnak beléjük. Jönnek az utánzatok, a reggeli italok a tejek helyett, a valamifölök a tejfölök helyett... Közben napvilágot látnak olyan videók és cikkek, amikben szennyes és illegális húsfeldolgozókat buktatnak le, egy másikban lejárt szavatosságú sajtokat turbóznak fel és csomagolnak újra. Lassan már nem tudjuk, hogy a telefonunk vagy a vécétisztítónk az okosabb-e, és nem lehet venni egy gyerekvitamint, amiben ne lenne aszpartám vagy más olyan cucc, amit vastaggal kell kiemelni. Persze biztos lehet, de azt úgy kell vadászni, ahhoz meg megint csak idő kell, ami a taposómalomban egyre kevesebb van.

Vásárolj, attól leszel menő!

Én már ott tartok, hogy fanyalogva megyek be a boltba. Tudom a boltosról, hogy addig nem rakja ki a friss zöldséget-gyümölcsöt, amíg a kint lévő annyira rohadt nem lesz, hogy már télleg senki nem veszi meg, és az előző napi pékárut is el kell másnap passzolni. És valahol őt is meg lehet érteni, neki is fenn kell tartani a boltot, kifizetni a rezsit, az alkalmazottakat. Ő is megkapja a napi cseszegetést, ha kidobja akkor azért, ha nem dobja ki, akkor meg azért.

Aztán ott van az is, hogy tulajdonképpen mit is nevezünk egészségesnek? A Norbiféle ápdét árut? A light margarint? A szénhidrátcsökkentett lisztet? Valamelyik diétát kéne követni? Jelenlegi ismereteim, olvasmányaim és tapasztalataim alapján a legjobb választás még mindig a paleo. De valóban paleo a paleo? Hol lehet olyan húst venni, ami nincs felfújva, és nem tápon nevelkedett? Egy tojást, aminek van színe? Zöldséget, gyümölcsöt, aminek van beltartalma és nincs agyonvegyszerezve, nem csak jól néz ki? De még ha találok is, meg tudom fizetni? És ha sokat dolgozom, és esetleg meg tudom fizetni, akkor van időm mindig főzni és ilyesmit adni a családomnak és magamnak is? Van olyan ismerősöm, akinek nincsenek anyagi problémái. Megvesz amit akar, de negyvenhez közeledve már itt fáj meg ott. Ropognak a csontok, fájnak az ízületek, és az a rengeteg stressz...

Vegyétek, vigyétek!

A kínálat és a kereslet bár erősen összefüggnek, sosincsenek összhangban. Mindenkinek más az érdeke. A szolgáltató (boltos, fodrász, közüzem, stb) pénzt akar keresni, mi pedig a lehető legkevesebbet akarjuk ezért kifizetni. Nem akarunk vacak kajákat enni menzákon, de sajnálunk normális árat fizetni minőségi ételért (és még ha drága, akkor se biztos, hogy jó minőségű). Takarékoskodhatunk az árammal, jöhet az állam a rezsicsökkentéssel, de a szolgáltatásokra általában kifizetjük amit kérnek, mert nincs hova reklamálni, vagy úgysem foglalkoznának velünk. A legtöbb ember az étkezésében hoz kompromisszumot. Beül a hatszáz forintos kétfogásos menzaebédre, megveszi a frissfölt meg a permeátumot, a turbó tízforintos vizeszsemlét, ami másnapra minősíthetetlen. Valahol szerintem mindenki érzi és tudja, hogy szar az, amit kap. Szívatják a munkahelyén, ontják rá a vackokat a boltokban. Sokak számára érthető módon megoldás a szórakozás, a fejet homokba dugás, üggyelnemfoglalkozás. Villognak a drága telefonnal és tablettel, mindig jobban és jobban tolják az online életüket, bámulják a katasztrófális sorozatokat a tévében, vagy áztatják magukat valamelyik frissen földből kinőtt wellness komplexumban.

Arról meg már nem is beszélek, hogy a politikusok hazudoznak, az újságírás kultúrája határozott megszűnés felé tendál. Már nem figyel senki a helyesírási hibákra vagy stílustalanságra, illedelmes szóhasználatra vagy egyáltalán a logikai összefüggésre. Nagyot akarnak mondani, mocskolódnak és szenzációkat hajszolnak. Mindenki kritizál mindent és mindenkit. Mindenki meg akarja mondani a tutit. Megmondom őszintén, hogy engem már nem érdekel a politika. Nincs meg a tudásom, hogy el tudjam dönteni, ki hazudik és ki nem. Szerintem még az sem tudja hogy ki hazudik és ki nem, akinek megvan hozzá az esze. Maximum azt tudja, hogy ő maga hazudik-e vagy sem... Nem olvasok politikai vagy gazdasági cikkeket. Helyi szinten tájékozódom nagyjából a helyzetről, de leginkább elfordulok ettől is. És akkor arról már nem is beszélek, hogy mennyi minden más is van, amivel muszáj foglalkoznom. Hogy melyik a jó iskola és ki a jó tanítónéni, hogy legyen-e az oviban veteményes, vagy hogy megveszem-e a mosószert a boltban, vagy inkább azt is elkészítem magam. Szóval ha engem kérdeztek, katasztrófa minden vonalon. Kenyeret és cirkuszt a népnek, ezt már jó régen kitalálták. De a kenyér is szar és a cirkusz sem szórakoztató.

Milyen opcióim vannak?
1. Dolgozom a kevés pénzemért, délután hazahozom a gyerekeket, megpróbálok házi zöldséget-gyümölcsöt, húst, akármi normálisat vadászni, majd hazajövök, bedobok egy mosást, kivasalok egy adagot, vacsorát készítek, és már csak a fürdetés-fektetés marad. Vagy eltöltünk egy kellemes délutánt a srácokkal, veszünk valami virslit vagy gyorspácolt szalámit meg pár felfújt kiflit a boltban és megvacsorázunk. A házimunka meg meglesz valamikor. Szóval lavírozok.

2. Nem dolgozom. Kertet művelek, hogy legyen friss és egészséges zöldségünk és gyümölcsünk, csirkéket-kacsákat tartok, hogy legyen egészséges húsunk és tojásunk. A gyerekeknek kenyeret és süteményt sütök, hétvégén finomakat főzök. Napközben elvégzem a házimunkákat, bevásárlást, főzést, míg a gyerekek oviban-suliban vannak, nyáron befőzök, fagyasztok, ami dolog akad. Délután hazajönnek a gyerekek és a férj, és együtt vagyunk. Társasozunk és bringázunk, csónakázunk vagy pecázunk. Vagy beszélgetünk, csak úgy. Ne adj Isten, magamra is jut idő, talán elolvasok egy könyvet vagy olvasgatok a neten, esetleg csak felteszem a lábam egy fél órára, míg megiszom a kávét.

Talán kissé sarkítva van a dolog, de lényegében ez a két helyzet adódik. Én úgy látom, hogy munka mellett egyszerűen nincs lehetőség arra, hogy tudatosan, értelmesen éljen az ember. Egyszerűen túl sok mindenre kell odafigyelni. Minden olyan dolog, ami arra hivatott, hogy megkönnyítse az ember életét, mára már csak bonyolítja. Ha van valami szuper praktikátok, akkor kérlek osszátok meg velem, mert eléggé tanácstalan vagyok. Számomra egyértelműen a kettes az opció, viszont egy fizetésből nem élünk meg. Tehát én gyereket akarok. Imádnám, ha lenne egy lányom, vagy még egy fiam. Babáznék megint, tologatnám a babakocsit a Duna-parton, nagycsaládos szeretnék lenni, nyugodt szívvel enni és nyugodtan eltölteni az időt a családdal. Szóval ha lassacskán is, de a blog megy tovább, továbbra is kampányolunk a biokaják és a háztáji mellett, és időnként ha lesz időnk, recepteket is posztolunk Chef-fel. Megértem, hogy nem mindenkinek való ez az életforma. Aki a munkájában teljesedik ki, annak is jó, de valamiféle lelki békét muszáj nyerni mert - legyen akármekkora közhely is - az egészség és a boldogság a két legnagyobb kincs. Az egyik megfizethetetlen, a másik meg nem kerül semmibe.

Paradicsom(i) állapotok

Régóta nem írtam bejegyzést, és ennek több oka is van.
Az egyik - ami szerintem a bloghalálok elsőszámú okozója - hogy a blogírónak megszűnik létezni az a szabadideje, amit előtte a blogírásra fordított, vagy olyan szintű restanciái alakultak ki, hogy a blogírás mint olyan, egészen hátratolódott fontosságilag. Hello!
Van még egy okom, ami azért kézzelfoghatóbb, ez pedig a paleo életmód. Pontosan egy éve kezdtem el követni viszonylag szigorúan ezt a fajta étkezési és egészségmegőrzési módot, és folytatom elméletben ma is, gyakrolatilag meg kisebb-nagyobb szünetekkel. Erről készül egy külön bejegyzés, mert népszerű téma, és szánok rá időt és energiát, hogy kifejtsem a véleményem. Hamarosan.

Most viszont következzék egy update, felvevén a szálat, amit tavasszal letettem, ez pedig a paradicsomnevelés. Legutóbbi témát érintő bejegyzésem március elején kelt, azóta két nap híján pont öt hónap telt el. Első saját fogású magocskáim akkor csíráztak ki, és lelkesen figyeltem fejlődésüket. Tavaly is már megrökönyödtem azon, hogy egy icipici magocskából hogy fejlődik egy két és fél méteres paradicsomfa, de idén pont annyira nyűgöz le, ahogy tavaly. Ez a fotó kb. három hete készült, azóta folyamatosan esik az eső, és úgy megnyúltak, hogy már mindegyik túlnő a keretén. Fogalmam sincs egyelőre, hogy hogyan fogom tovább kötözgetni őket.

Az alsó fürtök szinte mind beértek már, a hűtőben várja egy nagyobb adag paradicsom, hogy a hétvégén befőzzem. Első körben egész paradicsomot fogok befőzni héj nélkül, aztán mikor úgy gondolom, hogy már van elég, akkor indul a ketchup és egyéb nyalánkságok gyártása.

Egészen elképesztő, hogy mekkorára nőnek, és még most is folyamatosan hozzák az újabb és újabb hajtásokat fent, oldalt és alul, még a paradicsomfürtök végéből is új hajtás indul ki. Van ám benne élni akarás!

Szerencsére egyelőre egészségesek, le is kopogom gyorsan. Mostanában folyamatosan a paradicsombetegségekről olvasok facebook hírfolyamomban, és olyankor árgus szemekkel figyelem az enyémeket, hogy látok-e rajtuk hasonlót. Egyelőre semmi, gyönyörűek.

Ahogy említettem, saját magról neveltem-palántáztam őket, elő is bányásztam egy képet, amikor még az ablakban voltak:

Valamikor május végén-június elején ültettem ki az első néhány palántát, amik mindjárt szét is égtek, mert nem szoktattam őket a kinti időjáráshoz. Ebből okulva a többit levittem a kert egy félárnyékos-szűrt fényes részére, és egy hétig ott edzőtáboroztak. Utána kiültettem őket, és láss csodát! Mindenféle árnyékolás nélkül is szépen fejlődtek a tűző napon. Fejlődnek még most is, szakadatlanul! Egy fontos momentum azért volt a kiültetés során. Megnyurgult palántáim magasságának nagyjából a fele föld alá került elfektetve, mivel ezek a részek legyökeresednek, és még több forrásból tudják felvenni a vizet, és a tápanyagokat. Valahogy így, ahogy a B képen is van. Meggyőződésem, hogy emiatt is erősek, és ellenállók a betegségekkel szemben.

Semmilyen vegyszeres kezelést nem alkalmaztam a nevelésük során. Kiültetés után - és azóta néhányszor - erjesztett csalánlével locsolom őket időnként. Ahogy látható, afféle bástyaként körbevettem őket büdöskével. A büdöskekerítésen belül szárított fűkaszálékkal van vastagon takarva, és nő ott mindkét ágyásban két-két tő bazsalikom és egy-egy tő snidling.

Ahogy érnek a paradicsomok, úgy sárgulnak-fáradnak el az alsó levelek, amiket le szoktam vágni annyira, hogy az alsó fürtöket teljesen érje a nap. Folyamatosan szedegettem róla a hónaljhajtásokat. Van néhány tő, amelyik nem bírt mit kezdeni a feles energiájával és egyszerűen duplán kezdte tovább hajtani a vezérszálat, afféle sziámiparadicsomként. Az elején csak megvastagodott, aztán látszott, hogy két szár össze van nőve, majd egy idő után külön útra indultak ismét.

A mostani csapadékos időben sok veteményesben elvitte a paradicsomot a paradicsomvész. Hogy az enyém miért maradt ki, nem tudom. Talán nincs vetemény a közvetlen közelemben, bár szinte minden szomszéd termeszt paradicsomot, egymástól viszonylag távol esünk (legalább ötven méter minden irányba). Viszonylag szellősen ültettem őket, így tudnak a szárak szellőzni, és kisebb a gombás fertőzés lehetősége. A mulccsal-virággal való takarás is segítségemre lehetett, mert legtöbb esetben a locsolóvízzel/esővízzel földről felcsapódó sárban lappang a gomba, és alig várja, hogy fertőzzön.

Az első jó érett paradicsomokból már fogtam is magokat. Kettévágtam őket, kivájtam a magokat, és vízbe áztattam őket három napig. Ez alatt leoldódik a felületükről a nyálkás réteg, ami nem engedi a magot a paradicsom belsejében kicsírázni. Utána leszűrtem-átmostam őket, és most néhány réteg papírtörlőn várják a végleges száradást.

Ígértem már magokat néhány utcabeli érdeklődőnek és rokonnak, nem fogok megfeledkezni rólatok! :)

Egy majdnem-borsóleves és bioeszközök a kertben

Egy jó hete már folyamatosan érik be a borsó, ez az esős idő igazán jót tesz neki. Óriási hüvelyek vannak rajta, és olyan kövérek, hogy majd' szétrepednek. Kisebbik Fiam élvezettel pusztítja mióta megjelentek az első vastagabb fürtök. Ahogy nézegettem, már kezdett egy kisebb adagravaló összegyűlni, gondoltam összeszedjük és főzünk egy borsólevest belőle. Már a répák is vannak akkorák (egyik-másik), hogy bele lehet főzni őket a levesbe, legalább az egyelés is megvan.
Történt aztán, hogy csak nem akart gyűlni az a borsó a vödörben, mert ahogy bedobtam kettőt, egy mindig kivevődött.

A tettes!

Aztán ahogy elfogytak a kövérebb hüvelyek, és belenéztem a vödörbe, láttam, hogy ebből már nem lesz borsóleves. Így helyet foglaltunk a veteményben, és jóízűt falatoztunk belőle. Időnként felhúztunk mellé néhány szál répát is, csak az íze kedvéért. :)

Ha így megy tovább, nyersen fog elfogyasztódni a veteményes tartalma, amit azért annyira nem is bánok, a borsóleves meg jó lesz majd a fagyasztottból is. Időnként beérik néhány eper, az egyik cseresznyefán már feketéllik a sok gyümölcs, a másikon épp csak most kezd érni. Ez utóbbi jóval finomabb, a másik viszont már nagyon korán szedhető. Már napok óta piszkálja a fantáziámat egy cseresznyés pite, a jövő héten minden bizonnyal sort kerítek rá!

A csíkos szárnyú egyedek a cseresznyelegyek

A cseresznyefákra idén először függesztettem cseresznyelégy-színcsapdákat. Úgy tűnik elég jól beváltak. Jó sok légy ragadt rájuk, és egyelőre nem is találtam kukacos cseresznyéket. Merthogy a kukacok ugye annak köszönhetők, hogy amikor a cseresznye sárgulni kezd, a cseresznyelegyek rárepülnek, és beletojják a petéiket. Aztán abban fejlődik a kukac ahogy érik a gyümölcs.

Kipróbáltam a hernyóöveket is, amiket pedig a fák törzsére kell ragasztani. Ez tulajdonképpen egy kétoldalú ragasztó, ami nem szárad meg a levegőn. Ezek elvileg arra jók, hogy a fára felmászó hangyáknak útját állják, amik felhordanák a levéltetveket. Ahogy elnéztem, sok hangya is csapdába esett, de volt olyan, amelyiken rengeteg légy és levéltetű is volt. Most, hogy beteltek, lecserélem őket.

Ezt a szilvafán fotóztam

Az esős idő miatt dőzsölnek a levéltetvek a veteményben. A babok gyomlálása közben találtam néhány disznóparéjt, és úgy láttam, hogy a tetvek legalább annyira szeretik ezeket a növényeket, mint a babokat. Így pár szálat elszórva bent hagytam, hogy hátha inkább arra mennek, mint a babra. Nos, van a babon is jópár telep, de a paréjon meg annyi, hogy gyakorlatilag a teljes növényt beborítják. És nagy megelégedésemre megjelentek a katicák is. A paréjokról rendszeresen áthelyezem őket a babokra, dolgoznak is rendesen.

Bio-melós

Veteményezés - első etap, még márciusból....

Nödik-es fokhagyma: alsóörsi tájfajta

Egy korábbi bejegyzésemben említettem, hogy magokat igényeltem a Növényi Diverzitás Központból. Ott részletesen le is írtam, milyen szándékkal. Nos, örömmel jelzem, hogy a szerződés megköttetett, a magocskák megérkeztek. Egész nagy csomag landolt igazság szerint, mivel kértem vörös- és fokhagyma mintákat is, és ezek nagy meglepetésemre dughagyma formájában voltak borítékolva! Még egyszer hálás köszönet a Nödik áldásos tevékenységéért, és a küldött mintákért! Szintén megérkeztek a Biocont-tól rendelt csávázatlan, vegyszermentes magok is, így egész kerek kis gyűjteményem lett. Ez utóbbiakra ez a megnyugtató szövegű kis matrica van ragasztva: "A gyártó garantálja a termék GMO és vegyszermentességét."

Idén ezek kerülnek a földbe nálunk:
Uborka, sárgarépa, petrezselyem, zöldborsó, retek, rukkola, tépősaláta, fokhagyma, vöröshagyma, paradicsom, többféle bab, cékla, spenót, karalábé, káposzta, cukkini, brokkoli.

Március huszadikán, mikor már sokadjára tűnt úgy, hogy mindjárt megérkezik a tavasz (írom ezt ugye április nyolcadikán, amikor még mindig nem vagyok biztos benne, hogy tényleg itt van), gyorsan el is dugdostam a földbe néhány magot, hagymát.

A tavalyi pöpec, angolkert jellegű veteményesem után idén maximálisan a biokertészkedésen van a hangsúly. Ez azt jelenti, hogy jól átnéztem (egyelőre tapasztalatlan laikusként) a növénytársítási ajánlásokat, összevetettem a saját vetőmaglistámmal, majd elsőként megpróbáltam kitalálni, hogy mi hova kerüljön, mi mi mellé. Melyek a jó szomszédok, melyek rosszak? Ez nem is olyan könnyű, mint ahogy elsőre hallatszik, de nagyjából megbírkóztam vele.
Mindenféle tudományos elképzelés nélkül alkalmaztam a vetésforgót is, egyelőre csak olyan szinten, hogy a tavalyi növények helyére idén nem került ugyanaz. Persze ezt is lehet fokozni, hogy ha egyik éven itt borsó volt, akkor következő éven mi fogja ugyanitt jól érezni magát, de erre már végképp nem volt energiám. Talán jövőre. Sajnos csapnivaló megfigyelő vagyok, és nem ismerem fel az összefüggéseket sem a megfelelő időpontokban, így jegyzeteket kell készítenem mindenről.
Igyekszem felhasználni a növényi maradékokat (például a letermett borsószár nagyszerűen hasznosítható mulcsként a málnásban, a paradicsomok hónaljhajtásait állítólag a gyümölcsfák ágvégeire kell aggatni), komposztálok amit másképp nem tudok felhasználni, illetve vettem egy rakás virágmagot is, amelyek hivatottak segíteni a kártevők távol tartásában (büdöske, sarkantyúkat és társaik). Szeretném alkalmazni a talajtakarást is, hogy ne kelljen annyit kapálni és locsolni (meglátjuk, milyen lesz a nyár).
Szert tettem néhány zsák Alginitre is, ez egy hazai bányászású ásványi trágya, amely hivatott egyfelől tápanyaggal ellátni a növénykéimet, másfelől javítja a talaj vízmegtartó képességét is.
Ősszel ha már minden kijött, úgy tervezem, hogy mustárral vetem be az egész területet, ami nagyszerű zöldtrágya.

Csíráznak a paradicsomok

Mialatt odakinn havazott és szélvihar tombolt, idebent a langy melegben szépen elvetettem a paradicsommagokat csíráztatni. Kétféle paradicsomot kaptam a Nödiktől, az egyik egy folytonnövő, a másik egy bokros fajta. Egy műanyag edényt képzeletben középen elválasztottam, majd egyik oldalra elszórtam a folytonnövő, másikra a bokros fajtát. Megjegyeztem, hogy bal oldalt vannak a folytonnövők, jobbra a bokrosak. Betakargattam, meglocsoltam. Aztán rájöttem, hogy elfelejtettem lyukakat fúrni az edény aljára, így felemeltem, és elkezdtem fúrkálni, innen-onnan. Közben forgattam az edényt erre-arra. Aztán letettem, és fejbevágott a felismerés, hogy már fogalmam sincsen melyik paradicsom melyik oldalon van. :) Reménykedtem benne, hogy habitusukban különbözni fognak, és így is lett. Szépen kicsíráztak a csávázatlan magocskák, egytől-egyig. Egyik oldalon nyurgább, másik oldalon alacsonyabb növénykék kezdtek el hajtani. Tippelek, hogy a nyurgábbakból lesz a folytonnövő, valaki erősítsen meg.

Egészen néhány nappal ezelőttig szépen fejlődtek a műanyag tálban, de már nagy volt a tolongás, így ideje volt pikírozni őket. Segítségem volt bőven! :)

Tök jó, hogy a lakásban is lehet sározni!

A kis papírgurigákban elvileg a bokrosak, a műanyag edényben várakoznak még a folytonnövők.
Szerintem. 

Jó móka! :)

Gondos kis kezek.

Most minden létező ablakunkban paradicsompalánták növekednek. Semmilyen vegyszerrel nem kezeltem őket, így eléggé ki vagyunk téve a palántadőlésnek, de remélem a legjobbakat. A korábban említett Alginitből kevertem a cserepekbe és papírgurigákba töltött földbe is, más kezdőlökést nem igazán kaptak a palánták. Egyelőre jól vannak, naponta kétszer is forgatom őket, hogy szép egyenes száruk legyen. Majd' megszakadnak, úgy tapadnak az ablakra egy kis napfényt keresve. Időnként végig is simítgatom a kis növénykéket, egyrészt mert jól esik (már nem csak a sziklevelek vannak kint, de egy-egy pár rendes levél is, ami végigsimítva már enyhe paradicsomillatot áraszt!), másrészt mert ezzel állítólag imitáljuk a természetes körülmények között nevelkedő egyedeket érő ingereket (szél, például), ezzel erősödik a száruk, a növényke ellenállóbbá válik. Meglátjuk.

A maradék alginitet bedolgozom a fennmaradó, egyelőre még üresen álló területbe. Lesz legalább kontrollcsoportom is, mivel borsóból szakaszosan tervezek vetni, hogy folyamatosan érjenek.

Egyelőre így néz ki a veteményes képe:

A fehér kockák egyelőre üresek, a kút körüli részt pedig most csatoltuk hozzá, ez még felásásra vár. 

Egyelőre ennyi. Elvileg most már tényleg kitavaszodik (ma kinyílt az első nárcisz), úgyhogy valószínűleg megsokasodnak a feladataink. Menet közben beszámolok a többi eseményről is!

Sok friss levegőt, napsütést, kellemes kertészkedést kívánok!

Mit tanultunk? - rövid összefoglaló a kishantosi bioelőadások első napjáról

A kishantosi kastély impozáns bejárata

Múlt hét szerdán volt alkalmam Chef-fel részt venni a korábban említett kishantosi bioelőadások első napján. Kb. harminc ember jelent meg. Előtte kávét és teát kaptunk, majd Chef nosztalgiával sétált végig a helyiségeken, ahol régebben gyakorta megfordult - sokszor főzött itt különböző hétvégi rendezvények alkalmával. Szerencsére a hantosi gárda mit sem változott, így nagy szeretettel üdvözölték egymást Chef-fel sok-sok év után is.

Az első elődást a Biocont magyarországi vezérigazgatója, László Gyula tartotta a biogazdálkodásokban felhasználható növényvédő szerekről. Direkt nem írom, hogy vegyszerekről, mert szinte minden esetben természetes alapanyagokról, növényi kivonatokról, hasznos élő szervezetekről (gombák, fonálférgek, baktériumok) vagy a növényt közvetlenül nem érintő szerekről van szó, melyek anélkül fejtik ki hatásukat, hogy rá kéne permetezni őket a növényekre. Ilyen nagyon érdekes dolog volt például a fürkészdarazsakat tartalmazó Trichoplus. Ezek kicsi kapszulák, melyekben 1800-2000 lepkepete van, mindegyikben apró fürkészdarazsak lárváinak különböző állapotai találhatók meg. A fürkészdarázs kb. fél milliméter nagyságú élőlény és lepkék petéiben tud csak tovább szaporodni. A kapszulában kikelve kirepül egy apró résen és igen érzékeny szaglásával felkutatja a környezetében található lepkepetéket, majd tovább szaporodik. A petében fejlődő kis fürkészdarázs embrió a lepkepete belső anyagából táplálkozva fejlődik ki, elpusztítva azt. A lepkehernyók aztán nem kelnek ki és nem pusztítják el termésünket. Hát nem nagyszerű? Semmi vegyszer, pusztán némi rásegítés a természetnek. Ez a módszer speciel kiskerekben nem alkalmazható, de nagyobb biogazdálkodások előszeretettel használják.

Érdekes volt a különböző csapdákról szóló rész is: ezek szintén úgy biztosítanak védelmet növényeink számára, hogy nem kerülnek kontaktusba azokkal. A feromon - vagyis szexhormon - csapdák úgy működnek, hogy a szaporodni kívánó kártevők hím egyedei számára női hormon illatot árasztanak, becsapva ezzel szegény hímeket, akik így nem tudnak párosodni - ergo szaporodni sem, mert a nőstények is hoppon maradnak. A színcsapdák pedig alkalmazhatók egyes kártevők előrejelzésére, hogy időben meg tudjuk akadályozni elterjedésüket, illetve gyérítik is ezeket.

Szintén hasznos és tanulságos rész volt a csávázásról szóló. Azt már ugye tudjuk, hogy miért is nem szerencsés csávázott vetőmagot vásárolni. A csávázás nagyüzemileg többnyire erős vegyszerekkel történik, melyekkel leölik a kis magocskák felületén található betegségek hordozóit. Sajnos e vegyszeres megoldás velejárója, hogy a vegyszer a növény részévé válik, és hosszú-hosszú hetekig végig megtalálható marad elsősorban a levélcsúcsokon. Ha mást nem is, de legalább fűszernövényekből vegyünk bio vagy csávázatlan vetőmagot, amelyeknél pont a hajtáscsúcs kerül elfogyasztásra. László Gyula arra is felhívta a figyelmet, hogy nagy valószínűséggel a vegyszeres csávázásnak köszönhető a méhek tömeges pusztulása is. Ezek a vegyszerek megzavarják e hasznos kis rovarok tájékozódási képességét, akik így nem találnak vissza a kaptárba és elpusztulnak.

A Biocont sokféle terméke felhasználható kiskertekben éppúgy, mint biogazdaságokban, szereikből kisebb kiszerelést is tartanak. Sajnos nem minden szer közvetlenül hozzáférhető, de a weboldalon fel vannak sorolva elárusítóhelyeik és van webshop is, többek között csávázatlan vetőmagokkal felszerelve.

László Gyula meglehetősen siralmas képet festett a magyarországi biogazdálkodás támogatottságáról. Sok szerük esetében míg a környező országok hat-nyolc-tíz betegség kórokozói ellen is engedélyezik ezek felhasználását a biogazdálkodásban, Magyarországon csak egy-két kórokozóra engedélyezettek. Az engedélyeztetési eljárások hosszadalmasak és bürokratikusak, eredményük pedig nem mindig tükrözi a valós felhasználási lehetőségeket.

Nyílt nap a rábcakapi biogazdálkodásban.
Ingben és napszemüvegben Németh István, a gazdaság vezetője.

A Biocont előadás után Németh István, a rábcakapi biogazdaság vezetője mesélt személyes tapasztalatairól. Ha Hipp bio bébiételt adunk apró csemeténknek, annak alapanyagai nagy valószínűséggel az ő keze alól kerülnek ki.
Nem is annyira előadás volt az övé, inkább afféle útmutatás, hogy a megannyi nehézség ellenére a természettel és a technikával együttműködve igenis lehet jó minőségű, szép biozöldségeket és gyümölcsöket termeszteni. Szó volt a vetésforgó fontosságáról, biopermetszerek alkalmazásáról, és nagyüzemi tapasztalatokról is. Arról is, hogy április negyedike náluk a krumpliültető ünnep és hogy négyszer töltik a vetést 7-8 naponta ismételve. Németh István jól láthatóan gyakorlati ember, nem az a kimondott előadó: mondatai sokszor összefüggéstelenek és nehezen kibogozhatóak voltak, de ennek ellenére tükröződött minden szavában a tudás és az elhivatottság. Három napig is tudott volna beszélni ha az ember konkrétan kérdezi.

Összességében számomra egy nagy (és sok kicsi) tanulsága és egy csalódása volt az eseménynek. Tanulság, hogy nem az a biogazdálkodás, hogy nem permetezünk és mindent rábízunk a természetre mondván, hogy amit a kártevők visznek, vigyék, ami megmarad az meg jó lesz nekünk. Rengeteg féle kártevő van odakint. Védekezni kell, permetezni kell, csak nem mindegy, mivel. Egy egyszerű erjesztett csalánlé is jó tápanyag növényeink számára, melyet permetezéssel tudunk leghatékonyabban kijuttatni.
Csalódás leginkább azért volt bennem, mert bár utólag megerősítőleg is elhangzott: kimondottan kiskertesek számára hirdették meg az előadásokat - sajnos a gyakorlatban kimondottan kiskertekre vonatkozó szaktanács elég kevés hangzott el.

A csütörtöki előadásra már nem állt módunkban elmenni, ennyi kimenőt kaptunk a családtól. :)

Biokertészet a gyakorlatban és a konyhák legjobbjai - programajánló a hétre

Ahogy szépen, fokozatosan beindul az újjáéledés a természetben, a kertészkedők ujjbegyei is kezdenek zsibogni. Lehet nézegetni, hogy hol bújnak elő a nárciszok, krókuszok, tulipánok és jácintok, a kert madaraktól zajos. A veteményezési szezon is lassan kezdetét veszi, nekifoghatunk az első palánták nevelésének. Biokertészkedők, vegyszermellőzők (vagy törekvők) számára lehet érdekes a héten egy kétnapos rendezvény Kishantoson a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ Közhasznú Nonprofit Kft és a Mezőföld Népfőiskolai Társaság szervezésében, Biokertészet a gyakorlatban címmel.

2013. február 27-én, szerdán
15.00-tól Növényvédelem a biokertben
Előadó: László Gyula, a Biocont Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója

17.00-tól Zöldségtermesztés biomódszerekkel
Előadó: Németh István, a Rábcakapi Biokertészet vezetője

2013. február 28-án, csütörtökön
15.00-tól Bio fűszer- és gyógynövénytermesztés - Ízes, illatos gyógyító kert
Előadó: Lechner Judit - kertészmérnök, biotermelő

17.00-tól Tervezz csodakertet! - A kerttervezés művészete
Előadó: Sonkoly Ferenc kertészmérnök.

A belépődíj 500 Ft / előadás, vagy 1000 Ft egy napra.

Az első friss idényzöldségek megjelenésével talán a konyhában is szívesebben forgolódik az ember, itt az idő felkészíteni ezt a helyiséget a sok sütésre-főzésre, befőzésre, eltevésre! A konyhatechnológia színe-java vonul fel hétvégén a Budapest Sportarénában, ahol minden bizonnyal a vidéki stílus kedvelői is találnak kedvükre valót, leshetnek el ötleteket!

Konyhakiállítás 2013
Időpont: 2013. március 1-2-3
Helyszín: Budapest Sportaréna

Jegyek elővételben 1200, a helyszínen 1900 Ft-ért válthatóak.

A kiállítókról és további részletekről a www.konyhakiallitas.hu oldalon lehet többet megtudni.
Aki regisztrál az oldalon, nyereményjátékban vesz részt, melynek fődíja egy 2.5 millió Ft értékű konyhaberendezés!


Hasznos linkek:
http://www.biocont.hu/
http://biokerteszet.com/
http://www.konyhakiallitas.hu/

Vetőmag ingyen, és egy lépés az önfenntartó zöldségtermelés felé

Sokszínű paprika- és paradicsom fajták

Még az ősszel írtam és idéztem egy bejegyzést arról, hogy miért is jó a tájjellegű gyümölcsfajták telepítése. Most, a tavasz - és a veteményezési szezon - közeledtével ismét előtérbe kerül a téma, ezúttal arra buzdítanálak benneteket, hogy vessetek konyhakertetekbe régi, tájjellegű magyar zöldségfajokat.

Miért?

Mert ezek a fajok hosszú-hosszú időn át edződtek Magyarország klímáján, erőssé, ellenállóvá váltak az időjárási viszontagságokkal, betegségekkel szemben. Kezelésük egyszerűbb, mint a bolti vetőmagból termesztett zöldségeké, sokszor nagy termőképességű fajták. Kevesebb kártevő is támadja meg őket. Vagy ha másért nem, sokszínű kertkultúránk továbbéltetése, hagyományaink megőrzése miatt.

Hogyan?

Január elején volt nálunk egy előadás a veszprémi Csalán egyesület közreműködésével népszerűsítendő a zöldebb életet és az energiamegtakarítást. Az előadás vége felé szó esett a veteményezésről, a házi kiskertek, konyhakertek nagyszerűségéről és az önfenntartó zöldségtermesztésről. Az előadó, Szalay Timi javasolta, hogy keressük meg a Növényi Diverzitás Központot. A központ gyakorlatilag egy génbank, sok száz és ezer különböző régi, tájjellegű növény szaporítóanyagait őrzik, vizsgálják, tartják fenn. A nagyközönség is hozzájuthat ezeknek a vetőmagoknak egy részéhez, méghozzá ingyenesen. A központ cserébe azt kéri, hogy egy kis kérdőíven tartsuk számon a növény fejlődését, jellemezzük  ízvilágát, növekedését, terméshozatmát, tehát értékeljük. Kérik továbbá, hogy lehetőség szerint gyűjtsünk az érett növényekről saját magokat, melyeket a következő években tovább hasznosíthatunk, vagy ismerőseinkkel megoszthatunk, csereberélhetünk. Egy évben maximum tíz fajt igényelhetünk, a pontos fajták kiválasztását mi magunk is elvégezhetjük, de bízhatjuk a központra is. A tavaszi magigénylés decembertől február végéig tart, így aki szeretne ily módon vetőmaghoz jutni, igyekezzen egy igénylést elindítani.

Mindegyik más ízre, formára,
felhasználhatóság szempontjából

Az igénylés pontos menetéről a honlapjukon kapunk bővebb tájékoztatást, illetve megtekinthetjük az idei választékot is. Mindig csak azokat a vetőmagokat bocsájtják a nagyközönség rendelkezésére, amely fajok nem szerepelnek az aktuális nemzeti fajtajegyzékben. Így az ott nyilvántartott hatvanyolc féle paradicsom helyett mi 'csak' tizenkétféle fajtából szemezgethetünk, olyanokból, mint az 'Ökörszív' tájfajta vagy a 'Patvarci Óriás rongyos' tájfajta. Egy próbát mindenképpen megér.
A központ ígéri, hogy hamarosan közzétesznek egy útmutatót a helyes magfogás mikéntjéről is, hogy gondoskodhassunk ezen fajták továbbszaporításáról, terjesztéséről, vagy saját vetőmagigényünk folytonos biztosításáról.
A központ felhívja a figyelmet arra, hogy ezek nem fémzárolt vetőmagok, ami azt jelenti, hogy a gyakorlatban esetleg nem olyan nagy százalékban kelnek, mint a bolti vetőmagok, cserébe viszont természetesek, vegyszerektől mentesek. A fémzárolás régről fennmaradt jellemzése az ellenőrzött minőségű vetőmagoknak. Régen kis fém bilétával zárták le a vetőmagokat tartalmazó zsákokat, jelezve ezzel annak megbízhatóságát. Ma már ez nem így működik, de a kifejezés megmaradt. A boltokban kapható vetőmagok fémzároltak, és többségükben csávázottak, ez azt jelenti, hogy valamilyen vegyszeres (nedves vagy száraz) eljárással leölték a felületükről az esetleges betegségeket hordozó anyagokat, így a  földbe kerülve jó eséllyel kapunk értékelhető termést. A biokertészek azonban odafigyelnek arra is, hogy ne csak a növekedési folyamat során, de a kezdetek kezdetén se érintse vegyszer zöldségeiket. Szerencsére már egyre több helyen kapható bio vetőmag, ami elviekben garantálja a vegyszermentességet.

Kérek egy kiló babot. Melyikből?

Aki tehát szeretne ingyen, bio minőségű, régi tájjellegű, ellenálló fajtákat látni konyhakertjében, feltétlenül keresse meg a Növényi Diverzitás Központot, február végéig van ideje mintákat igényelni génbankjukból.

A Nödik áldásos tevékenységének köszönhetően az elmúlt tizenkét évben 16-ról 1629-re nőtt az átadott tételek száma, segítve ezzel a termesztett zöldségek sokféleségének (diverzitásának) fenntartását, és újra elterjesztését.

Én januárban igényeltem mintát a központtól. Kb. másfél hét után kaptam választ e-mailemre, amiben elfogadták igénylésemet. Közben kitöltöttem, aláírtam és elküldem a Megállapodást postán. Most várom a vetőmagok érkezését, amint megkapom őket, beszámolok róla!

Kapcsolódó link:
Növényi Diverzitás Központ - http://www.rcat.hu/
A felhasznált fotók szintén a Nödik honlapjáról származnak.

És egy kisfilm a biodiverzitás margójára (kb 50 perc, de érdemes):
http://www.youtube.com/watch?v=_3sxMByA1R0