2012. október 29., hétfő

Fények a konyhában II. - Az étkező megvilágítása

A nem túl fiatal olvasók talán emlékeznek még azokra a nagy gömblámpákra, amit egy spirális szerkezettel fel- és le lehetett engedni attól függően mennyire kívántuk szórni a lámpafényt. Szőnyegen kártyázáshoz például egész mélyre lehetett húzni, de ha a ruhásszekrényben kellett rendet rakni akkor feltolta az ember a plafonig. Nekünk sosem volt ilyen, de egy rokonnál igen, és állatira irigyeltem, imádtam huzigálni. A praktikuma a mai napig belém van ivódva. Rövid kutakodás után rá kellett jönnöm, hogy tán nem én vagyok az egyetlen akinek ez bejött, ugyanis a mai napig lehet kapni hasonló technikával ellátott függesztékeket, sokféle stílusban a retrótól az ultramodernig.

Jelen cikk témája az étkezőasztal megvilágítása, és míg a tartalmán gondolkodtam, sokszor eszembe jutott az a lámpa gyerekkoromból. Milyen jól idomítható lenne az asztal sokféle funkciójának megvilágításához! Az étkező - legyen az külön helyiségben, a nappaliban vagy a konyhában - általában központi szerepet tölt be egy család életében. Funkciója többnyire nem kizárólag az étkezésre koncentrálódik, sokkal inkább egy univerzális állomás a lakásban. Itt nagyon jól lehet reggeli újságot olvasni egy gőzölgő kávé mellett, együtt tanulni a gyerekekkel, társasozni, világmegváltó beszélgetéseket lefolytatni egy pohár bor és jóbarátok társaságában, de ha például a konyhánk méretei korlátozottak, használhatjuk egyfajta 'túlfolyónak' is. Ezen kényelmesen elfér a gyúródeszka, a gyerekek körbeállhatják a sütikivágóformákkal, vagy körbeülhetjük egy-egy kreatív projekt idejére is.







Legfontosabb - és talán legünnepélyesebb - funkciója mégis csak az, amiért kitalálták: ételeinket ide tálaljuk, itt fogyasztjuk. Nálunk időnként lazul a rutin és (többnyire mikor egyéb társaságunk is van) a nappaliban egy ideiglenes asztalkánál fogyasztjuk el a vacsorát, de számomra fontos, hogy legyen az evésnek egyfajta rituáléja, nyugalma, közelsége. Az étkezések idejére érdemes kikapcsolni mindenféle egyéb zajt: ne szóljon a rádió, a tévé. Figyelmünket irányítsuk és összpontosítsuk az ételre, amit elfogyasztunk. Ha van társaságunk, figyeljünk egymásra is. Az asztalt körbeülve 'kénytelenek vagyunk' egymás felé fordulni, fordítsuk hát érdeklődésünket is egymás felé. Kinek hogy telt a napja, mi volt a munkahelyen, suliban, oviban, mik voltak a nap nagyobb eseményei.

Legszerencsésebb, ha napközben az étkezőasztalra bőségesen jut természetes fény. Estére viszont, mire mesterséges forrást kell biztosítanunk, legyen az étkezőnek saját lámpája, amit felkapcsolhatunk.

A sokféle élethelyzetnek megfelelve egy állítható magasságú lámpa ideális választás lehet az étkező fölé. A jó megvilágítás minden esetben fontos: jól látni a házi feladatot, a gusztusosan tálalt ételt, a bor színét, a kártyalapokat. Házihoz húzzuk kicsit lejjebb, baráti beszélgetésekhez kicsit feljebb. De akár állítható a magassága, akár nem, lehetőség szerint válasszunk direkt megvilágítást az asztal fölé. Ez lehet egyetlen lámpa fénye, vagy fellógathatunk több egyformát is egymás mellé, attól függően, hogy mekkora területet kell bevilágítani. A vetült fény érje egyformán az asztal teljes felületét. Ha egy lámpa fénye csak az asztal közepét tudja bevilágítani, és a szélek felé már halványul a fény, tegyünk fel kettőt. Személy szerint nem vagyok híve a többizzós függesztékeknek, inkább feltennék két egyformát egymás mellé, de ezt nyilván mindenki saját ízlésének, stílusának és pénztárcájának megfelelően válassza ki.








A direkt megvilágításhoz leginkább az úgynevezett függesztékek a legmegfelelőbbek, melyek a plafonról lelógva adják fényüket. Ezek közül is az étkező fölé érdemes a lefelé forduló búrákat megcélozni, hogy még koncentráltabb legyen a világosság. Nem hátrány az sem, ha a lámpa külön kapcsolható, és erőssége szabályozható. A jókedvű családi étkezésekhez maximumra tekerjük, egy romantikus, kétfős vacsorához pedig néhány gyertya vagy mécses kíséretében kissé lejjebb.

A világítóberendezések száma stílusban, funkcióban is gyakorlatilag a végtelenhez közelít, a piac tömve. Érdemes tehát némi időt szakítani a legmegfelelőbb stílus, a legpraktikusabb funkció kiválasztására. Összeállítottam egy kicsi vidékikonyha kollekciót azokból, amik nekem a legjobban tetszenek. Valószínűleg nem mindegyik kapható a kerületi obiban, de ha már ennyire fontos a szerepe, keressük meg a legmegfelelőbbet.




Kellemes böngészést és tartalmas időtöltést kívánok az étkezőasztal körül!

Képek forrása: pinterest, internet


2012. október 24., szerda

Havi freebie - Nyomtatható bevásárlólista

Gyorsan elszaladt ez az október, de azért nem hagyom, hogy a havi freebie nélkül vágtasson ki a történelemből, ezért fogadjátok szeretettel a vidéki konyha aktuális ingyenesen letölthető - és saját célra felhasználható - bevásárlólistáját. Elérhető két változatban: egy kávés és egy táblás stílusban. Mindkettő bemutatja a Vidéki konyha vadonatúj (és egyben első) logóját, remélem ez is elnyeri tetszéseteket! 
A linkekre kattintva letölthető a pdf, ha a megjelenő kép jobb felső sarkában lévő lefelé mutató nyílra kattintotok. A pdf-ek három-három darab listát tartalmaznak egy A4-es oldalra szerkesztve. Ezután már csak egy gyors nyomtatás - és mehettek felírni, majd vásárolni!



Az ingyenesen letölthető bevásárlólisták bármilyen üzleti célból való újrahasznosítása tilos. 
Ha szeretnéd megosztani, kérlek oszd meg az erre az oldalra mutató linket. Köszönöm!

2012. október 16., kedd

Házi májpástétom

Ez alkalommal egy isteni májkrém receptet szeretnék megosztani veletek. Ez olyan májkrém, amire egy kanállal is szívesen rájár az ember, kenyér nélkül, csak úgy a hűtőből... Vagy ha már kéznél a kenyér, két-három pirítós gond nélkül lecsúszik vele. Ó, és vigyázat! Májíze van.


Házi májpástétom
elkészítés idő: kb. 20 perc

Hozzávalók:

50 dkg csirkemáj
30 dkg vaj
1 kisebb fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 gazdag szál kakukkfű
só, bors


A vöröshagymát vágjuk apróra, a kakukkfüvet hideg vízzel öblítsük le, a vajat vágjuk kockákra.


A csirkemájat daraboljuk fel 3-4 centis darabokra.


Egy serpenyőben a hagymát a fokhagymával és a kakukkfűszárral kevés vajon üvegesre pirítjuk, majd egy tányérban félretesszük.


Ugyanebben a serpenyőben, szintén kevés vajon a csirkemájat folytonos kevergetés-rázogatás közben készre pirítjuk - míg teljesen átsül. Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy átsült-e, vegyünk ki egy darabot és vágjuk ketté késsel. Ha már egységes barna, átsült. 


A májat sütés közben frissen őrölt borssal ízesítjük. Sót egyelőre nem teszünk bele.


A lepirított hozzávalókat a maradék felkockázott vajjal a turmixgépbe töltjük. Ekkor sóval, és ízlés szerint újra frissen őrölt borssal ízesítjük. Ha a turmixgép nehezen bír a hozzávalókkal, a sütőserpenyőbe engedünk kevés hideg vizet (kb. egy-másfél dl), és a keverőedénybe öntjük. A turmixgépet rázogatással lehet segíteni, hogy mindent szépen bedolgozzon. Ha finom, egységes masszát kaptunk, lekapcsoljuk. Ez néhány percet vesz csak igénybe.


A kész masszát finom lyukú szűrőn átszűrjük, és kisebb edényekbe töltjük.
Az edénykéket a hűtőbe tesszük, hogy a májkrém megdermedjen. Másnap óvatosan felolvasztunk kb. 50 gr vajat, épp csak annyira, hogy ne csapódjon ki, hanem szép krémes maradjon. Az olvasztott vajjal bevonjuk a májkrémes edények felszínét vékony (kb 2 mm-es) rétegben, így légmentesen zárjuk.
Újra hűtőbe tesszük, és fogyasztásig hűtőben tároljuk.




A chef tanácsa: 
A vajjal bevont edényekben a házi májpástétom nagyjából két hétig eláll. Ha megbontottunk egy edényt, mielőbb - néhány napon belül - fogyasszuk el. Fél kilogramm májból készült pástétomot egy négytagú család ennyi idő alatt el tud fogyasztani. Ha mégsem bírunk vele, vigyünk a szomszédba is keveset, vagy felezzük az adagokat. 

A chef ajánlata: 
A legfinomabb talán a borjúmájból, de a csirke- vagy pulykamájból készült verzió is nagyon ízletes. Készíthetünk hozzá vékony pirítóst a sütőben. Ehhez a kenyeret előzetesen fagyasszuk le, hogy egészen vékony szeleteket lehessen szelni belőle. A kenyérszeleteket egy tepsibe fektetjük, olívaolajjal meglocsolgatjuk, majd sóval, fokhagymával és friss rozmaringgal ízesítjük. Forró sütőben kb. negyed óra alatt barnára pirítjuk. A meleg pirítóst gazdagon megkenjük a májkrémmel. Ha esetleg némi házi, fűszeres csatni is van kéznél - az ízhatás tökéletes!

A chef ötlete: 
A pástétomot tölthetjük műbélbe is, melyet szintén légmentesen kell zárni, és hűtőben tárolni. 

Végezetül egy kisebb összehasonlítás, hogy mit is veszítünk egy ilyen házi májassal:

Népszerű bolti májkrém összetevői: víz, sertésmáj/20 %/, sertéshús, gyártási szalonna, szójafehérje, sertés bőrke, só, stabilizátorok/ E-472c, E-412, E-466, E-410, E-407, E-415 /, fűszerek /mustármaglisztet is tartalmaz/, ízfokozó / E-621/, füstaroma, dextróz, tartósítószer /E-250/.

Házi májas összetevői: víz, csirkemáj (62%), vaj, vöröshagyma, fokhagyma, kakukkfű, só, bors.



Jó étvágyat hozzá!



2012. október 11., csütörtök

Csendélet két krumplival - Ha legközelebb Egerben jártok...

Anna Margit - Csendélet két krumplival
 ... ne hagyjátok ki a december 15-ig látható, „à la cARTe, gasztronómia a magyar képzőművészetben” címmel megrendezett kiállítást az egri Kepes Intézetben. A maga nemében egyedülálló gyűjtemény végigkíséri a látogatót az evés különböző stációin a piaci jelenetektől kezdve a főzésen át az étkezésekig. Alább olvasható egy kivonat a Kepes Intézet facebook oldaláról, módosítások nélkül.

A gasztronómia tematikájában nyílik kiállítás 2012. szeptember 29-én 16h-kor az egri Kepes Intézetben „à la cARTe, gasztronómia a magyar képzőművészetben” címmel. A tárlaton 99 magyar képzőművész több mint 200 alkotása kerül bemutatásra.
A Kepes Intézet ezév márciusában nyitotta meg kapuit a közönség előtt, az azóta eltelt pár hónapban az intézmény múzeumi rangot kapott. Harmadik időszakos kiállításának témája a gasztronómia, az ételek és azok alapanyagainak, valamint az étkezés hétköznapi szokásaihoz kapcsolódó hangulatoknak az ábrázolása a tegnap és a ma művészetében.

A tárlat a magyar művészet legkiválóbb alkotóinak festményeit, szobrait, installációt és videó munkáit sorakoztatja fel. Sajátos, rendhagyó megközelítésben "tálalja" a XIX., XX., és a XXI. századi művészet egy fontos szeletét.

Fényes Adolf - Mákos kalács


Varga Csaba és Kolozsváry Marianna kurátorok a gyakran reprodukált művek mellett vidéki múzeumok ritkán látható, raktárban lévő darabjait, ismert és "rejtőzködő" magángyűjtemények féltett kincseit és kortárs képzőművészek különleges munkáit gyűjtötték össze. 

Göbölyös Luca - Terülj, terülj asztalkám


Kiálított művészek:

Aba-Novák Vilmos · Adorján Attila · Altorjai Sándor · Anna Margit · Ámos Imre · Balassa Katalin · Baranyai Levente · Baranyay András · Barcsay Jenő · Basch Andor · Bálint Endre · Bene Géza · Berény Róbert · Bernáth Aurél · Bodó Sándor · Bogdándy Zoltán Szultán · Boros Viola · Borsos József · Borsos Lőrinc · Böhm Pál · Börtsök Samu · Bukta Imre · Csernus Tibor · Czigány Dezső · Czimra Gyula · Czóbel Béla · Derkovits Gyula · Dési Huber István · Duray Tibor · Eperjesi Ágnes · Esterházy Marcell · Farkas István · Ferenczy Noémi · Fényes Adolf · Gadányi Jenő · Galimberti Lanow Mária · Gábor Móric · Gőbölyös Luca · Gráber Margit · Gruber Béla · Hajdú Kinga · Hatvany Ferenc · Horváth Péter · Iványi Grünwald Béla · Jávor Pál · Kádár Béla · Kassák Lajos · Keller Diána · Kéri Imre · Király András · Kmetty János · Kontuly Béla · Korniss Dezső · Kosztolányi Kahn Gyula · Kunffy Lajos · Kupcsik Adrián · Lakner László · Lepsényi Imre · Martinszky János · Martyn Ferenc · Molnár Z. János · Nagy István · Nagy Balogh János · Nemes-Lampérth József · Orbán Dezső · O.Papp Gábor · Paizs László · Pajzs Csaba · Papp Gyula · Patkó Károly · Pál István · Perlrott Csaba Vilmos · Pinczehelyi Sándor · Pólya Tibor · Rajcsók Attila · Rippl-Rónai József · Rolik Ádám · Román György · Scheiber Hugó · Schönberger Armand · Schubert Ernő · Szabó Ádám · Szabó Ákos · Szabó Károly · Szabó Klára Petra · Szanyi Borbála · Szántó Piroska · Szinyei Merse Pál · Szobotka Imre · Szüts Miklós · Tóth Menyhért · Ujházy Ferenc · Vajda Júlia · Vajda Lajos · Vass Elemér · Vidovszky Béla · Vörös Géza · Walleshausen Zsigmond · Ziffer Sándor.


Rajcsók Attila - Csutka


További, szakszerűbb ajánlót olvashattok a Dining Guide oldalán, ahonnan a képek is származnak.
A kiállítás facebook oldala itt található.

2012. október 1., hétfő

A vidéki konyha legvidékibb stílusa: a rusztikus

Időnként látom felbukkanni facebook-on a képet, ahol egy idős házaspár egymás kezét fogva a legnagyobb szeretettel tekint egymásra. A kérdező azt szeretné tudni: mi a titka a hosszú, boldog házasságnak? Az idős pár válasza pedig ez: Tudja, mi még abban a korban születtünk és nevelkedtünk, amelyben ha valami meghibásodott vagy tönkrement nem kidobtuk és újat vettünk, hanem megpróbáltuk megjavítani.

Ez a mottó motoszkált a fejemben végig, miközben a rusztikus stílust próbáltam magamban megfogalmazni, kielemezni. Régies, természetes, hagyomány, melegség és végtelen harmónia. Az igazi rusztikus konyhában sokféle újrahasznosított, funkcióját újra megtaláló elem található. Konyhánk átalakításához, 'felújításához' érdemes bontott, de hasznosítható anyagokat felkutatni. Régi gerendákat, bútorokat, eszközöket vásárolni, amik némi porolással vagy éppen aprólékos munkával szép és igényes alkotóelemeivé válhatnak konyhánknak.

Azoknak sem kell feltétlenül lemondani a rusztikus konyháról akik nem kedvelik az újrahasznosított dolgokat. Néhány lukas szakajtó vagy rozsdás használati eszköz valóban sokat dob a rusztikus konyha megjelenésén, de ha anyagainkat jól választjuk meg, olyan enteriőrt állíthatunk össze, mintha száz éve ott állna - még akkor is, ha nincs érzékünk a barkácsoláshoz. Lehet szépen tisztán tartani, és a modernitásról sem kell lemondanunk, a legtöbb konyhai eszköz ma már könnyen beépíthető. A rusztikus stílus sajátossága, hogy természetes anyagú felületeket, és főként földszíneket elegyít. Jellegzetes színei a fehér, a barna árnyalatai, zöldek, a terrakotta, jellemző textúrái a fa, nád, tégla, kő, kerámia és néhány fém, a réz, a vas. Színei és felületei miatt a rusztikus stílust sokan gondolhatják komornak. A sok - főként sötétebb tónusú - fa és/vagy téglafelület áraszthat kissé borongós hangulatot. Egyesek számára ez maga a nyugalom, a pihenés, a hagyományokkal való egyesülés (hello!), míg mások számára ez túl komor és lehangoló.

A rusztikus stílus nagy előnye, hogy egyedi. Minél több újrafelhasznált elemet építünk be, annál egyedibb lesz. Kerüljük a műanyagok, élénk színek használatát. Egy tömör fafelület szépségéhez - főként ha az a felület már megélt jópár évet - nem fér kétség. Sokféle anyagot válogassunk össze (régi fém edények, fa eszközök, fehér porcelán kiegészítők, mázatlan vagy éppen mázas kerámiák, fonott kosarak), és biztosan nem lesz unalmas az összkép.

Stíluselemei és a nagyfokú újrafelhasználtság miatt a rusztikus konyha nem kivitelezhető egy hétvége alatt. Bár sokféle gyártó kínál ilyen jelzővel illetett komplett konyhabútort, ezek inkább a klasszikus stílus jegyeit hordozzák. Aki a rusztikus stílust választja, folyamatosan alakítja konyháját, így ha nincs is meg a kellő tőke a komplett konyha létrehozására, néhány kiegészítővel, jellegzetes részlettel máris elkezdhetjük a konyha átformálását. Nézzünk néhány példát, mivel lehet rusztikusabbá tenni konyhánkat:



A vidéki konyhára általában jellemző a sok nyitott polc, ahol szépséges eszközeink jól kitalált sorrendben vagy éppen eklektikus kupacokban kapnak helyet. A nyitott polcokat viszont csak azoknak ajánlom, akinél van megfelelő elszívórendszer, mert a levegőben keringő apró zsírcseppek mindenre szépen rárakódnak és nagyon macerás takarítani.

Ha sok üres falfelületünk van, bolhapiacon vagy a ház körül talált eszközökből készíthetünk praktikus vagy csak egyszerűen szép dekorációt:




A legszerencsésebb persze, ha tárgyaink nem kizárólag dekorációs célokat szolgálnak, hanem van funkciójuk is. Ettől valódi élettel telik meg a konyhánk, nem érződik műviesnek.





Általános szabály, de itt még inkább előtérbe kerül: törekedjünk a természetességre, emberközeliségre. Az amerikai (itt értsd: USA-beli) konyhák böngészése során szokott az az érzésem támadni, hogy nagyon-nagyon szép, minden a helyén, minden rendben, de valahogy mégsem működik. Túlzásba viszik a tökéletességet, félve nyúlnék bármihez is. A természetesség része a tökéletlenség. Egy kis kopás itt-ott, egy ütésnyom, egy egyenetlen falfelület kiválthatja azt a pici pluszt, amivel mégis egésszé válik a sok részlet, és megnyugtató hangulat áraszt el bennünket.

Itt egy kis kollekció azokból a konyhákból, amelyek a rusztikus stílust képviselik.
Ahogy nézegetitek a képeket, próbáljatok ötleteket, elemeket kiragadni belőlük, ne csak az egészet egyben nézzétek. Ezek többnyire profi dizájnerek, fotósok és stylist-ok munkái, nagyon szépen meg vannak komponálva és befotózva. Legtöbbünk számára ezek kompletten nem elérhetők, de arra nagyon jók, hogy egy-egy pici részletet kiemelve ötletet merítsünk saját konyhánk berendezéséhez.
Jó böngészést kívánok!