Részévé válni a természetnek - avagy a termény útja a felhasználásig

Sarjadó élet

Esztek zöldséget, gyümölcsöt? Biztosan. Érdekel benneteket, hogy az a zöldség és gyümölcs hogyan jut oda, hogy végül a testetek alkotóelemévé válik? Az vagy amit megeszel - tartja a mondás, és ezzel nem is nagyon lehet vitatkozni. 

Nem célom, hogy mindenféle statisztikákkal, tényfeltáró összeeskövéselméletekkel, hazai vagy külföldi tanulmányokra való hivatkozással terheljem az amúgy is terhes mindennapokat, egyszerűen szeretnélek meggyőzni benneteket arról, hogy miért is jó saját zöldséget, gyümölcsöt fogyasztani. 

Természetesen az is igaz, amit mindenünnen hallani: mennyit utazott az a zöldség, mekkora az ez által kifejtett környezetterhelés, mennyi és milyen vegyszerrel lett kezelve, ebből mennyi marad benne-rajta, ésatöbbi, ésatöbbi. A beszerzéstől a fogyasztásig többféle útvonalból választhatunk:

1. Szupermarketben megvesszük a külföldi árut.

Talán a legkevésbé értelmes hozzáállás, csak végszükség esetére - már ha van ilyen. Külföldi termelők által termelt, külföldi felvásárlók által megvett, Magyarországra szállított, külföldi tulajdonban lévő áruházlánc által árusított termék. Sokat utazik, az általunk kifizetett pénz külföldre vándorol. Hogy a vetéstől a fogyasztásig mi történt vele, csak sejtjük. Viszonylag gyorsan megvan, odamegyünk, megvesszük, hazavisszük.

2. Szupermarketben megvesszük a hazai árut. 

Kicsit jobb. Hazai termelőktől külföldi tulajdonban álló áruházlánc által felvásárolt termék. Csak az országon belül utazik. Az általunk kifizetett pénz nagy része külföldre vándorol, kisebb része jut a nagyüzemi termelőnek. Viszonylag gyorsan megvan, odamegyünk, megvesszük, hazavisszük.

3. Helyi kisboltban megvesszük a külföldi árut.

Hatékonyságban körülbelül a kettessel lehet egyenértékű. Itt legalább a helyi vállalkozást segítjük. A termelő külföldi, akitől külföldi felvásárló megveszi az árut, magyar nagybani piacra szállítja, ott a helyi boltos megveszi és nekünk eladja. Pénzünk egy része külföldre vándorol, egy másik része élteti a helyi kereskedőt. Viszonylag gyorsan megvan, odamegyünk, megvesszük, hazavisszük.

Virágzó csicsóka

4. Helyi kisboltban megvesszük a hazai árut. 

Megint egy kicsit hatékonyabb. Az áru magyarországi. Magyar termelőt éltet, aki a nagybani piacon eladja termékét, ahonnan a helyi boltos vásárol, és eladja nekünk. A pénz itt (ha a nagybani is magyar tulajdonban van, tételezzük fel) marad Magyarországon. A termék nem utazik túl sokat, bár elég sokat áll. Viszonylag gyorsan megvan, odamegyünk, megvesszük, hazavisszük.

5. Helyi piacon megvesszük a nagybani piacról vásárolt árut. 

Ismét léptünk egyet előre. A piacon áruló zöldségesek egyetlen tevékenysége, hogy zöldséget adnak-vesznek. A nagybaniról vásárolnak, kiviszik a piacra, mi ott megvesszük. Itt nem mindig lehet követni, hogy magyar termékről van-e szó, vagy csak sokan nem foglalkoznak vele. Meg lehet kérdezni, de bajosan követelhetnénk minden eladótól a termék eredetigazolását. Itt a frissesség kategóriában léptünk egyet előre, és talán olcsóságban is, mert a zöldségesnek nem kell egy komplett üzletet fenntartani, abba alkalmazottat, rezsit fizetni. Viszonylag gyorsan megvan, odamegyünk, megvesszük, hazavisszük.

6. Helyi piacon megvesszük a kistermelőtől, őstermelőtől származó árut.

Itt a legtöbb esetben maga a termelő árulja a termékét. Ez lehet őstermelő, aki nagyban foglalkozik a termesztéssel, vagy kiskerti tulajdonos, aki a feleslegessé váló terményét igyekszik pénzre váltani a piacon. Az őstermelők lelkesen hirdetik mivoltukat. Konkrét kérdésekre konkrét válaszokat tudnak adni, ha kérdezősködünk a termék eredete, fajtája, jellege, termesztésének körülményei iránt. A kiskerti tulajdonosokat 'nénikéknek vagy bácsikáknak' aposztrofáljuk sokszor, mert tényleg azok. Bár sokszor hallom, hogy nénike és bácsika álruhába bújtatott zöldségesek is gyakorta előfordulnak, csak mert szívesebben veszünk tőlük, hogy segítsük őket. Onnan lehet őket felismerni, hogy túl szép az áru. :) Ettől persze még lehet segíteni őket. Viszonylag gyorsan megvan, odamegyünk, megvesszük, hazavisszük.

7. Lakóhelyeden háznál vásárolsz

Saját kert (vagy az arra fordítandó idő) hiányában valószínűleg a legjobb megoldás. Némi időbe telik, míg az ember megtalálja a megfelelő beszerzési forrásokat, de hosszabb távon mindenkinek a legjobb. A termelőnek nem kell piacra hordani a terményt, mi pedig a legfrissebb árut kapjuk. Ha megvan a kölcsönös bizalom az eladó és a vevő között, mindenki jól jár. Megkérdezheted, akár meg is nézheted, hogyan termelte az eladó a zöldséget, tojást, mézet, akármit, neki pedig a lábát sem kell kitenni otthonról, hogy némi plusz bevételre szert tegyen. A legtöbb esetben az ilyen kapcsolatok szóbeszédből alakulnak ki. A szomszéd is a harmadik utcában veszi a friss házitojást, és az ő ismerőse is egy másik háznál szokott isteni paradicsomot meg paprikát venni. Ugyan nem lehet mindent egy helyen, egyszerre megvásárolni, de még mindig viszonylag gyorsan megvan: odamegyünk, megvesszük, hazavisszük. Kérdezősködjünk az ismerősöknél, ki milyen beszerzési forrást tud, mik a tapasztalatai, mit ajánl.

Ha valaki szeret közösségi életet élni, kisebb helyi csoportosulásokban aktívan tevékenykedni, azok számára léteznek a háztól vásárlás továbbfejlesztett verziói is: ilyenek a vásárlói közösségek, vagy az ún. dobozrendszer. Ezek esetében szintén háztól vásárolunk, de szervezetten. Valaki a tojást intézi, valaki a káposztát, majd később ezeket elosztják. A felhasználó szempontjából szerintem nem jelent különbséget ha valaki egyedileg vagy csoportosan vásárol - talán némi árcsökkentést ki lehet alkudni, ha rendszeresen nagyobb mennyiségre tartunk számot. Itt inkább az eladó jár jól, mert egyrészt lekötik kapacitása egy részét, másrészt pedig nem kell egyesével kiszolgálnia a vevőit. Érdeklődjetek lakóhelyeteken, ha számotokra szimpatikus ez a fajta beszerzési mód. 

Eddig a pontig bárkinek van lehetősége választani a fentiek közül. A következő pont már csak azok számára nyújt lehetőséget, akiknek van valamekkora földterületük, vagy legalább néhány cserepet kitesznek az ablakba, erkélyre, teraszra, illetve tudnak vagy hajlandók időt fordítani az ezzel való foglalatosságra.

Kiskert

8. Mi magunk megtermeljük zöldségeink, gyümölcseink egészét vagy egy részét.

Kimégy, leveszed, megeszed. Pont. Mondhatnánk lelkesen, ámde....

Egészségmegőrzési, élvezeti és általában anyagi szempontból is a leghatékonyabb. Illetve anyagi szempontból akkor, ha nem vesszük alapul, hogy az idő pénz. Nem mondhatnánk, hogy ingyen van, hiszen a vetőmagot megvesszük, a locsolásért többnyire fizetünk. Kimegyünk, leszedjük, bevisszük, megesszük. Tudjuk miből van, milyen földben termett, látott-e vegyszert. Biztosan friss. Lehetséges hátránya, hogy kissé időigényes, és a termény mennyisége, minősége nagyban függ az odafigyelésünktől, gondoskodásunktól, esetenként az időjárástól is. Macerás. Viszont ha visszatérünk minden egyéb tényezőtől eltekintve az 'az vagy amit megeszel' alapvetésünkig, akkor kétségtelenül a leghatékonyabb. A saját zöldség, gyümölcs fogyasztásának élvezeti értékét még tovább növeli, hogy átsuhan agyunkon, mennyit dolgoztunk vele, láttuk ahogy növekedett, érett, izgultunk, hogy essen az eső, ne verje el a jég, ne tapossa le a szomszéd kutyája, ne támadják meg betegségek. 

Palánták

Élvezzük a növekedés folyamatát, hogyan bújnak ki tavasszal az első pici hajtások, hogyan növekednek, formálódnak, érnek. Aztán odasétálunk, és egyszerűen levesszük, kihúzzuk, letépjük, levágjuk, megesszük. Ízes, illatos, kézzelfogható, a természet egy darabkája, ami aztán elfogyasztás után részünkké válik. Én ezt a láthatatlan mozzanatot szeretem a legjobban. Részévé válni a természetnek azzal, hogy ami a földünkben megtermett, ami tápanyagot magába szívott, ami ízt, illatot kibocsátott, az belénk ivódik. Sejtjeink, érzékelésünk alapvető elemeivé válik. 

Az vagy, amit megeszel. És tényleg. 

Ne azért csináljatok veteményest (vagy kert hiányában válasszátok a következő leghatékonyabb utat) mert az etikus és véditek a környezetet vele, vagy esetleg divatos. Azért járjátok ezt az utat, mert az ti magatok, a gyermekeitek, családotok része lesz. 

Mit keres a kakas a konyhában? - avagy a klasszikus francia vidéki konyha stílusjegyei

Az év első bejegyzésében folytatódik a minden konkrét szakértelemtől mentes konyhai stílustanulmány-sorozat. Ez alkalommal a klasszikus francia vidéki konyha berendezésének stílusjegyeit próbálom összefoglalni.

Ezt a fajta konyhai stílust a kisebb konyhákban is könnyű kialakítani. Ha valaki belép egy ilyen stílusban berendezett konyhába, amolyan romantikus kuckós érzés keríti hatalmába, rögtön nyúlna egy virágos bögréért és elszürcsölne benne némi herbateát. Szalmakalapban ha lehet.

Az összkép erősen feminin: pasztell színek, sok virág, sok fehér, lehetőleg némileg kopott bútor, fodros textíliák. Könnyen lehet túlzásba is esni, de az alap stílusjegyeket megtartva igazán finom, könnyed és elegáns konyha alakítható ki belőle. Ha ebben a stílusban álmodtuk meg konyhánkat, nem kell csodálkozni, ha férfi partnerünk nem sokat kíván forgolódni benne. Ha neki is szánunk szerepet a konyhában, igyekezzünk mederben tartani romantikus és rusztikus kiegészítőink számát: a váratlan betérő számára egy erősen csipkézett, rózsaszín konyhában krumplit pucoló férj könnyen keltheti a 'papucs' benyomást.

Mitől tud jól működni a francia stílus? Ha nem uralkodik el a teljes konyhán. Nem győzöm a cikkekben hangsúlyozni a kevesebb-több elvet. Keep it simple - mondják az angolok. Tartsuk meg a klasszikus vidéki stílus jegyeit - használjunk természetes anyagokat: fonott kosarakat (nem muszáj rózsás vászonnal bélelni), nyitott világos natúr, vagy fehér színű polcokat. Keressünk a bolhapiacon néhány kopott, fehérre festett bútort vagy a vállalkozó kedvűek maguk is elkészíthetik ezeket régi bútorok felújításával. Némi fehér festék, egy csiszolópapír... Kapható direkt dekorációs célokra használható öregítő lakk, vagy repesztő lakk is hobbiboltokban. Igazi mázlisták vagyunk, ha hiányzik a szekrény üvegezése, semmiképp se pótoljuk üveggel. Válasszunk szép textíliát, melyet belülről vitrázsrudakra erősítve takarjuk a tartalmát, kívülről pedig csirkehálóval vonjuk be a keretet. Szokatlan elem, de a stílust mindenképp jól kiegészíti egy szép csillár világítás gyanánt az ebédlőasztal fölé. Válasszunk festett bádogedényeket, virág vagy farmjelenetet ábrázoló porcelán vagy kerámia kiegészítőket.

Dekorációként választhatunk a kertünkből is elemeket. Egy-egy cserép levendula a mosogató előtti ablakban szinte elengedhetetlen kellék. De egész évben jellemző a virágok jelenléte: lehet a vázában nyáron egy gazdag csokor rózsa, télre pedig a megszáradt hortenziavirágokat állítsuk középpontba egy bádog edényben. Tavasszal neveljünk cserépben fehér tulipánokat, rózsaszín nárciszokat.

Kutakodhatunk kincsek után a vaterán is, a cikk végén mutatok néhány tárgyat amiket itt találtam,  és jól illenének a francia country képbe.

Dunaújvárosi és környéki olvasók számára melegen tudom ajánlani a Teaka otthonboltot, ahol gyakorlatilag nem is találunk olyan tárgyat, ami ne illene franciás, vidéki konyhánkba:

Most pedig íme néhány inspirációs fotó a berendezéshez:

Egy jó példa arra, hogy kevés dekoratív kiegészítővel is kellemes hatást érhetünk el.
A faliszekrények finom díszítései és a pasztellszínek tulajdonítanak a konyhának franciás jelleget.

Ha nem bízunk eklektikus hajlamunkban, válasszunk egy-két színből álló sémát. A világoskék és a barna nagyon szépen illik egymáshoz. A kiegészítők legyenek feltűnő kékek, a háttér pedig pasztelles.

Ezt a konyhát a mosogató alatti függöny és az azt takaró ív, a szép fehér porcelánok,
illetve az ablak fölött elhelyezkedő antik(olt?) felirat teszi stílusossá.

A francia vidéki konyha igazán jellegzetes jegye a háziállatok (főleg a kakas, tyúk, tehén) feltűnése itt-ott. 

Ez lehetne akár egy egyszerű, fehér konyha. De a tyúkok és kakasok, illetve a szép fehér
porcelánkancsó megadják hozzá a vidéki ízt. 

Ha a család többi tagja tolerálja ilyenirányú igényeinket (vagy épp nem érdekel bennünket,
hogy tolerálja-e), el is veszhetünk a részletekben. 

A stílushoz nagyon jól mennek az egyszerű, natúr textíliák éppúgy, mint a fodros csipkék.

Virágos esernyőnket virágos táskánk mellé akasztva a virágos fonott kosarunk fölé
máris beléphetünk virágos konyhánkba!

És most következzenek vaterás találmányaim:

Ezen a szép, fehér szekrényen nagyon jól mutatnának vidéki stílusú kerámiáink, porcelánjaink.
45000 Ft-ért lehet hozzájutni. 

Értékes kiegészítő: ezt a Zsolnay faliórát kb 20000 Ft-ért lehet megvenni.

Szintén Zsolnay, ezúttal egy gyönyörű kaspó - 8000 Ft körül.

Kakasmintás csészeszett öt főre, 8500 Ft.

Instant siker egy porcelánkakas. Ehhez 4000 Ft-ért lehet hozzájutni.

Igényes kidolgozás, értékes kiegészítő: Herendi baromfipár 95000 Ft-ért.

Kulcsszavaink tehát emlékeztetőül a teljesség igénye nélkül: romantika, virágok, pasztell, feminin, kopott-festett bútorok, cizella-mizella, fodros textíliák, természetes anyagok, farmdekorációk, csillár, porcelán, csíkok-kockák, levendula.

Jó rendezkedést!

Fények a konyhában I. - Mosogató az ablak alatt

Házunk felújítása során kevés dologhoz ragaszkodtam annyira, mint ahhoz, hogy a konyhában a mosogató az ablak alatt legyen. Miért volt ez ennyire fontos (teszi fel magában a kérdést szakács férjem azóta is időnként)? Több szempontból is. 

1. Mosogatás közben lehet bámészkodni

Bár amikor belefogtunk a házfelújításba, még nem voltak gyerekeim, már elképzeltem, ahogy a számomra nem túl vidító foglalatosság közben nézem őket az ablakból, hogyan játszanak az udvaron. Mára ez valósággá vált, az ablakból kitűnő a rálátás a teraszra, a homokozóra és úgy egészében az egész udvarra. Persze a gyerekeken kívül nagyon sok más látnivaló is kínálkozik. Lehet gyönyörködni például a kertben  - ha vagyunk olyan szerencsések, hogy nem a szomszéd házfalára nyílik a kilátás. Másik álmom volt, hogy az ablak alatt álljon néhány tő rózsa, nos ez is valóra vált néhány év után.

Gyönyörű kilátás, gyors szellőztetés, de a Duna-partra nem praktikus:
ekkora szúnyoghálót szerintem senki nem gyárt.

2. Természetes fénynél minden jobban látszik

Még a legkisebb piszok is. A kedves kolléganők biztosan jártak már úgy legalább egyszer, hogy a mesterséges megvilágítású fürdőben felvitt nagyszerű smink a napfényre kilépve hirtelen darabossá, keménnyé, rosszabb esetben foltossá válik, pedig aztán az is volt, de a mesterséges fény - akármilyen erős is - összemosta, beolvasztotta a határokat. (Tanulság: ellenőrizni az ablak előtt egy kis piperetükörrel a smink állapotát természetes fénynél.) Szóval könnyen így járhatunk az edényekkel is. A tisztának látott üvegpohár reggelre rejtélyes módon mosogatószerfoltos lesz, a tésztafőző edényben pedig ottmaradt két erősen ragaszkodó apró tésztadarab.

Természetesen előbb-utóbb lemegy a nap, és ha nem akarjuk reggelre hagyni a vacsora maradékainak eltakarítását (én nagyon szeretek tiszta konyhára ébredni), akkor persze kénytelenek vagyunk lámpafénynél mosogatni. A legpraktikusabb, ha a közvetlenül a mosogató fölé egy jó erős, lehetőleg minél fehérebb fényű izzóval felszerelt lámpát szerelünk (amit külön is lehet kapcsolni). Ha ugyanis a lámpa csak a konyha közepén vagy esetleg még az étkező asztal fölött van elhelyezve, a mosogató elé állva tutira nem kapunk semmi fényt az esti mosogatáshoz (tapasztalat, rajta van a listámon, amit újítani szeretnék). 

3. Lehet növényeket nevelgetni az ablakban

Ideálisnak tűnik a fűszernövények ablakba, ablak elé helyezése, ezek többnyire igen fényigényesek - de lehet az bármilyen más növény is, akár egy sorozat a kisebbekből (tegyük őket egyforma kaspóba, így sokféle és egységes egyszerre), akár egy nagyobb kedvenc. A konyha levegője általában elég párás, főleg a mosogató fölött, így tehetünk oda orchideákat is, ha a lakás többi részében szárazabb a levegő. Gondoskodni kell viszont az ételek elkészítése során felszálló (sokszor zsíros) pára elszívásáról, mert a parányi zsírcseppek a levegőben keringve a legkülönbözőbb helyeken tudnak megtapadni, ragacsos, nehezen tisztítható felületet hagyva maguk után - ezt a növények biztosan nem díjazzák.

Ha a konyhafelújítás vagy építkezés abban a fázisban van, ahol az ablakok is megválaszthatók, akkor célszerű vagy bukó, vagy csúsztatható ablakot választani, esetleg ha kétszárnyú a kiszemelt ablak, akkor kifelé nyithatót. Az ablakok magassága ugyanis legtöbb esetben nagyjából egybeesik a csaptelepek magasságával, és az ablakot nem lehet a szokásos módon - befelé - kinyitni. Szintén fájdalmas és költséges tapasztalat... 

És végezetül, íme még néhány kép, inspirációul. Kattintásra galériában is megtekinthetők!

Képek forrása: pinterest.