 |
| Sarjadó élet |
Nem célom, hogy mindenféle statisztikákkal, tényfeltáró összeeskövéselméletekkel, hazai vagy külföldi tanulmányokra való hivatkozással terheljem az amúgy is terhes mindennapokat, egyszerűen szeretnélek meggyőzni benneteket arról, hogy miért is jó saját zöldséget, gyümölcsöt fogyasztani.
Természetesen az is igaz, amit mindenünnen hallani: mennyit utazott az a zöldség, mekkora az ez által kifejtett környezetterhelés, mennyi és milyen vegyszerrel lett kezelve, ebből mennyi marad benne-rajta, ésatöbbi, ésatöbbi. A beszerzéstől a fogyasztásig többféle útvonalból választhatunk:
1. Szupermarketben megvesszük a külföldi árut.
Talán a legkevésbé értelmes hozzáállás, csak végszükség esetére - már ha van ilyen. Külföldi termelők által termelt, külföldi felvásárlók által megvett, Magyarországra szállított, külföldi tulajdonban lévő áruházlánc által árusított termék. Sokat utazik, az általunk kifizetett pénz külföldre vándorol. Hogy a vetéstől a fogyasztásig mi történt vele, csak sejtjük. Viszonylag gyorsan megvan, odamegyünk, megvesszük, hazavisszük.
2. Szupermarketben megvesszük a hazai árut.
Kicsit jobb. Hazai termelőktől külföldi tulajdonban álló áruházlánc által felvásárolt termék. Csak az országon belül utazik. Az általunk kifizetett pénz nagy része külföldre vándorol, kisebb része jut a nagyüzemi termelőnek. Viszonylag gyorsan megvan, odamegyünk, megvesszük, hazavisszük.
3. Helyi kisboltban megvesszük a külföldi árut.
Hatékonyságban körülbelül a kettessel lehet egyenértékű. Itt legalább a helyi vállalkozást segítjük. A termelő külföldi, akitől külföldi felvásárló megveszi az árut, magyar nagybani piacra szállítja, ott a helyi boltos megveszi és nekünk eladja. Pénzünk egy része külföldre vándorol, egy másik része élteti a helyi kereskedőt. Viszonylag gyorsan megvan, odamegyünk, megvesszük, hazavisszük.
 |
| Virágzó csicsóka |
4. Helyi kisboltban megvesszük a hazai árut.
Megint egy kicsit hatékonyabb. Az áru magyarországi. Magyar termelőt éltet, aki a nagybani piacon eladja termékét, ahonnan a helyi boltos vásárol, és eladja nekünk. A pénz itt (ha a nagybani is magyar tulajdonban van, tételezzük fel) marad Magyarországon. A termék nem utazik túl sokat, bár elég sokat áll. Viszonylag gyorsan megvan, odamegyünk, megvesszük, hazavisszük.
5. Helyi piacon megvesszük a nagybani piacról vásárolt árut.
Ismét léptünk egyet előre. A piacon áruló zöldségesek egyetlen tevékenysége, hogy zöldséget adnak-vesznek. A nagybaniról vásárolnak, kiviszik a piacra, mi ott megvesszük. Itt nem mindig lehet követni, hogy magyar termékről van-e szó, vagy csak sokan nem foglalkoznak vele. Meg lehet kérdezni, de bajosan követelhetnénk minden eladótól a termék eredetigazolását. Itt a frissesség kategóriában léptünk egyet előre, és talán olcsóságban is, mert a zöldségesnek nem kell egy komplett üzletet fenntartani, abba alkalmazottat, rezsit fizetni. Viszonylag gyorsan megvan, odamegyünk, megvesszük, hazavisszük.
6. Helyi piacon megvesszük a kistermelőtől, őstermelőtől származó árut.
Itt a legtöbb esetben maga a termelő árulja a termékét. Ez lehet őstermelő, aki nagyban foglalkozik a termesztéssel, vagy kiskerti tulajdonos, aki a feleslegessé váló terményét igyekszik pénzre váltani a piacon. Az őstermelők lelkesen hirdetik mivoltukat. Konkrét kérdésekre konkrét válaszokat tudnak adni, ha kérdezősködünk a termék eredete, fajtája, jellege, termesztésének körülményei iránt. A kiskerti tulajdonosokat 'nénikéknek vagy bácsikáknak' aposztrofáljuk sokszor, mert tényleg azok. Bár sokszor hallom, hogy nénike és bácsika álruhába bújtatott zöldségesek is gyakorta előfordulnak, csak mert szívesebben veszünk tőlük, hogy segítsük őket. Onnan lehet őket felismerni, hogy túl szép az áru. :) Ettől persze még lehet segíteni őket. Viszonylag gyorsan megvan, odamegyünk, megvesszük, hazavisszük.
7. Lakóhelyeden háznál vásárolsz
Saját kert (vagy az arra fordítandó idő) hiányában valószínűleg a legjobb megoldás. Némi időbe telik, míg az ember megtalálja a megfelelő beszerzési forrásokat, de hosszabb távon mindenkinek a legjobb. A termelőnek nem kell piacra hordani a terményt, mi pedig a legfrissebb árut kapjuk. Ha megvan a kölcsönös bizalom az eladó és a vevő között, mindenki jól jár. Megkérdezheted, akár meg is nézheted, hogyan termelte az eladó a zöldséget, tojást, mézet, akármit, neki pedig a lábát sem kell kitenni otthonról, hogy némi plusz bevételre szert tegyen. A legtöbb esetben az ilyen kapcsolatok szóbeszédből alakulnak ki. A szomszéd is a harmadik utcában veszi a friss házitojást, és az ő ismerőse is egy másik háznál szokott isteni paradicsomot meg paprikát venni. Ugyan nem lehet mindent egy helyen, egyszerre megvásárolni, de még mindig viszonylag gyorsan megvan: odamegyünk, megvesszük, hazavisszük. Kérdezősködjünk az ismerősöknél, ki milyen beszerzési forrást tud, mik a tapasztalatai, mit ajánl.
Ha valaki szeret közösségi életet élni, kisebb helyi csoportosulásokban aktívan tevékenykedni, azok számára léteznek a háztól vásárlás továbbfejlesztett verziói is: ilyenek a vásárlói közösségek, vagy az ún. dobozrendszer. Ezek esetében szintén háztól vásárolunk, de szervezetten. Valaki a tojást intézi, valaki a káposztát, majd később ezeket elosztják. A felhasználó szempontjából szerintem nem jelent különbséget ha valaki egyedileg vagy csoportosan vásárol - talán némi árcsökkentést ki lehet alkudni, ha rendszeresen nagyobb mennyiségre tartunk számot. Itt inkább az eladó jár jól, mert egyrészt lekötik kapacitása egy részét, másrészt pedig nem kell egyesével kiszolgálnia a vevőit. Érdeklődjetek lakóhelyeteken, ha számotokra szimpatikus ez a fajta beszerzési mód.
Eddig a pontig bárkinek van lehetősége választani a fentiek közül. A következő pont már csak azok számára nyújt lehetőséget, akiknek van valamekkora földterületük, vagy legalább néhány cserepet kitesznek az ablakba, erkélyre, teraszra, illetve tudnak vagy hajlandók időt fordítani az ezzel való foglalatosságra.
 |
| Kiskert |
8. Mi magunk megtermeljük zöldségeink, gyümölcseink egészét vagy egy részét.
Kimégy, leveszed, megeszed. Pont. Mondhatnánk lelkesen, ámde....
Egészségmegőrzési, élvezeti és általában anyagi szempontból is a leghatékonyabb. Illetve anyagi szempontból akkor, ha nem vesszük alapul, hogy az idő pénz. Nem mondhatnánk, hogy ingyen van, hiszen a vetőmagot megvesszük, a locsolásért többnyire fizetünk. Kimegyünk, leszedjük, bevisszük, megesszük. Tudjuk miből van, milyen földben termett, látott-e vegyszert. Biztosan friss. Lehetséges hátránya, hogy kissé időigényes, és a termény mennyisége, minősége nagyban függ az odafigyelésünktől, gondoskodásunktól, esetenként az időjárástól is. Macerás. Viszont ha visszatérünk minden egyéb tényezőtől eltekintve az 'az vagy amit megeszel' alapvetésünkig, akkor kétségtelenül a leghatékonyabb. A saját zöldség, gyümölcs fogyasztásának élvezeti értékét még tovább növeli, hogy átsuhan agyunkon, mennyit dolgoztunk vele, láttuk ahogy növekedett, érett, izgultunk, hogy essen az eső, ne verje el a jég, ne tapossa le a szomszéd kutyája, ne támadják meg betegségek.
 |
| Palánták |
Élvezzük a növekedés folyamatát, hogyan bújnak ki tavasszal az első pici hajtások, hogyan növekednek, formálódnak, érnek. Aztán odasétálunk, és egyszerűen levesszük, kihúzzuk, letépjük, levágjuk, megesszük. Ízes, illatos, kézzelfogható, a természet egy darabkája, ami aztán elfogyasztás után részünkké válik. Én ezt a láthatatlan mozzanatot szeretem a legjobban. Részévé válni a természetnek azzal, hogy ami a földünkben megtermett, ami tápanyagot magába szívott, ami ízt, illatot kibocsátott, az belénk ivódik. Sejtjeink, érzékelésünk alapvető elemeivé válik.
Az vagy, amit megeszel. És tényleg.
Ne azért csináljatok veteményest (vagy kert hiányában válasszátok a következő leghatékonyabb utat) mert az etikus és véditek a környezetet vele, vagy esetleg divatos. Azért járjátok ezt az utat, mert az ti magatok, a gyermekeitek, családotok része lesz.
