2013. február 9., szombat

1325 Ft-nyi befektetés a blogba

Novemberben volt a Nagyobbik Fiam névnapja, és ilyenkor szokás, hogy valami finomsággal megvendégeljük az ovistársakat, óvónéniket. Többnyire tortát viszünk, csak nem teszünk rá gyertyát. Az óvoda elővigyázatosságból nem fogad házi süteményeket - megelőzendő az esetleges megbetegedéseket, fertőzéseket. A vitt süteményről blokkot kell vinni. Házisütemény, torta tehát kizárva. No meg persze az utolsó pillanatban jutott eszembe, hogy vinni kéne valamit, így beugrottam a városba, hogy veszek egy kész tortát. Végigmentem néhány cukrászdán, de egyrészt elég gyér volt a kínálat, másrészt számomra rettentő drágák is voltak a torták. Végső elkeseredésemben elmentem egy szupermarket hálózat helyi áruházába, ahol szintén tartanak előregyártott tortákat. Valamivel olcsóbbak voltak, mint a cukrászdai készítmények, de vetettem egy gyors pillantást az összetevőkre. Teljesen letaglózott. Akkor elhatároztam, hogy felteszem a blogra, hát itt van, fogadjátok.

Ellenfényben
Csokoládé ízű zsúrtorta

Összetevők: Kakaós piskóta karika (búzaliszt BL-55, teljes tojáslé, kristálycukor, ivóvíz, emulgeáló paszta [víz, emulgeálószer: E471, E475, természetes narancsaroma], kakópor, sütőpor [térfogatnövelőszer: E500ii, kukoricakeményítő, stabilizátor: E450i], aromakészítmény [nedvesítőszer: E1520, ivóvíz, természetes citrom aroma, savanyúságot szabályzók: E262i, E260], "Párizsi krém" [glükózszirup, margarin {finomított növényi olajok, ivóvíz, emulgeálószer: E471, étkezési só, tartósítószerek: E200, E202, savanyúságot szabályozó anyag: E300}, aroma színezék: E160a], kakaópor, tartósítószer: E202), Krém margarin (hidrogénezett és részben hidrogénezett növényi olajok és zsírok, ivóvíz, emulgeáló szerek: szójalecitin: E476, E471, étkezési só, savanyúságot szabályozó anyag: E330, színezék: E160a), Fehér színű fondan (cukor, ivóvíz, glükózszirup), Kakaós hidegzselé (ivóvíz, glükózszirup, cukor, kakaópor, aroma, stabilizáló szerek: glicerol, pektin, agar-agar, tartósítószer: kálium-szorbát, savanyúságot szabályozók: citromsav, difoszfátok), Kakaós bevonó "dara" (cukor, hidrogenizált növényi zsírok, zsírszegény kakaópor, emulgeálószer: szójalecitin, glükózszirup, fényező anyag: E904, aroma). Csokoládé ízű krém aránya a készermékben: 45g/100g.

Minőségét három napig őrzi meg nulla és öt fok között tárolva. 1949 Ft/kg. Amit én vettem, annak nettó tömege 0,680g, így 1325 Ft-ot fizettem érte.



Nem ez volt a leghosszabb címkéjű torta
Mi a baj az E betűkkel? 

Ha végignézitek az összes E betű leírását a Tudatos Vásárlók Egyesülete honlapján, láthatjátok, hogy ezek legtöbbjének használata 'biztonságos', és csak néhányuknál van mennyiségi korlátozás feltüntetve. 
Mégis, mi a baj az E betűkkel, ha biztonságosnak számítanak? Nehéz eligazodni a kérdésben, hiszen a neten számos vélemény, még szakvélemény is olvasható pro- és kontra. Számomra - mint laikus - az egyetlen megkérdőjelezhető dolog maga a szükségesség, illetve saját választásunk, miszerint inkább választjuk-e a feldolgozott, előkészített, készregyártott termékeket ahelyett, hogy magunk készítenénk el őket. Hiszen ha végiggondoljuk, az érdekek erősen ütköznek. Mi azt szeretnénk, ha olcsó lenne, jó minőségű és egészséges. A gyártónak pedig az az érdeke, hogy minél több haszonra tegyen szert ilyen vagy olyan úton. Szerencsére van alapvető törvényi szabályozás, de így is előfordulnak gyanús és felháborító esetek. Nemrégiben egy szupermarket marhahúskészítményeiről derült ki, hogy részben lóhúsból voltak, holott biztosan nem engedélyezi a törvény, hogy valamit marhahúspogácsának hívjanak, ha az lóból és sertésből is van. A törvény vagy szabályozás nem ér semmit, ha nem tartják be.

Azontúl számomra szintén kérdéses, hogy hosszú távon milyenek ezek szervezetünkre gyakorolt hatásai. Még ha ezek felfedezése, szélesebb körű használata viszonylag hosszú időre (néhány tíz évre) nyúlik is vissza, az a dömping, ami a mai fogyasztásban jellemzi ezek használatát, már másképp festi le a helyzetet. Legyenek ezek az E betűk mégoly veszélytelen és természetes összetevők is (és ha nem azok?), nagyobb mennyiségben még mindig ugyanennyire veszélytelenek? 

Használatuk biztosan elkerülhető tudatos tervezéssel, élettel. Ha az ember (én, például) kicsit előre gondolkodik, idejét jól osztja be (két kisgyerekem van), megpróbálja hatékonyan szervezni az életét, elkerülheti a feldolgozott termékek használatának egy részét. Úgy érzem, minél többet ki tudunk zárni az életünkből, annál jobb. Részben ezért is kezdtünk neki Chef-fel ennek a blognak. Szeretnénk alternatívát nyújtani a bolti termékek kikerülésére. Biztosan jóval egyszerűbb elmenni a boltba és megvenni a kész szalámikat, májkrémeket, joghurtokat, süteményeket, kenyereket, mint otthon elkészíteni őket, és tudom, hogy egy városlakónak sem könnyű nekiállni levágni egy disznót (csirkét, kacsát, akármit), feldolgozni, betölteni 20 rúd szalámit, hogy abból bespájzolhasson egész évre. De próbálkozni ér! Nyitott szemmel járni, nyitott elmével olvasgatni (pro és kontra is!), kérdéseket feltenni, összefüggéseket kutatni, alternatívákat keresni, összességében pedig hallgatni belső megérzéseinkre. Egyáltalán, kicsit tudatosabban élni. Mégiscsak mi vagyunk a Homo Sapiens (értelmes ember). Lehet, hogy beletelik némi időbe, és esetleg nem marad egy újabb brazil szappanoperára vagy bulvárújság elolvasására, de ha jól osztjuk be az időnket, aki nagyon akarja, talán arra is talál. 

Jó étvággyal? 
Nem ettük meg a csokitortát, bár megkóstoltuk Chef-fel. Volt íze, de nem mondhatnám, hogy amennyire csokisnak kinéz (csokis piskóta, csokikrém, csokibevonat, csokidekoráció), annyira csoki íze lett volna. Állagra sem volt túl vészes, bár nem vagyunk oda a vajas krémekért, de ez ízlés kérdése. Egyszerűen csak nem szívesen ennénk. Sütöttünk palacsintát. Nem volt rajta fényes csokimáz, kakaóval volt töltve, fél órába telt, mire kisütöttük, de legalább tudtuk, miből van. 
Mindenkinek joga van eldönteni, hogy mivel tölti az idejét. Anyukám mindig azt mondja, hogy az embernek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen, és ezzel nem nagyon tudok vitatkozni. Remélem, hogy az 1325 Ft-nyi befektetésem nem csak nálunk, de nálatok is megtérül valamennyire!

2013. február 6., szerda

Vetőmag ingyen, és egy lépés az önfenntartó zöldségtermelés felé

Sokszínű paprika- és paradicsom fajták
Még az ősszel írtam és idéztem egy bejegyzést arról, hogy miért is jó a tájjellegű gyümölcsfajták telepítése. Most, a tavasz - és a veteményezési szezon - közeledtével ismét előtérbe kerül a téma, ezúttal arra buzdítanálak benneteket, hogy vessetek konyhakertetekbe régi, tájjellegű magyar zöldségfajokat.

Miért?

Mert ezek a fajok hosszú-hosszú időn át edződtek Magyarország klímáján, erőssé, ellenállóvá váltak az időjárási viszontagságokkal, betegségekkel szemben. Kezelésük egyszerűbb, mint a bolti vetőmagból termesztett zöldségeké, sokszor nagy termőképességű fajták. Kevesebb kártevő is támadja meg őket. Vagy ha másért nem, sokszínű kertkultúránk továbbéltetése, hagyományaink megőrzése miatt.

Hogyan?

Január elején volt nálunk egy előadás a veszprémi Csalán egyesület közreműködésével népszerűsítendő a zöldebb életet és az energiamegtakarítást. Az előadás vége felé szó esett a veteményezésről, a házi kiskertek, konyhakertek nagyszerűségéről és az önfenntartó zöldségtermesztésről. Az előadó, Szalay Timi javasolta, hogy keressük meg a Növényi Diverzitás Központot. A központ gyakorlatilag egy génbank, sok száz és ezer különböző régi, tájjellegű növény szaporítóanyagait őrzik, vizsgálják, tartják fenn. A nagyközönség is hozzájuthat ezeknek a vetőmagoknak egy részéhez, méghozzá ingyenesen. A központ cserébe azt kéri, hogy egy kis kérdőíven tartsuk számon a növény fejlődését, jellemezzük  ízvilágát, növekedését, terméshozatmát, tehát értékeljük. Kérik továbbá, hogy lehetőség szerint gyűjtsünk az érett növényekről saját magokat, melyeket a következő években tovább hasznosíthatunk, vagy ismerőseinkkel megoszthatunk, csereberélhetünk. Egy évben maximum tíz fajt igényelhetünk, a pontos fajták kiválasztását mi magunk is elvégezhetjük, de bízhatjuk a központra is. A tavaszi magigénylés decembertől február végéig tart, így aki szeretne ily módon vetőmaghoz jutni, igyekezzen egy igénylést elindítani.

Mindegyik más ízre, formára,
felhasználhatóság szempontjából
Az igénylés pontos menetéről a honlapjukon kapunk bővebb tájékoztatást, illetve megtekinthetjük az idei választékot is. Mindig csak azokat a vetőmagokat bocsájtják a nagyközönség rendelkezésére, amely fajok nem szerepelnek az aktuális nemzeti fajtajegyzékben. Így az ott nyilvántartott hatvanyolc féle paradicsom helyett mi 'csak' tizenkétféle fajtából szemezgethetünk, olyanokból, mint az 'Ökörszív' tájfajta vagy a 'Patvarci Óriás rongyos' tájfajta. Egy próbát mindenképpen megér.
A központ ígéri, hogy hamarosan közzétesznek egy útmutatót a helyes magfogás mikéntjéről is, hogy gondoskodhassunk ezen fajták továbbszaporításáról, terjesztéséről, vagy saját vetőmagigényünk folytonos biztosításáról.
A központ felhívja a figyelmet arra, hogy ezek nem fémzárolt vetőmagok, ami azt jelenti, hogy a gyakorlatban esetleg nem olyan nagy százalékban kelnek, mint a bolti vetőmagok, cserébe viszont természetesek, vegyszerektől mentesek. A fémzárolás régről fennmaradt jellemzése az ellenőrzött minőségű vetőmagoknak. Régen kis fém bilétával zárták le a vetőmagokat tartalmazó zsákokat, jelezve ezzel annak megbízhatóságát. Ma már ez nem így működik, de a kifejezés megmaradt. A boltokban kapható vetőmagok fémzároltak, és többségükben csávázottak, ez azt jelenti, hogy valamilyen vegyszeres (nedves vagy száraz) eljárással leölték a felületükről az esetleges betegségeket hordozó anyagokat, így a  földbe kerülve jó eséllyel kapunk értékelhető termést. A biokertészek azonban odafigyelnek arra is, hogy ne csak a növekedési folyamat során, de a kezdetek kezdetén se érintse vegyszer zöldségeiket. Szerencsére már egyre több helyen kapható bio vetőmag, ami elviekben garantálja a vegyszermentességet.

Kérek egy kiló babot. Melyikből?
Aki tehát szeretne ingyen, bio minőségű, régi tájjellegű, ellenálló fajtákat látni konyhakertjében, feltétlenül keresse meg a Növényi Diverzitás Központot, február végéig van ideje mintákat igényelni génbankjukból.

A Nödik áldásos tevékenységének köszönhetően az elmúlt tizenkét évben 16-ról 1629-re nőtt az átadott tételek száma, segítve ezzel a termesztett zöldségek sokféleségének (diverzitásának) fenntartását, és újra elterjesztését.

Én januárban igényeltem mintát a központtól. Kb. másfél hét után kaptam választ e-mailemre, amiben elfogadták igénylésemet. Közben kitöltöttem, aláírtam és elküldem a Megállapodást postán. Most várom a vetőmagok érkezését, amint megkapom őket, beszámolok róla!

Kapcsolódó link:
Növényi Diverzitás Központ - http://www.rcat.hu/
A felhasznált fotók szintén a Nödik honlapjáról származnak.

És egy kisfilm a biodiverzitás margójára (kb 50 perc, de érdemes):
http://www.youtube.com/watch?v=_3sxMByA1R0

2013. február 3., vasárnap

Mama omlós diós teasüteménye

Mama és papa
Ez az egyetlen megmaradt sütireceptem anyai nagymamámtól. Bár a 'sürümeggyet' is tőle tanultam, ez egy igazi, finom teasütemény.

Alig tizenhat éves voltam, mikor mama meghalt, azt hiszem akkor még nem értékeltem kellőképp konyhai remekeit. Pedig nagyon jól főzött és sütött. Egyik nagy kedvencem volt a "meggyes karafantyú", ami amolyan piskótaszerű tészta volt, és meggybefőttet kellett a tetejére szórni. Annyit raktunk rá mindig, hogy alig látszott ki a tészta.

Rengeteg gyerekkori emlékem van róla, és a papáról is. A papa például nagyon jól játszott klarinéton és szaxofonon, még cimbalmozni is tudott. Hétvégén mikor náluk aludtunk Mezőszilason, szombat esténként gyakorta hívták "muzsikálni". Hajnalban jött haza mindig, mi pedig vasárnap reggelente zsírpapírból ettük a lakodalmas süteményeket hideg tejjel, még a dunyha alatt. Máskor meg mákos bejglit kaptunk reggelire. Esténként lavórban fürödtünk, és olajkályha melegítette a szobát. A hatalmas dunyhák alatt az ágy jéghideg volt, de ha egyszer bemelegítettük, a lábunk ujját se dugtuk ki!

Simon mama és én
Mamának eszméletlen sztorijai voltak, és kitűnő humora annak ellenére is, hogy nem volt könnyű élete. Időnként akkorákat rúgott a macskákba ha az útjában voltak, hogy két métert is arrébb repültek. Igazi falusi élet volt ott. Volt hastok az almafa alatt, volt vetemény, voltak állatok. Vágtunk csirkét, tyúkot, tömtünk kacsát, egyeltünk répát, fáról szedtük a meggyet sonkakampóra akasztott mázas bádogvödörbe. Simogattunk újszülött kisnyuszikat, sárga és fekete kiscsibéket, etettük őket a lámpa alatt tört főttojással. Mama puszta kézzel szedte nekik a csalánt a kerítés mellől. Morzsoltunk kukoricát a góréban, és minden évben szüreteltünk, daráltunk, préseltünk. Bungit építettünk a fára az unokatesókkal, hevertünk a fűben, földkupacokkal dobáltuk egymást a szomszéd kukoricásában. Vödörrel jártunk a kúthoz vízért és bádogpohárból merítettünk belőle. Friss volt és jéghideg. A kiskonyhában a sparhelt mintha folyamatosan be lett volna gyújtva. Azon melegedett a mosogatóvíz is, amit aztán a mama dolga végeztével kilendített az udvarra egy utolsó lötykölés után.

Talán nem is vettem észre, de biztosan ott szívtam magamba a vidéki élet iránt érzett szeretetet, a természetközeli élet szépségeit, és valószínűleg a házias, saját élelmiszerekből készített ételek örömét is.
Mama és papa is meghaltak már. Házukat anyukám élteti tovább, az egykori vidéki otthonból életre szóló hétvégi szenvedély lett, mesebeli, gyönyörű kerttel.

Ez az omlós, diós sütemény életem végéig el fog kísérni, ahogy a sürümeggy is, meg a többi szép emlék a mamával kapcsolatban. Nagy szeretettel gondolok rá, és nagyon hiányzik.


Mama omlós diós teasüteménye
elkészítési idő: kb. 15 perc előkészítés, kb 15 perc sütés

Hozzávalók:

380 g liszt
280 g vaj vagy zsír
140 g cukor
140 g dió
vaníliás porcukor a forgatáshoz

Az előkészítési időbe nem számoltam bele a diótörést. Utálok diót törni, de mivel van sajátunk és amúgy is rettentő drága a piacon a dióbél, hát nekiállok mindig. 

A dióbelet egy serpenyőben mindig megpirítom. Ettől sokkal gazdagabb, intenzívebb, rusztikusabb íze lesz. Akkor jó, amikor sötétbarnára pirul, majd lepereg le róla a hártyavékony héja. Kézzel óvatosan dörzsölgetve szépen lejön a nagyja, de nem szoktam tökéletes munkát végezni. Egy darálón apró szemcsésre darálom. 

A szobahőmérsékletű, lágy zsiradékot (mivel csak 200 g vajam volt itthon, a maradékot sertészsírral pótoltam) a cukorral habosra keverjük. Beleöntjük a diót és a lisztet, és finoman összedolgozzuk. A tészta habkönnyű, puha és illatos. Bemelegítjük a sütőt 170 fokra és míg felforrósodik, a hűtőben pihentetjük a tésztát. 

A kis repedésekbe forgatáskor jól beleivódik
a vaníliás porcukor, isteni.
A tepsi (tepszi, ahogy a mama hívta) aljába szilikonos sütőlemezt fektetek, mama vajjal kente ki vékonyan. Kb fél óra pihentetés után előveszem a tésztát, ami még mindig elég lágy, de jól formázható. A mama kifliket formázott belőle. Néha én is kiflit formázok, most gombócokat gyurmáztam, és enyhén kilapítottam őket, így sütés után tenyérnyi tallérok lettek belőle. 

Kb. 15 percig kell sütni, vagy addig, amíg a felszíne már kezd világosbarna lenni. Amikor kiveszem a sütőből még mindig nagyon lágy a tészta, nagyon óvatosan egy lapáttal alájuk nyúlok és rácson kihűtöm őket annyira, hogy még langyosak legyenek. Ennyi idő alatt megszilárdulnak annyira, hogy sérülés nélkül meg lehet őket forgatni a vaníliás porcukorban. Ha még langyosak, a hőtől a porcukor nagyon enyhén megolvad és egységes, opálos bevonatot képez a sütin. Tálalás előtt még szórok rá egy kis finom porcukrot. 

Hadd tegyem még hozzá a múltkori felfedezésemet, amikor is elfelejtettem időben elővenni a vajat, és a kemence szájába tettem olvadni. Nem töltött odabent többet öt percnél, szépen megolvadt, de olyan füstös aromát kapott, hogy az valami fantasztikus volt. Először megijedtem, hogy tönkrement a vaj, füstösen nem rakhatom bele. De mivel nem volt másik, hát belekevertem. A füstös íz sütés után is megmaradt benne kissé, de fantasztikusan harmonizált a pirított dió ízével, mindenkinek nagyon ízlett!

Hideg, téli délutánon egy bögre forró teával igazán lélekmelengető. Chef-fel közel négy évet töltöttünk Angliában, a fekete teát azóta tejjel isszuk. A harsány, élénk citromos teával szemben lágy, krémes ízt kapunk egy löttyintésnyi tejtől. Citromos teát már csak bundáskenyér mellé iszom, ezt a kapcsolatot még nem sikerült felülírnia az agyamnak. :)



Jó étvágyat és kellemes merengést kívánok!


2013. január 28., hétfő

Részévé válni a természetnek - avagy a termény útja a felhasználásig

Sarjadó élet
Esztek zöldséget, gyümölcsöt? Biztosan. Érdekel benneteket, hogy az a zöldség és gyümölcs hogyan jut oda, hogy végül a testetek alkotóelemévé válik? Az vagy amit megeszel - tartja a mondás, és ezzel nem is nagyon lehet vitatkozni. 
Nem célom, hogy mindenféle statisztikákkal, tényfeltáró összeeskövéselméletekkel, hazai vagy külföldi tanulmányokra való hivatkozással terheljem az amúgy is terhes mindennapokat, egyszerűen szeretnélek meggyőzni benneteket arról, hogy miért is jó saját zöldséget, gyümölcsöt fogyasztani. 
Természetesen az is igaz, amit mindenünnen hallani: mennyit utazott az a zöldség, mekkora az ez által kifejtett környezetterhelés, mennyi és milyen vegyszerrel lett kezelve, ebből mennyi marad benne-rajta, ésatöbbi, ésatöbbi. A beszerzéstől a fogyasztásig többféle útvonalból választhatunk:

1. Szupermarketben megvesszük a külföldi árut.
Talán a legkevésbé értelmes hozzáállás, csak végszükség esetére - már ha van ilyen. Külföldi termelők által termelt, külföldi felvásárlók által megvett, Magyarországra szállított, külföldi tulajdonban lévő áruházlánc által árusított termék. Sokat utazik, az általunk kifizetett pénz külföldre vándorol. Hogy a vetéstől a fogyasztásig mi történt vele, csak sejtjük. Viszonylag gyorsan megvan, odamegyünk, megvesszük, hazavisszük.

2. Szupermarketben megvesszük a hazai árut. 
Kicsit jobb. Hazai termelőktől külföldi tulajdonban álló áruházlánc által felvásárolt termék. Csak az országon belül utazik. Az általunk kifizetett pénz nagy része külföldre vándorol, kisebb része jut a nagyüzemi termelőnek. Viszonylag gyorsan megvan, odamegyünk, megvesszük, hazavisszük.

3. Helyi kisboltban megvesszük a külföldi árut.
Hatékonyságban körülbelül a kettessel lehet egyenértékű. Itt legalább a helyi vállalkozást segítjük. A termelő külföldi, akitől külföldi felvásárló megveszi az árut, magyar nagybani piacra szállítja, ott a helyi boltos megveszi és nekünk eladja. Pénzünk egy része külföldre vándorol, egy másik része élteti a helyi kereskedőt. Viszonylag gyorsan megvan, odamegyünk, megvesszük, hazavisszük.

Virágzó csicsóka
4. Helyi kisboltban megvesszük a hazai árut. 
Megint egy kicsit hatékonyabb. Az áru magyarországi. Magyar termelőt éltet, aki a nagybani piacon eladja termékét, ahonnan a helyi boltos vásárol, és eladja nekünk. A pénz itt (ha a nagybani is magyar tulajdonban van, tételezzük fel) marad Magyarországon. A termék nem utazik túl sokat, bár elég sokat áll. Viszonylag gyorsan megvan, odamegyünk, megvesszük, hazavisszük.

5. Helyi piacon megvesszük a nagybani piacról vásárolt árut. 
Ismét léptünk egyet előre. A piacon áruló zöldségesek egyetlen tevékenysége, hogy zöldséget adnak-vesznek. A nagybaniról vásárolnak, kiviszik a piacra, mi ott megvesszük. Itt nem mindig lehet követni, hogy magyar termékről van-e szó, vagy csak sokan nem foglalkoznak vele. Meg lehet kérdezni, de bajosan követelhetnénk minden eladótól a termék eredetigazolását. Itt a frissesség kategóriában léptünk egyet előre, és talán olcsóságban is, mert a zöldségesnek nem kell egy komplett üzletet fenntartani, abba alkalmazottat, rezsit fizetni. Viszonylag gyorsan megvan, odamegyünk, megvesszük, hazavisszük.

6. Helyi piacon megvesszük a kistermelőtől, őstermelőtől származó árut.
Itt a legtöbb esetben maga a termelő árulja a termékét. Ez lehet őstermelő, aki nagyban foglalkozik a termesztéssel, vagy kiskerti tulajdonos, aki a feleslegessé váló terményét igyekszik pénzre váltani a piacon. Az őstermelők lelkesen hirdetik mivoltukat. Konkrét kérdésekre konkrét válaszokat tudnak adni, ha kérdezősködünk a termék eredete, fajtája, jellege, termesztésének körülményei iránt. A kiskerti tulajdonosokat 'nénikéknek vagy bácsikáknak' aposztrofáljuk sokszor, mert tényleg azok. Bár sokszor hallom, hogy nénike és bácsika álruhába bújtatott zöldségesek is gyakorta előfordulnak, csak mert szívesebben veszünk tőlük, hogy segítsük őket. Onnan lehet őket felismerni, hogy túl szép az áru. :) Ettől persze még lehet segíteni őket. Viszonylag gyorsan megvan, odamegyünk, megvesszük, hazavisszük.

7. Lakóhelyeden háznál vásárolsz
Saját kert (vagy az arra fordítandó idő) hiányában valószínűleg a legjobb megoldás. Némi időbe telik, míg az ember megtalálja a megfelelő beszerzési forrásokat, de hosszabb távon mindenkinek a legjobb. A termelőnek nem kell piacra hordani a terményt, mi pedig a legfrissebb árut kapjuk. Ha megvan a kölcsönös bizalom az eladó és a vevő között, mindenki jól jár. Megkérdezheted, akár meg is nézheted, hogyan termelte az eladó a zöldséget, tojást, mézet, akármit, neki pedig a lábát sem kell kitenni otthonról, hogy némi plusz bevételre szert tegyen. A legtöbb esetben az ilyen kapcsolatok szóbeszédből alakulnak ki. A szomszéd is a harmadik utcában veszi a friss házitojást, és az ő ismerőse is egy másik háznál szokott isteni paradicsomot meg paprikát venni. Ugyan nem lehet mindent egy helyen, egyszerre megvásárolni, de még mindig viszonylag gyorsan megvan: odamegyünk, megvesszük, hazavisszük. Kérdezősködjünk az ismerősöknél, ki milyen beszerzési forrást tud, mik a tapasztalatai, mit ajánl.

Ha valaki szeret közösségi életet élni, kisebb helyi csoportosulásokban aktívan tevékenykedni, azok számára léteznek a háztól vásárlás továbbfejlesztett verziói is: ilyenek a vásárlói közösségek, vagy az ún. dobozrendszer. Ezek esetében szintén háztól vásárolunk, de szervezetten. Valaki a tojást intézi, valaki a káposztát, majd később ezeket elosztják. A felhasználó szempontjából szerintem nem jelent különbséget ha valaki egyedileg vagy csoportosan vásárol - talán némi árcsökkentést ki lehet alkudni, ha rendszeresen nagyobb mennyiségre tartunk számot. Itt inkább az eladó jár jól, mert egyrészt lekötik kapacitása egy részét, másrészt pedig nem kell egyesével kiszolgálnia a vevőit. Érdeklődjetek lakóhelyeteken, ha számotokra szimpatikus ez a fajta beszerzési mód. 

Eddig a pontig bárkinek van lehetősége választani a fentiek közül. A következő pont már csak azok számára nyújt lehetőséget, akiknek van valamekkora földterületük, vagy legalább néhány cserepet kitesznek az ablakba, erkélyre, teraszra, illetve tudnak vagy hajlandók időt fordítani az ezzel való foglalatosságra.
Kiskert



8. Mi magunk megtermeljük zöldségeink, gyümölcseink egészét vagy egy részét.
Kimégy, leveszed, megeszed. Pont. Mondhatnánk lelkesen, ámde....
Egészségmegőrzési, élvezeti és általában anyagi szempontból is a leghatékonyabb. Illetve anyagi szempontból akkor, ha nem vesszük alapul, hogy az idő pénz. Nem mondhatnánk, hogy ingyen van, hiszen a vetőmagot megvesszük, a locsolásért többnyire fizetünk. Kimegyünk, leszedjük, bevisszük, megesszük. Tudjuk miből van, milyen földben termett, látott-e vegyszert. Biztosan friss. Lehetséges hátránya, hogy kissé időigényes, és a termény mennyisége, minősége nagyban függ az odafigyelésünktől, gondoskodásunktól, esetenként az időjárástól is. Macerás. Viszont ha visszatérünk minden egyéb tényezőtől eltekintve az 'az vagy amit megeszel' alapvetésünkig, akkor kétségtelenül a leghatékonyabb. A saját zöldség, gyümölcs fogyasztásának élvezeti értékét még tovább növeli, hogy átsuhan agyunkon, mennyit dolgoztunk vele, láttuk ahogy növekedett, érett, izgultunk, hogy essen az eső, ne verje el a jég, ne tapossa le a szomszéd kutyája, ne támadják meg betegségek. 
Palánták

Élvezzük a növekedés folyamatát, hogyan bújnak ki tavasszal az első pici hajtások, hogyan növekednek, formálódnak, érnek. Aztán odasétálunk, és egyszerűen levesszük, kihúzzuk, letépjük, levágjuk, megesszük. Ízes, illatos, kézzelfogható, a természet egy darabkája, ami aztán elfogyasztás után részünkké válik. Én ezt a láthatatlan mozzanatot szeretem a legjobban. Részévé válni a természetnek azzal, hogy ami a földünkben megtermett, ami tápanyagot magába szívott, ami ízt, illatot kibocsátott, az belénk ivódik. Sejtjeink, érzékelésünk alapvető elemeivé válik. 

Az vagy, amit megeszel. És tényleg. 

Ne azért csináljatok veteményest (vagy kert hiányában válasszátok a következő leghatékonyabb utat) mert az etikus és véditek a környezetet vele, vagy esetleg divatos. Azért járjátok ezt az utat, mert az ti magatok, a gyermekeitek, családotok része lesz. 


2013. január 21., hétfő

Pizzatészta (és szósz) á lá Bellagio

Első találkozásom ezzel a pizzatésztával egybe esik a Chef-fel való első találkozásommal, így ez a recept különösen kedves a szívemnek. Chef-nek ugyanis olasz étterme volt annak a háztömbnek az aljában, ahol laktam. Szerelem első látásra, mindkét esetben. Szuper ropogós pizzatészta, vékony, mégsem ázott. Semmi művies íz. Paradicsomízű paradicsomszósz a tetején, gazdag feltét, se túl sok, se túl kevés. Szuper pizza volt, na. Abban az időben minden nap pizzáztunk és sosem untuk meg. Esténként, mikor bezárt az étterem, míg a takarítónő letörölte az utolsó morzsákat is, sütöttünk egy utolsó pizzát. Semmi faxni, többnyire sima sajtosat. Bedobozoltuk, hazamentünk kocsival, beálltunk a garázs elé. Felültünk a motorháztetőre, és jóízűen elfogyasztottuk a pizzát. Máskor a Duna-partra ültünk ki, vagy egy parkba. Jókat beszélgettünk. Ahogy így visszagondolok, az első langyosabb tavaszi estéktől a még nem túl csípős őszi estékig nagyon gyakran megcsináltuk. 
Az étteremben alkalmam volt megtapasztalni a gombócozást is, néha-néha beálltam a fiúk mellé vagy helyett, ha nagy volt a hajtás.
Azóta eltelt tizenkét év. Sajnos az étterem már nincs meg, Chef viszont igen. Tíz éve vagyunk házasok, két kisfiunk van. A tészta receptje is elkísért, a legnagyobb örömmel osztom meg veletek! :)


Pizzatészta á lá Bellagio
elkészítési idő: kb. 30 perc előkészítés, fél-egy óra kelesztés, kb tíz perc sütés

Hozzávalók öt bucihoz:

1 kg liszt
1/2 l víz
4 dkg élesztő
0.5 dl olívaolaj
só



Az élesztőt és a sót elkeverjük a hideg vízben jó alaposan, majd hozzáöntjük a liszthez.
Nálunk ipari adagokban készülnek a gombócok, így a kitisztított mosogatótálban szokta Chef begyúrni. 


Hozzáöntjük az olívaolajat is.


Majd begyúrjuk, míg a tészta egységes, bársonyos lesz.

Ebből készülhetne egy kocsikeréknyi pizza is! Ki kell adagolni.

Kis konyhai mérleg és egy kés segítségével 35 dkg-os egységeket képezünk.

Az egységeket egyesével (ügyesebbek kettesével szimultán) gömbölyded bucikká formázzuk.
Szerintem ez a munka legélvezetesebb része. Rögtön az evés után.
A kisütni váró bucikat vékonyan megkenjük olívaolajjal, és lefedjük egy folpack darabbal.
A helyiség hőmérsékletétől függően fél-egy órát kelesztjük. Amikor már jó laza az állaga, ki lehet nyújtani.

Az azonnal fel nem használt bucikat nagyon jól el lehet tartani a fagyasztóban.
Egyenként folpackba csavarjuk őket, és mehet is a fagyasztóba. 
Időközben begyújtunk a kemencébe.
Sütőben is nagyon szépen megsül, ha itt sütjük, még várhatunk a bemelegítéssel.
Kelés után pizzasütő lemezre nyújtjuk. A miénk alul lukacsos. Először hüvelyk- és mutatóujjunk közé fogjuk, és óvatosan húzzuk szét, végig megpróbáljuk kerek formáját megtartani. Később rétesliszttel finoman megszórjuk a deszkát, ráfektetjük,  és tenyerünk teljes felületével óvatosan nyújtjuk körbe-körbe belülről kifelé haladva. A közepén maradjon kb. 2 mm vastagságú, a szélei szép ducik. Vékonyan megkenjük paradicsomszósszal, felpakoljuk a feltéteket, és mehet az előmelegített sütőbe vagy a forró kemencébe. Kb. tíz perc alatt megsül, kemencében kicsit hamarabb. 

Baráti társaságban jóízűen elfogyasztjuk! :)
Itt szeretném megosztani a paradicsomszósz receptünket is, mert nagyon szervesen kapcsolódik a témához! :) A jó paradicsomszósz könnyed, élénk paradicsomízű, enyhén sós, nem túl sűrű és épp egy picit fűszeres. Mi így készítjük: 

Pizzaszósz á lá Bellagio
elkészítési idő: 3 perc

Hozzávalók:

1 konzerv hámozott vagy egész paradicsom paradicsomlében
morzsolt oregánó
só


A saját, vagy boltban vásárolt, hámozott egész, vagy felkockázott paradicsomkonzervet (nem sűrítményt) beleborítjuk a turmixgépbe. Megsózzuk, szórunk rá néhány nagyobb csipet morzsolt oregánót. Lefedjük, hármat-négyet lendítünk rajta a géppel, hogy ne legyen túl habos de ne is legyen nagyon darabos, és már kész is! Higyjétek el, nem kell agyonfűszerezni, és sokkal finomabb egész paradicsomból, mint sűrítményből.
Egy paradicsomkonzervből bőségesen lesz szószunk, a fel nem használt mennyiséget kisebb adagokban szintén lefagyaszthatjuk.

A chef tanácsa: 
A tésztakészítést először kisebb adagokkal kezdjünk, és gyakoroljuk be jól a begyúrást, gombócozást. Ha már rutinosan megy, elkezdhetünk a fagyasztóba is spájzolni. Ha a fagyasztóból használunk fel gombócot, először a hűtőszekrényben olvasszuk ki az éjszaka folyamán. A felhasználás időpontjától függően vegyük elő, fogyasztás előtt kb. fél órával. A kiolvadt buci a hűtőben is tovább kel, így lehetőleg ne felejtsük ott, mert másnapra könnyen beterítheti a hűtőpolcot.

A chef ajánlata: 
A bucikból nem csak pizza készíthető. A vékonyra kinyújtott tésztát finoman megkenjünk normál pizzaszósszal, rászórunk némi sót, apróra vágott friss rozmaringot, fokhagymát, majd ropogósra, világosbarnára sütjük és máris kész a pizzakenyér! Krémlevesek, pástétomok mellé vagy csak úgy ropogtatni is nagyon finom.
Ha valami masszívabbra vágyunk, nyújtás során hagyjuk meg a bucit kb. két centi vastagra. Tetejét itt is szórjuk meg nagyszemű, őrölt sóval, apróra vágott fokhagymával vagy rozmaringgal és így süssük meg, ebből lesz a foccaccia. Frissen, még melegen a legfinomabb!

A chef ötlete: 
Gyerekzsúrok alkalmával nagyon hasznos a házi pizza. A gyerekeknél mindig nagy kedvenc, és ha már elég nagyok, készítsünk nekik egy kis büféasztalt többféle feltéttel, sajttal. Kinyújtjuk nekik a tésztát, és ők maguknak elkészíthetik saját pizzájukat! Tuti siker!

Jó étvágyat kívánunk!

2013. január 15., kedd

Mit keres a kakas a konyhában? - avagy a klasszikus francia vidéki konyha stílusjegyei

Az év első bejegyzésében folytatódik a minden konkrét szakértelemtől mentes konyhai stílustanulmány-sorozat. Ez alkalommal a klasszikus francia vidéki konyha berendezésének stílusjegyeit próbálom összefoglalni.

Ezt a fajta konyhai stílust a kisebb konyhákban is könnyű kialakítani. Ha valaki belép egy ilyen stílusban berendezett konyhába, amolyan romantikus kuckós érzés keríti hatalmába, rögtön nyúlna egy virágos bögréért és elszürcsölne benne némi herbateát. Szalmakalapban ha lehet.

Az összkép erősen feminin: pasztell színek, sok virág, sok fehér, lehetőleg némileg kopott bútor, fodros textíliák. Könnyen lehet túlzásba is esni, de az alap stílusjegyeket megtartva igazán finom, könnyed és elegáns konyha alakítható ki belőle. Ha ebben a stílusban álmodtuk meg konyhánkat, nem kell csodálkozni, ha férfi partnerünk nem sokat kíván forgolódni benne. Ha neki is szánunk szerepet a konyhában, igyekezzünk mederben tartani romantikus és rusztikus kiegészítőink számát: a váratlan betérő számára egy erősen csipkézett, rózsaszín konyhában krumplit pucoló férj könnyen keltheti a 'papucs' benyomást.



Mitől tud jól működni a francia stílus? Ha nem uralkodik el a teljes konyhán. Nem győzöm a cikkekben hangsúlyozni a kevesebb-több elvet. Keep it simple - mondják az angolok. Tartsuk meg a klasszikus vidéki stílus jegyeit - használjunk természetes anyagokat: fonott kosarakat (nem muszáj rózsás vászonnal bélelni), nyitott világos natúr, vagy fehér színű polcokat. Keressünk a bolhapiacon néhány kopott, fehérre festett bútort vagy a vállalkozó kedvűek maguk is elkészíthetik ezeket régi bútorok felújításával. Némi fehér festék, egy csiszolópapír... Kapható direkt dekorációs célokra használható öregítő lakk, vagy repesztő lakk is hobbiboltokban. Igazi mázlisták vagyunk, ha hiányzik a szekrény üvegezése, semmiképp se pótoljuk üveggel. Válasszunk szép textíliát, melyet belülről vitrázsrudakra erősítve takarjuk a tartalmát, kívülről pedig csirkehálóval vonjuk be a keretet. Szokatlan elem, de a stílust mindenképp jól kiegészíti egy szép csillár világítás gyanánt az ebédlőasztal fölé. Válasszunk festett bádogedényeket, virág vagy farmjelenetet ábrázoló porcelán vagy kerámia kiegészítőket.

Dekorációként választhatunk a kertünkből is elemeket. Egy-egy cserép levendula a mosogató előtti ablakban szinte elengedhetetlen kellék. De egész évben jellemző a virágok jelenléte: lehet a vázában nyáron egy gazdag csokor rózsa, télre pedig a megszáradt hortenziavirágokat állítsuk középpontba egy bádog edényben. Tavasszal neveljünk cserépben fehér tulipánokat, rózsaszín nárciszokat.

Kutakodhatunk kincsek után a vaterán is, a cikk végén mutatok néhány tárgyat amiket itt találtam,  és jól illenének a francia country képbe.

Dunaújvárosi és környéki olvasók számára melegen tudom ajánlani a Teaka otthonboltot, ahol gyakorlatilag nem is találunk olyan tárgyat, ami ne illene franciás, vidéki konyhánkba:




Most pedig íme néhány inspirációs fotó a berendezéshez:

Egy jó példa arra, hogy kevés dekoratív kiegészítővel is kellemes hatást érhetünk el.
A faliszekrények finom díszítései és a pasztellszínek tulajdonítanak a konyhának franciás jelleget.
Ha nem bízunk eklektikus hajlamunkban, válasszunk egy-két színből álló sémát. A világoskék és a barna nagyon szépen illik egymáshoz. A kiegészítők legyenek feltűnő kékek, a háttér pedig pasztelles.

Ezt a konyhát a mosogató alatti függöny és az azt takaró ív, a szép fehér porcelánok,
illetve az ablak fölött elhelyezkedő antik(olt?) felirat teszi stílusossá.
A francia vidéki konyha igazán jellegzetes jegye a háziállatok (főleg a kakas, tyúk, tehén) feltűnése itt-ott. 
Ez lehetne akár egy egyszerű, fehér konyha. De a tyúkok és kakasok, illetve a szép fehér
porcelánkancsó megadják hozzá a vidéki ízt. 
Ha a család többi tagja tolerálja ilyenirányú igényeinket (vagy épp nem érdekel bennünket,
hogy tolerálja-e), el is veszhetünk a részletekben. 
A stílushoz nagyon jól mennek az egyszerű, natúr textíliák éppúgy, mint a fodros csipkék.
Virágos esernyőnket virágos táskánk mellé akasztva a virágos fonott kosarunk fölé
máris beléphetünk virágos konyhánkba!


És most következzenek vaterás találmányaim:

Ezen a szép, fehér szekrényen nagyon jól mutatnának vidéki stílusú kerámiáink, porcelánjaink.
45000 Ft-ért lehet hozzájutni. 
Értékes kiegészítő: ezt a Zsolnay faliórát kb 20000 Ft-ért lehet megvenni.
Szintén Zsolnay, ezúttal egy gyönyörű kaspó - 8000 Ft körül.
Kakasmintás csészeszett öt főre, 8500 Ft.
Instant siker egy porcelánkakas. Ehhez 4000 Ft-ért lehet hozzájutni.
Igényes kidolgozás, értékes kiegészítő: Herendi baromfipár 95000 Ft-ért.
Kulcsszavaink tehát emlékeztetőül a teljesség igénye nélkül: romantika, virágok, pasztell, feminin, kopott-festett bútorok, cizella-mizella, fodros textíliák, természetes anyagok, farmdekorációk, csillár, porcelán, csíkok-kockák, levendula.

Jó rendezkedést!

2012. december 2., vasárnap


Kedves vidéki konyha olvasók!
Sajnálattal tudatom veletek, hogy decemberben ez lesz az egyetlen bejegyzés a blogon. Fáj a szívem, mert ez az az időszak, amikor a legtöbb időt töltjük a konyhában, a legtöbbet kísérletezünk, különleges finomságokat sütünk-főzünk a magunk és családtagjaink, barátaink megelégedésére. Én is tele vagyok ötletekkel és tervekkel, de annyira sok munkám van jelenleg, hogy nem tudok új cikkeket írni ide.
Tartsatok ki mellettünk, és januártól újra várunk benneteket finom receptekkel, ötletekkel, stílussal és a freebie-kkel!
Jómagam és a chef nevében mindenkinek vidám és stresszmentes ünnepi készülődést, az ünnepekre sok-sok házi finomságot és nagyon boldog ünnepeket kívánok!
Viszontlátásra az új évben! :)