Vidéki konyha: Képeslaptea, csokiszalámi, csatnibőr, avagy: Mi volt a Spájzban?

2012. november 12., hétfő

Képeslaptea, csokiszalámi, csatnibőr, avagy: Mi volt a Spájzban?

November negyedikén nagy izgalommal készültem az első Spájz túrámra. Ezzel a névvel illetik a WAMP gasztrovásárát, ezzel a szöveggel pedig promotálták:

"A hónap első WAMP vásárán, 4-én nem csupán a jól ismert designerek várnak Rád, de ismét itt a lehetőség, hogy feltöltsd a spájzodat télire a WAMP Spájz kínálatából. Az egyedi tervezésű termékek mellett igazi őszi, téli csemegék, számos hagyományos és szokatlan finomság várja a vásárlókat hat szekcióban."

Felvértezve fényképezőgépemmel, sok-sok izgalommal és lelkesedéssel - illetve némi aprópénzzel valami vásárfia reményében - elmentem megnézni, mi is ez a Spájz. Lelkes híve vagyok a befőzésnek, tartósításnak, saját terményeink megtermelésének és télre spájzolásának - gyönyörű, ízléses, dizájnos és gusztusos csomagolásba rejtve. Bíztam benne, hogy sok hasonló gondolkodású emberrel találkozom majd egy ilyen helyen, és nem is csalódtam. Találkoztam egy kedves vidékikonyha olvasóval is! :) Rengeteg fiatal, sok-sok kiállító, rengeteg érdekes termék, szinte kivétel nélkül gyönyörűen vagy éppen rusztikusan csomagolva. Sokat ténferegtem, többször vissza-visszatértem egy-egy standhoz, kóstolgattam és olvasgattam - hozzávalókat többnyire. Hű, feltekert csatnibőr! Kézműves fagylalt, kézműves csoki, kézműves lekvár, kézműves minden! Venni nem vettem semmit, fogalmam sem volt róla, hogy mit is vinnék haza leginkább. Így hát zsongó fejjel kimasíroztam a millenáris előtti játszótérre, ahol Chef játszott a gyerekeinkkel, míg én bent vizslattam. Mondtam is neki, itt a pénz, menj be, szerintem szuper, én nem tudtam választani, nagyon tetszett szinte minden. Chef-nek felcsillant a szeme, fogta a pénzt és a gépet - majd tíz perc múlva felháborodottsággal vegyes csalódottságban állt mellettem újra. Nem értettem, mi a gond? Mire rámzúdította.

Valahogy elment itt a lényeg. Ami jó volt benne, átment üzletbe. De abba a fajtába, amikor az embert már-már hülyére veszik, mert most épp a gasztroőrületen lovagol mindenki. Szegény pesti népek nem jutnak jóféle házi lekvárhoz, csak dizájnvásáron. Vegyél két deci lekvárt - ezerkétszáz. Vagy egy kis mézet - kétezer fölött. De kedvence a sonkáskenyér: két fél karéj cipó tejföllel megkenve, majd spékelve némi hajszálvékonyra vágott parasztsonkával (amolyan serranoi stílusban) - egy ezres! Nesze neked vidéki élet, saját termék.

Megdöbbentem. Tényleg nem néztem árakat. Elkápráztatott a sok színes csomagolás, az érdekes ötletek és megoldások, máshol a rusztikus báj. Tényleg ennyibe kerültek? Savanyú arccal töltöttem a délután hátralévő részét. "...hogy feltöltsd a spájzoldat télira a WAMP Spájz kínálatából." Feltölteni? De még csak kóstolót is hazavinni? Nem vettünk végül semmit. Értem én, hogy ez egy dizájn-gasztrovásár, de hol van az angolok által olyan jól kifejezett "common sense"? Vagyishogy a józan (paraszt) ész? Ahogy hazafelé autóztam, azért próbáltam a jó oldalát is nézni. Szuper, hogy ennyi fiatal foglalkozik a házi termékek népszerűsítésével, szuper, hogy többségük jó stílusérzékkel - vagy jó reklámügynökséggel - van megáldva, de ebből biztos nem lesz mozgalom. Nem fogom üvegszámra rendelni a mézeket, lekvárokat és mangalicakolbászkák sem fognak függni a spájzomban. Kérdés: tényleg ennyibe kerül, mire egy jó termék egy jó külsővel jó kezekbe kerül? Tényleg ennyiből lehet csak kihozni, hogy jusson is, maradjon is? Ha igen, akkor megcsinálom a sajátom, ha nem, akkor meg főleg!

Képriportunkat viszont fogadjátok szeretettel! Merítsetek ötleteket és forgolódjatok a piacon, a konyhában, saját kis spájzotokban!

Dizájn házisonka

Csokiszalámi kóstoló, csak precízen.

Gyönyörű teacsomagolás, egy misét megér.
Segítek, mert nem látszik jól a cédula: 1890 Ft/70g.
Itt lehetett kapni egyébként a képeslapteát is: lapos tasakban teafű, papírcédulák ráragasztva. Elöl egy szép ünnepi kép, hátul a szokásos képeslapfelosztás: név, cím, üzenetrész. Szuper ötlet!