Újratervezés

Hát nem lett harmadik gyerek.

Közben eltelt másfél év, tartozom ezzel a bejegyzéssel, és szeretném folytatni is a blogírást, majd azt is leírom, hogy miért.

Szóval más irányt vett az életünk. Próbálkoztunk kábé egy fél évet a gyerekprojekttel, de nem jött össze. Rettenetesen rá voltam görcsölve, Chef meg talán nem is volt meggyőződve teljesen arról, hogy ez jó ötlet, tehát nem lett bébi. Fél év után leültünk egy fesztiválon a tömegtől tisztes távolban, ahol még láttuk a bulizó embereket, és hallottuk a zenét, és megegyeztünk, hogy akkor ezt hagyjuk ennyiben. Terveket szövögettünk, hogy hogyan tovább, és miért is lesz jó, hogy maradunk négyen.

Én valamivel több, mint egy éve elhelyezkedtem egy munkahelyen, ahol számítógépes grafikusként dolgozom. Nagyon szeretem a munkám, szuper a munkahely is. Klasszak a munkatársak, és nagyon jó az elképzelés is, ami az egész cég mögé lett gondolva. Akkor indult, amikor csatlakoztam, úgyhogy az első évünk küzdős volt, de megérte, bőven van mit felmutatni, és tapasztalatokkal is bőven gazdagodtunk. Saját tapasztalatokkal, ami azért elég mélyen bevésődik, legalábbis jobban, mintha egy cégtudor coach adta volna elő. Nem mondom hogy ez a könnyebb út, de utólag ugye megszépül minden.

Szóval elérte a vidéki konyha blogot is a klasszikus blog (tetsz)halál, amikor is az embernek megszűnik az az ideje lenni, amit eddig a blogírásra fordított. Újév első napja lévén tele vagyok elhatározásokkal, miszerint több időt fordítok magamra, több időt fordítok a családomra, és többet a párkapcsolatomra, bár még nem tudom honnan fogom elvenni, mert a mókuskerék az nálunk nagyon brutális két sportoló gyerekkel. Optimizmusom valószínűleg abból is fakad, hogy december 23-a óta itthon vagyok, szépen utolértem magam a házimunkával, már csak a vasalás maradt holnapra, mielőtt harmadikán ismét nekifutunk a rutinnak. Szépen ki vagyok simulva, és azt remélem, hogy majd idén mennyi mindenre lesz majd időm.

Hogy ezt hogy oldom meg, az a jövő titka - be fogok számolni róla -, viszont az bizonyos, hogy a kiskertem ismét előtérbe fog kerülni. Az idei év a totális bionemművelés ideje volt, miszerint egyáltalán nem nyúltam a kerthez onnantól kezdve, hogy leérett az eper. A kiskert egyik harmadát átvették az átmenetileg a kertfelújítás idejére ideültetett bokraim, rózsáim és évelőim, közel felében eper van, a maradék pici részen pedig lett pár sor sárgarépa (szerintem még mindig van a földben pár), és pár tő paprika meg paradicsom. A paprika nem bírt húst fejleszteni, mert nem locsoltam, a paradicsomot pedig elvitte a paradicsomvész, mert nem kötöztem föl és amúgy is úgy benőtt mindent a gaz, hogy konkrétan derékig ért.

Néhányszor nekiálltam, hogy rendbeteszem, de a legutóbbi gazolásom eredménye amit a fűre dobáltam kábé két hónapja, még mindig ott hever a füvön. Tavaszra összeszedem persze, hogy ne sárguljon ki alatta a fű, de egyelőre nem érdekel.
A napokban gondolkodtam azon is, hogy átnézem a megmaradt magjaimat, hogy van-e bennük használható, a régieket meg kidobálom.

Februárra tervezem a paradicsommagok elvetését. Nem lesznek paradicsomfák, mint korábban, viszont lesz néhány tő sárga és piros koktélparadicsom. Annyira nem vagyok naiv, hogy tudjam: nem lesz időm befőzni üvegszámra a paradicsomokat, viszont szeretnék egész nyáron és kora ősszel friss, tőről szedett paradicsomokat enni. Szeretnék megint répát, borsót, friss fűszereket. Hiányoztak nagyon, most hogy visszagondolok.

Na és hogy honnan érkezik ismét az elszántság a folytatáshoz? Minden korábbinál közelebb sújtott le a rák a családban. Ijesztően közel van, és nem akarom, hogy ennél közelebb jöjjön. Személy szerint Székely Gyöngyvér, a bio gazdabolt vezetője, agrármérnök és biogazdálkodó nézeteit vallom, aki pedig mindent testközelből nézett végig, amikor a fia hét évesen rákos lett. Ma már 19 éves és makkegészséges. Olyannyira szuggesztíven közvetítette egyszer egy személyes találkozás alkalmával bio élelmiszerek - és főként friss, helyben termett bio élelmiszerek fogyasztásával kapcsolatos nézeteit, hogy minden szavát elhittem. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy abban higgyen, amiben akar. Én ezt választottam, és úgy látom hogy nem szabad egy percet sem késlekedni. Folytatni kell, és az időért vívott harcban előre kell rangsorolni a kert művelését, még ha ez kívülről hobbinak is tűnik. Belülről én úgy gondolom, hogy nem egyszerű hobbi, hanem a túlélésünk, életünk egészségének megőrzésének egyik legfontosabb alapköve, és MUSZÁJ időt fordítani rá.

Ettől függetlenül nem fogok rágörcsölni. Volt olyan is, amikor egyszerűen képtelen voltam a legkisebb műanyag darabot is bedobni a kommunális kukába, és a mosószert is itthon állítottam elő a saját átszitált fahamunkból. Ez annyira rátelepedett az életemre, hogy folyamatos stresszforrást okozott ami ugye épp az ellenkezője annak, amit szeretnék elérni. Most szeretnék egy olyan állandó helyet adni az életmódváltásnak a mindennapjainkban, hogy része legyen az életünknek, de az ne ettől függjön. Biztos lesz majd, hogy gazos lesz a kert, vagy nem lesz időm egyszer-kétszer időben meglocsolni mindent, de előrébb kotortam az agyamban az biztos.

Épp megfelelő az időpont a tervezgetéshez! :)

Aki pedig maradt velünk, vagy most csatlakozik, azoknak hello, szia, szevasztok! Folytatom a blogírást (is).

Off-téma, de igazából mégse - avagy minden mindennel összefügg

Előre elnézést szeretnék kérni tőletek, de ez most egy hosszú panaszáradat lesz. Olyan kérdéseket fogok végiggondolni félhangosan, írásban, amik régóta foglalkoztatnak, és amik mostanában túlságosan nyomasztanak. Talán segít, ha kiírom magamból! :)

Részben miatta.

A hétvégén egyik barátunk negyvenedik meglepetés szülinapi buliján vettünk részt. Még mielőtt táncos kedvünk kerekedett néhány pálinkától és némi pezsgőtől, két barátnőmmel a kapuzárási pánikról beszélgettünk, ami a korosztályunkon végigsöpör. Mindenkinél máshogy tör utat ez a dolog. Valakiben a szabadságvágy buzog és ismét huszonéves lenne, hegyet mászna és hátizsákkal járná körbe a világot, egy másik a soha be nem teljesült nagybetűs szerelemre vágyik, egy harmadik szexuálisan túlfűtött... de van még sok példa. Én gyereket akarok. És amikor ezt mondom, akkor mindenkinek kikerekedik a szeme, hogy normális vagyok??? És miért?

Azért, mert nem akarok dolgozni, és az állam csecsén szeretnék élősködni. Ez így elég kisebbséginek hangzik, de meg van rá az okom, azaz megvannak az okaim, mert több is van. Nagyon sok. A legfontosabb, hogy nincs rá időm, hogy a gyerekeimmel, a családommal foglalkozzak. Talán kissé zavarosnak tűnhet az okfejtés, hiszen mitől is lehetne több időm, ha újabb csöppség érkezik a családba? Átmenetileg valószínűleg nem is lesz így. Ismét előszedjük a kiságyat, felszereljük a pelenkázót, éjszakázunk, etetünk és pürésítünk és a többi. De amint bekövetkezik, hogy bővül a családunk, nagycsaládosok leszünk - én pedig hanyag mozdulattal a hátam mögé fogom vetni a munkámat és minden hónapban csendben nyugtázom, ahogy Chef fizetése bruttóban és nem nettóban fog megérkezni. Ez kb annyival fog minket előrelendíteni, amennyiért én egész hónapban itthon gürizek. Félreértés ne essék, nagyon szeretem a munkámat, sikerélményem is van, és megfelelően kreatív is. Egyedül dolgozom, a magam ura vagyok és beoszthatnám a saját időmet elvileg. A gyakorlatban azonban ez nem egészen így néz ki, hiszen nekem is vannak határidőim, az ügyfeleimnek vannak nyűgjeik, jobb és rosszabb napjaik amik erősen befolyásolják, hogy mennyi időt fordítok a munkára. Egy személyben vagyok főnök és beosztott, pénzügyes, kreatív és gép. Én szerzem a munkát, de én is végzem el. Én figyelem a kiadásaimat és a bevételeimet, lavírozok. Nem könnyű, és nap végén nem úgy rakom le a tollat, hogy majd holnap folytatom, és kisétálok az irodából/gyárból. Munka után is foglalkoztat, hogy kész leszek-e, lesz-e újabb munka, ha lesz meg tudom-e megfelelő minőségben csinálni. De az időegyenleg nagy vonalakban ugyanaz, mint bárki más kisgyerekes nőtársnál, aki dolgozik. Reggel oviba, iskolába viszi a srácokat, utána melózik egész nap, majd hazajön és otthon eljátssza a többi szerepét a délutánjai során: takarítónő, szakácsnő, mosó- és vasalónő, feleség és ha tudja, bepasszírozza az anya szerepét is. Nos, az én problémám (részben) az, hogy ez utóbbiból nagyon kevésre van idő. A másik az, hogy a megkeresett pénzemért sz@rt (vagy azt se) kapok.

Tessék mosolyogni!

Talán velem van a gond, és én nem tudok megfelelően lavírozni a szerepek között, hogy minden flottul menjen, de valamelyik mindig háttérbe szorul. Ha minőségi időt töltök a gyerekeimmel, családommal, akkor pillanatokon belül felesz a kosz, a mosatlan és a vasalnivaló. Ha megfordítom a sorrendet, akkor a gyerekeim nyaggatnak folyton - hozzáteszem jogosan - hogy miért nem játszom velük? Ők most kicsik, most igénylik az együttjátszást, az együttlétet, a meseolvasásokat, a kirándulásokat, bringázásokat és Dunába kavicsdobálásokat. Ha folyton azt hallják, hogy nincs időm játszani velük, vagy hogy hagyjanak már dolgozni, vagy túl sok a dolgom, akkor egy idő után már nem is fogják kérni. Pikk-pakk felnőnek és vége, nincs több együtt töltött idő. Jönnek a barátok, a bandázás és a bulik, akkor már nem kellek. Értitek szerintem hogy mire gondolok.

A másik gondom, hogy mindemellett a rengeteg tennivaló mellett még kertet is szeretnék művelni, zöldségeket és gyümölcsöket termelni, mert amit a boltban adnak, az számomra egyenlő a katasztrófával (tisztelet a kivételnek). Szinte semmi olyat nem tudok a boltban megvenni, ami egészséges lenne. A zöldségek és gyümölcsök vegyi anyagoktól szennyesek, a húsok gyógyszermaradványoktól és hormonoktól, arról nem is beszélve, hogy szerencsétlen állatok legnagyobb része egész életében nem látta a napot. A feldolgozott, ipari cuccok pedig közismerten tele vannak nyomva adalékokkal, színezékekkel, ízfokozókkal és állagjavítókkal, a jóisten tudja még mi mindent nyomatnak beléjük. Jönnek az utánzatok, a reggeli italok a tejek helyett, a valamifölök a tejfölök helyett... Közben napvilágot látnak olyan videók és cikkek, amikben szennyes és illegális húsfeldolgozókat buktatnak le, egy másikban lejárt szavatosságú sajtokat turbóznak fel és csomagolnak újra. Lassan már nem tudjuk, hogy a telefonunk vagy a vécétisztítónk az okosabb-e, és nem lehet venni egy gyerekvitamint, amiben ne lenne aszpartám vagy más olyan cucc, amit vastaggal kell kiemelni. Persze biztos lehet, de azt úgy kell vadászni, ahhoz meg megint csak idő kell, ami a taposómalomban egyre kevesebb van.

Vásárolj, attól leszel menő!

Én már ott tartok, hogy fanyalogva megyek be a boltba. Tudom a boltosról, hogy addig nem rakja ki a friss zöldséget-gyümölcsöt, amíg a kint lévő annyira rohadt nem lesz, hogy már télleg senki nem veszi meg, és az előző napi pékárut is el kell másnap passzolni. És valahol őt is meg lehet érteni, neki is fenn kell tartani a boltot, kifizetni a rezsit, az alkalmazottakat. Ő is megkapja a napi cseszegetést, ha kidobja akkor azért, ha nem dobja ki, akkor meg azért.

Aztán ott van az is, hogy tulajdonképpen mit is nevezünk egészségesnek? A Norbiféle ápdét árut? A light margarint? A szénhidrátcsökkentett lisztet? Valamelyik diétát kéne követni? Jelenlegi ismereteim, olvasmányaim és tapasztalataim alapján a legjobb választás még mindig a paleo. De valóban paleo a paleo? Hol lehet olyan húst venni, ami nincs felfújva, és nem tápon nevelkedett? Egy tojást, aminek van színe? Zöldséget, gyümölcsöt, aminek van beltartalma és nincs agyonvegyszerezve, nem csak jól néz ki? De még ha találok is, meg tudom fizetni? És ha sokat dolgozom, és esetleg meg tudom fizetni, akkor van időm mindig főzni és ilyesmit adni a családomnak és magamnak is? Van olyan ismerősöm, akinek nincsenek anyagi problémái. Megvesz amit akar, de negyvenhez közeledve már itt fáj meg ott. Ropognak a csontok, fájnak az ízületek, és az a rengeteg stressz...

Vegyétek, vigyétek!

A kínálat és a kereslet bár erősen összefüggnek, sosincsenek összhangban. Mindenkinek más az érdeke. A szolgáltató (boltos, fodrász, közüzem, stb) pénzt akar keresni, mi pedig a lehető legkevesebbet akarjuk ezért kifizetni. Nem akarunk vacak kajákat enni menzákon, de sajnálunk normális árat fizetni minőségi ételért (és még ha drága, akkor se biztos, hogy jó minőségű). Takarékoskodhatunk az árammal, jöhet az állam a rezsicsökkentéssel, de a szolgáltatásokra általában kifizetjük amit kérnek, mert nincs hova reklamálni, vagy úgysem foglalkoznának velünk. A legtöbb ember az étkezésében hoz kompromisszumot. Beül a hatszáz forintos kétfogásos menzaebédre, megveszi a frissfölt meg a permeátumot, a turbó tízforintos vizeszsemlét, ami másnapra minősíthetetlen. Valahol szerintem mindenki érzi és tudja, hogy szar az, amit kap. Szívatják a munkahelyén, ontják rá a vackokat a boltokban. Sokak számára érthető módon megoldás a szórakozás, a fejet homokba dugás, üggyelnemfoglalkozás. Villognak a drága telefonnal és tablettel, mindig jobban és jobban tolják az online életüket, bámulják a katasztrófális sorozatokat a tévében, vagy áztatják magukat valamelyik frissen földből kinőtt wellness komplexumban.

Arról meg már nem is beszélek, hogy a politikusok hazudoznak, az újságírás kultúrája határozott megszűnés felé tendál. Már nem figyel senki a helyesírási hibákra vagy stílustalanságra, illedelmes szóhasználatra vagy egyáltalán a logikai összefüggésre. Nagyot akarnak mondani, mocskolódnak és szenzációkat hajszolnak. Mindenki kritizál mindent és mindenkit. Mindenki meg akarja mondani a tutit. Megmondom őszintén, hogy engem már nem érdekel a politika. Nincs meg a tudásom, hogy el tudjam dönteni, ki hazudik és ki nem. Szerintem még az sem tudja hogy ki hazudik és ki nem, akinek megvan hozzá az esze. Maximum azt tudja, hogy ő maga hazudik-e vagy sem... Nem olvasok politikai vagy gazdasági cikkeket. Helyi szinten tájékozódom nagyjából a helyzetről, de leginkább elfordulok ettől is. És akkor arról már nem is beszélek, hogy mennyi minden más is van, amivel muszáj foglalkoznom. Hogy melyik a jó iskola és ki a jó tanítónéni, hogy legyen-e az oviban veteményes, vagy hogy megveszem-e a mosószert a boltban, vagy inkább azt is elkészítem magam. Szóval ha engem kérdeztek, katasztrófa minden vonalon. Kenyeret és cirkuszt a népnek, ezt már jó régen kitalálták. De a kenyér is szar és a cirkusz sem szórakoztató.

Milyen opcióim vannak?
1. Dolgozom a kevés pénzemért, délután hazahozom a gyerekeket, megpróbálok házi zöldséget-gyümölcsöt, húst, akármi normálisat vadászni, majd hazajövök, bedobok egy mosást, kivasalok egy adagot, vacsorát készítek, és már csak a fürdetés-fektetés marad. Vagy eltöltünk egy kellemes délutánt a srácokkal, veszünk valami virslit vagy gyorspácolt szalámit meg pár felfújt kiflit a boltban és megvacsorázunk. A házimunka meg meglesz valamikor. Szóval lavírozok.

2. Nem dolgozom. Kertet művelek, hogy legyen friss és egészséges zöldségünk és gyümölcsünk, csirkéket-kacsákat tartok, hogy legyen egészséges húsunk és tojásunk. A gyerekeknek kenyeret és süteményt sütök, hétvégén finomakat főzök. Napközben elvégzem a házimunkákat, bevásárlást, főzést, míg a gyerekek oviban-suliban vannak, nyáron befőzök, fagyasztok, ami dolog akad. Délután hazajönnek a gyerekek és a férj, és együtt vagyunk. Társasozunk és bringázunk, csónakázunk vagy pecázunk. Vagy beszélgetünk, csak úgy. Ne adj Isten, magamra is jut idő, talán elolvasok egy könyvet vagy olvasgatok a neten, esetleg csak felteszem a lábam egy fél órára, míg megiszom a kávét.

Talán kissé sarkítva van a dolog, de lényegében ez a két helyzet adódik. Én úgy látom, hogy munka mellett egyszerűen nincs lehetőség arra, hogy tudatosan, értelmesen éljen az ember. Egyszerűen túl sok mindenre kell odafigyelni. Minden olyan dolog, ami arra hivatott, hogy megkönnyítse az ember életét, mára már csak bonyolítja. Ha van valami szuper praktikátok, akkor kérlek osszátok meg velem, mert eléggé tanácstalan vagyok. Számomra egyértelműen a kettes az opció, viszont egy fizetésből nem élünk meg. Tehát én gyereket akarok. Imádnám, ha lenne egy lányom, vagy még egy fiam. Babáznék megint, tologatnám a babakocsit a Duna-parton, nagycsaládos szeretnék lenni, nyugodt szívvel enni és nyugodtan eltölteni az időt a családdal. Szóval ha lassacskán is, de a blog megy tovább, továbbra is kampányolunk a biokaják és a háztáji mellett, és időnként ha lesz időnk, recepteket is posztolunk Chef-fel. Megértem, hogy nem mindenkinek való ez az életforma. Aki a munkájában teljesedik ki, annak is jó, de valamiféle lelki békét muszáj nyerni mert - legyen akármekkora közhely is - az egészség és a boldogság a két legnagyobb kincs. Az egyik megfizethetetlen, a másik meg nem kerül semmibe.

Sokan úgy várják, mint a karácsonyt... indul a kerti szezon!

Kedves kertészkedő barátaink! Ahogy ígérték, a mai nappal elindult a Növényi Diverzitás Központ/NöDiK mintaigénylése. Három fázisban lehet mintákat igényelni. "Első körben 2015. február 2-tól 28-ig; kérhető növények köre: kertészeti-, szántóföldi-, fűszer- és aroma növények, kivétel a csicsóka és a batáta. Az idei évben is maximum 10 tétel rendelhető; postázás kezdete: február közepétől. "

Megkezdődött a magigénylés!

A 10 tétel az első körre értendő. A második körben egy fajta csicsóka, a harmadikban pedig egy fajta batáta igényelhető, tehát összesen 12 tételt lehet kérni. Újdonság, hogy az ugrásszerűen megnőtt igénylések eredményeképp az Intézet adminisztrációs díjat számol fel a minták kiküldésekor. A tételeket körönként 800 Ft adminisztrációs díjért lehet igényelni, tehát ha minden körben igénylünk mintát, az 2400 Ft-ba fog kerülni összesen.

Ne felejtsétek, hogy a Nödik nem egy magáruház. A mintákat szó szerint kell érteni. Nem fogtok kapni akkora mennyiséget, ami akár egy családi kiskertbe elegendő lenne (bizonyos esetekben azért lehetséges, pl ha minden dinnye kikel és egészségben megéri az érettséget...) Kísérletezni kell a különböző fajtákkal, ezekről feljegyzéseket készíteni a termesztés folyamán (csírázás, egészség-betegség, termés), majd ami bejött, annak a magját (egyéb szaporítóanyagát) házilag gyűjteni, felszaporítani további termesztésre, esetleg tovább adni ismerősöknek, kertbarátoknak. Érdemes elolvasni a felhasználási feltételeket. A magokat, gumókat, palántákat annak reményében bocsájtják a nagyérdemű rendelkezésére, hogy azok cserébe segítenek akár a fajtafenntartásban, akár a terjesztésben, de mindenképpen értékelik az általuk kapott növények tulajdonságait. Aki nem tölti ki és juttatja vissza a termesztési adatlapokat többszöri felszólításra sem, azok sajnos nem igényelhetnek több mintát.

Hamarosan itt a kerti szezon kezdete, bár kint még havazik és a következő hétre is kemény mínuszokat ígér a meteorológia. Aki szemfüles és előrelátó az azonban már most nekiáll a vetőmagkészlet áttekintésének. Figyeljük meg a magok szavatossági idejét. Lejárati időn túl is lehet próbálkozni a vetéssel-csíráztatással, de az idő előrehaladtával fokozatosan csökken a magocskák életképessége. A lejárt szavatosságú magok helyett érdemes frisseket rendelni. Egy-két fajtát már most lehet lakásban földbe tenni, pl. a zellert és a padlizsánt már most elvethetjük.

Eltántorítanék mindenkit a teszkóban hosszú sorokban árult sárga vetőmag csomagok vásárlásától. Egyfelől erősen mérgezettek (nem pánikkeltésnek szánom, de ezek a magok erős vegyszerekkel lettek 'csávázva', azaz ezzel garantálják, hogy a magok betegség és fertőzésmentesek, cserébe viszont ezek a mérgek a talajba és a növénybe is bejutnak...), másfelől igencsak lecsökkent a kínálat a fajták tekintetében. Ma már szerencsére többféle módon juthatunk minőségi, vegyszermentes és akár különleges szaporítóanyagokhoz. Az egyik épp a fent említett Nödik, a másik pedig a biokertészetekben, biogazdaboltokban vásárlás. Ugyan a minősített biogazdaságokból származó szaporítóanyagok meglehetősen drágák, de lehetőség van ún. csávázás és garantáltan GMO mentes magok megvásárlására is. Az én kedvencem a Bio-Gazdabolt, ahol gyakorlatilag mindent megtalálunk, ami egy vegyszermentes kerthez kell a szerszámoktól kezdve a trágyán át a legkülönfélébb vetőmagokig, palántákig, de ezek egészséges neveléséhez szükséges környezet- és növénybarát anyagok, szaktanácsadás és tanfolyamok is az érdeklődők rendelkezésére állnak.

Színes, vidám, finom és szép

Volt szerencsém személyesen is találkozni Gyöngyvérrel, a gazdabolt vezetőjével. Ez a találkozás egyfelől megerősített abban, hogy nagyon is érdemes vegyszermentes kerttel 'bajlódni', másfelől megtanultam, hogy miért fontos az, hogy minél előbb elfogyasszuk a zöldségeket, gyümölcsöket: a bennük található jótékony enzimek hatékonysága az anyanövénytől való elválasztást követően rohamosan csökken. Egyesek szerint a pozitív hatásukat leginkább szüreteléstől számítva néhány órán (!) belül legnagyobb részben elveszítik. Itt álljunk meg egy pillanatra és gondoljuk végig a folyamatot, aminek során a téli időszakban a zöldséges polcról levett paradicsom elérkezett hozzánk pl. Spanyolországból vagy Olaszországból... Éretlenül szedték le, vegyszerekkel kezelték, hogy útközben ne menjen tönkre, és mivel a Mézga-féle fényposta sem működik még, jónéhány napot eltöltött a rekeszben mire raktározták, kamionra pakolták, átutaztatták, újabb raktárba helyezték, nagybanira vitték, zöldségeshez került. Ezeknek sem az íze, sem a tápértéke nem olyan, mint az 'igazié', egészen nyugodtan lehet műnek nevezni. Ehető ugyan, de nem túl finom, és nem is egészséges. Azt az illúziót kelti, hogy télen is friss zöldséget eszünk, de a valóság ettől nagyon messze áll.

Visszatérve az enzimekre és Gyöngyvérre, az ő véleménye szerint az enzimek a szüreteléstől számított 15 percig (!!!) a legintenzívebb hatásúak. És itt kapunk választ arra a kérdésre, hogy miért is kell a saját zöldség és gyümölcs. Akár a balkonról, akár a kertből, akár a nagymama kertjében szedjük, de egy gyors mosás után rögtön fogyasszuk is el!

A városlakóknak sem kell lemondani a friss zöldségről

Sok esetben persze ez nem kivitelezhető. A termények többsége tavasztól őszig érik. Utána valami módon tartósítanunk kell őket, hogy a téli időszakban is legyen tápanyagforrásunk. Az alma, burgonya, répa és társaik jól tárolhatók egy pincében, hűvös helyen, nyirkos homokban, másokból nagyszerű befőttet lehet készíteni. De ezek még mindig jobbak, mint a decemberben polcról levett 'friss' paradicsom vagy brokkoli.

Tehát mindenkit rábeszélnék a saját, vegyszermentes zöldség-gyümölcs termesztésére, mert sokkal többet tesz ezekkel az egészségéért, mint egy havi konditermi bérlettel és a bolti paradicsommal. Az erkélyen, néhány dézsában, flakonban, balkonládában is rengeteg féle zöldség termeszthető, a google számtalan ötletet, tanácsot, lehetőséget ad. Akinek meg van kertje, az a tuják meg a fű mellé kerítsen le egy darabot egy kis friss epernek, egy-két tő paradicsomnak, salátának. Aztán jövőre meg egy kicsit nagyobbat. :)

Jó kertészkedést, tervezgetést mindenkinek!

A paradicsom hercege + extravagáns programajánló

Ha már paradicsom szezon, akkor íme egy kis kitekintő a témában!

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy herceg Franciaországban. Régi nemesi család sarja volt ő, akinek minden örömét a kert és a növények jelentették…leginkább a paradicsomok.

A történet pedig nagyon is igaz. Az említett úr Louis Albert de Broglie, aki idejét Párizs, és Loire-völgyi kastélya, La Bourdaisiere között ingázva tölti. Ahogy azt egy hercegtől el is várnánk, van itt a növényeken kívül mindenféle finomság, mire egy kertész csak vágyhat: fóliasátrak, üvegházak, teljesen felszerelt kültéri konyha és kültéri étkező, még ágy is, hogy akár együtt is alhasson imádott növényeivel. A herceg nem véletlenül kapta a 'Prince Tomato' (Paradicsomherceg) becenevet, hiszen konyhakertjében sokféle zöldség, fűszer és virág mellett több, mint 650 féle paradicsomot is termeszt. Bár bizonyosan nem egyedül gondozza a kertet, sem a szállodává alakított kastélyt. :)

A cikk angolul van, de nagyon sok képi illusztráció színesíti, így bárki számára élvezetes lehet.

http://theyellowtable.com/the-magical-world-of-le-prince-jardinier/

És ha esetleg szeptember 13-14-én a Loire környékén járnátok, feltétlenül látogassatok el a herceg által rendezett 16. Paradicsomfesztiválra (neki is lehet egy fesztiválja, nem?), mindössze hét euróért megnézhetitek csodaszép kertjét, és paradicsomait!

A paradicsomfesztivál kínálata

A herceg és az ő répái

Valamint weboldala:
http://www.labourdaisiere.com/

Kellemes merengést! :)

Chef szülinapja, a csónak, és a hal

Történt pedig, hogy Chef negyven éves lett idén. Nagy fába vágtam a fejszém a szomszéddal karöltve, mert titokban egy csónak készült Chef-nek, ráadásul úgy, hogy ő maga készítette közösen a szomszéddal, csak nem tudta, hogy az övé (hihi).

Nagyszerűen sikerült a meglepetés, és gyönyörű lett a csónak. Volt meglepetésbuli is meglepetésvendégekkel, szóval minden, ami kell.

Lévén pedig a csónak, mentünk a Dunának csónakázni.

Első utunk közösen

Majd a kedves ismerősök és szomszédok kezdtek pecabotokat ajándékozni nekünk, így felvettük hobbilistára a horgászatot.

Egyelőre csak a fiúknak van engedélyük, így javarészt ők pecáznak. Néha tanító jelleggel átvesszük mi is azért. Az első fogás sokáig váratott magára, végül egy koprodukció során Kisebbik Fiam fogott egy csukát.

Első fogási eredmény!

Az idő múlásával végül azt vettük észre, hogy mind a csónakázás, mind a pecázás igencsak ragadós hobbi. Az ember folyton azon kapja magát, hogy mikor is kéne menni megint a vízre. Amíg nem volt csónakunk, se pecánk, értetlenül bámultam a szomszédra, mikor mesélte, hogy napokat tölt a vízen, még ott is alszik, mikor ébren van, akkor meg pecázik. Mi a jó ebben? Hogy nem unja, csak bámulni az úszót vagy a kapásjelzőt... Nos, azóta megtapasztalhattam én is. Míg az ember figyeli az úszót/kapásjelzőt, nagyszerűen lehet agyalni mindenfélén. Összpontosítani a damil legkisebb rezgéseire, és izgulni, hogy lesz-e hal? Egy egész új, és más világ. Sosem leszek egy pecaőrült, de mostmár átérzem az élményt, a fogás élményét, a csónakázás élményét, igazán különleges és szárazföldi dolgokkal egyáltalán össze nem hasonlítható.

Node hogy visszakanyarodjak vidéki konyha blog szerepébe eztuán a hosszas bevezetés után: kérem szépen a halat meg lehet enni. És főként ha van az embernek egy Chef-je a háznál, aki történetesen tud nagyszerűen főzni, a helyzet csak nyertes lehet. Mivel a dunai halevésben viszonylag járatlanok vagyunk, tesztelünk. Melyik fűszer megy hozzá, hogyan süssük és meddig, és más olyan tényezők, amiket én nem értek.

Chef fűszerezett, én fotóztam.
Lett egy rozmaringos, ez passzolt a legkevésbé.

Lett egy kissé csípős, paprikakrémes, borsos, thai fűszeres, ez már inkább ehető volt.

És jó magyar paraszt módjára lett egy, ami mindössze sóval, borssal és fokhagymával volt ízesítve.

Hát ez lett a legfinomabb messze, mind közül. Gyönyörűen előjöttek a hal finom aromái, ízei.

Eddig a pontig nagyon hiányoztak az étrendünkből a halak. Amíg Angliában éltünk, sokkal több halat ettünk. Jóval nagyobb volt (érthetően) a választék, és igazán finom tengeri halakat sütöttünk citromos vajban, párolt zöldségekkel. Az egyik kedvenc kajám volt kint, a fish&chips-ről nem is beszélve. Sokféle szokást hazahoztunk kitről, 80%-ban el is maradtak a hagyományos magyar kaják a repertoárunkból. Sok sült-grillezett húst ettünk-eszünk még most is, sok zöldséggel. De a halat nem tudtam itthon pótolni. A panírozott halfilét mereven elutasítja a gasztroszeszélyem, a maradék opció meg marad az egyszerű bevásárló számára a pangasius, amiről meg olvasni mindenfélét, így jobbnak láttam nem enni halat egyáltalán. Időnként egy paradicsomos makréla vagy egy olajos szardínia lecsúszik, de jóval ritkábban, mint ahányszor halat kellene enni.

Talán ezt a problémánkat megoldja most ez a csónak, meg a peca. Már ha a három és ötéves gyerekeim fognak valamit. :)

Paradicsom(i) állapotok

Régóta nem írtam bejegyzést, és ennek több oka is van.
Az egyik - ami szerintem a bloghalálok elsőszámú okozója - hogy a blogírónak megszűnik létezni az a szabadideje, amit előtte a blogírásra fordított, vagy olyan szintű restanciái alakultak ki, hogy a blogírás mint olyan, egészen hátratolódott fontosságilag. Hello!
Van még egy okom, ami azért kézzelfoghatóbb, ez pedig a paleo életmód. Pontosan egy éve kezdtem el követni viszonylag szigorúan ezt a fajta étkezési és egészségmegőrzési módot, és folytatom elméletben ma is, gyakrolatilag meg kisebb-nagyobb szünetekkel. Erről készül egy külön bejegyzés, mert népszerű téma, és szánok rá időt és energiát, hogy kifejtsem a véleményem. Hamarosan.

Most viszont következzék egy update, felvevén a szálat, amit tavasszal letettem, ez pedig a paradicsomnevelés. Legutóbbi témát érintő bejegyzésem március elején kelt, azóta két nap híján pont öt hónap telt el. Első saját fogású magocskáim akkor csíráztak ki, és lelkesen figyeltem fejlődésüket. Tavaly is már megrökönyödtem azon, hogy egy icipici magocskából hogy fejlődik egy két és fél méteres paradicsomfa, de idén pont annyira nyűgöz le, ahogy tavaly. Ez a fotó kb. három hete készült, azóta folyamatosan esik az eső, és úgy megnyúltak, hogy már mindegyik túlnő a keretén. Fogalmam sincs egyelőre, hogy hogyan fogom tovább kötözgetni őket.

Az alsó fürtök szinte mind beértek már, a hűtőben várja egy nagyobb adag paradicsom, hogy a hétvégén befőzzem. Első körben egész paradicsomot fogok befőzni héj nélkül, aztán mikor úgy gondolom, hogy már van elég, akkor indul a ketchup és egyéb nyalánkságok gyártása.

Egészen elképesztő, hogy mekkorára nőnek, és még most is folyamatosan hozzák az újabb és újabb hajtásokat fent, oldalt és alul, még a paradicsomfürtök végéből is új hajtás indul ki. Van ám benne élni akarás!

Szerencsére egyelőre egészségesek, le is kopogom gyorsan. Mostanában folyamatosan a paradicsombetegségekről olvasok facebook hírfolyamomban, és olyankor árgus szemekkel figyelem az enyémeket, hogy látok-e rajtuk hasonlót. Egyelőre semmi, gyönyörűek.

Ahogy említettem, saját magról neveltem-palántáztam őket, elő is bányásztam egy képet, amikor még az ablakban voltak:

Valamikor május végén-június elején ültettem ki az első néhány palántát, amik mindjárt szét is égtek, mert nem szoktattam őket a kinti időjáráshoz. Ebből okulva a többit levittem a kert egy félárnyékos-szűrt fényes részére, és egy hétig ott edzőtáboroztak. Utána kiültettem őket, és láss csodát! Mindenféle árnyékolás nélkül is szépen fejlődtek a tűző napon. Fejlődnek még most is, szakadatlanul! Egy fontos momentum azért volt a kiültetés során. Megnyurgult palántáim magasságának nagyjából a fele föld alá került elfektetve, mivel ezek a részek legyökeresednek, és még több forrásból tudják felvenni a vizet, és a tápanyagokat. Valahogy így, ahogy a B képen is van. Meggyőződésem, hogy emiatt is erősek, és ellenállók a betegségekkel szemben.

Semmilyen vegyszeres kezelést nem alkalmaztam a nevelésük során. Kiültetés után - és azóta néhányszor - erjesztett csalánlével locsolom őket időnként. Ahogy látható, afféle bástyaként körbevettem őket büdöskével. A büdöskekerítésen belül szárított fűkaszálékkal van vastagon takarva, és nő ott mindkét ágyásban két-két tő bazsalikom és egy-egy tő snidling.

Ahogy érnek a paradicsomok, úgy sárgulnak-fáradnak el az alsó levelek, amiket le szoktam vágni annyira, hogy az alsó fürtöket teljesen érje a nap. Folyamatosan szedegettem róla a hónaljhajtásokat. Van néhány tő, amelyik nem bírt mit kezdeni a feles energiájával és egyszerűen duplán kezdte tovább hajtani a vezérszálat, afféle sziámiparadicsomként. Az elején csak megvastagodott, aztán látszott, hogy két szár össze van nőve, majd egy idő után külön útra indultak ismét.

A mostani csapadékos időben sok veteményesben elvitte a paradicsomot a paradicsomvész. Hogy az enyém miért maradt ki, nem tudom. Talán nincs vetemény a közvetlen közelemben, bár szinte minden szomszéd termeszt paradicsomot, egymástól viszonylag távol esünk (legalább ötven méter minden irányba). Viszonylag szellősen ültettem őket, így tudnak a szárak szellőzni, és kisebb a gombás fertőzés lehetősége. A mulccsal-virággal való takarás is segítségemre lehetett, mert legtöbb esetben a locsolóvízzel/esővízzel földről felcsapódó sárban lappang a gomba, és alig várja, hogy fertőzzön.

Az első jó érett paradicsomokból már fogtam is magokat. Kettévágtam őket, kivájtam a magokat, és vízbe áztattam őket három napig. Ez alatt leoldódik a felületükről a nyálkás réteg, ami nem engedi a magot a paradicsom belsejében kicsírázni. Utána leszűrtem-átmostam őket, és most néhány réteg papírtörlőn várják a végleges száradást.

Ígértem már magokat néhány utcabeli érdeklődőnek és rokonnak, nem fogok megfeledkezni rólatok! :)

Áj láv bodza!

Tombol a bodzavirág szezon! Mi már évek óta hatása alatt vagyunk. Eleinte szörpök készültek, több tíz üveg mennyiségben. Tavaly azonban egy hirtelen döntés hatására készítettem egy üveg bodzaecetet is próbaképpen. Egy kedves rácalmási ismerősöm facebook oldalán olvastam a "receptjét", aminél egyszerűbbet el sem lehet képzelni. Fogsz egy edényt, telerakod érett bodzavirággal majd csurig töltöd alma (vagy más semleges) ecettel. Két hétig hagyod érlelődni, naponta átkeverve, miközben az ecet átveszi a bodzavirág fantasztikus, aromás illatát, ízét. Két hét után leszűröd, majd jól zárható üvegekbe töltöd felhasználásig.

Ennyi. Tartósítani, forralni, befőzni nem szükséges, mert az ecet maga olyan közeget teremt, hogy nem tudnak elszaporodni benne a kórokozók.

Az idei projekt ecetügyben ott tart, hogy már leszűrhető, fogyasztható. A tavalyi próba befőttesüvegnyi után idén három litert készítettünk. A bodzaecet ezerféleképpen felhasználható, akár önmagában is alkalmazható, számos előnyös élettani hatása van. Mi leggyakrabban a nyári salátáinkat ízesítjük vele. Némi tépősaláta, rukkola, fejessaláta, friss spenótlevél adja a saláta alapját. Ízesítéshez sót, borsot, bodzaecetet, olívaolajat és mézet használunk fel. Mindenféle sült mellé remekül megy, a bodza frissességet idéző íze a fogyasztójában is ezt az érzést kelti, nyáron kellemesen hűsít, frissít. Bolondíthatjuk apróra vágott dióval, vagy keverhetjük balzsamecettel, szórhatunk rá friss bazsalikomot vagy darabolt szárított paradicsomot (vigyázat, általában intenzív sós íze van) ha mediterrán ízekre vágyunk.

(Ha rettentő mennyiségben készült, akkor akár a házi takarításhoz is használható. Mosógépben a ruhák öblítésére, szappannal hajatmosóknak hajöblítésre, de mindenféle általános takarítási feladatra is, amire eddig sima ételecetet használtunk, csak most sokkal jobb lesz az illata.)

Igazság szerint a saláta egy olyan műfaj, amiben igazán érdemes kísérletezni. Hagyjuk el a bolti előrekevert porokat, inkább mixeljünk otthon saját keveréket. A mi legrégibb ilyen keverékünk rettentő egyszerű: egy kis tálkában összekeverünk két egység olívaolajat egy egység balzsamecettel, sózzuk-borsozzuk, és jól elkeverjük, aztán mehet is a salátára. Pillanatok alatt készen van és teljesen természetes, egészséges. Persze ezt is lehet tovább bolondítani egy kis fokhagymával vagy mézzel, vagy épp a bodzaecettel.

Szörpöt is készítettünk idén bodzából, de jóval kevesebbet, mint tavaly. Három-négy liter lett a hagyományos verzióból, és kb két liter a mentás-gyömbéres verzióból. Kb. három napot álltak a virágok a cukros-citromos-citromsavas szirupban. A hétvégén ezt is eltesszük a spájzba. Leszűrjük, felforraljuk és kitisztított szörpösüvegekbe töltjük. A tavalyiak helyes kis sárga muffinkapszlikat kaptak kalapnak. :)

Ha igyekeztek, még biztosan találtok néhány szép, érett bodzavirág tányért és még elkészülhet a szuperfinom, szuperegészséges bodzaecet. Kalandra fel! :)